C‑15/14. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
MOL Magyar Olaj‑ és Gázipari Nyrt.
„Fellebbezés — Állami támogatás — A Magyar Állam és a MOL olaj‑ és gázipari társaság között a szénhidrogének kitermeléséhez kapcsolódó bányajáradék tárgyában létrejött megállapodás — A járadék mértékét megemelő utólagos jogszabály‑módosítás — A járadéknak a MOL‑ra nem alkalmazott emelése — A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat — Szelektív jelleg”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. június 4.
Államok által nyújtott támogatások — Fogalom — Az intézkedés szelektív jellege — A szelektivitás követelménye és a gazdasági előny egyidejű kimutatása közötti, valamint a támogatási program és az egyedi támogatás közötti különbségtétel
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
Államok által nyújtott támogatások — Fogalom — Az intézkedés szelektív jellege — A bányajáradék összege megállapításának részleteire vonatkozó nemzeti szabályozás — További díjak kiszabását előíró fakultatív rendelkezések — A nemzeti hatóságok mérlegelési mozgástere — Megengedhetőség — Korlátok
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
Államok által nyújtott támogatások — Fogalom — Az intézkedés szelektív jellege — A kedvezményezettek objektív kritériumok alapján való kijelölése — Az intézkedés szelektivitásának megállapításához elégtelen körülmény — Korlátok
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
Államok által nyújtott támogatások — Fogalom — Az állam egymást követő és egymástól elválaszthatatlan beavatkozásai — Értékelési szempontok
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
Az állami támogatások területén a szelektivitásnak az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdéséből eredő követelményét világosan el kell határolni a gazdasági előny egyidejű kimutatásától, mivel ha a Bizottság feltárta a tágabb értelemben vett, közvetlenül vagy közvetetetten valamely intézkedésből eredő előny fennállását, még azt is bizonyítania kell, hogy ez az előny kifejezetten egy vagy több vállalkozásnak kedvez. Ennek érdekében a Bizottság feladata különösen annak bizonyítása, hogy a szóban forgó intézkedés különbségtételt vezet be az elérni kívánt célra tekintettel hasonló helyzetben lévő vállalkozások között. Szükséges tehát, hogy az előnyt szelektív módon biztosítsák, továbbá hogy az alkalmas legyen arra, hogy bizonyos vállalkozásokat másoknál kedvezőbb helyzetbe hozzon.
Ugyanakkor a szelektivitás követelménye különbözik attól függően, hogy a szóban forgó intézkedést általános támogatási programként vagy egyedi támogatásként alakították ki. Ez utóbbi esetben a gazdasági előny azonosítása főszabály szerint lehetővé teszi a szelektivitásának vélelmezését. Ezzel szemben az általános támogatási programok vizsgálata során meg kell határozni, hogy a szóban forgó intézkedés annak megállapítása ellenére, hogy általános jellegű előnyt biztosít, ezt bizonyos vállalkozások vagy bizonyos tevékenységi ágazatok kizárólagos előnyére teszi‑e.
(vö. 59., 60. pont)
Az állami támogatások területén alapvető különbség áll fenn egyrészt a mentességeket vagy kedvezményeket biztosító általános programok – amelyekből per definitionem előny származik – szelektivitásának vizsgálata, másrészt pedig a további díjak kiszabását előíró fakultatív nemzeti jogi rendelkezések szelektivitásának vizsgálata között. Abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmód megóvása érdekében ilyen díjakat szabnak ki, a puszta tény, hogy az említett hatóságok bizonyos, törvényben meghatározott – és nem korlátlan – mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, nem elegendő az adott program szelektivitásának megállapításához.
E tekintetben egyrészt a mérlegelési mozgástér a gazdasági szereplőkre háruló további teher kiegyensúlyozására szolgál annak érdekében, hogy figyelembe vegye az egyenlő bánásmód elvéből eredő követelményeket, vagyis jellegét tekintve különbözik attól az esettől, amelyben az ilyen mozgástér gyakorlása egy meghatározott gazdasági szereplő javát szolgáló előny biztosításához kötődik.
Másrészt az a tény, hogy a szénhidrogének, a kőolaj és a földgáz kitermeléséért fizetendő bányajáradéknak a vállalkozás és a tagállami hatóságok között létrejött, a vállalkozás bányászati jogainak meghosszabbításáról szóló megállapodás érvényességének évei szerint meghatározott mértékei tárgyalás eredményei, nem elegendő ahhoz, hogy e megállapodást szelektív jellegűvé tegye. Ez csak akkor lett volna másképp, ha a nemzeti hatóságok akként éltek volna a mérlegelési mozgásterükkel, hogy az említett vállalkozást előnyben részesítik azáltal, hogy a kitermelési engedély meghosszabbítása esetén történő járadéknövelés célját figyelembe véve objektív indokok nélkül fogadnak el alacsony szintű járadékot, mindezt pedig az összes többi olyan gazdasági szereplő hátrányára, amelyek megpróbálták meghosszabbítani a bányászati jogaikat.
(vö. 64–66. pont)
Noha valamely adott támogatási program szelektív jellege nem zárható ki egyedül azon indokkal, hogy a kedvezményezetteket objektív kritériumok alapján jelölik ki, az a körülmény, hogy valamely vállalkozás volt az egyetlen olyan vállalkozás, amely a szénhidrogének ágazatában a kitermelés meghosszabbításáról szóló megállapodást kötött a hatóságokkal, nem feltétlenül minősül a szelektivitásra utaló valószínűsítő körülménynek, mivel az ilyen megállapodás megkötésének alapjául szolgáló kritériumok objektívek, és minden, potenciálisan érdekelt gazdasági szereplőre alkalmazandók, és mert az egyéb megállapodások hiánya a vállalkozások azon saját döntéseiből is származhat, hogy nem kérik a bányászati jogok meghosszabbítását.
(vö. 76., 77. pont)
Az állami támogatások területén, mivel az állami beavatkozások különböző formákat öltenek, és a hatásaik szerint kell azokat elemezni, nem zárható ki, hogy az állam több egymást követő beavatkozását az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából egyetlen beavatkozásnak kell tekinteni. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha az egymást követő beavatkozások – többek között az időbeli sorrendjükre, a céljukra és a vállalkozás ezen beavatkozások időpontjában fennálló helyzetére tekintettel – olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem lehet azokat elválasztani.
(vö. 97. pont)
C‑15/14. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
MOL Magyar Olaj‑ és Gázipari Nyrt.
„Fellebbezés — Állami támogatás — A Magyar Állam és a MOL olaj‑ és gázipari társaság között a szénhidrogének kitermeléséhez kapcsolódó bányajáradék tárgyában létrejött megállapodás — A járadék mértékét megemelő utólagos jogszabály‑módosítás — A járadéknak a MOL‑ra nem alkalmazott emelése — A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat — Szelektív jelleg”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. június 4.
Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A szelektivitás követelménye és a gazdasági előny egyidejű kimutatása közötti, valamint a támogatási program és az egyedi támogatás közötti különbségtétel
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A bányajáradék összege megállapításának részleteire vonatkozó nemzeti szabályozás – További díjak kiszabását előíró fakultatív rendelkezések – A nemzeti hatóságok mérlegelési mozgástere – Megengedhetőség – Korlátok
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A kedvezményezettek objektív kritériumok alapján való kijelölése – Az intézkedés szelektivitásának megállapításához elégtelen körülmény – Korlátok
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az állam egymást követő és egymástól elválaszthatatlan beavatkozásai – Értékelési szempontok
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
Az állami támogatások területén a szelektivitásnak az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdéséből eredő követelményét világosan el kell határolni a gazdasági előny egyidejű kimutatásától, mivel ha a Bizottság feltárta a tágabb értelemben vett, közvetlenül vagy közvetetetten valamely intézkedésből eredő előny fennállását, még azt is bizonyítania kell, hogy ez az előny kifejezetten egy vagy több vállalkozásnak kedvez. Ennek érdekében a Bizottság feladata különösen annak bizonyítása, hogy a szóban forgó intézkedés különbségtételt vezet be az elérni kívánt célra tekintettel hasonló helyzetben lévő vállalkozások között. Szükséges tehát, hogy az előnyt szelektív módon biztosítsák, továbbá hogy az alkalmas legyen arra, hogy bizonyos vállalkozásokat másoknál kedvezőbb helyzetbe hozzon.
Ugyanakkor a szelektivitás követelménye különbözik attól függően, hogy a szóban forgó intézkedést általános támogatási programként vagy egyedi támogatásként alakították ki. Ez utóbbi esetben a gazdasági előny azonosítása főszabály szerint lehetővé teszi a szelektivitásának vélelmezését. Ezzel szemben az általános támogatási programok vizsgálata során meg kell határozni, hogy a szóban forgó intézkedés annak megállapítása ellenére, hogy általános jellegű előnyt biztosít, ezt bizonyos vállalkozások vagy bizonyos tevékenységi ágazatok kizárólagos előnyére teszi‑e.
(vö. 59., 60. pont)
Az állami támogatások területén alapvető különbség áll fenn egyrészt a mentességeket vagy kedvezményeket biztosító általános programok – amelyekből per definitionem előny származik – szelektivitásának vizsgálata, másrészt pedig a további díjak kiszabását előíró fakultatív nemzeti jogi rendelkezések szelektivitásának vizsgálata között. Abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmód megóvása érdekében ilyen díjakat szabnak ki, a puszta tény, hogy az említett hatóságok bizonyos, törvényben meghatározott – és nem korlátlan – mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, nem elegendő az adott program szelektivitásának megállapításához.
E tekintetben egyrészt a mérlegelési mozgástér a gazdasági szereplőkre háruló további teher kiegyensúlyozására szolgál annak érdekében, hogy figyelembe vegye az egyenlő bánásmód elvéből eredő követelményeket, vagyis jellegét tekintve különbözik attól az esettől, amelyben az ilyen mozgástér gyakorlása egy meghatározott gazdasági szereplő javát szolgáló előny biztosításához kötődik.
Másrészt az a tény, hogy a szénhidrogének, a kőolaj és a földgáz kitermeléséért fizetendő bányajáradéknak a vállalkozás és a tagállami hatóságok között létrejött, a vállalkozás bányászati jogainak meghosszabbításáról szóló megállapodás érvényességének évei szerint meghatározott mértékei tárgyalás eredményei, nem elegendő ahhoz, hogy e megállapodást szelektív jellegűvé tegye. Ez csak akkor lett volna másképp, ha a nemzeti hatóságok akként éltek volna a mérlegelési mozgásterükkel, hogy az említett vállalkozást előnyben részesítik azáltal, hogy a kitermelési engedély meghosszabbítása esetén történő járadéknövelés célját figyelembe véve objektív indokok nélkül fogadnak el alacsony szintű járadékot, mindezt pedig az összes többi olyan gazdasági szereplő hátrányára, amelyek megpróbálták meghosszabbítani a bányászati jogaikat.
(vö. 64–66. pont)
Noha valamely adott támogatási program szelektív jellege nem zárható ki egyedül azon indokkal, hogy a kedvezményezetteket objektív kritériumok alapján jelölik ki, az a körülmény, hogy valamely vállalkozás volt az egyetlen olyan vállalkozás, amely a szénhidrogének ágazatában a kitermelés meghosszabbításáról szóló megállapodást kötött a hatóságokkal, nem feltétlenül minősül a szelektivitásra utaló valószínűsítő körülménynek, mivel az ilyen megállapodás megkötésének alapjául szolgáló kritériumok objektívek, és minden, potenciálisan érdekelt gazdasági szereplőre alkalmazandók, és mert az egyéb megállapodások hiánya a vállalkozások azon saját döntéseiből is származhat, hogy nem kérik a bányászati jogok meghosszabbítását.
(vö. 76., 77. pont)
Az állami támogatások területén, mivel az állami beavatkozások különböző formákat öltenek, és a hatásaik szerint kell azokat elemezni, nem zárható ki, hogy az állam több egymást követő beavatkozását az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából egyetlen beavatkozásnak kell tekinteni. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha az egymást követő beavatkozások – többek között az időbeli sorrendjükre, a céljukra és a vállalkozás ezen beavatkozások időpontjában fennálló helyzetére tekintettel – olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem lehet azokat elválasztani.
(vö. 97. pont)