15.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 171/29


2013. április 2-án benyújtott kereset — Jannatian kontra Tanács

(T-187/13. sz. ügy)

2013/C 171/56

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Mahmoud Jannatian (Teherán, Irán) (képviselők: E. Rosenfeld és S. Monnerville ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg (i) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2007/140/KKBP közös álláspont végrehajtásáról szóló, 2008. június 23-i 2008/479/KKBP tanácsi közös álláspontot (1), (ii) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2008. június 23-i 2008/475/EK tanácsi határozatot (2), (iii) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2007/140/KKBP közös álláspont módosításáról szóló, 2008. augusztus 7-i 2008/652/KKBP tanácsi közös álláspontot (3), (iv) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2007/140/KKBP közös álláspont végrehajtásáról szóló, 2009. november 17-i 2009/840/KKBP tanácsi határozatot (4), (v) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i 2010/413/KKBP tanácsi határozatot (5), (vi) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2010. október 25-i 2010/644/KKBP tanácsi határozatot (6), (vii) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról és a 2008/475/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 17-i 1100/2009/EK tanácsi rendeletet (7), (viii) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25-i 961/2010/EU tanácsi rendeletet (8), valamint (ix) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendeletet (9), amennyiben e jogi aktusok érintik a felperest és

kötelezze a Tanácsot valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap, amely a Tanács hatáskörének hiányán alapul

A felperes azt állítja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 215. cikkének értelmében korlátozó intézkedések csak a Bizottság és a Főképviselő által előterjesztett közös javaslat alapján fogadhatók el. A vitatott határozatokat és rendeleteket a Tanács egyedül fogadta el. Azok tehát hatáskör hiányán alapuló hibában szenvednek.

2.

A második jogalap, mely az indokolási kötelezettség megsértésén alapul

M. Jannatian szerint a II. mellékletbe történő jegyzékbe vételének indoka túlságosan pontatlan az indokolási kötelezettség tekintetében fennálló ítélkezési gyakorlat által meghatározott követelmények teljesítéséhez. Az indokolási kötelezettség teljesítéséhez a Tanácsnak meg kellett volna állapítania azokat a konkrét és egyedi információkat, amelyek a felperes által az iráni kormánynak, illetve Iránnak az atomfegyverek elterjedése veszélyével járó tevékenységhez biztosított tényleges támogatása fennállását bizonyítják. A vitatott határozatok és rendeletek tehát az indokolási kötelezettség elmulasztásának hibájában szenvednek.

3.

A harmadik jogalap, mely a felperes alapvető jogai megsértésén alapul

A felperes azt állítja, hogy először, mivel a vitatott határozatok és rendeletek nem szolgáltattak indokot, következésképpen sértik a védelemhez való jogát; másodszor a vitatott határozatok és rendeletek jogellenessége hatással van ezen eljárásokra, mivel egyrészt gátolja a felperest védekezése előterjesztésének lehetőségében, másrészt sérül a Bíróságnak a vitatott határozatok és rendeletek jogszerűségének felülvizsgálatára való lehetősége. Ebből következően sérül a felperes hatékony bírói jogorvoslathoz való joga; végül mivel a felperest megfosztották a védelemhez való jogától és mivel sérült a Bíróságnak a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedésekről — melyek jellegüknél fogva „különösen visszaélésszerűek” — szóló vitatott határozatok és rendeletek jogszerűségének felülvizsgálatára való lehetősége, a felperes tulajdonhoz való jogát indokolatlanul korlátozták.

4.

A negyedik jogalap, amely a felperessel szembeni bizonyítékok hiányán alapul

A felperes azt állítja, hogy a Tanács elmulasztotta bemutatni azon bizonyítékokat és információkat, amelyekre a vitatott határozatok és rendeletek elfogadásakor támaszkodott.

5.

Az ötödik jogalap, mely ténybeli pontatlanságon alapul

A felperes azt állítja, hogy — ellentétben a vitatott határozatokban és rendeletekben állítottakkal — a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek közé történő jegyzékbe vételének időpontjaiban már nem volt az Atomenergia-szervezet vezető-helyettese. Következésképpen a Tanács ténybeli hibát követett el, amikor a felperest kizárólag azon okból vette jegyzékbe, hogy a különböző vitatott határozatok és rendeletek elfogadása időpontjában az Atomenergia-szervezet vezető-helyettese volt.

6.

A hatodik jogalap, mely téves jogalkalmazáson alapul

A felperes azt állítja, hogy a 20. cikk b) pontja nem alkalmazandó per se olyan egyénekre, akik a VIII. mellékletben jegyzékbe vett valamely szervezetben vezető beosztással rendelkeznek. Ezen túlmenően a 20. cikk b) pontja olyan egyének ilyen jegyzékbe vételét írja elő, akik Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak . A Tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor a felperest a II. mellékletbe anélkül vette jegyzékbe, hogy bizonyítékot szolgáltatott volna arra, hogy a II. mellékletbe történő jegyzékbe vétele idején az iráni nukleáris tevékenységekben aktívan és ténylegesen segítséget nyújtott.

7.

A hetedik jogalap, amely a tények értékelésére vonatkozó nyilvánvaló hibán és az arányosság elvének megsértésén alapul

A felperes azt állítja, hogy a jelen ügyben semmiféle közérdekű célkitűzés nem igazolhatja azt, hogy ilyen szigorú intézkedéseket írjanak elő olyan egyénekre, akik az AEOI-nél vezető beosztást — még ha csak rövid ideig is — láttak el. Ezen kívül amennyiben az intézkedések valamely közérdekű célkitűzés alapján igazolhatóak is, mégis vitatás tárgyát képezhetik az alkalmazott eszközök és az elérni kívánt cél közötti arányosság ésszerű kapcsolatát tekintve.


(1)  HL L 163., 2008.6.24., 43. o.

(2)  HL L 163., 2008.6.24., 29. o.

(3)  HL L 213., 2008.8.8., 58. o.

(4)  HL L 303., 2009.11.18., 64. o.

(5)  HL L 195., 2010.7.27., 39. o.

(6)  HL L 281., 2010.10.27., 81. o.

(7)  HL L 303., 2009.11.18., 31. o.

(8)  HL L 281., 2010.10.27., 1. o.

(9)  HL L 88., 2012.3.24., 1. o.