|
22.6.2015 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 205/10 |
A Bíróság (hatodik tanács) 2015. április 23-i ítélete (a Varhoven administrativen sad [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – GST – Sarviz AG Germania kontra Direktor na Direktsia „Obzhalvane i danachno-osiguritelna praktika” Plovdiv pri Tsentralno upravlenie na Natsionalnata agentsia za prihodite
(C-111/14. sz. ügy) (1)
((Közös hozzáadottértékadó-rendszer - 2006/112/EK irányelv - Az adósemlegesség elve - Héafizetésre kötelezett személy - A beszerző vagy igénybevevő általi téves héabefizetés - A szolgáltatásnyújtó héakötelezettsége - A héa-visszatérítés szolgáltatásnyújtóval szembeni megtagadása))
(2015/C 205/13)
Az eljárás nyelve: bolgár
A kérdést előterjesztő bíróság
Varhoven administrativen sad
Az alapeljárás felei
Felperes: GST – Sarviz AG Germania
Alperes: Direktor na Direktsia „Obzhalvane i danachno-osiguritelna praktika” Plovdiv pri Tsentralno upravlenie na Natsionalnata agentsia za prihodite
Rendelkező rész
|
1) |
A 2010. december 7-i 2010/88/EU tanácsi irányelvvel módosított, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 193. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a hozzáadottérték-adó megfizetésére csak a szolgáltatást nyújtó adóalany köteles, ha a szolgáltatást abban a tagállamban található állandó telephelyről nyújtották, ahol ezt az adót meg kell fizetni. |
|
2) |
A 2010/88 irányelvvel módosított 2006/112 irányelv 194. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a tagállami adóhatóságok számára, hogy hozzáadottértékadó-fizetésre kötelezettnek tekintsék a szolgáltatásnyújtó állandó telephelyéről teljesített szolgáltatásnyújtás igénybevevőjét, ha mind az előbbi, mind pedig e szolgáltatások igénybevevője ugyanazon tagállam területén letelepedett adóalany, még ha a szolgáltatások ezen igénybevevője, tévesen azt feltételezve, hogy a szolgáltatásnyújtó nem rendelkezik állandó telephellyel ezen államban, már megfizette ezt az adót. |
|
3) |
A hozzáadottértékadó-semlegesség elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy megtagadja a szolgáltatásnyújtótól ezen általa megfizetett adó visszatérítését, míg e szolgáltatások igénybevevőjétől, aki ugyanezen szolgáltatások után szintén megfizette az említett adót, azon indokkal tagadják meg az adólevonási jogot, hogy nem rendelkezik megfelelő adóügyi dokumentummal, mivel a nemzeti szabályozás jogerős adóellenőrzési határozat megléte esetén nem teszi lehetővé az adóügyi dokumentumok korrekcióját. |