1. 

Mi minősül megfelelő környezeti hatásvizsgálatnak, figyelemmel arra, hogy a vizsgált projekt (a jelen ügyben: gyorsvasútvonal megépítése) környezeti szempontból fontos területre gyakorol hatást? Mely körülmények között sérti az uniós környezetvédelmi jogból eredő megőrzési és védelmi célkitűzéseket az ehhez hasonló projekttel kapcsolatos infrastruktúra megépítése?

2. 

Mindjárt az elején úgy tűnik, hogy ezek az alapvető kérdések állnak az Európai Bizottság által a Spanyol Királyság ellen az EUMSZ 258. cikk (2) bekezdése alapján indított jelen kereset középpontjában. Közelebbről vizsgálva azonban kitűnik, hogy ez az ügy alapvetően arról szól, hogy a Bizottság megállapította‑e a releváns környezetvédelmi rendelkezések megsértését. Amint azt az alábbiakban bemutatom, a Bizottságnak ez csupán részben sikerült.

3.

Az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv ( 2 ) (a továbbiakban: KHV‑irányelv) 2. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok meghoznak minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél [helyesen: az engedély megadása előtt a többek között jellegüknél], méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében hatásvizsgálatot végezzenek.

Ezeket a projekteket a 4. cikk határozza meg.”

4.

Az irányelv 3. cikkének szövege a következő:

„A környezeti hatásvizsgálat minden egyedi esetre vonatkozóan a 4– 11. cikkel összhangban megfelelő módon azonosítja, leírja és értékeli az egyes projektek közvetlen és közvetett hatásait a következő tényezőkre vonatkozóan:

[…]”

5.

A KHV‑irányelv 4. cikke előírja:

„(1)   […] az I. mellékletben felsorolt projekteket vizsgálatnak vetik alá, az 5–10. cikkel összhangban [helyesen: az I. mellékletben felsorolt projekteket az 5–10. cikkel összhangban vizsgálatnak kell alávetni].

(2)   A II. mellékletben felsorolt projektekre a tagállamok határozzák meg, hogy a projektet alá kell-e vetni az 5–10. cikknek megfelelő vizsgálatnak. A tagállamok ezt meghatározzák

A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az a) és a b) pontnak megfelelő mindkét eljárást alkalmazzák.

(3)   Amikor a (2) bekezdés alkalmazásában esetenkénti vizsgálatot végeznek, vagy küszöbértékeket, illetve szempontrendszert állapítanak meg, figyelembe veszik a III. mellékletben előírt lényeges kiválasztási szempontokat [helyesen: Az esetenkénti vizsgálat, illetve a (2) bekezdés alkalmazásával megállapítandó küszöbértékek vagy szempontrendszer megállapítása során a III. mellékletben előírt lényeges kiválasztási szempontokat kell figyelembe venni].”

6.

A KHV‑irányelv I. melléklete tartalmazza az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó projektek listáját. Megemlíti többek között az autópályák, gyorsforgalmi utak és távolsági vasúti pályák építését.

7.

A KHV‑irányelv III. mellékletének 2. pontja – többek között – a vizes élőhelyeket és a tagállamok jogszabályai szerint osztályozott vagy védett területeket, illetve a tagállamok által kijelölt, különleges védelem alá helyezett területeket határozza meg az irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében hivatkozott kiválasztási kritériumokként.

8.

A vadon élő madarak védelméről szóló 2009/147/EK irányelv ( 3 ) (a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) 1. cikkének szövege a következő:

„(1)   Ez az irányelv a tagállamok Szerződésben érintett európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik. Célja e fajok védelme, kezelése és ellenőrzése, továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban.

[…]”

9.

A madárvédelmi irányelv 4. cikke előírja:

„(1)   Az I. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

[…]

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területté minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

[…]

(4)   Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok jelentősek e cikk céljai szempontjából. A tagállamok e védett területeken kívül is törekednek az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülésére.”

10.

Az irányelv I. melléklete számos más faj mellett az Otis tardát (túzok) is említi.

11.

A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK tanácsi irányelv ( 4 ) (a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) 6. cikke kimondja:

„(1)   A tagállamok megállapítják a különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területek védelméhez szükséges intézkedéseket. […]

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi területeken található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet [helyesen: A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák a különleges természetmegőrzési területeken található fajok természetes élőhelytípusainak és élőhelyeinek károsodását, valamint azon fajok zavarását, amelyek számára e területeket kijelölték, amennyiben a zavaró tényezők jelentős kihatással lehetnek az irányelv céljaira].

[…]”

12.

Az élőhelyvédelmi irányelv 7. cikke előírja, hogy a 4. cikk (1) bekezdése alapján besorolt vagy a 4. cikk (2) bekezdése értelmében annak megfelelően elismert területek tekintetében a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe ezen irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek. Ezeket a kötelezettségeket az élőhelyvédelmi irányelv alkalmazásának napjától, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – azon időponttól váltják fel, amikor a tagállam a madárvédelmi irányelv értelmében végrehajtja, illetve elismeri a besorolást.

13.

A jelen ügy háttere a következőképpen foglalható össze. Az ügy egy, a spanyolországi Sevilla és Almería közötti gyorsvasútvonal megépítésére irányuló projektre vonatkozik. Eleddig a gyorsvasútvonal működéséhez szükséges infrastrukturális munkálatok némelyike tekintetében végeztek környezeti hatásvizsgálatot. A környezeti hatásvizsgálatot 2006. július 4‑én terjesztették nyilvános konzultációra, és azt a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó nyilatkozatról szóló határozat útján, 2006. november 24‑én hagyták jóvá. ( 5 ) A gyorsvasút‑vonal infrastruktúrájával kapcsolatos munkálatok 2007. december 4‑én kezdődtek meg. E munkálatokat 2009‑ben felfüggesztették.

14.

A vasútvonal egy, a madarak tekintetében a spanyol hatóságok által 2009. július 29‑én különleges védelmi területnek (KVT) minősített természeti területen halad keresztül. Más szóval: a minősítésre a projekt spanyol hatóságok általi jóváhagyását és az általuk elvégzett környezeti hatásvizsgálatot követően került sor. A terület KVT‑vé minősítését megelőzően azt már az Európai Közösségek fontos madárélőhelyeinek (IBA) jegyzékében 1998 óta 238. sz. területként (Ecija‑Osuna gabonatermő területei) sorolták be. A terület a madárvédelmi irányelv I. mellékletében említett számos fajnak – köztük az Otis tardának – ad otthont.

15.

Ilyen előzmények után terjesztett elő kifogást a Bizottság 2010 februárjában a vasútvonal „Marchena‑Osuna I”, „Marchena‑Osuna II” és „Variante de Osuna” szakaszával kapcsolatban. E kifogást követően a Bizottság 2011. június 17‑én felszólító levelet küldött a spanyol kormánynak. A felszólító levél szerint a Spanyol Királyság nem teljesítette a KHV‑irányelv 3. cikke, a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése, valamint az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke szerinti kötelezettségeit.

16.

A spanyol kormány 2011. szeptember 20‑án válaszolt a felszólító levélre. E válasz ellenére a Bizottság 2013. június 20‑án indokolással ellátott véleményt küldött a Spanyol Királyságnak, amelyben arra hivatkozik, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette a KHV‑irányelv 3. cikke, a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése, valamint az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségeit.

17.

A spanyol kormány 2013. augusztus 21‑én válaszolt az indokolással ellátott véleményre.

18.

Mivel a Bizottság véleménye szerint a spanyol kormány által megtett intézkedések továbbra sem voltak megfelelők, fenntartotta értékelését és megindította a Bíróság előtt a jelen keresetet.

19.

Keresetében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

20.

A spanyol kormány kéri, hogy a Bíróság:

21.

Írásbeli észrevételeket a Bizottság és a spanyol kormány nyújtott be. A Bíróság eljárási szabályzata 76. cikke (2) bekezdésének megfelelően nem került sor tárgyalásra.

22.

A spanyol kormány vitatja a Bizottság keresetének a vasútvonal „Variante de Osuna” szakaszára vonatkozó részének elfogadhatóságát. A spanyol kormány azzal érvel, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a tagállamnak küldött felszólító levél, majd pedig a Bizottság által kibocsátott, indokolással ellátott vélemény körülhatárolja a jogvita tárgyát. A jogvita tárgya ezt követően már nem terjeszthető ki.

23.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolással ellátott véleménynek és a Bizottság keresetének ugyanazokon a kifogásokon kell alapulniuk, mint amelyeken a pert megelőző eljárást elindító felszólító levél alapul. ( 6 )

24.

A jelen ügyben a felszólító levél a „Marchena‑Osuna I”, a „Marchena‑Osuna II” és a „Variante de Osuna” szakaszt említi. Az állítólagos jogsértés megállapítása céljából a Bizottság által hivatkozott tények azonban a vasút első két szakaszára vonatkoznak.

25.

Nem tűnik úgy, hogy Bizottság nem ért ezzel egyet. Viszonválaszában ugyanis kifejtette, hogy konkrétan a vasút „Marchena‑Osuna I” és „Machena‑Osuna II” szakaszára vonatkoznak azok a tények, amelyek alapján úgy véli, hogy bizonyos kötelezettségeket megsértettek. Ezzel szemben az eljárás során a „Variente de Osuna” szakaszra való hivatkozásra azért volt szükség, hogy tágabb összefüggésben ábrázolják a projektet.

26.

E körülmények között a jelen keresetet a „Variante de Osuna” szakaszra vonatkozó részében elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

27.

A Bizottság azt állítja, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette a KHV‑irányelv 3. cikke szerinti kötelezettségeit.

28.

A Bizottság e tekintetben először azt fejti ki, hogy mi az, amit nem állít. Nem állítja, hogy a szóban forgó környezeti hatásvizsgálat nem terjed ki az egész projektre. Azt sem állítja, hogy a projektet a környezetre gyakorolt esetleges kumulatív hatások vizsgálatának elkerülése céljából bontották volna szakaszokra.

29.

A Bizottság másodszor azt fejti ki, hogy mi az, amit állít. Lényegében előadja, hogy a Spanyol Királyság nem határozta meg, írta le és értékelte megfelelően a projekt által a környezetre, konkrétan pedig a vadon élő madarakra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásokat. Röviden: a vitatott környezeti hatásvizsgálat nem elegendő ahhoz, hogy megfeleljen a KHV‑irányelv 3. cikke követelményeinek. Ez azért van így, mert a szóban forgó környezeti hatásvizsgálat – a Bizottság meglátása szerint – nem vette megfelelően figyelembe azt, hogy a projekt IBÁ‑vá minősített területen halad át. Ezt a területet ezután, 2008‑ban ES6180017 „Campiñas de Sevilla” KVT‑vé minősítették.

30.

A Bizottság előadja, hogy a KHV‑irányelv 3. cikke megsértésének logikus velejárójaként a Spanyol Királyság a nyilvánosságot sem tájékoztatta a projekt valószínű hatásairól azelőtt, hogy döntött volna a projekt megvalósításáról.

31.

A maga részéről a spanyol kormány előadja, hogy a Bizottság kifogását el kell utasítani.

32.

A spanyol kormány elsősorban azzal érvel, hogy az érintett élővilág meghatározása és a környezetre gyakorolt esetleges káros hatások korlátozására irányuló megfelelő intézkedések elfogadása révén teljesítette a KHV‑irányelv 3. cikkének követelményeit.

33.

A spanyol kormány másodsorban megjegyzi, hogy az IBÁ‑vá minősítés nem kötelező erejű. A kormány szerint a környezeti hatásvizsgálatok akkor is teljesíthetik a KHV‑irányelv 3. cikkében megállapított követelményeket, ha nem tesznek említést az IBÁ‑vá minősítésről.

34.

A spanyol kormány harmadsorban úgy véli, hogy a Bizottság nemcsak hogy azt mulasztotta el kifejteni, hogy a vitatott környezeti hatásvizsgálat miért nem megfelelő, hanem ráadásul nem is bizonyította, hogy sor került volna a kötelezettségek megsértésére.

35.

Amint azt az elején említettem, ez az ügy arról szól, hogy a Bizottságnak sikerült‑e megállapítania jogsértés fennállását. Az alábbiakban azt fogom kifejteni, hogy miért vélem úgy, hogy a KHV‑irányelv 3. cikkével kapcsolatban nem ez a helyzet.

36.

Először is egyértelműen meg kell határozni azt a projektet, amelyre a vitatott környezeti hatásvizsgálat vonatkozik.

37.

A Bizottság által a KHV‑irányelv 3. cikkét sértőnek tekintett környezeti hatásvizsgálat a gyorsvasútvonal megépítésének egyik konkrét szakaszára vonatkozik. A projekt, ekként pedig a vitatott környezeti hatásvizsgálat a gyorsvasútvonal üzemeltetéséhez szükséges infrastrukturális munkálatokra vonatkozik. A projekt magában foglalja a vágányokon és a vasútvonalon végzett építési munkálatokat, köztük egy megemelt és kibővített peron megépítését. A vasút üzemeltetéséhez szükséges további munkálatok (többek között a felsővezetékek üzembe helyezéséhez szükséges villanyszerelési munkálatok) nem tartoztak a projekt hatálya alá. Amint az mind az indokolással ellátott véleményből, mind pedig a Bizottság Bírósághoz intézett beadványaiból kitűnik, a Bizottság nem kérdőjelezi meg a spanyol hatóságok azon döntését, hogy csak az infrastruktúra javításával (a továbbiakban: a szóban forgó projekt) kapcsolatban végeznek környezeti hatásvizsgálatot.

38.

A Bizottság ugyanakkor azt állítja, hogy a környezeti hatásvizsgálat nem volt megfelelő. Mégpedig azért nem – ha jól értem –, mert véleménye szerint a vizsgálat nem vette megfelelően figyelembe a szóban forgó projekttel érintett, környezeti szempontból fontos területet (ahogyan az az IBA‑jegyzékben, majd pedig később az e terület KVT‑vé minősítését eredményező eljárásban szerepelt).

39.

Ezen a ponton célszerű felidézni a környezeti hatásvizsgálat célját. Annak célja, hogy megfelelő módon azonosítsa, leírja és értékelje a projektek közvetlen és közvetett hatásait, szem előtt tartva az adott ügy sajátosságait. A hatást többek között az állat‑ és növényvilággal összefüggésben kell értékelni. ( 7 ) A Bíróság e tekintetben több alkalommal megállapította, hogy a KHV‑irányelv alkalmazási köre kiterjedt, célkitűzései pedig széleskörűek. ( 8 ) Ennek megfelelően a Bíróság a KHV‑irányelv értelmezésével kapcsolatban teleologikus megközelítést alkalmazott. Az irányelv célja a projektek vagy módosításaik környezeti hatása átfogó vizsgálatának elvégzése. ( 9 )

40.

Ez azonban önmagában nem mentesítheti a Bizottságot az annak megállapítására irányuló kötelezettségétől, hogy sor került kötelezettségek megsértésére. Az EUMSZ 258. cikk szerinti, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokban a Bizottság feladata az állítások bizonyítása. Erre az intézményre hárul az a feladat, hogy biztosítsa a Bíróság számára az annak megállapításához szükséges információkat, hogy valamely tagállam nem teljesítette kötelezettségeit. Ennek során a Bizottság nem támaszkodhat puszta vélelmekre. ( 10 )

41.

A környezeti hatásvizsgálat állítólagosan nem megfelelő voltára vonatkozó általános állításokon felül a Bizottság nem támasztja alá kifogásait. Ennek ábrázolása céljából nézzük most a Bizottság által előterjesztett, kiforratlan érveket!

42.

A Bizottság először is kifejti, hogy egy olyan fontos környezetvédelmi terület megfelelő figyelembevétele érdekében, amelyet KVT‑vé kellett volna minősíteni, de amely a tényállás idején nem az volt, nem elegendő pusztán felsorolni a területen jelen lévő fajokat. E tekintetben arra is hivatkozik, hogy a projekt kedvezőtlen hatásainak enyhítése érdekében a környezeti hatásvizsgálatban meghatározott intézkedések (különösen a madarakat illetően a szaporodásra gyakorolt kedvezőtlen hatás elkerülése érdekében a növényzet eltávolításának tilalma márciustól júliusig) nem voltak megfelelők. Azt azonban nem fejti ki, hogy miért.

43.

A Bizottság másodszor azt is kifogásolja, hogy a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó nyilatkozat nem említi az Ojuelos‑lagúnát, amely a később KVT‑vé minősített terület részét képezi. A Bírósághoz benyújtott dokumentumokból azonban kitűnik, hogy az Ojuelos‑lagúna valójában szerepelt a környezeti hatásvizsgálatban (jóllehet azt a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó nyilatkozat ( 11 ) nem említette). Ezt a Bizottság nem vitatja. A hatásvizsgálatban leírták a lagúna jellemzőit. Hivatkoztak továbbá a területen élő számos madárfajra. A Bizottság e tekintetben is azt állítja, hogy a hatásvizsgálat nem volt megfelelő, de nem fejti ki, hogy miért véli így.

44.

Harmadszor, minden bizonnyal igaz, hogy különös körültekintéssel kell értékelni egy olyan projekt hatásait, amely az IBA‑jegyzékben szereplő és később KVT‑vé minősített területre gyakorol hatásokat. Amint arra a Bizottság rámutat, ezt illusztrálja a KHV‑irányelv III. melléklete. Ez a melléklet a vizes élőhelyeket és a KVT‑ket kiválasztási kritériumokként említi az olyan projektek vizsgálatához, amelyek tekintetében környezeti hatásvizsgálat lefolytatása önmagában nem kötelezettség. E tekintetben egyértelmű, hogy az ilyen területeket az uniós jogalkotó környezeti szempontból fontosnak tekinti.

45.

Az azonban, hogy a vitatott környezeti hatásvizsgálat nem említ meg egy, az IBA‑jegyzékben ilyenként elismert fontos környezetvédelmi területet (vagy KVT‑t), önmagában nem eredményezheti azt, hogy nem azonosították, írták le és értékelték megfelelően a projektek hatásait a KHV‑irányelv 3. cikkével összhangban.

46.

Ez legalább két okból van így.

47.

Egyrészről az IBA‑jegyzék (vagy KVT) megemlítésének elmulasztása nem jelenti automatikusan azt, hogy a jegyzéket – vagyis inkább az abban szereplő területeket és fajokat – nem vették figyelembe. Másrészről – amint arra a spanyol kormány helytállóan rámutat – az IBA‑jegyzék nem vált ki kötelező erejű hatásokat a tagállamokkal szemben. ( 12 )

48.

Ami a később KVT‑vé minősített terület jelentőségét illeti, a Bírósághoz benyújtott dokumentumokból kitűnik, hogy az IBA‑jegyzékre való kifejezett hivatkozás ellenére a környezeti hatásvizsgálat a területet különleges madárvilággal, jelesül sztyeppei madarakkal rendelkező területként írta le. E tekintetben az Otis tarda kifejezetten szerepel a vizsgálatban. A Bizottság mindazonáltal nem fejtette ki, hogy ez a leírás miért nem megfelelő. Mindössze annak állítására szorítkozott, hogy nem megfelelő. A KHV‑irányelv 3. cikke szerinti kötelezettség megsértésének megállapítása céljából az ilyen puszta állítások nem elegendők.

49.

Negyedszer – ha jól értem – a Bizottságot különösen aggasztják a vasút tényleges üzemeltetésének hatásai: több alkalommal is előadta, hogy a vasút üzemeltetése esetlegesen jelentős hatást gyakorolhat a madárvilágra, különösen a területen található sztyeppei és vízi madarakra. Ezért tekinti az (infrastruktúrával és vonatokkal) való ütközések, valamint különösen a madarakat érő áramütések elkerülése céljából meghatározott intézkedésekkel kapcsolatban elégtelennek a vitatott hatásvizsgálatot. E tekintetben nem képezi vita tárgyát, hogy a vitatott környezeti hatásvizsgálat nem határozta meg konkrétan az e kockázatok elkerülésére szolgáló különös intézkedéseket.

50.

Egyáltalán nem vagyok érzéketlen ezen érvekkel kapcsolatban. Vitán felül áll, hogy a jelen eljárásban szóban forgóhoz hasonló KVT‑re jelentős hatást fog gyakorolni a gyorsvasútvonal üzemeltetése.

51.

Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy a Bizottság az indokolással ellátott véleményben és a jelen eljárásban kifejezetten rámutatott, hogy nem állítja, hogy a vitatott környezeti hatásvizsgálat azért ellentétes a KHV‑irányelv 3. cikkével, mert nem terjed ki a teljes projektre. Ez az intézmény nem állította konkrétan – az e célból a viszonválaszban előadott késedelmes megjegyzésektől eltekintve –, hogy az irányelv megsértése abból ered, hogy a hatásvizsgálat az infrastruktúra javítására korlátozódott, ahelyett, hogy a teljes projektre – többek között a vasút tényleges üzemeltetésére is – kiterjedt volna. ( 13 )

52.

A környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó nyilatkozatban meghatározottaknak megfelelően, a szóban forgó projekt kizárólag a vasúti infrastruktúra javítására irányul. A vasút későbbi üzemeltetéséhez szükséges további szerelési munkálatok újabb környezeti hatásvizsgálat tárgyát fogják képezni. E tekintetben az újabb környezeti hatásvizsgálat tárgyát képező munkálatokkal, vagy – ami azt illeti – a vasút üzemeltetésével kapcsolatos érveket elfogadhatatlannak kell tekinteni. Az ettől eltérő bármely következtetés súlyosan veszélyeztetné a jogbiztonság elvét.

53.

Végezetül ötödször, a felek megvitatták az annak relevanciájával kapcsolatos álláspontjukat, hogy a gyorsvasútvonalat egy, a XIX. századból származó, már meglévő vasútvonallal párhuzamosan építették. A Bizottság azzal érvel – láthatóan anélkül, hogy ezt a másik fél vitatná –, hogy a környezeti hatásvizsgálattal kapcsolatos követelmények ugyanazok, függetlenül attól, hogy a gyorsvasútvonal másik rendes vasútvonallal párhuzamos‑e, vagy sem. A Bizottság rámutat, hogy e két vasútvonal párhuzamos megléte kumulatív hatásokkal járhat jó néhány szempontból. Véleményem szerint azonban ezek az érvek is olyan puszta állítások, amelyek nem elegendők annak megállapításához, hogy bármiféle kötelezettség megsértésére sor került‑e. Mindenesetre úgy tűnik, hogy ezek az állítások ellentmondásban állnak azzal, hogy a Bizottság nem állította, hogy a környezeti hatásvizsgálat azért nem megfelelő, mert nem vette figyelembe a kumulatív hatásokat.

54.

A fentiek tükrében úgy vélem, hogy a Bizottság által a KHV‑irányelv 3. cikkének megsértésére vonatkozóan előterjesztett első kifogást el kell utasítani. Ennélfogva a nyilvánosság projekt hatásairól való megfelelő tájékoztatásának elmulasztására vonatkozó járulékos kifogást is el kell utasítani.

55.

Függetlenül ugyanis az első kifogás eredményétől, semmilyen okot nem látok arra, hogy a Bíróságnak miért kellene foglalkoznia a Bizottság által a KHV‑irányelv alapján előterjesztett további kifogással. A Bizottság semmilyen jogalapot nem jelölt meg e kifogással kapcsolatban. Egy erre vonatkozó mellékes észrevételtől eltekintve nem fejtette ki az e kérdéssel kapcsolatos érvelését.

56.

A Bizottság előadja, hogy a Spanyol Királyság – azzal, hogy engedélyezte a gyorsvasútvonalnak az IBA‑jegyzékben szereplő területen a terület KVT‑vé minősítését megelőzően történő megépítését – a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerinti kötelezettségeit is megsértette.

57.

A Bizottság e tekintetben hangsúlyozza, hogy az építési munkálatok a terület környezeti jellemzőinek jelentős módosítását – például nagy mennyiségű föld eltávolítását, kettős biztonsági korlát és megemelt peron 16 km‑en való megépítését – tették szükségessé. ( 14 ) E módosítások várhatóan jelentősen korlátozzák a madaraknak a dürgési, pihenő‑ és táplálkozási helyeikhez való hozzáférését. A Bizottság emellett azt állítja, hogy mivel a Spanyol Királyság nem teljesítette a KHV‑irányelv 3. cikke szerinti kötelezettségeit, nem megfelelően azonosította a projekt jelentette esetleges kockázatokat.

58.

A spanyol kormány a maga részéről azzal érvel, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének teljesítése céljából nem szükséges követni az említett irányelvben a KVT‑kre vonatkozóan megállapított eljárásokat. E kormány álláspontja szerint elegendő az említett terület megőrzését és védelmét célzó intézkedéseknek a besorolást megelőzően történő elfogadása. A spanyol kormány e tekintetben előadja, hogy a madarak szaporodási idényei alatt az építési munkálatok korlátozása, valamint ütközésgátló berendezések felszerelése és a vasútvonal mentén sétautak megépítése révén megfelelő intézkedéseket tett.

59.

A Bizottság által a környezeti hatásvizsgálat nem megfelelő voltára vonatkozóan tett állítások ezen intézmény teljes érvmenetét áthatják. Igaz ez ezzel a kifogással kapcsolatban is. A jelen ügy sajátosságai miatt könnyedén lehetne – tévesen – úgy vélni, hogy elkerülhetetlen kapcsolat áll fenn a KHV‑irányelv szerinti jogsértés megállapítása és a madárvédelmi (és az élőhelyvédelmi) irányelvvel kapcsolatos hasonló megállapítás (vagy annak hiánya) között. Véleményem szerint ez nem így van. Ezeket a kérdéseket egyértelműen külön kell választani. Pusztán az, hogy nem került sor a KHV‑irányelv 3. cikke szerinti kötelezettségek megsértésének megállapítására, nem jelenti automatikusan azt, hogy nem sértették meg a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdését (és az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdését), vagy fordítva. Ez azért van így, mert a KHV‑irányelv 3. cikkéből eredő kötelezettségek alapvetően eljárási jogi jellegűek. A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből (és az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből) eredő kötelezettségek viszont anyagi jogi jellegűek.

60.

Ennélfogva – függetlenül az első kifogással kapcsolatban tett következtetéstől – a második (és a harmadik) kifogást érdemben kell vizsgálni.

61.

Ami a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének megsértésére vonatkozó állítást illeti, az ítélkezési gyakorlat bizonyos elemei különös relevanciával bírnak.

62.

Ami e tekintetben a legfontosabb, az az, hogy a 4. cikk (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek azokra a területekre is vonatkoznak, amelyeket KVT‑vé kellett volna minősíteni, de amelyeket – a „Campiñas de Sevillához” hasonlóan – nem minősítettek ilyenné. E kötelezettségek ugyanis mindaddig hatályban maradnak, amíg a terület KVT minősítéssel rendelkezik. ( 15 )

63.

A Bizottság által indított azon keresetek esetén, amelyeknél megállapították a kötelezettségek megsértését, a Bizottság bizonyítékokkal szolgált a Bíróság számára a madarak élőhelyének tényleges pusztulásával, ( 16 ) a madárpopuláció súlyos károsodásával és a környezeti szempontból fontos területek tényleges elpusztításával kapcsolatban. ( 17 )

64.

Különös jelentőséggel bír e tekintetben az az ítélkezési gyakorlat, amely szerint a tagállamok nem módosíthatják vagy csökkenthetik valamely KVT földrajzi kiterjedését. Ezzel összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy egy új út megépítése a KVT‑nek a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdésébe ütköző csökkenését vonta maga után. A terület csökkenését új épületek megépítése és az útépítési munkálatok által okozott zavarok súlyosbították. ( 18 )

65.

A Bizottság e tekintetben azt állítja, hogy jelentős mértékű károsodást és zavart idézhet elő a terület környezeti jellemzőinek lényeges megváltoztatása. Aggályainak ad hangot továbbá az áramütés és az ütközések kockázatának a vasútvonal megépítésének és üzemeltetésének későbbi szakaszaiban történő bekövetkezése miatt.

66.

Nincs kétségem afelől, hogy egy gyorsvasútvonalnak a madárvédelmi irányelv I. mellékletében említett jó néhány fajnak otthont adó területen történő megépítése a terület környezeti jellemzőinek károsodását és a különleges védelmet igénylő fajok megzavarását vonja maga után. Az (eleddig engedélyezett) építési munkálatok ugyanis – bármely más nagyobb horderejű vasútvonal‑építési projekthez hasonlóan – föld eltávolítását, sínek és megemelt peron megépítését, valamint a terület morfológiájába való számos más típusú beavatkozást tesznek szükségessé. Ezt a vitatott környezeti hatásvizsgálat tanúsítja.

67.

A Bizottság által az áramütésre és ütközésekre vonatkozóan előterjesztett érveket viszont elfogadhatatlannak kell tekinteni.

68.

Az elfogadhatatlanság a jelen ügy egyik sajátosságából ered. Eltérően attól, amit az ember általánosságban vélelmezhetne, itt nincs arra utaló jel, hogy a projekt meg fog valósulni. A felek szerint a finanszírozás hiánya miatt a projekt 2009 óta áll. Ráadásul az infrastruktúra befejezéséhez szükséges bármiféle további munkálatok újabb környezeti hatásvizsgálatot (ekként pedig engedélyezést) igényelnek.

69.

Kétségtelenül igaz, hogy súlyosan sérülne a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének hatékony érvényesülése, ha a kötelezettségszegést kizárólag a kár bekövetkeztekor lehetne megállapítani, míg olyan állami intézkedések esetében nem, amelyek a kár jogi előzményei. ( 19 ) A jelen ügyben azonban a spanyol hatóságok által engedélyezett projekt – a fent megállapítottaknak megfelelően – az infrastruktúra javítására, többek között egy megemelt peron megépítésére és kibővítésére irányul. Nem vonatkozik a vasútvonal üzemeltetéséhez szükséges további szerelési munkálatokra. Erre figyelemmel, az áramütés és az ütközés kockázata azokhoz a hipotetikus hatásokhoz kapcsolódik, amelyek csak akkor fognak bekövetkezni, ha egy újabb környezeti hatásvizsgálatot követően engedélyezik a projekt következő szakaszát.

70.

Továbbra is kérdés azonban, hogy megállapítható‑e, hogy a Spanyol Királyság nem tett megfelelő lépéseket az élőhelyek károsodása vagy a madárvédelmi irányelv 4. cikkében szereplő célkitűzések tükrében jelentős zavarok elkerülése érdekében.

71.

A spanyol kormány azt állítja, hogy az építés időszaka alatt és az után valójában nőtt a madárpopuláció létszáma.

72.

A Bíróság már korábban megállapította, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő védelmi és megőrzési kötelezettségek az érintett madárpopulációkban bekövetkező bármiféle csökkentés előtt már fennállnak. ( 20 ) Ehhez hasonlóan: az érintett madárpopulációban bekövetkező növekedésre vonatkozó bizonyíték nem jelenti azt szükségszerűen, hogy a tagállam teljesítette kötelezettségeit. A madárvédelmi irányelv 4. cikke ugyanis arra kötelezi a tagállamot, hogy ökológiai értékük miatt megőrizzék, fenntartsák vagy helyreállítsák az élőhelyeket mint olyanokat.

73.

A vonuló madarak erre jó példával szolgálnak. E madarak képezik ugyanis az EU területén található vadon élő madarak többségét. ( 21 ) Az ilyen fajok – többek között a részben vonulófajt képező Otis tarda (azaz a felek közötti vita fő tárgyát képező faj) – tekintetében a madárpopuláció nem lehet döntő jelentőségű a vizsgálat során. Ez azért van így, mert azon élőhelyek védelme, ahol az irányelv I. mellékletében felsorolt madarak találhatók, biztosítja, hogy egy adott területen tartózkodó vagy oda érkező madárpopulációk menedékre leljenek az Európai Unióban.

74.

Ennek tükrében az érintett területen a madárpopuláció létszámában bekövetkező esetleges növekedés irreleváns annak megállapításához, hogy valamely tagállam teljesítette‑e a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerinti kötelezettségeit.

75.

Függetlenül attól, hogy a gyorsvasútvonal megépítése folytatódik‑e a jövőben, nem változik az, hogy a maguk a munkálatok által okozott zavarok mellett jelenleg egy megemelt peron halad át a szóban forgó KVT‑n. Magabiztosan vélelmezhető, hogy ez jelentősen módosítja a szóban forgó élőhely jellemzőit, ekként pedig kevésbé teszi megfelelővé azt a sztyeppés tájakhoz alkalmazkodott fajok számára. ( 22 )

76.

A spanyol kormány számos olyan intézkedésre hivatkozott, amelyet az építési munkálatok ellensúlyozása céljából tett meg. Ezek között szerepelnek a következők: a madarak szaporodási idényei alatt az építési munkálatok korlátozása, ütközésgátló berendezések felszerelése és a vasútvonal mentén sétautak megépítése.

77.

A biztonság érdekében a tagállamoknak a károk mérséklését célzó olyan intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek bizonyos körülmények között korlátozhatják (vagy akár ki is zárhatják) a károsodást. Ebben a konkrét ügyben azonban azok az intézkedések, amelyekre a spanyol kormány hivatkozik, meglátásom szerint egyáltalán nem változtatnak a mögöttes problémán: azaz azon, hogy jelenleg egy megemelt peron halad át a sztyeppei tájakhoz alkalmazkodott fajok egyik fontos élőhelyén. Nem vitatott, hogy ezek az intézkedések segíthetik annak biztosítását, hogy az érintett madárfajok nem tűnnek el. Ezek az intézkedések azonban semmilyen módon nem mérséklik a szóban forgó terület csökkenését és töredezettségét.

78.

Emiatt úgy vélem, hogy a Bizottság által a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének megsértésére vonatkozóan előterjesztett második kifogásnak helyt kell adni.

79.

A Bizottság azt állítja, hogy a Spanyol Királyság – mivel a „Campiñas de Sevilla” területet KVT‑vé minősítette – nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségeit. Az e tekintetben előterjesztett érvek lényegében megegyeznek a második kifogással kapcsolatban előadottakkal.

80.

A spanyol kormány előadja, hogy 2008 júliusa óta megfelel az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében szereplő követelményeknek. Álláspontja szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy 2008 júliusa óta bármiféle tényleges zavar érné a madarakat, illetve hogy védelmük romlott volna. A spanyol kormány úgy véli, hogy a Bizottság által említett kockázatok a „második projektre” (azaz további munkálatokra és a gyorsvasútvonal üzembe helyezésére) vonatkoznak. Mindenesetre a szóban forgó projektre vonatkozó környezeti hatásvizsgálat ezeket a kockázatokat megfelelően figyelembe vette.

81.

A jelen ügyben szóban forgó területet, a „Campiñas de Sevillát” 2008. július 29‑én minősítették KVT‑vé. Az élőhelyvédelmi irányelv 7. cikke előírja, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettség helyébe a többek között az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek valamely KVT‑nek a madárvédelmi irányelv szerinti, a tagállamok általi besorolásának időpontjától kezdve. ( 23 )

82.

Miközben úgy tűnik, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének szövege szigorúbb az élőhelyvédelmi irányelvben szereplő megfelelő rendelkezés szövegéhez képest, nehéz lenne azt az álláspontot fenntartani, amely szerint a tagállamoknak a KVT‑kbe való beavatkozással kapcsolatos mozgástere tágabb azt követően, hogy egy adott területet KVT‑vé minősítettek. ( 24 ) Vagyis még pontosabban: ellentétes lenne az élőhelyvédelmi irányelv mögött meghúzódó – és a madárvédelmi irányelvben szereplőkhöz hasonló – megőrzési célkitűzésekkel jelentősebb zavarok bekövetkezését megengedni a besorolás megtörténtét követően.

83.

A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének megsértésére vonatkozó fenti elemzésemet ezért kell ugyanúgy itt is alkalmazni. Ehhez egyszerűen a következőket kell hozzáfűzni.

84.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely tevékenység akkor tekinthető az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdésével összeegyeztethetőnek, ha biztosított, hogy az nem okoz semmiféle olyan zavart, amely alkalmas arra, hogy jelentősen sértse az említett irányelv célkitűzéseit, különösen az irányelv által előírt védelmi célkitűzéseket. ( 25 ) A Bíróság a károsodás és megzavarás tekintetében viszonylag alacsony bizonyítási szintet fogadott el. Konkrétan elegendő az, ha a Bizottság a jelentős megzavarás valószínűségének vagy kockázatának fennállását bizonyítja. ( 26 )

85.

A fentiekben kifejtetteknek megfelelően, a környezetre – különösen a szóban forgó területen jelen lévő madárpopuláció élőhelyére – gyakorolt jelentős hatás azért tűnik valószínűnek, hacsak nem bizonyosnak, mert egy megemelt peron módosít és töredezetté tesz egy KVT‑vé minősített területet. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (2) bekezdése megsértésének megállapításához azonban nem lehet elegendő a KVT‑n belül a tényállás időpontjában, jelesül 2008. július 29‑től egy vasúti peron folyamatos megléte. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése ugyanis megköveteli, hogy valamiféle aktív és/vagy passzív károsodásra vagy megzavarásra kerüljön sor ahhoz, hogy e rendelkezést alkalmazni lehessen. Máskülönben a később KVT‑vé minősített területen sorra kerülő bármiféle korábbi létesítmény megléte az e rendelkezés szerinti kötelezettségek megsértését eredményezhetné.

86.

A jelen ügyben azonban a felek beadványaiból egyértelmű, hogy a szóban forgó projekttel kapcsolatos építési munkálatok a tényállás idején még (teljes erővel) folyamatban voltak. Az építési munkálatokat csak 2009‑ben állították le. Mivel nem terjesztettek elő arra vonatkozó érveket, hogy a 2008. július 29. után elvégzett munkálatok a már megépült infrastruktúra kisebb javításait képezték, illetve hogy azok a KVT‑n belül a vasútvonalnak csupán egy kisebb részét érintették, egyet kell értenem a Bizottsággal.

87.

A jövőbeli munkálatokkal és a vasútvonal üzemeltetésével kapcsolatos kockázatokat illetően a spanyol kormány azzal érvel, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése nem követeli meg a jövőben esetlegesen előforduló (vagy elő nem forduló) kockázatokra vonatkozó korrekciós vagy megelőző intézkedések azonnali elfogadását. Egyetértek. E tekintetben a fenti 69. pontban tett észrevételeimre utalok.

88.

Ily módon egyetértek a Bizottsággal abban, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségeit attól az időponttól kezdve, amikor a szóban forgó területet KVT‑vé minősítették.

89.

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli a költségeit. Mivel a Bizottság csak részben lett pernyertes, a feleket kötelezni kell saját költségeik viselésére.

90.

A fentiek tükrében azt javaslom, hogy a Bíróság: