|
20.4.2015 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 127/3 |
A Bíróság (nyolcadik tanács) 2014. december 11-i végzése (a Juzgado de lo Social no 1 de Granada – [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Marta León Medialdea kontra Ayuntamiento de Huetor Vega
(C-86/14. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - Az 1999/70/EK irányelv - Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás - A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések - A 3. szakasz 1. pontja - A „határozott időre alkalmazott munkavállaló” fogalma - Az 5. szakasz 1. pontja - Egymást követő, határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozására irányuló intézkedések - Szankciók - A határozott ideig tartó munkaviszony határozatlan, nem állandó munkaszerződéssé történő átminősítése - Végkielégítéshez való jog))
(2015/C 127/04)
Az eljárás nyelve: spanyol
A kérdést előterjesztő bíróság
Juzgado de lo Social no 1 de Granada
Az alapeljárás felei
Felperes: Marta León Medialdea
Alperes: Ayuntamiento de Huetor Vega
Rendelkező rész
|
1) |
Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1999. március 18-án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 2. szakaszát és 3. szakaszának 1. pontját akként kell értelmezni, hogy az alapeljárás felpereséhez hasonló munkavállaló e keretmegállapodás hatálya alá tartozik, amennyiben e munkavállaló az e szakaszok értelmében vett határozott idejű munkaszerződések alapján állt munkáltatója alkalmazásában. |
|
2) |
A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodást akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amely nem tartalmaz az ezen keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának értelmében a közszektorban kötött, egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés szankcionálására irányuló egyetlen hatékony intézkedést sem, mivel a belső jogrendben nem létezik az ilyen visszaéléseket szankcionáló hatékony intézkedés. |
|
3) |
A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a jogszabályokkal, kollektív szerződésekkel és/vagy nemzeti gyakorlattal összhangban mérlegelje, milyen természetű legyen az alapügy felpereséhez hasonló munkavállalónak nyújtott végkielégítés, hogy e végkielégítés kellően hatékony intézkedésnek bizonyuljon a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának értelmében vett visszaélés szankcionálásához. Ugyancsak a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az irányadó belső jogi rendelkezéseket adott esetben – amennyire lehetséges – az uniós joggal összhangban értelmezze. |