1

Fellebbezésével a MEGA Brands International, Luxembourg, Zweigniederlassung Zug az Európai Unió Törvényszéke Mega Brands kontra OHIM – Diset (MAGNEXT) ítéletének (T‑604/11 és T‑292/12, EU:T:2014:56, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri annyiban, amennyiben azzal a Törvényszék elutasította a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának a Diset SA (a továbbiakban: Diset) és a fellebbező közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2012. április 24‑én hozott határozatának (R 1722/2011‑4. sz. ügy) hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetét.

2

A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) hatályon kívül helyezte a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.), amely 2009. április 13‑án lépett hatályba.

3

A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amelynek szövege megegyezik a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával, az alábbiak szerint rendelkezik:

„A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[...]

4

A 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) pontja, amely megegyezik a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjával, kimondja:

„Az (1) bekezdés alkalmazásában »korábbi védjegy«:

5

2008. január 21‑én a fellebbező közösségi védjegy‑bejelentési kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz az alábbiakban megjelenített ábrás megjelölés lajstromozása iránt:

6

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 28. osztályba tartozó, és a következő leírásnak megfelelő áruk vonatkozásában tették: „Játékok és játékszerek, különösen több darabból álló építőjátékok, alkatrészeik, kiegészítőik és alkotóelemeik”.

7

2010. március 29‑én a fellebbező egy második közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz, az alábbi szómegjelölés lajstromozása iránt:

8

E lajstromozást a jelen ítélet 6. pontjában felsoroltakkal azonos áruk vonatkozásában kérték.

9

2008. szeptember 5‑én és 2010. június 17‑én a Diset két felszólalást nyújtott be egyrészről a 40/94 rendelet 42. cikke, másrészről a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján az érintett védjegyeknek a fenti 6. pontban említett áruk vonatkozásában történő lajstromozásával szemben. E felszólalások többek között a MAGNET 4 korábbi spanyol szóvédjegyen alapultak, amelyet 2003. július 10‑én jelentettek be, és 2003. december 9‑én lajstromoztak a Nizzai Megállapodás 28. osztályába tartozó, az alábbi leírásnak megfelelő áruk vonatkozásában, „játékok, játékszerek, más osztályokhoz nem tartozó testnevelési és sportcikkek, karácsonyfadíszek”.

10

Az említett felszólalások alapjául felhozott indokok a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és a 207/2009 rendelet azonos rendelkezésében említett indokok voltak. E felszólalások a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő valamennyi árun alapultak, és azon áruk összessége ellen irányultak, amelyek vonatkozásában az érintett védjegyek lajstromozását kérték.

11

2010. július 19‑i és 2011. június 21‑i határozatával az OHIM felszólalási osztálya helyt adott a Diset által benyújtott felszólalásoknak.

12

2011. szeptember 27‑én és 2012. április 24‑én az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbező által az említett felszólalási osztály határozataival szemben benyújtott fellebbezéseket.

13

A Törvényszék Hivatalához 2011. november 28‑án (T‑604/11. sz. ügy) és 2012. július 3‑án (T‑292/12. sz. ügy) benyújtott keresetlevelével a fellebbező két keresetet terjesztett elő az OHIM fellebbezési tanácsa által hozott elutasító határozatok hatályon kívül helyezése iránt.

14

A fellebbező valamennyi keresete alátámasztására egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és a 207/2009 rendelet azonos rendelkezésének megsértésére hivatkozott.

15

A két ügynek az ítélethozatal céljából történő egyesítését követően a Törvényszék először is a megtámadott ítélet 19. pontjában megállapította, hogy a felperes nem vitatta a fellebbezési tanács megállapításait sem az érintett – ésszerűen körültekintő és figyelmes, spanyol nyelvű átlagfogyasztókból állónak tekintett – vásárlóközönség meghatározása, sem pedig az ütköző védjegyekkel megjelölt áruk részleges azonossága vonatkozásában.

16

A Törvényszék ezt követően megvizsgálta az ütköző védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát, aminek a fellebbezési tanács általi értékelését a fellebbező vitatta.

17

Elsőként az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságát illetően a Törvényszék kimondta:

18

Ami másodszor az ütköző védjegyek fogalmi szempontból való összehasonlítását illeti, a Törvényszék a megtámadott ítélet 26. pontjában helyben hagyta a fellebbezési tanács azon értékelését, amely szerint a mágneses tulajdonságokkal rendelkező áruk megjelölésére közkeletűen használt „magnetico” melléknévnek a spanyol nyelvben való jelenléte azzal a következménnyel jár, hogy az említett vásárlóközönség a korábbi védjegyről az ilyen tulajdonságokkal rendelkező tárgyakra asszociál. Kimondta, hogy ezen összefüggésben a fellebbezési tanács jogosan állapította meg az egyrészről a bejelentett ábrás és szóvédjegy, másrészről a korábbi védjegy közötti fogalmi hasonlóság hiányát.

19

E megállapítások alapján a Törvényszék a megtámadott ítélet 29. pontjában arra következtetett, hogy a korábbi védjegy csekély mértékben hasonló a bejelentett ábrás védjegyhez, és közepes mértékben hasonló a bejelentett szóvédjegyhez.

20

Végül a Törvényszék megvizsgálta a fellebbező azon érvelését, amellyel az utóbbi azt vitatta, hogy a korábbi védjegy közepes fokú megkülönböztető képességgel rendelkezik.

21

E tekintetben a Törvényszék annak felidézését követően, hogy az érintett vásárlóközönség a korábbi védjegyet mágneses tulajdonságokkal rendelkező tárgyakkal kapcsolja majd össze, a megtámadott ítélet 32. pontjában rámutatott, hogy a fellebbező az OHIM előtt számos azt alátámasztó bizonyítékot terjesztett elő, hogy a játékok és játékszerek mágneses tulajdonságainak előtérbe helyezése az érintett ágazatban tevékenykedő gazdasági szereplők körében elterjedt gyakorlat. E feltételek mellett az említett ítélet 33. pontjában megállapította, hogy a MAGNET 4 korábbi védjegy olyan üzenetet hordoz magában, amely az érintett vásárlóközönség képzetében összekapcsolódhat azon áruk jellemzőivel, amelyek tekintetében azt lajstromozták, és amelyek azonosak a bejelentett ábrás és szóvédjegy árujegyzékében szereplő árukkal. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a korábbi védjegy nem közepes, hanem csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik.

22

E megállapítások összességére tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 34. pontjában kimondta, hogy a fellebbezési tanács értékelési hibát követett el azzal, hogy elismerte a bejelentett ábrás védjegy és a korábbi védjegy összetéveszthetőségét.

23

Ezzel szemben az említett ítélet 35. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy mivel a bejelentett szóvédjegy és a korábbi védjegy közötti hasonlóság ennél erősebb, helyben kell hagyni a fellebbezési tanács azon megállapítását, amely szerint e védjegyek összetéveszthetőségét az általuk megjelölt áruk azonosságára figyelemmel és a korábbi védjegy csekély megkülönböztető képessége ellenére el kell ismerni.

24

Következésképpen a Törvényszék a T‑604/11. sz. ügyben hatályon kívül helyezte az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a ábrás védjeggyel kapcsolatos határozatát, és a T‑292/12. sz. ügyben elutasította az ugyanezen tanács által a MAGNEXT szóvédjeggyel kapcsolatban hozott határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet.

25

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

26

Az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság:

27

Fellebbezésének alátámasztására a felperes a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, valamint a megtámadott ítélet indokolására vonatkozó kötelezettség megsértésére hivatkozik.

28

Ez a jogalap négy részből áll.

29

A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék az összetéveszthetőség értékelése során elferdítette a tényeket, és megsértette az ítélkezési gyakorlat által kialakított elveket egyrészről azzal, hogy a MAGNET 4 korábbi védjegy „MAGNET” elemét tekintette domináns elemnek, noha megállapította, hogy ezen elem leíró jellegű, másrészről azzal, hogy elmulasztotta figyelembe venni az e védjegy részét képező „4” számjegyet.

30

Az OHIM álláspontja szerint ezen érvelés elfogadhatatlan vagy másodlagosan nyilvánvalóan megalapozatlan.

31

Ahogyan arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 21. pontjában jogosan emlékeztetett, az összetéveszthetőség átfogó értékelésének – az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében – az ezek által keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen azok megkülönböztető és domináns elemeit (lásd különösen: OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 35. pont, Nestlé kontra OHIM ítélet, C‑193/06 P, EU:C:2007:539, 34. pont).

32

A két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére és annak valamely másik védjeggyel történő összehasonlítására. Ellenkezőleg: az összehasonlítást a szóban forgó védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztók emlékezetében keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy egy vagy több alkotóeleme (lásd különösen: OHIM kontra Shaker ítélet, EU:C:2007:333, 41. pont; United States Polo Association kontra OHIM ítélet, C‑327/11 P, EU:C:2012:550, 57. pont).

33

A jelen ügyben, az ütköző védjegyek vizuális és hangzásbeli hasonlósága értékelésének szakaszában a Törvényszék a megtámadott ítélet 25. pontjában megállapította, hogy a korábbi MAGNET 4 védjegyben a „magnet” elemet kell domináns elemnek tekinteni.

34

Noha a fellebbező azt állítja, hogy e minősítés összeegyeztethetetlen a leíró jelleggel, amelyet a Törvényszék e kifejezés vonatkozásában a megtámadott ítélet 26. pontjában elismert, elegendő rámutatni, hogy még annak feltételezése esetén is, hogy valamely szóelemet tisztán leíró jellegűnek kell tekinteni, e jelleggel nem ellentétes ezen elem domináns jellegének az ütköző megjelölések hasonlóságának értékelése keretében történő elismerése (lásd ebben az értelemben: Muñoz Arraiza kontra OHIM végzés, C‑388/10 P, EU:C:2011:185, 65. pont).

35

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalap első részét el kell utasítani.

36

Amennyiben a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az összetéveszthetőség értékelése keretében elmulasztotta figyelembe venni a korábbi védjegyben szereplő „4” számjegyet, a megtámadott ítélet 25. pontja alapján meg kell állapítani, hogy a Törvényszék az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságának értékelése keretében annak megállapítására szorítkozott, hogy a lajstromozni kért MAGNEXT szóvédjegy a korábbi MAGNET 4 védjegy „magnet” elemétől csak az „X” nagybetűben különbözik.

37

Kétségtelen, hogy a MAGNET 4 védjegyben szereplő „4” számjegy figyelmen kívül hagyását az említett ítélet ugyanezen 25. pontjában tett azon kifejezett minősítéssel összefüggésben kell vizsgálni, hogy a „magnet” elem az említett védjegy domináns eleme.

38

A jelen ítélet 32. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy bizonyos körülmények között a hasonlóság értékelését kizárólag az összetett védjegy domináns eleme alapján is el lehet végezni. Ezen ítélkezési gyakorlat azonban csak kivételes helyzetekre vonatkozik (Repsol kontra OHIM végzés, C‑466/13 P, EU:C:2014:2331, 83. pont), és a hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el egyedül a domináns elemet alapul véve, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomásban (lásd különösen: Aceites del Sur‑Coosur kontra Koipe ítélet, C‑498/07 P, EU:C:2009:503, 62. pont; United States Polo Association kontra OHIM ítélet, EU:C:2012:550, 57. pont).

39

Márpedig a megtámadott ítélet 25. pontjában a Törvényszék csak a „magnet” elemnek a korábbi védjegyben fennálló domináns jellegének állítására szorítkozik, anélkül hogy bármilyen módon elemezné az említett védjegyben jelen lévő másik elemet, azaz a „4” számjegyet, amiből az következik, hogy ezen elem elhanyagolható.

40

Jóllehet a megtámadott ítélet 25. pontja – ahogyan azt az OHIM hangsúlyozta – az említett ítéletnek a bejelentett ábrás védjegy és a korábbi védjegy vizuális hasonlóságával kapcsolatos 22. pontjára utal, ez utóbbi pont csak a Törvényszék arra vonatkozó megállapítását említi, hogy a „4” számjegy nem szerepel a bejelentett ábrás védjegyben, és nem tartalmaz olyan értékelést az e számjegy által a korábbi védjegy összefüggésében keltett vizuális benyomás vonatkozásában, amelyből kitűnne, hogy e benyomás elhanyagolható.

41

A megtámadott ítéletnek a bejelentett ábrás védjegy és a korábbi védjegy hangzásbeli hasonlóságára vonatkozó 23. pontját illetően, amelyre az említett ítélet 25. pontja is utal, elmondható, hogy az nem tesz említést a „4” számjegynek a korábbi védjegyben való jelenlétéről. Különösen nem utal e számjegy „cuatro” formában való kiejtésére, amely a spanyol nyelv szerinti kiejtés, amelyet az e védjegy vonatkozásában érintettnek tekintett vásárlóközönség használ, és nem tartalmaz olyan értékelést, amelyből kitűnne, hogy az e hangsor által keltett hangzásbeli benyomás elhanyagolható.

42

Meg kell tehát állapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a szóban forgó védjegyek összehasonlítását nem úgy végezte el, hogy mindegyiket egészében vizsgálta.

43

A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalap második része tehát magalapozott.

44

A fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elferdítette a tényeket az ütköző védjegyek közepes fokú hangzásbeli hasonlóságának megállapításával, jóllehet a T‑604/11. sz. ügyben szóban forgó ábrás védjegy és a korábbi védjegy hangzásbeli hasonlóságát igen csekély fokúnak tekintette. Márpedig az ábrás védjegy és a jelen ügyben szóban forgó MAGNEXT szóvédjegy ugyanazon betűkből állnak, és azonos módon ejtik ki őket.

45

A fellebbező azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az ütköző védjegyeket vizuális szempontból közepes mértékben hasonlónak tekintette, noha a MAGNEXT szóvédjegy az ábrás védjegyhez hasonlóan két elemből, a „mag” és a „next” elemből áll, és az utóbbit, amely megfelel az ismert angol „next” kifejezésnek, kellett volna domináns elemnek tekinteni.

46

Az OHIM álláspontja szerint ezen érvelés elfogadhatatlan vagy másodlagosan nyilvánvalóan megalapozatlan.

47

Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albezkezdése és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Kizárólag a Törvényszék hatásköre terjed ki az elé terjesztett releváns tények, valamint bizonyítékok megállapítására és értékelésére. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – feltéve, hogy nem ezek elferdítéséről van szó – nem olyan jogkérdés, amelyet fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kell vizsgálnia (lásd különösen: Nestlé kontra OHIM ítélet, EU:C:2007:539, 53. pont; United States Polo Association kontra OHIM ítélet, EU:C:2012:550, 62. pont).

48

Az ütköző megjelölések hangzásbeli és vizuális hasonlóságának értékelése ténybeli értékelésnek minősül (lásd ebben az értelemben különösen: Longevity Health Products kontra OHIM végzés, C‑311/14 P, EU:C:2015:23, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és ezért csak e tények elferdítése estén képezheti fellebbezés tárgyát.

49

E tekintetben emlékeztetni kell arara, hogy ahogyan a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (lásd különösen: Mundipharma kontra OHIM végzés, C‑669/13 P, EU:C:2014:2308, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy noha a fellebbező azt állítja, hogy a megtámadott ítélet azon ténybeli elemek és bizonyítékok elferdítésén alapul, amelyek alapján a Törvényszék az ütköző védjegyek vizuális és hangzásbeli hasonlóságát értékelte, az ezen állítás alátámasztása érdekében előadott érvek lényegében a Törvényszék előtt már benyújtott iratokban már kifejtett állítások megismétlésére korlátozódnak, és nem tartalmaznak olyan különös jogi érvelést, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy egyes tényeknek a Törvényszék általi állítólagosan téves értékelésén túl azokat a megtámadott ítéletben elferdítették.

51

A fentiekből következik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalap harmadik és negyedik részét elfogadhatatlanként el kell utasítani.

52

A fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 35. pontjában nem indokolta részletesen az ütköző védjegyek vizuális és hangzásbeli hasonlóságának helyes értékelése vonatkozásában azt a megállapítást, amely szerint e megjelölések között fennáll az összetéveszthetőség veszélye. Az ítélet indokolása tehát hiányos.

53

Az OHIM álláspontja szerint a megtámadott ítéletet jogilag megkövetelt módon indokolták.

54

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság alapokmánya 36. cikkének megfelelően – amelyet ugyanezen alapokmány 53. cikke első albekezdésének és a Törvényszék eljárási szabályzata 81. cikkének értelmében a Törvényszékre is alkalmazni kell – a Törvényszéket terhelő indokolási kötelezettség nem jelenti azt, hogy ez utóbbi köteles lenne olyan magyarázatot adni, amely kimerítően és egyenként követi a felek által előadott összes érvet, és az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és lehetővé teszi a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését (lásd különösen: Edwin kontra OHIM ítélet C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 64. pont; Isdin kontra Bial‑Portela ítélet, C‑597/12 P, EU:C:2013:672, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a megtámadott ítélet 35. pontja, amelyben a Törvényszék megállapítja az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőség fennállását, egy következtetést tartalmazó pont, amely közvetetten, de egyértelműen az említett ítélet előző pontjaiban szereplő megállapításokon alapul, egyrészről a bejelentett szóvédjegy és a korábbi védjegy közötti vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságot, másrészről pedig az utóbbi megkülönböztető képességét illetően.

56

A Törvényszéknek az ütköző védjegyek vizuális és hangzásbeli hasonlóságát érintő megállapításait illetően, amelyek tekintetében a fellebbező vitatja, hogy alátámaszthatják azt a következtetést, amelyet e bíróság azokból az összetévesztés veszélyének fennállása kapcsán levon, a jelen ítélet 33 és 36. pontjában már szerepelt, hogy a Törvényszék a MAGNET 4 védjegy vonatkozásában a „4” számjegy figyelmen kívül hagyásával csak az általa domináns elemnek tekintett „magnet” elemet vette figyelembe.

57

Márpedig egyrészről a Törvényszék nem szolgáltatott még közvetett indokolást sem, amely lehetővé tette volna azon indokok megismerését, hogy miért minősítette a „magnet” elemet domináns elemnek (lásd a jelen ítélet 39. pontját).

58

Másrészről a Törvényszék nem indokolta – még közvetetten sem – azt a döntését, hogy a „4” számjegyet nem vette figyelembe az ütköző védjegyek hasonlóságának értékelése során (lásd a fenti, 39–41. pont a jelen ítélet).

59

Ebből következik, hogy mivel az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságának értékelésén alapult, amelynek tekintetében megsértették az indokolási kötelezettséget, az összetéveszthetőségnek a Törvényszék által a megtámadott ítélet 35. pontjában történő megállapítása sincs kellőképpen megindokolva.

60

A fenti, különösen a jelen ítélet 42., 43. és 59. pontjában szereplő megállapítások összességére tekintettel a megtámadott ítélet rendelkező részének 4. pontját hatályon kívül kell helyezni.

61

A Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint, ha a Bíróság a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezi, az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve azt határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

62

A jelen ügyben a Bíróság megállapítja, hogy a per állása nem engedi meg a jogvita eldöntését, mivel ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményekkel összhangban elvégezze az összetéveszthetőség átfogó értékelését, a Törvényszéknek ki kell egészítenie a tényállás értékelését.

63

Ezért az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé.

64

Mivel az ügyet visszautalták a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: