—

az Utopia SARL képviseletében M. Le Berre ügyvéd,

—

a francia kormány képviseletében D. Colas és C. Candat, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Caeiros és F. Dintilhac, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánnyal (HL 2003. L 236., 33. o.) módosított, a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28‑i 918/83/EGK tanácsi rendelet (HL L 105., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet, 419. o.; a továbbiakban: 918/83 rendelet) 60. cikkének, valamint a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának a 2003. szeptember 11‑i 1789/2003/EK bizottsági rendeletből (HL L 281., 1. o.) eredő változatában (a továbbiakban: KN) foglalt 5. b) általános szabály értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyrészről a Direction générale des douanes et droits indirects (a vámok és közvetett adók főigazgatósága), a chef de l’Agence de poursuites de la Direction nationale du renseignement et des enquêtes douanières (a nemzeti vámügyi nyomozati és vizsgálati igazgatóság eljárási részlegének vezetője) és a direction régionale des douanes et droits indirects de Lyon (a lyoni regionális vámhatóság), valamint másrészről az Utopia SARL (a továbbiakban: Utopia) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az e társaság által vitatott, vám utólagos megfizetésére kötelező határozat.

3

A vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16‑i 1186/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 324., 23. o.) 2010. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte a 918/83 rendeletet, és annak helyébe lépett. Az alapügy tényállásának időpontjára tekintettel azonban az alapügyre az utóbbi rendelet az irányadó.

4

A 918/83 rendelet 60. cikke, amely e rendelet „Kutatási célokra szánt laboratóriumi állatok és biológiai vagy kémiai anyagok” címet viselő XIII. címének egyetlen cikke, a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az importvámok alóli mentességet élveznek az alábbiak:

[...]

(2)   Az (1) bekezdésben hivatkozott mentesség azokra az állatokra […] korlátozódik, amelyeket az alábbiak részére szántak:

[...]”

5

E rendelet 128. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ahol [helyesen: ha] az importvámok alóli mentesség ahhoz a feltételhez kötött, hogy a címzett különleges módon használja az árucikket, csak annak a tagállamnak az illetékes hatóságai adhatják meg ezt a mentességet, amelynek a területén az említett árucikket ilyen módon használni kell.”

6

Az említett rendelet 129. cikke a következőket írja elő:

„A tagállamok illetékes hatóságai minden megfelelő intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy a szabad forgalomba helyezett árucikkeket, amennyiben az importvámok alóli mentességet azzal a feltétellel adták meg, hogy a címzett azokat különleges módon használja, ne használhassák más célokra a vonatkozó importvámok megfizetése nélkül, kivéve, ha az ilyen eltérő használat összhangban van az ebben a rendeletben szabályozott feltételekkel.”

7

Ugyanezen rendelet 131. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ha ez a rendelet úgy rendelkezik, hogy a mentesség megadása bizonyos feltételek teljesítésétől függ, az érintett személy az illetékes hatóságok megelégedésére bizonyítékot szolgáltat arra, hogy ezeknek a feltételeknek eleget tett.”

8

A Kombinált Nómenklatúra azon Harmonizált Áruleíró és Kódrendszeren (a továbbiakban: HR) alapul, amelyet a Vámegyüttműködési Tanács, jelenleg a Vámigazgatások Világszervezete dolgozott ki, és az 1983. június 14‑én, Brüsszelben aláírt nemzetközi egyezmény hozott létre, amely egyezményt az Európai Gazdasági Közösség nevében az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyott jóvá.

9

A KN első része bevezető rendelkezéseket tartalmaz. Ebben a részben az „Általános szabályokat” tartalmazó I. szakasz foglalja magában az A. pontot, amely „A Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályok” címet viseli. E szabályok között szerepel az 5. általános szabály, amely a következőket írja elő:

„A fenti rendelkezéseken túlmenően az itt felsorolt árukra a következő szabályokat kell alkalmazni:

[...]

10

A KN 5. b) általános szabályában szereplő „csomagolóanyagok és csomagolótartályok” kifejezésekre vonatkozó lábjegyzet a következő pontosítást tartalmazza:

„A »csomagolóanyagok« és a »csomagolótartályok« kifejezések a szállítóeszközöktől (pl. a szállítótartályoktól), ponyvától, tartozékoktól vagy szállítási segédfelszerelésektől eltérő valamely külső vagy belső tárolóeszközt, tartályt, borítást vagy tartót jelentenek. A »csomagolótartályok« kifejezés nem foglalja magában az általános értelmezési szabályok közül az 5. a) pontban említett tartókat.”

11

E lábjegyzettől eltekintve a KN 5. b) általános szabálya szó szerint átveszi a HR 5. b) általános szabályát.

12

A KN 5. b) általános szabályára vonatkozó magyarázó megjegyzés, amely az Európai Bizottságnak „Az Európai Közösségek Kombinált Nómenklatúrájának magyarázata” című közleményében (HL 2002 C 256., 1. o.) szerepel, a következőket írja elő:

„A szokásos körülmények között forgalomba hozott italok, lekvár, mustár, fűszerek stb. tárolására használt konténereket [helyesen: A forgalomba hozott italok, lekvár, mustár, fűszerek stb. tárolására szokásos körülmények között használt konténereket] a bennük lévő termékkel együtt kell besorolni, még akkor is, ha nyilvánvalóan alkalmasak ismételt használatra.”

13

Az említett általános szabálynak a HR‑ben szereplő változatára vonatkozó magyarázó megjegyzés előírja, hogy ezen utóbbi szabály „az olyan csomagolóanyagok és csomagolótartályok osztályozására vonatkozik, amelyeket rendes körülmények között a hozzájuk illő áru csomagolására használnak fel, [ez] a rendelkezés azonban nem vonatkozik a nyilvánvalóan ismételt használatra alkalmas csomagolóanyagokra és csomagolótartályokra, mint pl. a sűrített vagy folyékony gáz tárolására szolgáló vasból vagy acélból készült fém tartályokra.”

14

Az Utópia nevű társaság, amely a tevékenységét a Marshall Bioresources kereskedelmi néven folytatja, az Egyesült Államokból származó, laboratóriumi kutatások céljaira szánt állatokat importál Franciaországba.

15

A 2006‑os év során a francia vámhatóság utólagos ellenőrzést végzett az elő kutyáknak és vadászgörényeknek az Utopia által 2004 márciusa és decembere között végrehajtott importjait illetően. Ez az ellenőrzés rávilágított arra, hogy e társaság ezeket az importokat vámmentesen hajtotta végre, a 918/83 rendelet 60. cikke alapján.

16

E vámhatóság megállapította, hogy az Utopia, amelynek tevékenysége nem oktatás vagy tudományos kutatás volt, és amely nem rendelkezett az előírt jóváhagyással, nem hivatkozhatott az e 60. cikkben előírt, vámok alóli mentességre. Következésképpen az említett vámhatóság a 2007. március 7‑i jegyzőkönyvben különböző vámjogi jogsértéseket állapított meg, amelyek lehetővé tették egyes vámösszegek kikerülését, és 2007. március 27‑én ezen összegek utólagos megfizetésére kötelező határozatot bocsátott ki.

17

Az Utopia 2007. július 26‑án, a jogorvoslati kérelmének a vámhatóság által történő elutasítását követően keresetet indított e jegyzőkönyv és ezen, utólagos fizetésre kötelező határozat megsemmisítése iránt. A Tribunal d’instance de Lyon a 2011. január 10‑i ítéletével helyt adott e keresetnek, és megsemmisítette az említett határozatot.

18

A vámhatóság ezen ítélettel szemben fellebbezést terjesztett elő a Cour d’appel de Lyon előtt, amely a 2011. október 20‑án hozott ítéletében helyt adott az Utopia által hivatkozott, a 918/83 rendelet 60. cikkére alapított érvnek, és megállapította, hogy az élő állatok importja vámmentességben részesül, mivel ezen állatokat laboratóriumi használatra szánták. Ebben az ítéletben azonban a Cour d’appel de Lyon az említett élő állatok szállítására szolgáló ketrecek tekintetében helybenhagyta a vámtartozást, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy azok nem minősülnek a KN 5. b) általános szabálya értelmében olyan csomagolóanyagoknak és csomagolótartályoknak, amelyekben az árut bemutatják. E tekintetben a Cour d’appel de Lyon elutasította az Utopia által előterjesztett azon érvet, amelyet arra alapított, hogy az alapügy tárgyát képező ketreceket az amerikai szállító bérbe adja, és azokat az állatok szállítását követően visszaküldik e szállítónak, valamint amely szerint csak e ketreceknek az Európai Unió területén történő ismételt használata minősülhetne ismételt használatnak az említett 5. b) általános szabály értelmében.

19

Az alapügy felperesei a Cour d’appel de Lyon említett ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, amely a 918/83 rendelet 60. cikke jelen ügyben való alkalmazásának a kérdésére vonatkozik. Az Utopia a Cour de cassation‑hoz csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely a KN 5. b) általános szabályának az érintett állatok szállítására szolgáló ketrecekre való alkalmazását illető kérdésre vonatkozik.

20

E körülmények között a Cour de Cassation úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

21

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével arra vár választ, hogy a kifejezetten laboratóriumi használatra előkészített állatok importőre részesülhet‑e az ilyen típusú árura vonatkozóan a 918/83 rendelet 60. cikkében előírt, behozatali vám alóli mentességben, amennyiben az importőr maga nem alapvetően oktatással vagy tudományos kutatással foglalkozó közintézmény vagy feljogosított magánintézmény, hanem az ügyfelei az e feltételeknek megfelelő intézmények.

22

Emlékeztetni kell arra, hogy e 60. cikk értelmében a behozatali vám alól mentesülnek többek közt a „kifejezetten laboratóriumi használatra előkészített állatok”, amennyiben azok címzettje alapvetően oktatással vagy tudományos kutatással foglalkozik, és e címzett közintézmény, közintézménye részlege vagy magánintézmény. Ha azonban az említett címzett magánintézmény, azt az érintett tagállam illetékes hatóságának fel kell jogosítania ezen, vámmentesség tárgyát képező állatok átvételére.

23

Az említett 60. cikkből kitűnik továbbá, hogy annak alkalmazása azt feltételezi, hogy két külön feltételnek teljesülnie kell. Az első feltétel szerint az importált állatoknak kifejezetten laboratóriumi használatra előkészítetteknek kell lenniük. A feltételek közül a második szerint ezen állatok címzettjének különleges kritériumoknak kell megfelelnie az érintett létesítmény típusát, a gyakorolt tevékenységet, valamint esetlegesen a feljogosítást érintően.

24

Vitathatatlan, hogy az alapügy tárgyát képező importok megfelelnek e két, az érintett állatokra, valamint a címzettre vonatkozó feltételeknek.

25

A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett első kérdés azonban arra vonatkozik, hogy a 918/83 rendelet 60. cikkében említett állatok importőrének ahhoz, hogy az ilyen típusú árura vonatkozóan előírt, behozatali vám alóli mentességben részesülhessen, meg kell‑e felelnie azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján e cikk értelmében ezen állatok címzettjének minősülhet.

26

E tekintetben meg kell állapítani, hogy ezen állatok importőrét a szóban forgó 60. cikk nem említi.

27

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd különösen: Brain Products ítélet, C‑219/11, EU:C:2012:742, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

A 918/83 rendelet 60. cikkének szövegkörnyezetét illetően meg kell állapítani, hogy e rendelet több vámmentességet ír elő, amelyeknek az alkalmazása kifejezetten ahhoz kötött, hogy az importőr bizonyos feltételeket teljesítsen. Így az említett rendelet 2. cikkében előírt vámmentes import feltételekhez kötött az importőr tekintetében ugyanúgy, mint az importált vagyontárgy tekintetében, és e feltételek szerint a vagyontárgyat olyan természetes személynek kell importálnia, aki szokásos tartózkodási helyét az Unió vámterületére helyezi át (Treimanis‑ítélet, C‑487/11, EU:C:2012:556, 15. és 16. pont).

29

Ezzel szemben a 918/83 rendelet által előírt egyéb vámmentességekben való részesülés inkább az importált vagyontárgynak a címzett által történő felhasználásától függ, mintsem az importőr személyazonosságától. Ez igaz többek között a bizonyos kutatási vagy oktatási szervezeteknek szánt oktatási, tudományos vagy kulturális jellegű tárgyak tekintetében nyújtott vámmentességre, amelyet e rendelet 51. cikke ír elő.

30

Meg kell állapítani, hogy a 918/83 rendelet 60. cikkében előírt mentesség a mentességek azon második kategóriájába tartozik, amelyek esetében a mentességben való részesülés inkább az importált vagyontárgynak a címzett által történő felhasználásától függ, mintsem az importőr személyazonosságától.

31

Azt is meg kell állapítani, amint azt a Bizottság is teszi, hogy a 918/83 rendelet 128. és 129. cikkének szövegéből az tűnik ki, hogy az uniós jogalkotó számba vette azt a lehetőséget, hogy az importőr személye eltérhet az importált vagyontárgy címzettjétől az olyan helyzetekben, mint amelyeket e rendelet 60. cikke ír elő.

32

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 918/83 rendelet 128. és 129. cikkének az e rendelet 131. cikkével összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből az tűnik ki, hogy egyrészt az importőr csak akkor részesülhet az említett rendelet 60. cikkében előírt mentességben, ha az illetékes hatóságok megelégedésére bizonyítani tudja azt, hogy az importált árukat ténylegesen az említett cikkben említett létesítményeknek, és az e mentesség által megkövetelt használat céljaira szánják, és másrészt az említett mentességet kizárólag annak a tagállamnak az illetékes hatóságai adhatják meg, amelynek a területén ezeket az árukat a szóban forgó célokra felhasználni kívánják. Ezzel szemben semmilyen módon nem következik az említett cikkek rendelkezéseiből az, hogy az importőrnek magának kellene biztosítania azt a használatot, amelyet a kérdéses mentesség megadása megkövetel.

33

A 918/83 rendelet által követett célt illetően meg kell állapítani, hogy e célnak az elérését – mely cél abban áll, hogy megkönnyítsék a kutatási tevékenységet oly módon, hogy az Unióban található bizonyos létesítményeknek lehetővé teszik azt, hogy alacsonyabb költségek mellett importálhassanak kifejezetten laboratóriumi használatra előkészített állatokat – nem akadályozhatja annak a lehetősége, hogy e létesítmények megválaszthatják a számukra legmegfelelőbb és legelőnyösebb behozatali megoldást.

34

Következésképpen a 918/83 rendelet 60. cikkének szövegkörnyezetét, valamint az e rendelkezés által követett célt tekintetbe véve az e cikkben említett állatok importőre tekintetében nem követelmény az, hogy az ilyen típusú termékekre vonatkozóan előírt, behozatali vám alóli mentességben való részesüléshez megfeleljen azoknak a kritériumoknak, amelyek lehetővé teszik a számára, hogy e cikk értelmében az ilyen állatok címzettjének minősüljön.

35

E fenti megfontolásokból következően az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 918/83 rendelet 60. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha a kifejezetten laboratóriumi használatra előkészített állatokat, amelyeket valamely importőr az Unió területére behoz, alapvetően oktatással vagy tudományos kutatással foglalkozó közintézménynek vagy feljogosított magánintézménynek szánják, ezen importőr, bár maga nem minősül ilyen intézménynek, részesülhet az e cikk által az ilyen típusú árukra vonatkozóan előírt, behozatali vámok alóli mentességben.

36

A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a KN 5. b) általános szabályát úgy kell‑e értelmezni, hogy a laboratóriumi kutatás céljaira szánt élő állatok szállítására szolgáló ketrecek a csomagolóanyagok és csomagolótartályok azon kategóriájába tartoznak, amelyeket azokkal az árukkal együtt kell osztályozni, amelyeket azokban bemutatnak.

37

Emlékeztetni kell arra, hogy ezen általános szabály szerint azokat a csomagolóanyagokat és csomagolótartályokat, amelyekben az árut bemutatják, csak akkor kell ezen utóbbiakkal együtt osztályozni, ha azok rendszerint a szóban forgó áruknak a csomagolására szolgálnak.

38

Következésképpen a második kérdés megválaszolásához ellenőrizni kell azt, hogy a laboratóriumi kutatás céljaira szánt élő állatok szállítására szolgáló ketreceket olyan csomagolóanyagnak vagy csomagolótartálynak kell‑e tekinteni, amely rendszerint a szóban forgó állatok tárolására szolgál.

39

E tekintetben fel kell idézni a KN és a HR magyarázó megjegyzéseiben szereplő példákat az olyan csomagolóanyagok vagy csomagolótartályok vonatkozásában, amelyeket olyannak kell tekinteni, amely rendszerint a szóban forgó áruknak a csomagolására szolgál. E magyarázó megjegyzések szerint ilyen csomagolóanyagoknak vagy csomagolótartályoknak minősülnek a sűrített vagy folyékony gáz tárolására szolgáló vasból vagy acélból készült fém tartályok, valamint a forgalomba hozott italok, lekvár, mustár, fűszerek stb. tárolására szokásos körülmények között használt konténerek.

40

Amint azt a francia kormány az észrevételeiben megállapította, következésképpen a rendszerint az azzal az áruval használt csomagolóanyag vagy csomagolótartály, amelyet e csomagolóanyagban vagy csomagolótartályban bemutatnak, vagy olyan csomagolóanyagnak vagy csomagolótartálynak tekintendő, amely a kérdéses áru használatához feltétlenül szükséges, vagy olyan csomagolóanyagnak vagy csomagolótartálynak minősülhet, amelyet szokásos körülmények között azon áru forgalmazására és használatára alkalmaznak, amelyet e csomagolóanyagban vagy csomagolótartályban bemutatnak. Lehetetlen lenne ugyanis a sűrített vagy folyékony gázt attól az acélból készült tartálytól függetlenül használni, amelyben azt tárolják. Ugyanígy nehezen elképzelhető a lekvár vagy a mustár forgalmazása vagy használata másképp, mint az ilyen termékek tárolására szokásosan szolgáló tárolóedényekben.

41

A KN és a HR magyarázó megjegyzéseire tekintettel meg kell állapítani, hogy a laboratóriumi kutatás céljaira szánt élő állatok szállítására szolgáló ketrecek nem tekinthetők olyan csomagolóanyagnak vagy csomagolótartálynak, amely az 5. b) általános szabály értelmében rendszerint a szóban forgó állatok tárolására szolgál. Még ha el is kellene ismerni, hogy e ketreceket rendszerint ezen állatok repülőgéppel történő szállítására használják, e ketrecek nem feltétlenül szükségesek az említett állatok forgalmazásához és hasznosításához, és azokat nem is használják rendszerint erre.

42

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező, szállításra szolgáló ketrecek és állatok a címzettjeik által rendszerint nem kerülnek együtt használatra. A jelen ügyben nem vitatott, hogy e ketreceket az állatok szállítását követően visszaküldik az importőrnek.

43

A fenti megfontolásokból következően a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KN 5. b) általános szabályát úgy kell értelmezni, hogy a laboratóriumi kutatás céljaira szánt élő állatok szállítására szolgáló ketrecek nem tartoznak azon csomagolóanyagok és csomagolótartályok kategóriájába, amelyeket azokkal az árukkal együtt kell osztályozni, amelyeket e csomagolóanyagokban vagy csomagolótartályokban bemutatnak.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: