1

A felperes CSF Srl Olaszországban letelepedett, a gépgyártási ágazatban működő vállalkozás. Többek között a „Multione S630” elnevezésű gépet (a továbbiakban: Multione S630) gyártja. E gép alapvető jellemzője, hogy különböző célokra és különböző tevékenységi területen használható a rá felszerelhető 58 tartozék szerint. Ezek a tartozékok, amelyeket szintén a felperes tervezett, lehetővé teszik például ennek a gépnek járművé, hóekévé, villává, emelőrúddá, hidraulikus kalapáccsá, fogóvá, talajelőkészítővé vagy vágógéppé történő átalakítását, következésképpen azt, hogy azt a kertészettel, a mezőgazdasággal, az építőiparral, az utak karbantartásával, illetve az erdei munkákkal összefüggő tevékenységek során használják. A szóban forgó gépet az Európai Unió több tagállamának piacán hozták forgalomba. A szóban forgó gépből tíz darabot 2009 óta helyeztek forgalomba Dániában, ahol azokat a vidratenyésztéssel összefüggésben takarmányozásra és ketrectisztításra használják.

2

2012. január 31‑én a Multione S630 tekintetében a dán hatóságok a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. május 17‑i 2006/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 157., 24. o.) 11. cikke szerinti intézkedéseket fogadtak el. Ezek az intézkedések egyrészről abból álltak, hogy megtiltották e gép valamennyi olyan új példányának forgalomba hozatalát a dán piacon, amely nem rendelkezett leeső tárgyak vagy anyagok elleni megfelelő védelmi berendezéssel, másrészről pedig abból, hogy elrendelték, hogy a felperes tegye meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket ennek a gépnek a dán piacon már üzembe helyezett példányai tekintetében.

3

A dán hatóságok ezen intézkedések elfogadását azzal indokolták, hogy a Multione S630 nem felel meg a 2006/42 irányelvben előírt bizonyos alapvető biztonsági követelményeknek. Ebben a tekintetben megállapították, hogy ennek a gépnek a dán piacon forgalomba hozott példányai nem rendelkeztek megfelelő védelmi berendezéssel, miközben számos funkció, amelyre a gépet tervezték, a vezetőjét tárgyak vagy anyagok leesése veszélyének tette ki. Megállapították továbbá, hogy az ilyen helyzet ellentétes a 2006/42 irányelv I. mellékletének 3.4.4 pontjával. Ez a rendelkezés előírja, hogy amikor egy vezetőhellyel ellátott önjáró gépnél fennáll leeső tárgyak vagy anyagok okozta veszély lehetősége, a gépet, ezt a veszélyt figyelembe véve, megfelelő védelmi berendezéssel kell megtervezni és gyártani, amennyiben ezt mérete lehetővé teszi.

4

A 2006/42 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a dán hatóságok által hozott intézkedésekről tájékoztatták az Európai Bizottságot. Ez utóbbi a többfunkciós földmunkagépek egy típusának betiltásával kapcsolatban Dánia által a 2006/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikke alapján meghozott intézkedésről szóló, 2013. április 8‑i 2013/173/EU határozattal (HL L 101., 29. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) megállapította, hogy ezek az intézkedések ugyanezen cikk (3) bekezdésének értelmében indokoltak voltak.

5

A Törvényszék Hivatalához 2013. június 19‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

6

A Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 30‑án benyújtott beadványával a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztett. A Törvényszék elnöke 2013. november 11‑i végzésével ezt a kérelmet mint megalapozatlant elutasította azzal az indokkal, hogy a felperes nem bizonyította a sürgős eljárás szükségességét, a költségekről pedig nem határozott.

7

A Törvényszék Hivatalához 2013. október 1‑jén benyújtott beadványával a Dán Királyság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett az eljárásba beavatkozhasson. A Törvényszék első tanácsának elnöke 2013. november 13‑i végzésével megengedte ezt a beavatkozást.

8

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt.

9

A felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait a 2015. április 28‑án megtartott tárgyaláson meghallgatták.

10

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

11

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

12

A Dán Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

13

Alakilag a kereset elfogadhatatlanságára történő hivatkozás nélkül a Bizottság vitatja annak elfogadhatóságát. Az ügy érdeme tekintetében a felperes két jogalapra hivatkozik a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmeinek alátámasztása érdekében. Előterjeszt egy kifogást is az említett határozat által neki okozott károkkal kapcsolatban, anélkül azonban, hogy ebben a tekintetben kérelmet terjesztene elő.

14

A Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat a felperest nem érinti közvetlenül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében. Annak ellenére ugyanis, hogy ez a határozat a dán hatóságok által a felperessel szemben elfogadott intézkedések indokolt jellegéről határoz, az említett intézkedések azok, amelyek a felperes jogi helyzetét közvetlenül érintik a 2006/42 irányelv 11. cikkében előírt hatáskörmegosztásnak megfelelően. Ezenkívül annak ellenére, hogy ezt a határozatot a Dán Királyságon kívüli többi uniós tagállammal közölték, ezen túlmenően az illetékes nemzeti hatóságok feladata annak vizsgálata, hogy a felperes által a dán piacon forgalomba hozott gépek mennyiben tartják vagy mennyiben nem tartják tiszteletben az említett irányelvet, és levonni az összes ebből eredő következtetést.

15

A felperes vitatja ezt az érvelést.

16

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy különösen az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdéséből következik, hogy bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen.

17

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy aktus akkor érint egy természetes vagy jogi személyt, ha az közvetlen hatást gyakorol annak jogi helyzetére, és nem hagy mérlegelési lehetőséget a címzettek számára, mert annak végrehajtása tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (1998. május 5‑i Dreyfus kontra Bizottság ítélet, C‑386/96 P, EBHT, EU:C:1998:193, 43. pont; 2008. március 13‑i Bizottság kontra Infront WM ítélet, C‑125/06 P, EBHT, EU:C:2008:159, 47. pont).

18

A jelen ügyben a felperes által benyújtott kereset a Bizottság olyan határozatának megsemmisítésére irányul, amely a dán hatóságok által azon körülmények tekintetében elfogadott intézkedések indokoltságát állapította meg, amelyek között a Multione S630‑at a dán piacon forgalomba hozták.

19

A dán hatóságok által elfogadott intézkedések a 2006/42 irányelven és különösen annak 11. cikke (1) bekezdését átültető dán rendelkezéseken alapulnak. E bekezdés többek között arról rendelkezik, hogy ha egy tagállam megbizonyosodik arról, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó gép, amely CE‑jelöléssel rendelkezik, és amelyhez EK‑megfelelőségi nyilatkozatot csatoltak, rendeltetésszerű vagy ésszerűen előrelátható körülmények közötti használat esetén veszélyeztetheti a személyek biztonságát, meghoz minden megfelelő intézkedést az ilyen gép forgalomból történő kivonására, forgalomba hozatalának vagy üzembe helyezésének megtiltására, vagy szabad mozgásának korlátozására.

20

A megtámadott határozat a 2006/42 irányelv 11. cikkének (3) bekezdésén alapul. Ez a bekezdés előírja, hogy a Bizottság, amikor egy tagállam értesíti az említett irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján hozott intézkedések elfogadásáról, konzultációt kezd az érintett felekkel, majd mérlegeli, hogy ezek az intézkedések indokoltak‑e vagy sem, és a döntéséről tájékoztatja az intézkedést megtevő tagállamot, a többi tagállamot és a szóban forgó gép gyártóját, vagy annak meghatalmazott képviselőjét.

21

Amint azt a Bizottság helyesen megállapította, a dán hatóságok által a felperesnek 2012. január 31‑én küldött levél szövege alapján megállapítható, hogy az azok által elfogadott intézkedések célja az volt, hogy a felperes jogi helyzetét közvetlenül érintsék. Az említett hatóságok ugyanis – annak megállapítását követően, hogy a Multione S630 nem tartott be a 2006/42 irányelvben foglalt bizonyos alapvető biztonsági követelményeket, mivel ez a gép nem rendelkezett a leeső tárgyak vagy anyagok elleni megfelelő védelmi berendezéssel – először megtiltották annak forgalomba hozatalát a dán piacon, másodszor elrendelték, hogy a felperes módosítsa annak tervezését és gyártását oly módon, hogy ilyen berendezéssel ellássák, harmadszor pedig kötelezték a felperest arra, hogy ennek a gépnek a Dániában már üzembe helyezett példányait hozzák összhangba az irányelvben előírt követelményekkel, vagy azokat vonják ki a forgalomból.

22

Ugyanakkor a Bizottság tévesen jut arra a következtetésre, hogy a megtámadott határozat nem érinti közvetlenül a felperest.

23

Éppen ellenkezőleg, meg kell állapítani először is azt, hogy a megtámadott határozat a felperes jogi helyzetére közvetlenül olyan hatásokat gyakorol, amelyek eltérnek a dán hatóságok által elfogadott intézkedésekből eredőktől.

24

Ebben a tekintetben meg kell állapítani először azt, hogy a 2006/42 irányelv 11. cikkének (3) és (6) bekezdése által a Bizottság számára előírt tájékoztatási kötelezettséggel összhangban a megtámadott határozatnak valamennyi uniós tagállam a címzettje, nemcsak a Dán Királyság. A megtámadott határozat tehát az EUMSZ 288. cikknek megfelelően valamennyi tagállamra nézve teljes egészében kötelező.

25

Másodszor a 2006/42 irányelvet az EK 95. cikk (jelenleg EUMSZ 114. cikk) alapján fogadták el, amely felhatalmazza az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát arra, hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek célja a kereskedelem azon akadályainak megszüntetése, amelyek a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek eltérő jellegéből adódnak (lásd: 1994. május 17‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑41/93, EBHT, EU:C:1994:196, 22. pont; 1994. augusztus 9‑i Németország kontra Tanács ítélet, C‑359/92, EBHT, EU:C:1994:306, 22. pont, az EK 100a. cikk tekintetében). Az irányelv célja azon feltételek harmonizálása, amelyek mellett a CE‑jelöléssel, illetve EK‑megfelelőségi nyilatkozattal ellátott gépeket a belső piacon forgalomba helyezik, valamint azok szabad mozgásának biztosítása az Unión belül, biztosítva valamennyi olyan követelmény tiszteletben tartását, amelynek célja a személyek egészségének és biztonságának védelme az ezen gépek használatából eredő kockázatok tekintetében (ebben az értelemben lásd: 2005. szeptember 8‑i Yonemoto‑ítélet, C‑40/04, EBHT, EU:C:2005:519, 31. és 45. pont; 2007. április 17‑i AGM‑COS.MET ítélet, C‑470/03, EBHT, EU:C:2007:213, 52. és 53. pont), hasonlóan az ezen irányelvet megelőzően hatályos, a gépekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1989. június 14‑i 89/392/EGK tanácsi irányelvhez (HL L 183., 9. o.), valamint a tagállamok gépekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1998. június 22‑i 98/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvhez (HL L 207., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 349. o.).

26

Ebben a tekintetben a 2006/42 irányelv többek között tiltja, hogy a tagállamok veszélyeztessék a gépeknek az Unión belüli szabad mozgását, amikor ez utóbbiak tiszteletben tartják az annak megállapítását lehetővé tevő feltételeket, hogy megfelelnek az irányelvben foglalt alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek (a 2006/42 irányelv 6. és 7. cikke). Ezenkívül az illetékes nemzeti hatóságok számára előírja, hogy az érintett piacukra vonatkozóan piacfelügyeletet biztosítsanak többek között azzal, hogy minden megfelelő intézkedést meghoznak annak biztosítására, hogy egy gép csak akkor kerülhessen forgalomba hozatalra vagy üzembe helyezésre, ha megfelel az ezen irányelv rendelkezéseinek, és nem veszélyezteti a személyek egészségét és biztonságát (a 2006/42 irányelv 4. cikke). Végül elrendeli, hogy a tagállamok hozzanak meg minden megfelelő intézkedést az olyan gép forgalomból történő kivonására, forgalomba hozatalának vagy üzembe helyezésének megtiltására, vagy tágabb értelemben szabad mozgásának korlátozására, amely veszélyeztetheti a személyek egészségét vagy biztonságát (a 2006/42 irányelv 11. cikke).

27

Harmadszor a 2006/42 irányelv (9) és (10) preambulumbekezdéseivel együtt olvasott 14. cikkének (7) bekezdéséből és a 19. cikkéből következik, hogy az ezen irányelv által létrehozott piacfelügyelet keretében és különösen a 11. cikke által előírt védzáradék alkalmazása során a tagállamok kötelesek biztosítani ennek az irányelvnek a megfelelő és egységes alkalmazását, egymással együttműködve, és a Bizottság által kidolgozott iránymutatások figyelembevétele mellett.

28

A fenti 26. és 27. pontban hivatkozott rendelkezések célja, általános felépítése és tartalma tekintetében meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat magában foglalja, hogy minden, a Dán Királyságon kívüli tagállamnak megfelelő intézkedéseket kell hoznia a Multione S630‑nak a piacukon történő forgalomba hozatalával vagy forgalomban tartásával kapcsolatban, és ebből következően biztosítaniuk szükséges a 2006/42 irányelv megfelelő és egységes alkalmazását a dán hatóságok által elfogadott és a Bizottság által indokoltnak nyilvánított intézkedések alapján, ahogyan arra a felperes lényegében hivatkozik. Másképpen megfogalmazva, a megtámadott határozat alapján minden, a Dán Királyságon kívüli tagállam a maga vonatkozásában köteles ellenőrizni, hogy ennek a gépnek azon példányai, amelyeket a felperes a piacukon forgalomba hozhatott, rendelkeznek‑e a leeső tárgyak vagy anyagok elleni megfelelő védelmi berendezéssel, és ebből következően hogy ezek a gépek forgalomban tarthatóak‑e ezen a piacon vagy sem. Ebben az esetben a megtámadott határozat közvetlen következménye, hogy nemzeti eljárások indulnak, amelyek vitatják azt a jogot, amellyel a felperes ez idáig az Unió egészében rendelkezett, és amely az olyan gép forgalomba hozatalára vonatkozik, amely az említett irányelv 7. cikkében előírt megfelelőség vélelmében részesült, mivel CE‑jelöléssel rendelkezett, és EK‑megfelelőségi nyilatkozatot csatoltak hozzá (lásd analógia útján: Bizottság kontra Infront WM, fenti 17. pont, EU:C:2008:159, 50–52. pont).

29

Ezenkívül a jelen ügyben a Bizottság nem vitatja, hogy a finn és a litván hatóságok – mivel a megtámadott határozat címzettjei voltak – már ennek megfelelő lépéseket tettek.

30

Másodszor a megtámadott határozat semmilyen mérlegelési mozgásteret nem hagy a címzettjei számára az elérni kívánt cél tekintetében, mert annak végrehajtása tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik.

31

Természetesen, ahogyan arra a Bizottság hivatkozik, valószínű, hogy a nemzeti hatóságoknak – annak meghatározása érdekében, hogy a felperes Multione S630 gépeket forgalomba hozott‑e vagy forgalomba kíván‑e hozni a területükön, illetve hogy ezek közül bizonyos példányok nem rendelkeznek‑e tárgyak vagy anyagok leesésének veszélye elleni megfelelő védelmi berendezéssel – előzetes ellenőrző intézkedéseket kell hozniuk. Mindazonáltal, amennyiben bebizonyosodik, hogy ez az eset áll fenn, ezeknek a hatóságoknak meg kell állapítaniuk, hogy ez a helyzet veszélyezteti a személyek biztonságát, és meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket ezen veszély elhárítása érdekében, biztosítva ebben az összefüggésben a 2006/42 irányelv megfelelő és hatékony alkalmazását a megtámadott határozatra és azon dán rendelkezésekre tekintettel, amelyeket az indokoltnak nyilvánít, tehát el kell rendelniük a szóban forgó gép forgalomba hozatalának megtiltását, annak a forgalomból történő kivonását vagy módosítását, vagy meg kell hozniuk valamennyi ezzel egyenértékű intézkedést. Ennélfogva a Bizottságnak a dán intézkedések indokolt jellegét megállapító határozata határozza meg a többi nemzeti hatóság által elérendő célt, amelyek ebben a tekintetben semmilyen mérlegelési lehetőséggel nem rendelkeznek (ebben az értelemben lásd: 2007. június 7‑i IMS kontra Bizottság végzés, T‑346/06 R, EBHT, EU:T:2007:164, 51–54. pont; lásd továbbá analógia útján: Bizottság kontra Infront WM ítélet, fenti 17. pont, EU:C:2008:159, 59–63. pont).

32

Ezenkívül a jelen ügyben a Bizottság nem vitatja eredményesen sem a felperes azon érveit, amelyek szerint a finn és a litván hatóságok által azt követően tett lépések, hogy a megtámadott határozat tudomásukra jutott, megerősítik, hogy ezeknek a hatóságoknak nincs kétségük ezen határozat tartalmát és az abból levonandó következtetéseket, sem pedig az ebben a tekintetben benyújtott bizonyítékokat illetően.

33

A fenti megállapításokat a 2006/42 irányelv 9. cikke sem kérdőjelezi meg. Ez a cikk, amely „[k]ülönleges intézkedések[et állapít meg] potenciálisan veszélyes gépek kezelésére”, többek között akként rendelkezik, hogy amennyiben a szóban forgó irányelv 11. cikkében említett eljárásnak megfelelően a Bizottság megállapítja, hogy egy tagállam által hozott intézkedés indokolt, előírhatja a tagállamoknak az olyan gépek forgalomba hozatalának megtiltását vagy korlátozását, illetve azok tekintetében különleges feltételeket határozhat meg, amelyek műszaki jellemzőikből fakadóan ugyanolyan veszélyeket hordoznak, mint az a gép, amelyre a nemzeti intézkedések vonatkoznak. Egyébként ezen irányelv (13) preambulumbekezdése kifejti, hogy az ilyen, uniós szinten elfogadott intézkedések nem alkalmazandók közvetlenül a gazdasági szereplőkre, és a tagállamoknak azokat végre kell hajtaniuk.

34

Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a tagállamoknak biztosítaniuk kell a 2006/42 irányelv megfelelő és egységes alkalmazását, levonva a meghatározott gép tekintetében hozott és a Bizottság által indokoltnak nyilvánított nemzeti intézkedés következményeit anélkül, hogy mérlegelési lehetőséggel rendelkeznének az elérendő cél tekintetében, természetesen nem bővíthetik a saját hatáskörüket, illetve – az ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírt eljárási és anyagi jogi kereten kívül – nem terjeszthetik ki ezen intézkedés hatályát egyéb gépekre azzal az indokkal, hogy ez utóbbiak ugyanazzal a veszéllyel járnak, mivel ellenkező esetben sérülne az áruk szabad mozgásának ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt elve és a megfelelőségnek az ugyanezen irányelv 7. cikkében előírt vélelme (ebben az értelemben lásd: 1999. március 25‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑112/97, EBHT, EU:C:1999:168, 54. pont; AGM‑COS.MET ítélet, fenti 25. pont, EU:C:2007:213, 61–64. pont és 68–70. pont). Ez az oka annak, hogy az uniós jogalkotó e kiterjesztést olyan különleges eljárástól tette függővé, amely többek között egyfelől a Bizottság ebben a tekintetben elfogadott kifejezett határozatának, másfelől pedig az ezen döntést végrehajtó nemzeti intézkedéseknek az elfogadását foglalja magában. Ezzel szemben nem írnak elő ilyen aktusokat a kérdéses irányelv 11. cikke tekintetében annak hatályára tekintettel, és azok nem is szükségesek (lásd a fenti 28. és 31. pontot).

35

A fenti megállapítások összességére tekintettel a Bizottság megalapozatlanul vitatja a kereset elfogadhatóságát azzal az indokkal, hogy a megtámadott határozat a felperest nem érinti közvetlenül.

36

A megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelem alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a 2006/42 irányelv megsértésén, a második pedig az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapszik.

37

A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat a 2006/42 irányelv azon alapvető biztonsági követelményekkel kapcsolatos rendelkezéseinek téves értelmezésén és alkalmazásán alapul, amelyeket az Unió piacán forgalomba hozni kívánt gépek gyártóinak tiszteletben kell tartaniuk.

38

Először is a megtámadott határozat a dán hatóságok által a Multione S630 tekintetében elfogadott intézkedések indokolt jellegét állapítja meg, azonban ezek az intézkedések e gép tekintetében a 2006/42 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint az ezen irányelv I. mellékletének 1.1.2 és 3.4.4 pontjában előírtakon túlmenően további kötelezettségeket írnak elő.

39

Másodszor a dán hatóságok, majd a Bizottság által ezeknek a rendelkezéseknek tulajdonított hibás tartalom azzal a következménnyel járt, hogy a megtámadott határozat jóváhagyta azokat a nemzeti intézkedéseket, amelyeket a 2006/42 irányelv 11. cikkében előírt védzáradék, a gépek szabad mozgásának megsértése vonatkozásában az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése által a tagállamok számára előírt tilalom, valamint a Multione S630 megfelelőségének az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti vélelme végrehajtását keretbe foglaló feltételek megsértésével hoztak.

40

Harmadszor a Bizottság magáévá tette a dán hatóságok álláspontját, és nem vette figyelembe a felperes által ezen hatóságok előtt, majd a 2006/42 irányelv 11. cikkének (3) bekezdése alapján tartott konzultáció keretében előterjesztett kifogásokat.

41

Végül, negyedszer a felperes arra hivatkozik, hogy a 2006/42 irányelvnek a megtámadott határozat alapját képező hibás értelmezésétől függetlenül a tények dán hatóságok általi, a Bizottság által indokoltnak nyilvánított mérlegelése maga is hibás.

42

A Dán Királyság által támogatott Bizottság vitatja ezeket a különböző kifogásokat.

43

Ami a felek érvelését illeti, egymást követően meg kell vizsgálni e jogalap joghatás kiváltására való alkalmasságát, majd a felperes által ennek keretében hivatkozott első két, téves jogalkalmazásra alapított kifogást, végül pedig az utolsó két kifogást, amellyel a felperes lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy mérlegelési hibát követett el.

44

Először emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/42 irányelv „Védzáradék” című 11. cikke – miután a tagállamok számára elrendeli, hogy hozzanak meg minden megfelelő intézkedést a nemzeti piacukon azon gépek szabad mozgásának korlátozása érdekében, amelyek tekintetében megállapítják, hogy azok veszélyeztetik a személyek egészségét vagy biztonságát – előírja, hogy a Bizottság „mérlegeli”, hogy ezek az intézkedések „indokoltak‑e” (lásd a fenti 19. és 20. pontot).

45

Ahogyan azt a Bizottság maga is kiemeli, a 2006/42 irányelv jogalapja az EK 95. cikk (jelenlegi EUMSZ 114. cikk), és annak 10. cikke akként rendelkezik, hogy az ez alapján elfogadott harmonizációs intézkedések indokolt esetben védzáradékot tartalmaznak, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az EUMSZ 36. cikkben említett egy vagy több nem gazdasági okból, „uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak”.

46

Ebből következik, hogy bár ténylegesen a tagállamok feladata a 2006/42 irányelv megfelelő végrehajtása és annak biztosítása, hogy a területükön forgalomba hozott vagy üzembe helyezett gépek megfeleljenek ezen irányelv rendelkezéseinek adott esetben azáltal, hogy a 11. cikkben előírtakhoz hasonló rendelkezéseket hoznak, ahogyan azt a Bizottság kiemeli, a Bizottság feladata ezen intézkedések indokolt jellegét ellenőrizni, és meggyőződni különösen az azok elfogadását indokolttá tevő jogi és ténybeli okok megalapozottságáról (lásd analógia útján: Franciaország kontra Bizottság ítélet, fenti 25. pont, EU:C:1994:196, 27. és 28. pont; lásd továbbá ebben az értelemben, analógia útján: 2007. június 14‑i Medipac‑Kazantzidis ítélet, C‑6/05, EBHT, EU:C:2007:337, 46. pont; 2015. április 22‑i Klein kontra Bizottság ítélet, C‑120/14 P, EU:C:2015:252, 64. és 76. pont). E vizsgálat eredményétől függ a szóban forgó nemzeti intézkedés végleges fenntartása abban az értelemben, hogy a tagállam csak akkor tarthatja azt fenn, ha a Bizottság azt indokoltnak nyilvánítja, ellenkező esetben pedig el kell törölnie.

47

Ebből következik, hogy a Bizottság állításával ellentétben minden olyan személynek, amelynek az ilyen intézkedések indokolt jellegét megállapító határozat megsemmisítése iránti kérelme elfogadható, joga van kérelmének alátámasztása érdekében arra hivatkozni, hogy az említett határozat a 2006/42 irányelv rendelkezéseinek hibás értelmezésén alapul, még akkor is, ha ezt az értelmezést – amelyet valamennyi tagállamnak megfelelően figyelembe kell vennie (lásd a fenti 28. és 30–31. pontot) – először az illetékes nemzeti hatóságok adták, ezt követően pedig azt a Bizottság maga is elfogadta. Hasonló esetben ugyanis az azon határozatot sértő téves jogalkalmazást, amellyel a Bizottság megállapította a szóban forgó nemzeti intézkedések indokolt jellegét, kifogásolni lehet az uniós bíróság előtt, különben az tartalmától fosztaná meg az EUMSZ 263. cikket és a hatékony bírói védelemhez való jogot.

48

Egyébként az azon jogi indokok megalapozottságának bírósági felülvizsgálata, amelyek alapján a Bizottság a szóban forgó nemzeti intézkedések indokolt jellegét megállapította, jogkérdésről lévén szó, csak teljes körű lehet.

49

A jelen ügyben a felperesnek tehát megalapozott az az állítása, hogy hasznosan hivatkozhat arra, hogy a megtámadott határozat jogi hibában szenved, mivel a Bizottság egyrészről a 2006/42 irányelvvel kapcsolatban támogatta azt a hibás értelmezést, amelyet a dán hatóságok adtak, másrészről pedig megállapította azon nemzeti intézkedések indokolt jellegét, amelyeket többek között ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, 7. cikkének, 11. cikkének, valamint I. mellékletének megsértésével fogadtak el.

50

Ebből következően másodszor meg kell vizsgálni e kifogások megalapozottságát. A felperes lényegében a 2006/42 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírt védzáradék végrehajtását keretbe foglaló bizonyos feltételeknek a dán hatóságok által adott és a Bizottság által a megtámadott határozatban indokoltnak nyilvánított értelmezését vitatja. Ebben a tekintetben nem vitatott először is az, hogy a Multione S630 olyan gép, amely ezen irányelv hatálya alá tartozik, másodszor az, hogy ennek a gépnek a felperes által a dán piacon forgalomba hozott darabjai CE‑jelöléssel vannak ellátva, harmadszor pedig az, hogy azokhoz EK‑megfelelőségi nyilatkozatot csatoltak. Ugyanakkor a felperes és a Bizottság nem értenek egyet a jelen ügyben azon feltétel tartalmával, amely szerint a tagállamnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy „rendeltetésszerű vagy ésszerűen előrelátható körülmények közötti használat esetén [az érintett gép] veszélyeztetheti a személyek […] biztonságát […]”, annak érdekében, hogy jogosult legyen a területén a gép szabad mozgásának korlátozására. Különösen nem értenek egyet egyrészről azon veszély értékelési módjaival, amelyet egy gép jelenthet a felhasználók biztonságára nézve, másrészről pedig a gyártókkal szemben az ezen veszély kezelése érdekében megállapított különböző kötelezettségek tartalmával és megfogalmazásával.

51

Ebben a tekintetben a 2006/42 irányelv 11. cikkének (1) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy a tagállamnak akkor kell meghoznia minden szükséges intézkedést az „ilyen gép” forgalomból történő kivonására, forgalomba hozatalának vagy üzembe helyezésének megtiltására vagy szabad mozgásának korlátozására, amikor megbizonyosodik arról, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó „gép”„rendeltetésszerű vagy ésszerűen előrelátható körülmények közötti használat esetén veszélyeztetheti a személyek […] biztonságát”.

52

Ezenkívül a 2006/42 irányelv 2. cikkének második bekezdése a) pontjának első francia bekezdése a gép fogalmát akként határozza meg, mint „olyan, nem közvetlenül emberi vagy állati erőt alkalmazó hajtási rendszerrel felszerelt vagy felszerelni szándékozott, összekapcsolt elemekből vagy alkatrészekből álló együttes, amelyeknek legalább egyike mozog, és amelyeket meghatározott alkalmazás céljából kapcsoltak össze”. Az e rendelkezés többi francia bekezdésében foglalt fogalmak vagy utalnak az ezen első francia bekezdésben foglalt fogalomra, vagy pedig nem utalnak rá, de jellemzik ezeket a gépeket, többek között azzal, hogy „ugyanazon cél elérés[ére alkalmas]” részekből állnak, vagy hogy meghatározott cél érdekében „összekapcsoltak”. Az 1. cikk (1) bekezdésének g) pontja és a 2. cikk g) pontja egyébként a gépek körébe sorolja a részben kész gépeket, amelyek akként vannak meghatározva, mint amelyek önmagukban nem képesek meghatározott funkciót ellátni, és amelyek csak arra szolgálnak, hogy egy másik géphez vagy berendezéshez hozzászereljék vagy abba beépítsék annak érdekében, hogy tényleges gépeket alkossanak.

53

Végül a 2006/42 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből, valamint a 2. cikkének első bekezdéséből következik, hogy a „gép” fogalma alatt az előző pontban említett rendelkezések szerinti gépeken kívül egyéb termékek körét is érteni kell, amelyek között a cserélhető berendezések is megtalálhatók. Ezen irányelv 2. cikke második bekezdésének b) pontja a cserélhető berendezést a következőképpen határozza meg: „olyan eszköz, amelyet egy gép vagy traktor üzembe helyezését követően a kezelő maga szerel fel arra a gépre vagy traktorra, hogy annak működését megváltoztassa vagy egy új működési funkcióval lássa el, amennyiben ez a berendezés nem szerszám”. A Bizottság által 2010 júniusában közzétett, Útmutató a gépekről szóló 2006/42 irányelv alkalmazásához többek között a 41. §‑ban kifejti, hogy a szerszámoktól eltérően, „amelyek nem módosítják az alapgépet, és nem látják el azt új funkcióval”, „cserélhető berendezések például a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokra szerelhető, olyan funkciókat ellátó berendezések, mint a szántás, az aratás, az emelés vagy a rakodás, valamint a földmozgató eszközökre szerelt, például fúrási vagy bontási funkciót ellátó berendezések”.

54

E rendelkezésekre és fogalmakra tekintettel először meg kell állapítani azt, hogy egy tagállam egy konkrét, egy vagy több meghatározott funkcióval rendelkező géppel, illetve cserélhető berendezéssel kapcsolatban alkalmazhatja a 2006/42 irányelv 11. cikkében előírt védzáradékot, és köteles ennek keretében felmérni a személyek egészségét vagy biztonságát veszélyeztető kockázatot, amely az ilyen záradék alkalmazásának feltétele (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Olaszország ítélet, fenti 34. pont, EU:C:1999:168, 10. és 39. pont). Ennek az értékelésnek és az ebből eredő nemzeti intézkedésnek tehát igazoltnak kell lenniük e gép tekintetében, ahogyan azt forgalomba hozták, és adott esetben azon cserélhető berendezés tekintetében, amellyel azt a forgalomba hozatala vagy üzembe helyezése során felszerelték. Ennek hiányában fennáll annak lehetősége, hogy egy tagállam oly módon sértse a szabad mozgás elvét, amely nem igazolható az a személyek egészségére vagy biztonságára valós veszély fennállásával (lásd az alábbi 57. pontot).

55

A jelen ügyben a felperes tehát megalapozottan állítja lényegében azt, hogy a dán hatóságoknak a dán piacon ténylegesen forgalomba hozott Multione S630‑cal kapcsolatban kell azt a kockázatelemzést elvégezniük, amely a 2006/42 irányelvben előírt védzáradék alkalmazásának a feltétele. Ebben a tekintetben előadta – és ebben sem a Bizottság, sem pedig a Dán Királyság nem cáfolta meg –, hogy ennek a gépnek a dán piacon forgalomba hozott valamennyi példányát olyan berendezéssel vásárolták meg, amely egyfelől vidratenyésztésre szolgál, és amelynek használata másfelől önmagában nem jár anyagok vagy tárgyak leesésének veszélyével.

56

Másodszor azonban azon kockázatelemzés, amelyet az érintett nemzeti hatóságoknak kell a Bizottság felügyelete mellett lefolytatniuk, nem korlátozódhat arra a felülvizsgálatra, amelyet akkor folytatnak le, amikor a szóban forgó gépet „rendeltetésszerű[en]” vagy „a gyártó […] által előre jelzett körülmények között” használják. Ellenkezőleg, a 2006/42 irányelv számos rendelkezése, köztük a 4. cikkének (1) bekezdése és a 11. cikkének (1) bekezdése, valamint az I. mellékletének elején található „általános alapelvek” és e mellékletnek „A biztonság beépítésének alapelvei” című 1.1.2 pontja tágabban a „ésszerűen előrelátható körülmények között[i]” vagy az azon „ésszerűen előrelátható rendellenes használat[hoz]” kötődő kockázatoknak a figyelembevételét írják elő, amelyet maga az irányelv az ezen melléklet 1.1.1 pontjában a következőképpen határoz meg: „a gépnek a használati utasításban nem jelölt módon való használata, amely azonban előreláthatóan eredhet az emberi viselkedésből”.

57

Ezenkívül magára a 2006/42 irányelv I. melléklete 1.1.2 pontja a) pontjának szövegére tekintettel meg kell állapítani, hogy a szóban forgó gép üzembe helyezésével, karbantartásával, illetve működésével kapcsolatos „minden kockázat”, akár a rendeltetésszerű használat, akár az ésszerűen előrelátható rendellenes használat feltételeiben rejlő kockázat igazolhatja az említett irányelv 11. cikkében előírt védzáradék alkalmazását. Ugyanakkor ez a cikk előírja, hogy a védzáradék alkalmazását indokolttá tevő veszélyről meg kell „bizonyosodni”, illetve ebből következően azt, hogy az arra hivatkozó tagállamnak jogilag megkövetelt módon bizonyítania kell az ilyen veszély valódiságát. Ilyen bizonyítás hiányában az áruk szabad mozgása elvének az ezen cikkben előírt védzáradék alapján elfogadott nemzeti intézkedés által történő megsértése nem tekinthető „igazoltnak” e rendelkezés értelmében (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2009. március 5‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑88/07, EBHT, EU:C:2009:123, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

Végül meg kell állapítani, hogy a 2006/42 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése szerinti, a személyek egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázat fennállását többek között az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja által a gyártó számára előírt alapvető egészségi és biztonsági követelmények, valamint ezen irányelv I. melléklete alapján kell értékelni (lásd analógia útján: Klein kontra Bizottság ítélet, fenti 46. pont, EU:C:2015:252, 71. pont). E követelmények tiszteletben tartása – amelyeket annak biztosítása érdekében írtak elő, hogy a gépek tervezése és gyártása során figyelembe vegyék az azokkal összefüggő kockázatokat (az ezen irányelv I. mellékletének elején található „általános alapelvek”, valamint ezen melléklet 1.1.2 pontja) – ugyanis e gépek forgalomba hozatalának feltétele (ugyanezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (1) bekezdése). Azok be nem tartására hivatkozni lehet a forgalomból történő kivonásra, illetve a forgalomba hozatal megtiltására irányuló intézkedés alátámasztása érdekében (a szóban forgó irányelv 11. cikkének (2) bekezdése).

59

A jelen ügyben a Bizottság tehát téves jogalkalmazás nélkül állapította meg a dán hatóságokat követően azt, hogy a Multione S630‑hoz kapcsolódó kockázatelemzésnek nemcsak e gép rendeltetésszerű használatát, hanem a valamennyi ésszerűen előrelátható rendellenes használatot is figyelembe kellett vennie. A Bizottság ugyancsak téves jogalkalmazás nélkül állapította meg, hogy ezt az értékelést a 2006/42 irányelv I. mellékletének 1.1.2 és a 3.4.4 pontjában említett alapvető egészségi és biztonsági követelmények alapján lehet folytatni (a megtámadott határozat (3), (6) és (7) preambulumbekezdése).

60

Különösen, még ha ezt az értékelést úgy kellene is lefolytatni konkrétan a Multione S630 tekintetében, ahogyan azt a felperes felszerelte és a dán piacon forgalomba hozta (lásd a fenti 54. és 55. pontot), ez nem tiltotta meg az illetékes hatóságoknak azt, hogy figyelembe vegyék az ahhoz kapcsolódó kockázatokat, hogy ezt a gépet, amelyet a tárgyak vagy anyagok leesésének veszélye elleni megfelelő védelmi berendezés nélkül hoztak forgalomba, később összeszerelhették egy másik berendezéssel, amely ilyen védelmi berendezést igényel. Ennek figyelembevétele éppen ellenkezőleg megengedett volt azzal a feltétellel, hogy bizonyítják, hogy adott esetben ésszerűen előrelátható rendellenes használatról van szó, és ez a személyek biztonságára nézve valódi veszélyt jelent (lásd a fenti 56. és 57. pontot).

61

Harmadszor a felek nem értenek egyet a 2006/42 irányelv I. mellékletének 3.4.4 pontjában foglalt alapvető egészségi és biztonsági követelmények tartalmával.

62

A 2006/42 irányelv I. mellékletének 3. pontja számos alapvető egészségi és biztonsági követelményt említ az olyan gépekkel kapcsolatban, amelyek mozgásukból eredően veszélyeket idézhetnek elő. Ezek a követelmények és az említett melléklet 1. pontjában előírt általános követelmények kiegészítik egymást. Az e melléklet elején található „általános alapelvek” alatti 3. és 4. pontból következik, hogy ezeknek a gépeknek főszabály szerint ezen általános és különleges követelmények mindegyikének meg kell felelniük.

63

A 2006/42 irányelv I. mellékletének 3.4.4 pontja többek között előírja, hogy „ha vezető‑ és kezelőhellyel, valamint egyéb munkaállásokkal ellátott önjáró gépnél fennáll leeső tárgyak vagy anyagok okozta veszély lehetősége, a gépet, ezt a veszélyt figyelembe véve, megfelelő védelmi berendezéssel kell megtervezni és gyártani, amennyiben ezt mérete lehetővé teszi”.

64

Amint arra a Bizottság helyesen mutatott rá, e különleges követelmény tartalmát a 2006/42 irányelvben meghatározott általános követelmények, és különösen az I. melléklet elején található „általános alapelvek” alatti 1. pont, valamint e mellékletnek az 1.1.2 pontjában foglalt, „A biztonság beépítésének alapelvei” alapján kell értelmezni. Márpedig ez utóbbiakból egyértelműen következik mindenekelőtt az, hogy az Unió piacán forgalomba hozni kívánt gépek tervezésének és gyártásának biztosítania kell, hogy ezek a gépek „ne veszélyeztess[ék] a személyeket […] az előrelátható körülmények között […], de figyelembe véve az ésszerűen előrelátható rendellenes használatot is”, illetve tágabban, „hogy a rendellenes használat kizárható legyen, ha az ilyen használat veszélyt idéz elő”. Ezen melléklet egyéb rendelkezései, köztük a „Munkaállások” című 1.1.7 pontja ugyanilyen értelmű szabályokat tartalmaznak. Ezenfelül az ebben a tekintetben hozott intézkedés „célja az, hogy kiküszöböljön minden kockázatot”. Végül e kötelezettség teljesítése érdekében a gyártónak, amelynek lehetősége van „a legmegfelelőbb módszer kiválasztás[ára]”, nem utolsósorban kötelessége a következő prioritási sorrendet tiszteletben tartani: először „a kockázatok lehető legnagyobb mértékű kiküszöbölése vagy csökkentése (eleve biztonságos gép tervezése és gyártása)”, másodszor „a nem kiküszöbölhető kockázatokra vonatkozóan a szükséges védőintézkedések megtétele”, kiegészítő jelleggel pedig „[a felhasználók tájékoztatása] az elfogadott védőintézkedések bármilyen hiányosságából eredően fennmaradó kockázatokról”.

65

A „gép[ek] tervezés[étől] és gyártás[ától]” kezdődően a „rendeltetésszerű használathoz”, illetve az „ésszerűen előrelátható rendellenes használathoz” kapcsolódó kockázatok „[…] lehető legnagyobb mértékű kiküszöbölés[ére] vagy csökkentés[ére]”, valamint „a rendellenes használat kizárható[ságára]” és „a nem kiküszöbölhető kockázatokra vonatkozóan a szükséges védőintézkedések megtételé[re]” irányuló cél elsődleges jellegére figyelemmel meg kell állapítani, hogy amikor – ahogyan a jelen ügyben is – egy gép rendeltetése az, hogy különböző célokra használják a hozzá kapcsolható cserélhető berendezések szerint, azt mindennemű forgalomba hozatal vagy üzembe helyezés előtt megfelelő védelmi berendezéssel kell ellátni, amikor megállapítást nyer, hogy annak ellenére, hogy a vásárló által annak tulajdonított rendeltetésszerű használat adott esetben önmagában nem jár tárgyak vagy anyagok leesésének veszélyével, annak valamely másik ésszerűen előrelátható használata járhat ilyen veszéllyel. Egy ilyen intézkedés valójában azokhoz az intézkedésekhez tartozik, amelyek célja „a kockázatok lehető legnagyobb mértékű kiküszöbölése vagy csökkentése”„a gépek biztonságos tervezése és felépítése” útján.

66

A felperes által előterjesztett, már megvizsgált érveken kívüli egyik érv sem alkalmas e következtetés megkérdőjelezésére.

67

Különösen, a felperes nem hivatkozik megalapozottan az egyes építési munkagépek leeső tárgyak elleni védőszerkezeteire (FOPS) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1986. május 26‑i 86/296/EGK tanácsi irányelv (HL L 186., 10. o.) 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának szövegére, amely előírja, hogy „az 1. cikkben előírt építési munkagépek csak akkor hozhatóak forgalomba, ha tervezésük során azokat [EK] védelmi berendezéssel látták el. Tervezése során védelmi berendezéssel ellátottnak minősül minden borulás hatása elleni védőszerkezettel (ROPS) ellátott gép, amelyhez az említett [EK] védelmi berendezés rögzíthető”. Egyrészről ugyanis ez a jogi aktus már nincs hatályban. Másrészről, amennyiben igaz az, hogy e rendelkezés szövegét a tagállamok gépekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1998. június 22‑i 98/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 207., 1. o.) I. mellékletének 3.4.4 pontja eredetileg átvette, az azonban módosult a 2006/42 irányelv elfogadásához vezető munkálatok keretében, amely irányelv ezentúl a leeső tárgyak vagy anyagok elleni megfelelő védelmi berendezés felszerelését írja elő (lásd a fenti 63. és 65. pontot).

68

A felperes nem hivatkozik megalapozottan a 2006/42 irányelvben előírt tájékoztatási kötelezettségekre sem.

69

Természetesen azok az alapvető egészségi és biztonsági követelmények, amelyeket a 2006/42 irányelv a gépek gyártói számára előír, ahogyan az különösen az I. mellékletének 1.7.4.1 és 1.7.4.2 pontjából következik, magukban foglalják azt a kötelezettséget, hogy ezeket a gépeket a rendeltetésszerű használatukat leíró használati utasításnak kell kísérnie, amely figyelembe veszi az ésszerűen előrelátható rendellenes használatukat, felhívja a kezelő személy figyelmét azokra a – tapasztalatok szerint előforduló – módokra, ahogyan azt nem szabad használni, és utasítja a felhasználókat védelmi intézkedések meghozatalára. Azon gépek különleges esetében, amelyek mozgásukból eredően veszélyt idézhetnek elő, e melléklet 3.6.3.2 pontja továbbá meghatározza, hogy „[a] felhasznált, cserélhető berendezéstől függően több célra használható gép esetén a gép és a cserélhető berendezések használati utasításainak tartalmazniuk kell az alapgép és a felszerelhető berendezések biztonságos összeszereléséhez és használatához szükséges információkat”. A jelen ügyben a felperes részletesen bemutatja azokat az okokat, amelyek miatt ezt a kötelezettséget a maga részéről teljesítettnek tekinti, és a Bizottság nem vitatja sem azokat az érveket, amelyekre a felperes ebben a tekintetben hivatkozik, sem pedig az annak alátámasztása érdekében a felperes által bemutatott bizonyítékokat.

70

Ugyanakkor e követelmény tiszteletben tartása nem kérdőjelezi meg a gépek gyártóit terhelő azon elsődleges kötelezettséget, hogy a gépet biztonságosan tervezzék és gyártsák azáltal, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiküszöbölik vagy csökkentik a rendeltetésszerű használatukhoz vagy az ésszerűen előrelátható rendellenes használatukhoz kapcsolódó kockázatokat, ahogyan az a 2006/42 irányelv I. melléklete 1.7.4.2 pontjának l) alpontjából következik, és ahogyan arra a Dán Királyság hivatkozik. Másképpen megfogalmazva, az irányelv a gyártókat nem csak arra kötelezi, hogy óvják az ügyfeleiket a részükre általuk értékesített gépek előrelátható rendellenes használatához kapcsolódó kockázatoktól, amint azt tette állítása szerint a felperes. Az irányelv arra is kötelezi a gyártókat, hogy ezeket a kockázatokat ezeknek a gépeknek a gyártásától és felépítésétől kezdődően a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljék vagy csökkentsék, ahogyan arra a Bizottság hivatkozik.

71

Ilyen körülmények között azt a következtetést kell levonni, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a dán hatóságokat követően megállapította, hogy a gépek gyártói által hozott intézkedések célja az, hogy a gépek tervezésétől, illetve gyártásától kezdődően eltöröljenek minden olyan kockázatot, amelyet azok rendeltetésszerű használata vagy ésszerűen előrelátható rendellenes használata idézhet elő. Nem alkalmazta tévesen a jogot akkor sem, amikor lényegében úgy vélte, hogy amikor megállapítást nyer, hogy egy, a jelen ügybelihez hasonló többfunkciós gép a kezelő személyt tárgyak vagy anyagok leesése veszélyének teszi ki azok valamely rendeltetésszerű használata vagy ésszerűen előrelátható rendellenes használata keretében, ezt a kockázatot figyelembe kell venni oly módon, hogy ezt a gépet védelmi berendezéssel kell ellátni mindennemű forgalomba hozatalt vagy üzembe helyezést megelőzően (a megtámadott határozat (3)–(4) és (6)–(7) preambulumbekezdése).

72

Következésképpen a Bizottság nem hagyta figyelmen kívül sem a 2006/42 irányelv 11. cikkében előírt védzáradék alkalmazásának feltételeit, sem pedig az áruk szabad mozgása megsértésének az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése által a tagállamok számára előírt tilalmát azáltal, hogy a megtámadott határozatot erre az elemzésre alapította. Nem hagyta figyelmen kívül ebből következően a Multione S630 megfelelőségének az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti vélelmét sem, mivel ezen aktus felépítéséből egyértelműen következik, hogy ez a vélelem nem kérdőjelezi meg azt a tagállamok számára elismert lehetőséget, hogy a 11. cikkben előírt védzáradékot alkalmazzák, amikor az ez utóbbi cikkben foglalt feltételek teljesülnek (lásd ebben az értelemben analógia útján: Medipac‑Kazantzidis ítélet, fenti 46. pont, EU:C:2007:337, 44. és 46. pont; 2009. november 19‑i Nordiska Dental ítélet, C‑288/08, EBHT, EU:C:2009:718, 23. és 24. pont).

73

Következésképpen harmadszor meg kell vizsgálni a felperes által a Bizottság azon értékelésének megalapozatlanságával kapcsolatban hivatkozott kifogásokat, amely szerint a dán hatóságok által elfogadott intézkedéseket a felperes gépével kapcsolatos veszélyek indokolták.

74

Ebben a tekintetben a megtámadott határozat először is megjegyezte, hogy a dán hatóságok megalapozottan állapították meg, hogy annak ellenére, hogy a Multione S630–at eredetileg olyan körülmények közötti működésre tervezték, amely nem jár tárgyak vagy anyagok leesésének veszélyével, valószínű, hogy ezt a gépet egyéb olyan körülmények között használják, amely a kezelő személyt ilyen veszélynek teszi ki (4. és 7. pont). A Bizottság ezt követően megállapította, hogy a felperes által benyújtott észrevételek vizsgálata megerősítette e kockázat fennállását (8. pont).

75

Először is meg kell állapítani, ahogyan azt a felperes lényegében megállapítja, hogy ezt az – önmagában rövid – indokolást azon eljárás keretében kell értelmezni, amelyet a megtámadott határozat megszüntetett, és azt úgy kell értelmezni, hogy a Bizottság jóváhagyta a dán hatóságok által előzetesen elvégzett elemzést, miután azt a felperes által a 2006/42 irányelv 11. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott és a megtámadott határozat 5. pontjában összefoglalt észrevételek alapján megvizsgálta.

76

A Bizottság tehát nem állítja megalapozottan azt, hogy azok az érvek, amelyekkel a felperes a Multione S630 tekintetében hozott intézkedéseket indokolttá tevő értékeléseket kifogásolja, lényegében nem alkalmazhatóak, mert azok nem a megtámadott határozatra, hanem a dán hatóságok által korábban elfogadott álláspontra vonatkoznak. Az ilyen érvelés elfogadása magában foglalja továbbá e határozat jogszerűségének a vizsgálatát az összefüggés általánosítása mellett, amely lehetővé teszi annak értelmezését, illetve az arra hivatalból történő hivatkozást, hogy a fenti 74. pontban foglalt indokolásra tekintettel a Törvényszék nem vizsgálhatja ezen aktus megalapozottságát, és ebből következően indokolás hiánya miatt köteles azt megsemmisíteni.

77

Másodszor a megtámadott határozatból egyértelműen következik, hogy a Bizottság nem hagyta figyelmen kívül a felperes által előterjesztett észrevételeket, amelyek tartalmát megfelelően foglalta össze. A megtámadott határozat arra is rámutat, hogy a Bizottság nem anélkül ítélte helytállónak a dán hatóságok álláspontját, hogy azokat megvizsgálta volna, hanem – röviden, de érthetően, azon összefüggést figyelembe véve, amelynek keretei között állást foglalt –megmagyarázta azokat a fő jogi és ténybeli indokokat, amelyek az ezen hatóságok által elfogadott intézkedések indokolt jellegének megállapításához vezettek. A felperes ezzel kapcsolatos érveit tehát el kell utasítani.

78

Harmadszor a Bizottságnak és a Dán Királyságnak a Törvényszék által a megtámadott határozatban foglalt ténybeli mérlegelések megalapozottságára vonatkozóan elvégzendő felülvizsgálat mértékével kapcsolatos érveire, valamint a felperesnek ebben a tekintetben tett kifogásaira tekintettel mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/42 irányelv célja azon feltételek harmonizálása, amelyek mellett a hatálya alá tartozó gépeket a belső piacon forgalomba helyezik, valamint azok szabad mozgásának biztosítása az Unión belül, biztosítva valamennyi olyan követelmény tiszteletben tartását, amelynek célja a személyek egészségének és biztonságának védelme az ezen gépek használatából eredő kockázatok tekintetében (fenti 25. pont).

79

Ennek érdekében a 2006/42 irányelv olyan belső piacfelügyeleti és szabályozási rendszert hoz létre, amelyben elsődlegesen az illetékes nemzeti hatóságok feladata ellenőrizni azt, hogy egy gép veszélyezteti‑e a személyek egészségét vagy biztonságát (lásd a 19. és 26–27. pontot), és amennyiben igen, megtegyék a forgalomból történő kivonásra vagy a forgalomba hozatal megtiltására irányuló intézkedéseket. A 2006/42 irányelv 11. cikkében ebben a tekintetben előírt védzáradékot is az EUMSZ 114. cikk (10) bekezdésére tekintettel kell értelmezni, amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy az EUMSZ 36. cikkben említett egy vagy több nem gazdasági okból ilyen intézkedéseket hozzanak (lásd a fenti 45. pontot), amelyek között szerepel a személyek egészségének és életének védelme. Ez a feladat az illetékes nemzeti hatóságok részéről komplex szakmai és tudományos megítélést vonhat maga után (lásd analógia útján: 1999. január 21‑i Upjohn‑ítélet, C‑120/97, EBHT, EU:C:1999:14, 33. és 35. pont).

80

A Bizottságnak e rendelkezés keretében a tagállamok által elfogadott intézkedések jogi és ténybeli indokoltságát kell vizsgálnia (lásd a fenti 20. és 46. pontot). Márpedig az uniós bíróságok már a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL L 230, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) keretében – amely a 2006/42 irányelvben előírtaktól kétségtelenül eltérő intézményi és eljárási struktúrát hoz létre, ugyanakkor hasonló célt követ – megállapították, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a számára meghatározott célok hatékony megvalósítása érdekében, és tekintettel az általa elvégzendő összetett műszaki értékelésekre (2007. július 18‑i, Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, C‑326/05 P, EBHT, EU:C:2007:443, 75. pont és 2011. szeptember 9‑i Dow AgroSciences és társai kontra Bizottság ítélet, T‑475/07, EBHT, EU:T:2011:445, 86. és 150. pont). A Bizottság számára az ilyen jogkör fennállását akkor is elismerték, amikor annak olyan intézkedéseket kell ellenőriznie, amelyeket egy tagállam a jelen ügyhöz hasonlóan nem az EUMSZ 114. cikk (10) bekezdése szerinti védzáradékot előíró valamely irányelv keretében, hanem az ugyanezen cikk (4)–(6) bekezdésében előírt rendelkezés keretében hozott (2008. november 6‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, C‑405/07 P, EBHT, EU:C:2008:613, 54. pont).

81

Az uniós bíróságnak – amikor széles mérlegelési jogkör gyakorlását kell ellenőriznie – az előtte hivatkozott jogalapok alapján vizsgálnia kell az eljárási szabályok betartását, a Bizottság által megállapított tények tárgyi pontosságát, a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányát e tények értékelése során, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányát (Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, fenti 80. pont, EU:C:2007:443, 76. pont és Dow AgroSciences és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 80. pont, EU:T:2011:445, 151. pont).

82

A felek által hivatkozott érvekre tekintettel különösen vizsgálnia kell a megtámadott aktust alátámasztó bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét, valamint ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (Hollandia kontra Bizottság ítélet, fenti 80. pont, EU:C:2008:613, 55. pont; Dow AgroSciences és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 80. pont, EU:T:2011:445, 153. pont).

83

Ami ezt követően azon kockázatelemzést illeti, amelyet az érintett tagállamnak kell lefolytatnia a 2006/42 irányelv 11. cikkében előírt intézkedéseknek a Bizottság felügyelete mellett történő alkalmazása előtt, a felperes jogosan hivatkozik arra, hogy azt az ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó szemszögéből kell értékelni, amely érvet a Bizottság egyébként kifejezetten nem vitat. Az a hatáskör ugyanis, amellyel ez a cikk a nemzeti hatóságokat felruházza, kivételt képez az áruk szabad mozgásának az irányelv által meghatározott elve alól, és annak gyakorlása csak a szóban forgó gép „rendeltetésszerű” vagy „ésszerűen előrelátható” rendellenes használatához kapcsolódó veszély fennállása esetében igazolható, amely használatot magát az ezen irányelv I. melléklete 1.1.1 pontjának i) alpontja a következőképpen határozza meg: „a gépnek a használati utasításban nem jelölt módon való használata, amely azonban az emberi viselkedésből előreláthatóan eredhet”. Ebben az összefüggésben az, hogy a nemzeti hatóságok az ilyen kockázat valódiságát az ésszerűen körültekintő átlagos fogyasztó konkrét szemszögéből értékelik, nem pedig absztrakt módon, hozzájárul annak biztosításához, hogy azok az ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdése szerint indokolatlanul ne sértsék a gépek szabad mozgását (lásd a fenti 54. és 57. pontot).

84

Mindazonáltal, amennyiben az ilyen veszély fennállása jogilag megkövetelt módon bizonyított, az ésszerűen körültekintő átlagos fogyasztóra történő hivatkozással az, hogy ez utóbbit erről a veszélyről előre tájékoztatták, a felperes állításával ellentétben önmagában nem releváns, figyelembe véve egyrészről a 2006/42 irányelv által a gépek gyártói tekintetében megállapított megelőzési és tájékoztatási kötelezettség közötti hierarchiát (lásd a fenti 64. és 71. pontot), valamint másrészről az ezen kötelezettségek be nem tartásával kapcsolatos következményeket (lásd a fenti 58. pontot).

85

Az ésszerűen körültekintő átlagos fogyasztóra történő hivatkozással kell tehát végül meghatározni azt, hogy a jelen ügyben a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta‑e meg azt, hogy a dán hatóságok a Multione S630 tekintetében hozott intézkedéseket a felhasználók biztonságával kapcsolatos, a leeső tárgyak vagy anyagok elleni megfelelő védelmi berendezés hiányával összefüggő kockázat fennállásával igazolták.

86

Ebben a tekintetben a dán hatóságok lényegében megállapították, hogy még abban az esetben is, ha a Multione S630‑at nem olyan berendezéssel vásárolják meg, amely annak olyan rendeltetésszerű használatára szolgál, amely a felhasználókat tárgyak vagy anyagok leesése veszélyének teszi ki, az ilyen veszély három ok miatt fennáll. Mindenekelőtt ésszerűen előrelátható, hogy az érdekeltek végső soron olyan berendezést vásároltak meg a használt termékek piacán, amely őket ilyen veszélynek teszi ki a felperes közbenjárása nélkül. Továbbá ésszerűen elképzelhető, hogy ez utóbbi valamely ügyfele e gépnek több példányát birtokolja, azokat mind nem kockázatos és kockázatos használatra szánja, és különbségtétel nélkül használja a gépeket, anélkül hogy a felperes ezt meg tudná akadályozni. Végül még abban az esetben is, ha ennek a gépnek a rendeltetésszerű használata önmagában nem jár kockázattal, bizonyos körülmények, amelyek között a gépet használják, mint a mezőgazdasági vagy földmunkák, a felhasználót ugyancsak tárgyak vagy anyagok leesése ésszerűen előrelátható kockázatának teszik ki.

87

A Bizottság lényegében megállapította, hogy e megfontolások összessége indokolt.

88

Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja eredményesen az első megfontolást. Lényegében ugyanis annak megállapítására szorítkozik, hogy az két ok miatt „nem tűnik meghatározónak”. Egyrészről a Multione S630‑hoz mellékelt használati utasítás elrendeli, hogy annak tulajdonosa megfelelő védelmi berendezést helyezzen üzembe, amennyiben külön egy olyan berendezést vásárol, amely tárgyak vagy anyagok leesésének veszélyével jár, és hogy ebből a célból viszonteladóhoz vagy szerződött műhelyhez forduljon. Másfelől a bizonyos műszaki paraméterekkel jellemezhető termékek mintájára ez a gép meghatározott veszélyeket hordoz magában, amennyiben azt nem az arra vonatkozó használati utasításban előírt feltételek betartása mellett használják, amelyek betartása a felhasználó feladata. Márpedig attól függetlenül, hogy úgy tűnik, ezek az érvek azon az előfeltételen alapulnak, amely szerint a dán hatóságok által megállapított kockázat valóban fennáll, azok – ahogyan arra a Bizottság hivatkozik – nem tudnak érvényesülni a 2006/42 irányelv által a gépek gyártói tekintetében megállapított megelőzési és tájékoztatási kötelezettség közötti hierarchiára tekintettel (lásd a fenti 84. pontot).

89

A felperes nem vitatja a dán hatóságok által elvégzett és a Bizottság által jóváhagyott második megfontolást sem, amellyel szemben ugyanazon érvek felhozatalára szorítkozik.

90

Mivel azok nem világítanak rá semmilyen nyilvánvaló mérlegelési hibára, nem szükséges megvizsgálni a dán hatóságok által hozott és a Bizottság által indokoltnak nyilvánított intézkedések alapjául szolgáló harmadik megfontolással kapcsolatos érveket. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy ezek az érvek megalapozottak, a megtámadott határozat továbbra is igazolt az előbbiekben kifejtett okok miatt. Következésképpen nem szükséges elrendelni a felperes által ebben a tekintetben kért szakértői véleményt.

91

A fenti megfontolások összességére tekintettel ezt a jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

92

A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat nem tartja tiszteletben az egyenlő bánásmód elvét, amennyiben a dán hatóságok által elfogadott intézkedések indokolt jellegét állapítja meg, miközben ezek az intézkedések kizárólag a Multione S630‑nak a dán piacon forgalomba hozott darabjaira irányultak az ezen a piacon forgalomba hozott hasonló multifunkcionális gépek ezreinek kizárása mellett.

93

A Bizottság, amelyet a Dán Királyság támogat, vitatja ezeket az érveket.

94

Ebben a tekintetben a bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az egyenlő bánásmód elve előírja, hogy összehasonlítható helyzeteket ne kezeljenek különböző módon, vagy hogy különböző helyzeteket ne kezeljenek azonos módon, hacsak objektíve nem igazolt az ilyen bánásmód (1984. december 13‑i Sermide‑ítélet, 106/83, EBHT, EU:C:1984:394, 28. pont; 2006. július 11‑i Franz Egenberger‑ítélet, C‑313/04, EBHT, EU:C:2006:454, 33. pont; 2009. szeptember 3‑i Cheminova és társai kontra Bizottság ítélet, T‑326/07, EBHT, EU:T:2009:299, 214. pont).

95

A jelen ügyben az egyenlő bánásmód elvének a felperes által a Bizottságnak felrótt be nem tartása lényegében abból adódik, hogy a Bizottság indokoltnak nyilvánította a dán hatóságok által a Multione S630 tekintetében hozott intézkedéseket, annak előzetes vizsgálata nélkül, hogy ezek az intézkedések nem hátrányosan megkülönböztetők‑e, holott azok kizárólag erre a gépre vonatkoztak, a dán piacon forgalomba hozott hasonló gépek ezreire pedig nem.

96

A Bizottság, amelyet e tekintetben a Dán Királyság támogat, bemutatta azokat a ténybeli okokat, amelyek alapján megállapította, hogy a dán hatóságok által a Multione S630 tekintetében hozott intézkedések elfogadását megelőzően lefolytatott vizsgálattal érintett gépek eltérő helyzetben voltak, amelyek mindegyike eltérő bánásmódot igényelt ezen hatóságok részéről. A felperes a válaszban nem vitatta ezeket a ténybeli elemeket arra, mindazonáltal arra hivatkozva, hogy azok nem kérdőjelezik meg érvelésének a megalapozottságát. Ebből következik, hogy nem bizonyított, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az egyenlő bánásmód elvét e vizsgálat keretében.

97

Ugyanakkor, ahogyan arra a felperes rámutatott, sem a Bizottság az ellenkérelemben és a viszonválaszban, sem pedig a Dán Királyság a beavatkozási beadványban nem vitatta azt, hogy a Multione S630‑hoz hasonló gépek ezreit – amelyeket a dán hatóságok által lefolytatott vizsgálattal érintettektől eltérő gyártók hoztak forgalomba – helyezték régóta üzembe a dán piacon. Tehát ezt a tényt is bizonyítottnak lehet tekinteni a felperes által abban az esetben kért szakértői vizsgálat nélkül, ha ezt vitatnák, amennyiben a Bizottság csak arra hivatkozik, hogy az nem releváns, mivel a Bizottság nem volt köteles annak az ellenőrzésnek a lefolytatására, amellyel kapcsolatban a felperes azt rója fel neki, hogy azt nem végezte el. Meg kell tehát határozni annak a vizsgálatnak a tartalmát, amelyet a Bizottságnak a jelen ügyben le kellett folytatnia.

98

Ebben a tekintetben először emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amennyiben valamely tárgykör közösségi szinten teljes harmonizáció tárgyát képezte, minden arra vonatkozó nemzeti intézkedést a harmonizációs intézkedés szempontjából, és nem az elsődleges jog szempontjából kell értelmezni (1993. október 12‑i Vanacker és Lesage ítélet, C‑37/92, EBHT, EU:C:1993:836, 9. pont és 2014. október 16‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑100/13, EU:C:2014:2293, 62. pont). Ez az ítélkezési gyakorlat többek között abban az esetben is alkalmazandó, amikor a szóban forgó intézkedés nem jogalkotási vagy szabályozási jellegű aktus, hanem egyedi intézkedés (lásd ebben az értelemben: AGM‑COS.MET ítélet, fenti 25. pont, EU:C:2007:213, 49–51. pont), mint ahogyan a jelen ügyben is.

99

Másodszor a 2006/42 irányelv uniós szinten kimerítően harmonizálja nem csupán a gépek biztonságára vonatkozó alapvető követelményeknek és a gépek e követelményeknek való megfelelősége tanúsításának a szabályait, de a tagállamok által az e követelményeknek megfelelőnek vélelmezett gépekkel szemben tanúsítandó magatartás szabályait is (AGM‑COS.MET ítélet, fenti 25. pont, EU:C:2007:213, 53. pont). Ebből következően a 2006/42 irányelv rendelkezéseire figyelemmel kell meghatározni, hogy a Bizottság elmulasztotta‑e a kötelezettségeit azáltal, hogy nem vizsgálta meg, hogy az intézkedéseket a dán hatóságok a jelen ügyben az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása mellett hozták‑e – amint azt lényegében a felperes állítja –, illetve hogy ez nem keletkeztetett kötelezettséget a Bizottság számára ilyen felülvizsgálat lefolytatására, ahogyan arra a felperes hivatkozik.

100

Harmadszor a 2006/42 irányelv 11. cikkének nem célja a Bizottságot felhatalmazni arra, hogy a nemzeti hatóságok által hozott intézkedések jogszerűségét minden szempontból felülvizsgálja, amikor ez utóbbiak megállapítják, hogy a gépek veszélyeztethetik a személyek egészségét és biztonságát. Ugyanis ez a felülvizsgálat a nemzeti bíróságok feladata, ahogyan az ezen irányelv (25) preambulumbekezdéséből és 20. cikkéből következik.

101

Negyedszer annak ellenére, hogy a 2006/42 irányelv 11. cikkének (3) bekezdése annak előírására szorítkozik, hogy a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy a tagállamok által hozott intézkedések „indokoltak”‑e vagy sem, e cikk általános felépítése magában foglalja ennek a kötelezettségnek az ezen cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt, a nemzeti hatóságokat terhelő előzetes kötelezettségek tekintetében történő értelmezését. Ebben a keretben az a vizsgálat, amelyet a Bizottságnak kell lefolytatnia, elsődlegesen arra irányul, hogy az intézkedést meghozó tagállam által az intézkedés Bizottsággal történő közlése során hivatkozott okokra tekintettel, amelyek az ezen irányelvben meghatározott valamelyik „alapvető követelmény kielégítésének hiányára” vonatkozhatnak (a (2) bekezdés), jogi és ténybeli szempontból indokolt‑e annak megállapítása, hogy egy gép „veszélyeztetheti a személyek […] egészségét vagy biztonságát” (az (1) bekezdés).

102

Egyébként az EUMSZ 114. cikk (10) bekezdésből – amely felhatalmazza az uniós jogalkotót, hogy a 2006/42 irányelv 11. cikkében létrehozotthoz hasonló védzáradékokat írjon elő – következik, hogy ezek a záradékok felhatalmazhatják a tagállamokat arra, hogy „az EUMSZ 36. cikkben említett egy vagy több nem gazdasági okból” uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak (lásd a fenti 45. és 79. pontot).

103

Mindazonáltal az EUMSZ 36. cikk első mondatában előírt „okokra” történő hivatkozás mellett az EUMSZ 114. cikk (10) bekezdése nem hivatkozik ennek a cikknek a második mondatára, amely kimondja, hogy az ilyen okokkal igazolható tilalmak és korlátozások „nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei”. Következésképpen eltér ugyanennek a cikknek azon rendelkezésekkel kapcsolatos (4)–(6) bekezdésétől, amelyeket valamely tagállam elfogadhat vagy fenntarthat egy harmonizációs intézkedésnek az (1) bekezdés szerinti elfogadását követően. Csak ezek az utóbbi bekezdések hatalmazzák fel a Bizottságot a felülvizsgálatra, függetlenül attól, hogy az érintett tagállam által hozott intézkedések adott esetben „az [EUMSZ] 36. cikkben említett lényeges követelményekkel” vagy „a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével” kapcsolatos „okokkal” igazolhatóak‑e, amennyiben egyébként „azok nem képezik a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a kereskedelem rejtett korlátozását” (2003. március 20‑i Dánia kontra Bizottság ítélet, C‑3/00, EBHT, EU:C:2003:167, 57., 118. és 123–126. pont és 2010. december 9‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑69/08, EBHT,EU:T:2010:504, 59. pont, az EK 95. cikk vonatkozásában; Franciaország kontra Bizottság ítélet, fenti 25. pont, EU:C:1994:196, 27. pont és 2003. január 21‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑512/99, EBHT, EU:C:2003:40, 38–41., 44., 86. és 89. pont, az EK 100a. cikk vonatkozásában).

104

Ilyen körülmények között, és ahogyan arra a Bizottság hivatkozik, meg kell állapítani, hogy a 2006/42 irányelv 11. cikke nem írja elő a Bizottság számára, hogy – azon intézkedések indokolt jellege vizsgálatának konkrét összefüggésében, amelyekről a tagállamok őt értesítik – köteles meghatározni, hogy ezek az intézkedések egyébként az egyenlő bánásmód elvének megfelelnek‑e vagy sem.

105

Amennyiben az ilyen intézkedés az említett rendelkezés értelmében indokolt, ahogyan az a jelen ügyben a felperes által hivatkozott első jogalap vizsgálatából következik, azt a döntést, amellyel a Bizottság elismeri annak indokolt jellegét, nem lehet tehát megkérdőjelezni azzal az indokkal, hogy az ezen intézkedés által érintettekkel összehasonlítható gépek vannak jelen a szóban forgó nemzeti piacon, azonban azokkal kapcsolatban az egyenlő bánásmód elvét megsértve nem hoztak hasonló intézkedést (lásd analógia útján: 2002. szeptember 11‑i Pfizer Animal Health kontra Tanács ítélet, T‑13/99, EBHT, EU:T:2002:209, 479. pont).

106

Ezenkívül a Bíróság már megállapította, hogy amennyiben egy anyagot az irányelv elfogadásakor az illetékes hatóságok nem vizsgáltak meg az ezen irányelvben meghatározott követelmények tekintetében, és amennyiben minden anyag egyéni sajátosságokkal rendelkezik, egy olyan anyaggal, amelyet ezen követelmények tekintetében még nem vizsgáltak meg, az egyenlő bánásmód tekintetében nem ugyanaz a helyzet áll fenn, mint azon anyag esetében, amellyel kapcsolatban az ilyen vizsgálatot lefolytatták (2005. július 12‑i Alliance for Natural Health és társai ítélet, C‑154/04 és C‑155/04, EBHT, EU:C:2005:449, 116–117. pont). Annak ellenére, hogy az az összefüggés, amelyben a megtámadott határozat született, eltér az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyet jellemzőtől, ennek alapján meg lehet állapítani, hogy mivel a Multione S630‑at megvizsgálták, és azzal kapcsolatban a dán hatóságok a 2006/42 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján intézkedést hoztak, az a Bizottság által az ezen cikk (3) bekezdése alapján elvégzendő felülvizsgálat tekintetében eltérő helyzetben van a dán piacon jelen lévő hasonló multifunkcionális gépekhez képest.

107

Végül, ötödször a fentiekből még így sem következik, hogy amikor több, valamely tagállam területén forgalomba hozott és hasonló műszaki jellemzőkkel rendelkező gép ugyanolyan veszélyt jelent a személyek egészségére vagy biztonságára nézve, az illetékes nemzeti hatóságok önkényesen dönthetnek úgy, hogy e gépek csak egy része tekintetében hoznak a forgalomba hozatalt tiltó, a forgalomból történő kivonásra vagy a szabad mozgás korlátozására vonatkozó intézkedést.

108

Ellenkezőleg, ahogyan arra lényegében a felperes és a Bizottság egyaránt hivatkozik, minden uniós aktust úgy kell értelmezni, hogy megfeleljen az elsődleges jog egészének, ideértve az egyenlő bánásmód elvét (2009. november 19‑i Sturgeon és társai ítélet, C‑402/07 és C‑432/07, EBHT, EU:C:2009:716, 48. pont és 2010. szeptember 16‑i Chatzi‑ítélet, C‑149/10, EBHT, EU:C:2010:534, 43. pont). Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi rendelkezések értelmezésénél nemcsak a rendelkezés szövegét kell figyelembe venni, hanem a teljes szabályozás általános felépítését, hátterét és célját (lásd: 2006. november 23‑i Lidl Italia ítélet, C‑315/05, EBHT, EU:C:2006:736, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Végül emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok, amelyeknek a jelen ügyben szóban forgó irányelvet végre kell hajtaniuk, nemcsak jogosultak az irányelv 11. cikkében előírt védzáradék alkalmazására, hanem kötelesek is azt alkalmazni, amennyiben azt állapítják meg, hogy a gépek veszélyeztethetik a személyek egészségét vagy biztonságát (AGM‑COS.MET ítélet, fenti 25. pont, EU:C:2007:213, 62. pont; lásd továbbá analógia útján: Klein kontra Bizottság ítélet, fenti 46. pont, EU:C:2015:252, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

109

Márpedig ellentétes lenne nemcsak az egyenlő bánásmód elvével, hanem a 2006/42 irányelv céljával – amely többek között azon feltételek harmonizálását jelenti, amelyek mellett a gépeket a belső piacon forgalomba helyezik és azok szabadon mozognak, biztosítva a személyek egészségének és biztonságának védelmét az azok használatából eredő kockázatokkal szemben (lásd a fenti 25. és 78. pontot) –, valamint az ezen irányelvnek a nemzeti hatóságok általi, a Bizottság felügyelete mellett történő (lásd a fenti 46. és 80. pontot), megfelelő és egységes alkalmazásának biztosítása érdekében hozott rendelkezés általános felépítésével is (lásd a fenti 26–28. és 79. pontot) az, hogy egy tagállam az ezen irányelv 11. cikkében előírt védzáradékot olyan gép tekintetében alkalmazza, amely veszélyeztetheti a személyek egészségét és biztonságát, ugyanakkor objektív indok nélkül ne részesítse egyenlő bánásmódban a hasonló gépeket.

110

Többek között a 2006/42 irányelv egységes alkalmazásának biztosítása, illetve ennek keretében a személyek egészségének és biztonságának az Unióban kereskedelmi forgalomba hozott gépek tekintetében történő egyenlő védelmének biztosítása érdekében a jogalkotó az ezen aktus „Különleges intézkedések potenciálisan veszélyes gépek kezelésére” című 9. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében különleges eljárást hozott létre, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság határozat útján olyan intézkedéseket hozzon, amelyek előírják a tagállamoknak az olyan gépek forgalomba hozatalának megtiltását vagy korlátozását, amelyek műszaki jellemzőikből fakadóan ugyanolyan veszélyeket hordoznak, mint az a gép, amelynek tekintetében indokoltnak nyilvánított nemzeti intézkedést hoztak (lásd a fenti 33. pontot). Ez a cikk lehetővé teszi, hogy a Bizottság nem csak az ezen intézkedést elfogadó tagállam, hanem az összes többi tagállam számára is előírja, hogy szükség esetén és az arányosság tiszteletben tartása mellett az ezen intézkedés által érintett géppel egyenlő bánásmódban részesítsék a belső piacon üzembe helyezett és a műszaki jellemzőikre tekintettel azonos veszéllyel járó valamennyi gépet.

111

Ahogyan azt lényegében a Bizottság és a felperes egyaránt kiemeli, ez a különleges eljárás önmagában nem sérti egyrészről a szóban forgó gép gyártójának azon lehetőségét, hogy kérje a szabad mozgást korlátozó tagállamtól azt, hogy hasonló intézkedéseket hozzon a piacán jelen lévő összehasonlítható gépek tekintetében, másrészről pedig a Bizottság azon lehetőségét sem, hogy az EUMSZ 258. cikkben előírt eljárást lefolytassa.

112

Ilyen összefüggésben a felperes hasznosan hivatkozhat arra, hogy – ahogyan azt a beadványaiban megjegyezte, és ahogyan azt a Bizottság is elismeri – a dán hatóságok a 2006/42 irányelv 11. cikkében előírt védzáradékot a multifunkcionális gépek két, Olaszországban és Finnországban letelepedett gyártójával szemben alkalmazták, amelyek új belépők voltak a dán piacon, ugyanakkor ezt nem tették meg más, ezen az piacon hosszú idő óta jelen lévő gyártókkal szemben.

113

A fenti megállapítások összességére és többek között a megtámadott határozatnak a 2006/42 irányelv 11. cikke szerinti, jogi és ténybeli szempontból indokolt jellegére tekintettel a második jogalapot el kell utasítani.

114

Következésképpen a felperes által benyújtott, a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmet anélkül kell elutasítani, hogy szükséges lenne azon kérelmének elbírálása, hogy adott esetben szakértői vizsgálatot folytassanak le.

115

A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat anyagi károkat és hírnévrontást okozott számára. Mindazonáltal a kereset olvasata alapján meg kell állapítani, hogy a felperes által megfogalmazott kifogásra csak azon nyilatkozat alátámasztása érdekében történik hivatkozás, amellyel az érdekelt lényegében fenntartja az új ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtásának lehetőségét a Törvényszék előtt.

116

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása a következő feltételek összességének van alárendelve: elsőször is a felperes által az alperes intézménynek felrótt magatartás jogszerűtlensége, másodszor tényleges és bizonyos kár fennállása, harmadszor pedig a szóban forgó magatartás és a hivatkozott kár közötti közvetlen okozati összefüggés fennállása. Ebből következik, hogy amikor e három kumulatív feltétel közül az egyik nem teljesül, az ezzel kapcsolatos kártérítés iránti kérelmet el kell utasítani anélkül, hogy szükséges lenne vizsgálni, hogy a többi feltétel teljesül‑e (lásd: 2006. május 10‑i Galileo International Technology és társai kontra Bizottság ítélet, T‑279/03, EBHT, EU:T:2006:121, 76., 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

117

A jelen ügyben anélkül, hogy szükség lenne e kifogásnak a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikke szerinti elfogadhatóságának elbírálására, elegendő annak megállapítása, ahogyan az a fentiek összességéből kitűnik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a megtámadott határozat jogszerűtlenségével kapcsolatos feltétel teljesült. Ennélfogva ezt a kifogást el kell utasítani.

118

Ebből következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

119

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

120

Egyebekben az eljárási szabályzat 138. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

121

A jelen ügyben, mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját, valamint a Bizottság részéről a jelen kereset és az ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében felmerült költségek viselésére (lásd a fenti 6. pontot). Ebből következően a Dán Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott: