C‑131/14. sz. ügy

Malvino Cervati

és

Società Malvi Sas di Cervati Malvino

kontra

Agenzia delle Dogane

és

Agenzia delle Dogane – Ufficio delle Dogane di Livorno

(a Corte suprema di cassazione [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Mezőgazdaság — Közös piacszervezés — 565/2002/EK rendelet — A 3. cikk (3) bekezdése — Vámkontingens — Argentínából származó fokhagyma — Behozatali engedélyek — A behozatali engedélyekből fakadó jogok átruházhatatlan jellege — Megkerülés — Joggal való visszaélés — Feltételek — 2988/95/EK, Euratom rendelet — A 4. cikk (3) bekezdése”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. április 14.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Az uniós jog releváns rendelkezéseinek azonosítása – A kérdések átfogalmazása

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Európai uniós jog – Uniós rendelkezésből eredő jog visszaélésszerű gyakorlása – Visszaélésszerű magatartásnak minősülő ügyletek – Figyelembe veendő elemek – A nemzeti bíróságra háruló ellenőrzés

3. Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Behozatali és kiviteli engedélyek, valamint előzetes rögzítési igazolások – Behozatali rendszer – Vámkontingens – Az Unión kívül, behozatali engedéllyel nem rendelkező személytől vásárolt termékek új piaci szereplő általi, kedvezményes tarifával történő behozatala – A szabad forgalomba bocsátást követően az említett személyhez kapcsolódó hagyományos piaci szereplő részére, majd egy második hagyományos piaci szereplő részére való viszonteladás, amelyek egyike sem rendelkezik a szükséges engedéllyel – Megengedhetőség – Korlátok – Joggal való visszaélés – A nemzeti bíróságra háruló ellenőrzés

   (2988/95 tanácsi rendelet, 4. cikk; 565/2002 bizottsági rendelet, 3. cikk, (3) bekezdés és 5. cikk, (3) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 26. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 32–35., 46., 47. pont)

3.  A vámkontingensek kezelési módjának megállapításáról és a harmadik országokból behozott fokhagymára vonatkozó származási bizonyítványok rendszerének bevezetéséről szóló 565/2002 rendelet 3. cikkének (3) bekezdését és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95 rendelet 4. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal főszabály szerint nem ellentétes az olyan eljárás, amelynek során a gazdasági szereplő – amely a kedvezményes tarifán való importot lehetővé tevő engedélyeit korábban kimerítő, az első rendelet értelmében vett hagyományos importőr – által egy másik gazdasági szereplőnek – amely szintén ilyen engedélyekkel nem rendelkező hagyományos importőr – leadott megrendelést követően,

   —	ezen második gazdasági szereplőhöz kapcsolódó társaság először is az Európai Unión kívül értékesíti az árut egy harmadik gazdasági szereplőnek, amely az említett rendelet értelmében vett új importőr és ilyen engedély jogosultja,

   —	a kedvezményes vámtarifában részesülő harmadik gazdasági szereplő ezen árut ezt követően az Európai Unióban szabad forgalomba bocsátja, majd továbbértékesíti a második gazdasági szereplőnek,

   —	ezen árut e második gazdasági szereplő végül átruházza az első gazdasági szereplőnek, amely így az importált árut az ugyanezen első rendeletben foglalt vámkontingens keretében szerzi meg, noha nem rendelkezik az ehhez szükséges engedéllyel.

   Ahhoz, hogy az áruk gazdasági szereplők közötti ilyen értékesítési majd továbbértékesítési eljárása ne járjon a gazdasági szereplő jogellenes piaci befolyásával és különösen az 562/2002 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének a hagyományos importőrök általi megkerülésével, sem azon cél megsértésével, amely szerint az engedélykérelmeknek valós kereskedelmi tevékenységhez kell kapcsolódniuk, az is szükséges, hogy ezen eljárás minden szakasza a piaci árnak megfelelő áron valósuljon meg, és hogy a kedvezményes tarifán való importot jogszerűen megszerzett engedélyek alapján bonyolítsa le azok jogosultja. A nemzeti bíróság feladata különösen annak vizsgálata, hogy minden gazdasági szereplő megfelelő ellentételezést kap‑e a szóban forgó áru importjakor, értékesítésekor vagy továbbértékesítésekor, lehetővé téve számára azon helyzet megőrzését, amelyet a kontingens kezelése keretében szerzett meg.

   Ezenfelül, ami annak megállapítását illeti, hogy az ilyen eljárást elsődlegesen abból a célból hozták‑e létre, hogy mesterségesen teremtsék meg a kedvezményes tarifában való részesüléshez szükséges feltételeket, az ilyen eljárás mesterséges jellegének bizonyítását adott esetben lehetővé tévő elemek között szerepel többek között az a körülmény, hogy az engedélyekkel rendelkező importőr nem viselt kereskedelmi kockázatot, vagy az a körülmény is, hogy az importőr haszonkulcsa jelentős, vagy hogy azon ár, amelyen az árut az importőr az első Unióbeli vevőnek, majd ez utóbbi a második Unióbeli vevőnek értékesítette, alacsonyabb, mint a piaci ár.

   (vö. 43., 51., 53. pont és a rendelkező rész)