|
26.10.2015 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 354/7 |
A Bíróság (negyedik tanács) 2015. szeptember 3-i ítélete (a Fővárosi Törvényszék [Magyarország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Iron & Smith Kft. kontra Unilever NV
(C-125/14. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatalra utalás - Védjegyek - A korábbi közösségi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló nemzeti védjegy lajtromozása - Az Európai Unióban jóhírnevet élvező közösségi védjegy - A jóhírnév földrajzi terjedelme))
(2015/C 354/07)
Az eljárás nyelve: magyar
A kérdést előterjesztő bíróság
Fővárosi Törvényszék
Az alapeljárás felei
Felperes: Iron & Smith Kft.
Alperes: Unilever NV
Rendelkező rész
|
1) |
A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amikor valamely korábbi közösségi védjegy jóhírneve az Európai Unió területének jelentős része – amely területrész adott esetben egybeeshet akár egyetlen tagállam területével is, és e tagállamnak nem kell feltétlenül azonosnak lennie azzal a tagállammal, amelyben a későbbi nemzeti védjegybejelentést benyújtották – tekintetében bizonyítást nyert, úgy kell tekinteni, hogy e védjegy az Európai Unióban jóhírnevet élvez. Az ítélkezési gyakorlat által a közösségi védjegy tényleges használatát illetően felállított szempontok, mint ilyenek, nem relevánsak az ezen irányelv 4. cikke (3) bekezdése értelmében vett „jóhírnév” fennállásának megállapításánál. |
|
2) |
Amikor a korábbi közösségi védjegy az Európai Unió egy jelentős részében már jóhírnévre tett szert, de annak a tagállamnak az érintett közönsége tekintetében, amelyben a felszólalással érintett későbbi nemzeti védjegybejelentést tették, nem tett szert jóhírnévre, a közösségi védjegy jogosultját megilletheti a 2008/95 irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében bevezetett oltalom, amennyiben bebizonyosodik, hogy e közönség kereskedelmi szempontból nem elhanyagolható része ismeri e védjegyet, kapcsolatot létesít e védjegy és a későbbi nemzeti védjegy között, továbbá az ügy valamennyi lényeges tényezőjét figyelembe véve fennáll a közösségi védjegy e rendelkezés értelmében vett sérelmének tényleges és aktuális veszélye, vagy ennek hiányában az ilyen sérelem jövőbeli bekövetkezésének komoly veszélye. |