—

A felperes azt állítja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 215. cikkének értelmében korlátozó intézkedések csak a Bizottság és a Főképviselő által előterjesztett közös javaslat alapján fogadhatók el. A vitatott határozatokat és rendeleteket a Tanács egyedül fogadta el. Azok tehát hatáskör hiányán alapuló hibában szenvednek.

—

M. Jannatian szerint a II. mellékletbe történő jegyzékbe vételének indoka túlságosan pontatlan az indokolási kötelezettség tekintetében fennálló ítélkezési gyakorlat által meghatározott követelmények teljesítéséhez. Az indokolási kötelezettség teljesítéséhez a Tanácsnak meg kellett volna állapítania azokat a konkrét és egyedi információkat, amelyek a felperes által az iráni kormánynak, illetve Iránnak az atomfegyverek elterjedése veszélyével járó tevékenységhez biztosított tényleges támogatása fennállását bizonyítják. A vitatott határozatok és rendeletek tehát az indokolási kötelezettség elmulasztásának hibájában szenvednek.

—

A felperes azt állítja, hogy először, mivel a vitatott határozatok és rendeletek nem szolgáltattak indokot, következésképpen sértik a védelemhez való jogát; másodszor a vitatott határozatok és rendeletek jogellenessége hatással van ezen eljárásokra, mivel egyrészt gátolja a felperest védekezése előterjesztésének lehetőségében, másrészt sérül a Bíróságnak a vitatott határozatok és rendeletek jogszerűségének felülvizsgálatára való lehetősége. Ebből következően sérül a felperes hatékony bírói jogorvoslathoz való joga; végül mivel a felperest megfosztották a védelemhez való jogától és mivel sérült a Bíróságnak a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedésekről — melyek jellegüknél fogva „különösen visszaélésszerűek” — szóló vitatott határozatok és rendeletek jogszerűségének felülvizsgálatára való lehetősége, a felperes tulajdonhoz való jogát indokolatlanul korlátozták.

—

A felperes azt állítja, hogy a Tanács elmulasztotta bemutatni azon bizonyítékokat és információkat, amelyekre a vitatott határozatok és rendeletek elfogadásakor támaszkodott.

—

A felperes azt állítja, hogy — ellentétben a vitatott határozatokban és rendeletekben állítottakkal — a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek közé történő jegyzékbe vételének időpontjaiban már nem volt az Atomenergia-szervezet vezető-helyettese. Következésképpen a Tanács ténybeli hibát követett el, amikor a felperest kizárólag azon okból vette jegyzékbe, hogy a különböző vitatott határozatok és rendeletek elfogadása időpontjában az Atomenergia-szervezet vezető-helyettese volt.

—

A felperes azt állítja, hogy a 20. cikk b) pontja nem alkalmazandó per se olyan egyénekre, akik a VIII. mellékletben jegyzékbe vett valamely szervezetben vezető beosztással rendelkeznek. Ezen túlmenően a 20. cikk b) pontja olyan egyének ilyen jegyzékbe vételét írja elő, akik Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak . A Tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor a felperest a II. mellékletbe anélkül vette jegyzékbe, hogy bizonyítékot szolgáltatott volna arra, hogy a II. mellékletbe történő jegyzékbe vétele idején az iráni nukleáris tevékenységekben aktívan és ténylegesen segítséget nyújtott.