C‑42/14. sz. ügy

Minister Finansów

kontra

Wojskowa Agencja Mieszkaniowa w Warszawie

(a Naczelny Sąd Administracyjny [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Adózás — Közös hozzáadottértékadó‑rendszer — Ingatlan‑bérbeadás — Villamosenergia‑, hő‑ és víz‑, valamint hulladékszállítás‑szolgáltatás — A bérbeadó és az ezen áruk és szolgáltatások nyújtói közötti szerződések — A bérbeadó által nyújtott szolgáltatásokkal egy tekintet alá eső, bérlőnek nyújtott szolgáltatások — Rezsiköltség — Az adóalap meghatározása — A rezsiköltségnek a bérbeadás adóalapjába való belefoglalására vonatkozó lehetőség — Egyetlen egységes szolgáltatásból vagy több független szolgáltatásból álló ügylet”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. április 16.

1. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Termékértékesítés – Szolgáltatásnyújtás – Ingatlan bérbeadása keretében kötött villamosenergia‑, hő‑ és víz‑, valamint hulladékszállítás‑szolgáltatási szerződés – A bérbevevő részére harmadik személy szolgáltató által biztosított szolgáltatások – A bérbeadó által nyújtott szolgáltatások

   (2006/112 tanácsi irányelv, 14. cikk, (1) bekezdés, 15. cikk, (1) bekezdés, és 24. cikk, (1) bekezdés)

2. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Szolgáltatásnyújtás – Több műveletből álló ügyletek – Egységet képező szolgáltatásnak minősítendő ügylet – A meghatározás szempontjai

   (2006/112 tanácsi irányelv)

3. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Szolgáltatásnyújtás – Több műveletből álló ügyletek – Ingatlan‑bérbeadás – Az ingatlan‑bérbeadáshoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtások – Különböző szolgáltatásokból álló egységes ügylet – Feltételek – A nemzeti bíróság általi értékelés

   (2006/112 tanácsi irányelv)

1.  A 2009/162 irányelvvel módosított, a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 14. cikkének (1) bekezdését, 15. cikkének (1) bekezdését és 24. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ingatlan‑bérbeadás keretében harmadik személy szolgáltató által biztosított villamosenergia‑, hő‑, vízellátás, valamint szemétszállítási szolgáltatások olyan bérbevevő részére való nyújtását, aki e termékeket vagy szolgáltatásokat közvetlenül felhasználja, úgy kell tekinteni, mint amelyeket a bérbeadó teljesített, amennyiben az szerződésben vállalta ezen ellátások nyújtását, és csak az azok tekintetében felmerülő költségeket terheli a bérbevevőre.

   (vö. 28. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 30., 31. pont)

3.  A 2009/162 irányelvvel módosított, a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az ingatlan‑bérbeadás, illetve az e bérbeadáshoz kapcsolódó villamosenergia‑, hő‑ és vízellátást, valamint a szemétszállítási szolgáltatást főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amelyek több olyan, különböző és független szolgáltatásnak minősülnek, amelyet a hozzáadottérték‑adó szempontjából elkülönítetten kell értékelni, kivéve ha az ügylet elemei, ideértve a szerződés megkötésének gazdasági okát meghatározó elemeket, annyira szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy azok objektíve egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne.

   A nemzeti bíróság feladata a szükséges értékelés elvégzése, figyelemmel a bérbeadás és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások megvalósulási körülményeinek összességére, illetve különösen magának a szerződésnek a tartalmára.

   Annak meghatározása érdekében ugyanis, hogy a nyújtott szolgáltatások több különálló szolgáltatásnak vagy egyetlen egységet képező szolgáltatásnak minősülnek‑e, fel kell tárni a szóban forgó ügylet egyedi jellemzőit.

   A szerződő felek érdekeit tükröző szempontok, így például a díjszabási vagy számlázási feltételek, figyelembe vehetők az érintett ügylet egyedi jellemzőinek meghatározása során. Meg kell vizsgálni különösen, hogy a szerződés értelmében a bérbevevő célja mindenekelőtt az ingatlan bérbevétele, a bérbeadó célja pedig annak bérbeadása, és csak járulékosan kívánnak más szolgáltatást igénybe venni, illetve nyújtani, még ha az az ingatlan használatához szükséges is.

   Ily módon a következő jellemzőket kell figyelembe venni, amelyek alapján két fő esetkört lehet megkülönböztetni.

   Először is, ha a bérbevevő jogosult arra, hogy megválassza a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások értékesítőit vagy nyújtóit, illetve e termékek vagy szolgáltatások felhasználási feltételeit, az e termékekhez vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó szolgáltatásokat főszabály szerint a bérbeadástól különálló szolgáltatásnak kell tekinteni. Különösen, ha a bérbevevő határozhatja meg a víz‑, villamosenergia‑ vagy hőfogyasztását, amit az egyedi mérőórák állása alapján ellenőrizhet, illetve amit az említett fogyasztás alapján lehet kiszámlázni, mivel a szolgáltatások e termékekhez és szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, azokat főszabály szerint a bérbeadástól különálló szolgáltatásnak kell tekinteni. Ami az olyan szolgáltatásokat illeti, mint a társasházak közös tulajdonban álló helyiségeinek takarítása, azokat a bérbeadástól különálló szolgáltatásnak kell tekinteni, ha e szolgáltatásokat az egyes bérlők egyéni úton vagy együttesen megszervezhetik, és ha a bérlő részére kiállított számla minden esetben a bérleti díjtól elkülönítve hivatkozik e termékek értékesítésére vagy szolgáltatások nyújtására.

   Ebben az esetben pusztán az a körülmény, hogy a rezsiköltség bérlő által történő megfizetésének elmaradása esetén a bérbeadó felmondhatja a bérleti szerződést, egyáltalán nem zárja ki, hogy azokat a szolgáltatásokat, amelyekhez e közüzemi díjak kapcsolódnak, a bérbeadástól különálló szolgáltatásnak kell tekinteni.

   Ezenkívül az a körülmény, hogy a bérbevevő jogosult arra, hogy e szolgáltatásokat a választása szerinti szolgáltatónál vegye igénybe, önmagában nem meghatározó, mivel valamely egységes szolgáltatás elemeinek tekintetében az a lehetőség, hogy ezeket más körülmények között külön‑külön is nyújthatják, az összetett egységes ügylet fogalmához szorosan hozzátartozik.

   Másodszor, ha valamely bérbeadásra kínált ingatlan gazdasági értelemben objektív módon egységet képez a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokkal, ez utóbbiak a bérbeadással egységet képező szolgáltatásnak minősülhetnek. Ez előfordulhat különösen a kulcsrakész irodák bérbeadásánál, amelyek a közüzemi szolgáltatások és bizonyos más szolgáltatások biztosítása révén használatra készek, illetve különösen a nyaralási célból vagy szakmai okokból való rövid távú ingatlan‑bérbeadás esetén, amelyet e szolgáltatásokkal együtt nyújtanak, anélkül hogy ez utóbbiakat attól el lehetne választani.

   Másrészt, ha a bérbeadó maga nem jogosult a szolgáltatásnyújtóknak, illetve a bérbeadáshoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások használati feltételeinek a szabad és – különösen a többi bérbeadótól – független megválasztására, a szóban forgó szolgáltatások általában elválaszthatatlanok a bérbeadástól, és azokat is úgy lehet tekinteni, mint amelyek egy egészet, egyúttal ez utóbbival egyetlen egységes szolgáltatást képeznek. Ez különösen érvényes abban az esetben, ha a bérbeadó, aki egy többlakásos társasház egy részének tulajdonosa, köteles a tulajdonosközösség egésze által kijelölt szolgáltatásnyújtók szolgáltatásainak igénybevételére, illetve az ilyen szolgáltatásokhoz kapcsolódó közös költség rá eső hányadának megfizetésére, amit később áthárít a bérlőre.

   E második esetben e szolgáltatásoknak a bérbeadástól különálló szolgáltatásként való kezelése a hozzáadottértékadó‑kötelezettség tekintetében egy egységes gazdasági esemény mesterséges elemekre bontásának minősül.

   (vö. 32., 37–44., 47. pont és a rendelkező rész 2. pontja)