AZ EURÓPAI UNIÓ

KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE (második tanács)

2014. május 22.(*)

„Az eljárási szabályzat 32. cikkének 1. §‑a – A megfelelő igazságszolgáltatás sérelme – A fél képviselőjének kizárása az eljárásból”

Az F‑58/13. sz. ügyben,

az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján

Luigi Marcuccio, az Európai Bizottság volt tisztviselője, (lakóhelye: Tricase [Olaszország], képviseli: A, abogado)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: C. Berardis‑Kayser és G. Gattinara, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK

(második tanács),

tagjai: M. I. Rofes i Pujol elnök, K. Bradley (előadó) és J. Svenningsen bírák,

hivatalvezető: W. Hakenberg,

meghozta a következő

Végzést

1        Az eljárási szabályzat 32. cikkének 1. §‑a értelmében, ha a Közszolgálati Törvényszék úgy ítéli meg, hogy „a fél képviselőjének a Törvényszékkel […] szemben tanúsított magatartása sérti a Törvényszék tekintélyét vagy a megfelelő igazságszolgáltatás követelményeit”, tájékoztatja erről az érintettet. Ugyanezen indokok alapján a Közszolgálati Törvényszék – az érintett meghallgatását követően – bármikor kizárhatja végzéssel az érintettet az eljárásból. Ez a végzés azonnal végrehajtható.

 A képviselt fél peres előélete

2        Elöljáróban tisztázni kell, hogy a felperes, akit a jelen ügyben A képvisel, 2002 óta az Európai Unió bíróságai előtt kiemelkedően sok keresetet és fellebbezést nyújtott be korábbi munkáltatója, az Európai Bizottság ellen. A felperes által kezdeményezett eljárások száma a 190‑et is meghaladja.

3        A keresetek túlnyomó többségét mint nyilvánvalóan megalapozatlant vagy nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasították. Az Európai Unió Bírósága a C‑432/08. P‑DEP., C‑513/08. P‑DEP. és C‑528/08. P‑DEP. sz., Bizottság kontra Marcuccio ügyben 2013. február 28‑án hozott három végzésében nem mulasztotta el az alkalmat, hogy rámutasson arra, hogy „L. Marcuccio rendszeres jelleggel, kiemelkedően sok keresetet nyújtott be az uniós bíróságokhoz”. Az Európai Unió Törvényszéke a T‑226/13. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2013. október 21‑én hozott végzésének 42. pontjában kifejtette, hogy „a felperes eljárása arra irányul, hogy rendszeres jelleggel és gondolkodás nélkül a peres utat válassza” oly módon, hogy „belátás nélkül” egyre csak olyan jogalapokra és érvekre hivatkozik, amelyet az uniós bíróságnak „az állandó ítélkezési gyakorlat alapján” mint nyilvánvalóan megalapozatlant, illetve nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítania. Az Európai Unió Törvényszéke ugyanezen végzés 44. pontjában azt is megállapította, hogy „a felperes magatartása szükségtelenül akadályozza a[z] [Európai Unió] Törvényszék[é]t, ami aránytalan mértékben sérti a megfelelő igazságszolgáltatást.

4        A helyzet felett érzett aggodalmában a Közszolgálati Törvényszék 2012. december 7‑én elküldött és az érintett által eredeti példányban 2013. január 4‑én átvett levelében felhívta a felperes akkori képviselőjének figyelmét „az ügyvéd szerepére, akire mint a bíróság segítőjére a törvény azt a feladatot bízza, hogy a felperest az alkalmazandó eljárási szabályokat tiszteletben tartva képviselje”, és amely „elsősorban éppen annak elkerülésére irányul, hogy ismétlődő jelleggel olyan kereseteket nyújtsanak be, amelyeket az esetek nagy számában végül mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, illetve mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani”. A Közszolgálati Törvényszék e levelében ezenfelül megállapította, hogy azzal kapcsolatban is kétségek támaszthatók, hogy az L. Marcuccio által benyújtott keresetek mindegyikét ügyvéd fogalmazta volna.

5        Miután a Közszolgálati Törvényszék nem kapott választ a felperesi képviselőtől, ám ennek ellenére a peres eljárások száma azóta sem szűnt meg nőni, 2013. április 16‑i levelében kénytelen volt megkeresni a leccei (Olaszország) ügyvédi kamara elnökét, amely kamarának az említett képviselő tagja volt, és közölte vele, hogy helyteleníti a képviselő magatartását, valamint felszólította az ügyvédi kamara elnökét, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a Közszolgálati Törvényszék működésére és más ügyek figyelemmel kísérésére nézve rendkívül hátrányos helyzet megszüntetésére. Erre a levélre sem érkezett válasz.

6        Kis idővel a levél kézbesítését követően a felperes megbízta A.‑t, hogy képviselje az érdekeit. Megállapítható, hogy A. 2013 júniusa és szeptembere között, azaz négy hónap alatt L. Marcuccio nevében a jelen kereseten kívül négy másik – F‑62/13., F‑65/13., F‑89/13., és F‑90/13. számon nyilvántartásba vett – keresetet is benyújtott, és ezzel aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a felperes a három bírósági fórum által bírált magatartást folytassa.

7        Miután a Közszolgálati Törvényszék arra az álláspontra hajlott, hogy a bíróság segítőjének szerepéhez kapcsolódó méltóságra és feddhetetlenségre, valamint tanácsadásra és tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségekre tekintettel A. a jelen ügyben az ügyvédi tevékenységét oly módon gyakorolja, amely nem egyeztethető össze a megfelelő igazságszolgáltatás követelményeivel, és vele szemben ezért az eljárási szabályzat 32. cikkének 1. §‑át kívánta alkalmazni, 2013. december 4‑i levelében arról tájékoztatta A.‑t, hogy élni szándékozik ezzel a rendelkezéssel, és felszólította, hogy a meghallgatás érdekében küldje meg észrevételeit.

8        2013. december 23‑i levelében A. vitatta, hogy a jelen ügyben ne tett volna eleget a méltóságra és feddhetetlenségre vonatkozó kötelezettségeinek, és arra hivatkozott, hogy a Közszolgálati Törvényszék álláspontja csupán olyan „célzásokon” alapul, amelyeket nem támasztanak alá objektív és releváns tények, és ezért az csak „az ügy körülményeinek félreértésének és sommás megítélésének” az eredménye, és a felperes „védőjének” „megfélemlítésére irányuló, rosszul leplezett próbálkozásként” értelmezhető. A. szerint a 2013. december 4‑i levélben megjelenő „fenyegetések” nem „a szakmai tevékenység[é]nek közvetlenül betudható tények és körülmények kiegyensúlyozott és objektív értékelésének”, hanem „azzal kapcsolatos »preventív« (és negatív) ítélkezésnek” a „gyümölcsei”, hogy a felperes „jogait és jogainak bírói úton való érvényesíthetőségét” gyakorolja.

 A megfelelő igazságszolgáltatás sérelméről

9        A. arra hivatkozik, hogy „[a felperes] által 2002 óta benyújtott 192 ügyből csak […] öt viseli az aláírás[á]t”, és a többi keresethez „semmi köze sincs”. A felperes általa „nem ismert” és „bírálni nem kívánt” okból kérte fel a szóban forgó öt kereset vitelére. A. csak a Közszolgálati Törvényszék 2013. december 4‑i leveléből szerzett tudomást a felperes és a Bizottság között folyamatban levő peres eljárások „mértékéről”.

10      A. ezután kijelentette, hogy az az állítás, miszerint az aláírásával benyújtott iratokat nem ő szerkesztette, „súlyosan becsületsértő” és „vakmerő”, továbbá „meggondolatlan és alaptalan”.

11      Végül A. úgy vélte, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek „a feladatával kapcsolatban tett megjegyzései annyira homályosak és általánosítók”, hogy azokkal szemben „semmilyen módon nem tud védekezni”.

12      Meg kell azonban állapítani, hogy A. észrevételei egyáltalán nem kérdőjelezik meg azt a tényt, hogy a felperes arra irányuló hajlama, hogy rendszeres jelleggel és gondolkodás nélkül a peres utat válassza, sértheti az igazságszolgáltatás megfelelő működését, sem pedig azt a körülményt, hogy A. saját magatartása a jelen ügyben hozzájárul ahhoz, hogy a felperes a bírált magatartást folytassa.

13      A 2013. december 4‑i levélre válaszul adott észrevételeiben A. lényegében csupán arra hivatkozik, hogy miután a felperes előző képviselőjének helyébe lépett – amire nem sokkal azután került sor, hogy a Közszolgálati Törvényszék a leccei ügyvédi kamaránál beavatkozott –, az aláírásával csak öt keresetet nyújtott be a Közszolgálati Törvényszékhez, és azt állította, hogy a többi ügyről semmit sem tudott.

14      Ez a körülmény azonban nem alkalmas arra, hogy magatartását a megfelelő igazságszolgáltatásra tekintettel igazolja.

15      Először is a kérdéses öt keresetet ugyanis 2013 júniusa és szeptembere között, mindössze csupán négy hónap alatt nyújtották be.

16      Ezt követően A. elismerte, hogy az F‑56/09. sz. ügyben egy másik ügyvéd oldalán közreműködött L. Marcuccio képviseletének ellátásában. Márpedig az eljárást lezáró ítélet említést tesz arról, hogy az érintett már több más keresetet is benyújtott, és felhívja a figyelmet arra, hogy meglehetősen nagy számú kérelmet terjesztett elő, és túlzó összegű kártérítéseket kért. Azt is meg kell állapítani, hogy bár A. az ügyfele jelen ügyben ellátott képviseletét illetően a madridi (Spanyolország) ügyvédi kamarai tagságára hivatkozik, és a levelében közli, hogy csak „másodlagosan” tagja a milánói (Olaszország) ügyvédi kamarának, mindenesetre a keresetlevél benyújtásakor az eljárási iratok tekintetében kézbesítési címnek a leccei ügyvédi kamara területi határán elhelyezkedő Galatone várost (Olaszország) adta meg, a jelen esetben ugyanazt a címet, mint a felperes előző ügyvédje, akivel a telefonszáma és a telefaxszáma is egyezik. Ilyen körülmények között nyilvánvalóan hiteltelen A. azon állítása, hogy csak a Közszolgálati Törvényszék 2013. december 4‑i leveléből szerzett tudomást az L. Marcuccio által kezdeményezett peres eljárások nagy számáról.

17      Még ha abból is indulunk ki, hogy A. nem tudta felmérni az ügyfele és a Bizottság között korábban folytatott eljárások mértékét, akkor is azt kellene megállapítani, hogy nem tett eleget szakmai kötelezettségeinek amiatt, hogy nem tájékozódott az általa L. Marcuccio nevében benyújtott keresetlevelek hátteréről, jóllehet az ügyfele által indított nagyszámú kereset tárgyában hozott határozatok az ügyfél nevére rákeresve gond nélkül hozzáférhetők a Bíróság honlapjának „Igazságszolgáltatás” részében. Valójában már a keresetlevélben ismertetett tényállást elolvasva is egyértelműen megállapítható, hogy ki van zárva, hogy A. ne szerzett volna tudomást ügyfelének az uniós bíróságokkal kapcsolatos peres előéletéről.

18      Az a körülmény, hogy az A. aláírásával benyújtott jelen keresetben egyrészt az alapul szolgáló tényállás szinte teljesen megegyezik az F‑67/12. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügy tényállásával, másrészt a kereset ugyanazokon a jogalapokon nyugszik, különösen jellemzi a felperes arra irányuló hajlamát, hogy rendszeres jelleggel és gondolkodás nélkül a peres utat válassza. Márpedig az F‑67/12. sz. ügyben indított keresetet a 2013. február 6‑i végzés még jóval a jelen ügy megindítása előtt mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította. Az ezzel a végzéssel szemben benyújtott fellebbezést a későbbiekben a fent hivatkozott, Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2013. október 21‑én hozott végzés részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította, és az Európai Unió Törvényszéke eljárási szabályzatának 90. cikke alapján a felperest 2000 euró megtérítésére kötelezte, mivel a fellebbezést visszaélésszerűnek minősítette.

19      A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy A. a jelen ügyben tanúsított magatartásával belátás nélkül hozzájárult ahhoz, hogy a felperes folytatni tudja kötekedését, amely – a felperes által az uniós bíróságok előtt indított keresetek igen magas számára tekintettel, amely nem kerülhette volna el egy átlagosan gondos ügyvéd figyelmét – rendkívül károsnak bizonyult a megfelelő igazságszolgáltatás szempontjából.

20      A. 2013. december 23‑i levele ezenkívül a következő megjegyzéseket tartalmazza. Ebben a levélben előadja, hogy „[a]zok a megállapítások, amelyek kétségbe vonják, hogy az aláírásával benyújtott iratokat ő maga szerkesztette, súlyosan becsületsértők, továbbá meggondolatlanok és alaptalanok”, és „[a Közszolgálati Törvényszék] részéről szokatlan, hogy anélkül jut ilyen súlyos és vakmerő megállapításra, hogy annak hitelességét megvizsgálná vagy álláspontját bizonyítékokkal alátámasztaná”.

21      A Közszolgálati Törvényszék e tekintetben azt állapítja meg, hogy:

–        a jelen ügyben benyújtott kereset 14., 17., 24., 25., 28., 32–38. és 42. pontja szóról szóra megegyezik az F‑67/12. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben a felperes előző ügyvédje által benyújtott keresetlevél szövegével;

–        apróbb módosításokat leszámítva, a 13., 16., 18., 20., 22., 26. (második rész) pont, 27. pont (első sor), 29., 30., 31., 39. (négy sorral kiegészítve) pont, 40. pont (első mondat) és 41. pont (kiegészítve) lényegében megegyezik az F‑67/12. sz. ügyben benyújtott keresetlevél 3., 6. (első mondat és c) albekezdés) pontjával, a 8., 9., 13., 16., 17., 19. (első négy sor) pontjával, valamint a 24., 25., 33., 34. és 35. pontjával.

22      Következésképpen néhány mondat hozzátételét vagy elhagyását leszámítva a jelen ügyben benyújtott keresetlevél teljes jogi része (nevezetesen a 26–42. pont), valamint a tényállás ismertetésének jelentős része (1–25. pont) vagy teljesen, vagy lényegében megegyezik egy olyan eljárás során benyújtott keresetlevél jogi és ténybeli kifejtésével, amelyben a felperest nem A. képviselte. E feltételek mellett valószínűbbnek tűnik, hogy állításaival ellentétben nem A. fogalmazta meg a keresetlevelet a jelen ügyben.

23      Levelében A. azt is közli, hogy „a [Közszolgálati Törvényszék] megállapítás[ai]ból az tűnik ki, hogy a levél megelőlegezi [a Közszolgálati Törvényszék előtt folyamatban lévő ügyek] kimenetelét, méghozzá olyan ítéletet, amely releváns és érdemi értékelés nélkül mondja ki az ügyek elutasítását, nyilvánvalóan megsértve ezzel a tagállamok alkotmányos hagyományaira vonatkozó közös alapelveket”.

24      E tekintetben elegendő annyit megállapítani, hogy A. állításának nincsen ténybeli alapja. A fél jogi képviselőjének az eljárási szabályzat 32. cikkének 1. §‑a alapján történő kizárása ugyanis valóban arra kötelezi a felet, hogy váltson jogi képviselőt, ám semmiképpen nem veszi át annak az álláspontnak a helyét, amelyet a Közszolgálati Törvényszék később érdemben elfogad a keresetre vonatkozóan, amellyel kapcsolatban mindaddig eljár, amíg a felperes a keresettől el nem áll.

25      A Közszolgálati Törvényszék e feltételek mellett a jelen ügyben benyújtott keresetlevél tartalmára és hátterére tekintettel azt állapítja meg, hogy a jelen ügyben az eljárási szabályzat 32. cikkének 1. §‑át kell alkalmazni, és ki kell zárni A.‑t az eljárásból, valamint a jelen végzés másolatát meg kell küldeni azoknak az illetékes spanyol és olasz ügyvédi kamaráknak, amelyeknek tagja.

A fenti indokok alapján

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK

(második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzat 32. cikkének 1. §‑a alapján kizárja A.‑t az eljárásból.

2)      A jelen végzés másolatát megkapják azok az illetékes spanyol és olasz kamarák, amelyeknek A. tagja.

Luxembourg, 2014. május 22.

* Az eljárás nyelve: olasz.