AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(első tanács)
2015. március 26.
CW
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat — Tisztviselők — Megsemmisítés iránti kereset — A személyzeti szabályzat 12a. cikke — A munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottságra vonatkozó belső szabályok — A személyzeti szabályzat 24. cikke — Segítségnyújtás iránti kérelem — Nyilvánvaló mérlegelési hibák — Hiány — A munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság szerepe és jogkörei — A tisztviselő általi nem kötelező eljáráskezdeményezés — Kártérítési kereset”
Tárgy
:
Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben CW többek között egyrészt az Európai Parlament 2013. április 8‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amely elutasította a felperes segítségnyújtás iránti kérelmét, amelyet állítása szerint az őt a felettesei részéről ért lelki zaklatás miatt terjesztett elő, másrészt kéri az Parlament kártérítés megfizetésére történő kötelezését.
Határozat
:
A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit és köteles viselni a CW részéről felmerült költségek felét. CW maga viseli saját költségeinek felét.
Összefoglaló
Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Elutasító határozat – Az abban szereplő indokolás figyelembevétele
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Hatály – Terjedelem – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)
Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Magatartás, amelynek célja vagy hatása az érintett lejáratása vagy munkakörülményeinek rontása – A magatartás ismétlődő jellegére vonatkozó követelmény – A magatartás szándékosságának követelménye – Terjedelem – A zaklató ártó szándékára vonatkozó követelmény hiánya
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)
Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Nyelvi képzésen való részvétel iránti kérelem elutasítása – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)
Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – A feladatok átszervezése a szervezeti egységen belül – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)
Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – A felettes gúnyos hangneme az érintetthez intézett közlésben – Kizártság – A tisztviselő magatartásának figyelembevétele
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)
Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Az egység képviselője által egy munkacsoport ülésein megszerzett információknak az egység részére való továbbküldésük előtti ellenőrzése – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)
Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – A tisztviselő arra történő utasítása, hogy az egész egységhez intézett elektronikus levélben kérjen bocsánatot az egységvezetőtől – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)
Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – A tisztviselő szakmai képességeinek olyan munkatárs általi értékelése, aki rá vonatkozóan negatív nyilatkozatokat tett – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)
Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Több esemény átfogó vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 11., 12a. cikk, (3) bekezdés, és 24. cikk)
Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Lelki zaklatás tárgyában való végrehajtás – Az érintett arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a segítségnyújtás iránti kérelem előterjesztése előtt a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságához forduljon – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 12a. és 24. cikk)
Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Lelki zaklatás tárgyában való végrehajtás – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – A segítségnyújtás iránti kérelmet közigazgatási vizsgálat nélkül elutasító határozat – Egyrészt a kérelem előterjesztője által szolgáltatott, másrészt az adminisztráció előtt ismert tények figyelembevétele – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 12a. és 24. cikk)
Tekintettel a pert megelőző eljárás során bekövetkezett változásokra, a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolást is figyelembe kell venni a sérelmet okozó eredeti jogi aktus jogszerűségének vizsgálatakor, mivel ezen indokolásnak egybe kell esnie ez utóbbi aktussal.
(lásd a 33. pontot)
Hivatkozás:Közszolgálati Törvényszék: Mocová kontra Bizottság ítélet, F‑41/11, EU:F:2012:82, 21. pont.
A személyzeti szabályzat 24. cikkének hatálya alá tartozó helyzetekben megteendő intézkedéseket illetően az intézmény csak akkor hozhat fegyelmi intézkedéseket a zaklatás miatt tett panasszal érintett tisztviselőkkel szemben – függetlenül attól, hogy azok a feltételezett sértett felettesei‑e, vagy sem –, illetve csak akkor dönthet az újrabeosztásukról, ha az elrendelt eljárási intézkedések kétséget kizáróan igazolják az érintett tisztviselőknek a szolgálat megfelelő működését vagy más tisztviselő méltóságát és jó hírnevét sértő magatartását.
(lásd a 40. pontot)
Hivatkozás:Bíróság: Katsoufros kontra Bíróság ítélet, 55/88, EU:C:1989:409, 16. pont;
Elsőfokú Bíróság: Dimitriadis kontra Számvevőszék ítélet, T‑294/94, EU:T:1996:24, 39. pont; Schmit kontra Bizottság ítélet, T‑144/03, EU:T:2005:158, 108. pont.
A lelki zaklatás a meghatározása szerint „helytelen magatartás”, ami először is olyan magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések útján valósul meg, amelyek „egy időszak során ismétlődően vagy rendszeresen” fordulnak elő – ami azt vonja magával, hogy a lelki zaklatás az időben szükségszerűen folyamatként jelenik meg, és ismétlődő vagy folyamatos cselekvést feltételez –, és amelyek „szándékosak”, nem pedig „véletlenszerűek”. Másodszor ahhoz, hogy ez a magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések e fogalom alá tartozzanak, az szükséges, hogy azok megsértsék valamely személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét.
Így nincs szükség annak bizonyítására, hogy a szóban forgó magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések azzal a szándékkal valósultak meg, hogy más személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássák. Másként fogalmazva a lelki zaklatás megvalósulhat akkor is, ha nem bizonyítják, hogy a zaklatónak a cselekvéseivel szándékában állt volna az áldozatot lejáratni, vagy annak munkakörülményeit rontani. Elegendő az is, hogy szándékosan megvalósított cselekvései objektíve ilyen következményekkel járnak.
(lásd a 41. és 42. pontot)
Hivatkozás:Közszolgálati Törvényszék: Cantisani kontra Bizottság ítélet, F‑71/10, EU:F:2012:71, 89. pont; CQ kontra Parlament ítélet, F‑12/13, EU:F:2014:214, 76. és 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
Nem minősülhet lelki zaklatásnak az a tény, hogy a felettes támogatja az egyik beosztottjának a nyelvi képzésen való részvétel iránti kérelmét, majd a hatáskörrel rendelkező szervezeti egység elutasítja ezt a kérelmet.
A nyelvi képzéseken való részvétel iránti kérelmek vizsgálata ugyanis – amely képzéseket részben vagy teljesen munkaidőben, és a munkavégzés helyén kívül szervezik, és amelyeket az intézmény finanszíroz – a szakképzésért felelős szervezeti egység feladata, amely abból a célból vizsgálja a kérelmekkel kapcsolatos iratokat, hogy a költségvetési lehetőségekre figyelemmel kiválassza azokat a személyeket, akik a szolgálati érdekre tekintettel eleget tesznek az intézmény által támasztott feltételeknek.
Még ha az egységvezetőtől ésszerűen el is lehet várni, hogy általánosságban ismerje a tárgyra vonatkozó szabályokat, nem lehet tőle megkövetelni azt, hogy meghatározza vagy előre megmondja, hogy az egyik beosztottja képzés iránti kérelme eleget tesz‑e az engedélyezési feltételeknek.
(lásd az 51. és 52. pontot)
Az egységvezetőnek az egyik beosztottjától valamely feladatot megvonó döntését az egység megbeszélésén úgy is be lehet jelenteni, hogy az ne jelentsen olyan cselekményt, amelyet önmagában lelki zaklatásnak lehetne minősíteni.
Ehhez hasonlóan a felettes arra vonatkozó döntése, hogy a tisztviselőtől átmenetileg visszavon bizonyos kiegészítő szakmai feladatokat, önmagában nem lehet a lelki zaklatás bizonyítéka, és az semmiképpen nem minősülhet hatalommal való visszaélésnek.
(lásd a 64. és 105. pontot)
Hivatkozás:Közszolgálati Törvényszék: K kontra Parlament ítélet, F‑15/07, EU:F:2008:158, 38. pont.
A véletlen jellegű szóbeli nyelvhasználatok és gesztusok, még ha helytelennek tűnnek is, nem tartoznak a személyzeti szabályzat 12a. cikke (3) bekezdésének hatálya alá.
Így a tisztviselő és az igazgatója között, az egységvezető részvételével, szervezett megbeszélés valamely pártatlan és ésszerűen gondolkodó szemlélő nézőpontjából könnyen tűnhet egy nehéz helyzet megszüntetésére irányuló utolsó próbálkozásnak a felettesek részéről; ez a helyzet az érintett tisztviselő hirtelen megnövekedett számú elektronikus levelei esetén, különösen ha azokat alapvetően a rendszerint munkára fordított időben küldte el, illetve ha az egység működését visszatérő viták zavarják.
Ami az említett tisztviselő azon állítását illeti, amely szerint az igazgató szóban azt közölte vele, hogy az egységvezetőnek mindig igaza van, és hallgatni kell rá – azonkívül, hogy arra bizonyítékot kell szolgáltatni, hogy vizsgálható legyen e nyilatkozat valóságossága, hangneme vagy akár tartalma –, mindenképpen meg kell állapítani, hogy az adminisztráció működéséhez szorosan hozzátartozik, hogy a felettesek dönthessenek olyan kérdésekben, mint például a jegyzőkönyvek elfogadása, vagy a szervezeti egység tagjai között előnyben részesítendő kommunikációs módok, és ez különösen így van az olyan nyilvánvalóan túlfeszített helyzetek esetén, amelyek személyes konfliktushoz vezetnek.
Egyébiránt még abban az esetben is, ha a felettesek által az érintett tisztviselőnek elküldött bizonyos elektronikus levelek hangneme meglehetősen keménynek tűnhet, a felettesek esetleges kétségbeesett reakcióit – a tisztviselő magatartására tekintettel – bizonyos körülmények között mindenképpen megbocsáthatóknak lehet tekinteni.
Ezenfelül az a tény, hogy az egységvezető olyan elektronikus levelet küld a tisztviselőnek, amelynek tartalmát az utóbbi gúnyosnak érzékelheti, nem lépi túl az aránytalan kritika határait, különösen akkor nem, ha az érintett tisztviselő, a felettesével való nézeteltérésével összefüggésben, harciasságot és vitára való hajlamot mutat.
(lásd a 66., 72., 73., 94. és 97. pontot)
Hivatkozás:Bíróság: Fonzi kontra Bizottság ítélet, 27/64 és 30/64, EU:C:1965:73, 640. pont;
Közszolgálati Törvényszék: CW kontra Parlament ítélet, F‑48/13, EU:F:2014:186, 123. pont; CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 95. pont.
Nem minősül lelki zaklatásnak az egységvezető arra vonatkozó döntése, hogy azelőtt ismerje meg az egység képviselője által egy munkacsoport ülésein megszerzett információkat, hogy azokat a teljes egység részére továbbküldené. Az egységvezető ugyanis jogosult ilyen döntést hozni, és az teljesen érthető is, figyelembe véve azt a veszélyt, hogy a téves információk továbbküldése megzavarhatja az egység megfelelő működését, amely veszély még nagyobb abban az esetben, ha az egység képviselőjét csak nemrég nevezték ki, és ebben a feladatkörben még kezdő.
(lásd a 77. pontot)
Hivatkozás:Közszolgálati Törvényszék: CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 102–104. pont.
Ami a lelki zaklatás miatt tett panaszhoz kapcsolódó tényállást illeti, ha az érintett az egység megbeszélésén nyilvánosan és helytelenül vonta kétségbe a közvetlen felettese, azaz az egységvezetője tekintélyét és szavahihetőségét, továbbá az egységvezetőhöz intézett és másolatban az egység összes tagja részére elküldött elektronikus levélben újabb szemrehányásokat tett az egységvezetőnek, meg kell állapítani, hogy az igazgató nem lépi túl a szervezeti egységei irányítására vonatkozó mérlegelési jogkörét az arra irányuló utasításával, hogy az érintett ugyanezen címzetti kör előtt kérjen bocsánatot. Így különösen, tekintettel arra, hogy az egységvezetőt az egység körében és a felettesével, azaz az igazgatóval szemben alaptalan vádaskodás érte, az utóbbi hasonló módon azt is megkövetelheti, hogy az egység tagjainak is küldjék el az érintett által az egységvezetővel már közölt bocsánatkérést.
Figyelembe véve továbbá azt a tényt, hogy az igazgató – noha javaslatot tesz a bocsánatkérő elektronikus levél szövegére – az érintettre bízza a bocsánatkérés megfogalmazását, valamely pártatlan, ésszerűen gondolkodó, átlagos érzékenységű és ugyanilyen helyzetben lévő szemlélő nem tekintené túlzónak és kifogásolhatónak az igazgató ilyen eljárását, és abban nem a lelki zaklatás fogalma alá tartozó cselekményt, hanem inkább arra irányuló kísérletet látna, hogy jobb belátásra bírják a személyi állomány azon tagját, akinek magatartása veszélyeztetheti a szolgálat megfelelő működését.
(lásd a 91. és 93. pontot)
Hivatkozás:Közszolgálati Törvényszék: Nanopoulos kontra Bizottság ítélet, F‑30/08, EU:F:2010:43, 247. pont.
Nem lehet a személyzeti szabályzat 12a. cikke értelmében vett lelki zaklatás megnyilvánulásának tekinteni azt a tényt, hogy az a munkatárs, aki korábban az érintett tisztviselő magatartását negatívan leíró nyilatkozatokat tett, részt vesz az érintett tisztviselő nyelvi képességeinek vizsgálatával megbízott vizsgabizottságban.
(lásd a 114. pontot)
Az ismertetett események elkülönült vizsgálata, továbbá annak megállapítása után, hogy azok nem tekinthetők a személyzeti szabályzat 12a. cikke értelmében vett lelki zaklatás megnyilvánulásainak, ezeket az eseményeket átfogóan is meg kell vizsgálni.
A jelen ügy körülményei között, noha összességükben véve az ismertetett események egy nehéz igazgatási összefüggésben jelentkező konfliktusos viszonyt tárnak fel, azok nem vallanak visszaélésszerű vagy szándékos jellegű cselekményekre, mivel a dokumentált szóbeli nyilatkozatok és magatartások legfeljebb egy konfliktusos helyzet felettesek általi ügyetlent kezelését mutatják, nem pedig a felperessel szembeni visszaélésszerű eljárásra irányuló szándékot.
Így különösen az állítólagos sértett tisztviselő makacs és hajthatatlan magatartása esetén, amely néha közel áll az engedetlenséghez, az érintett nem állíthatja, hogy nem érti a felettesei által elfogadott határozatok indokait. Ebben a tekintetben a személyzeti szabályzat 12a. cikke és 24. cikke szerinti lelki zaklatás, illetőleg segítségnyújtási kötelezettség fogalmainak hatálya nem terjedhet addig, hogy a feltételezett sértett számára lehetővé tegye a teljes szolgálati tekintély rendszeres kétségbevonását, sőt mit több azt, hogy úgy tekintse, hogy rá nem vonatkoznak a személyzeti szabályzatban kifejezetten előírt kötelezettségek, mint például a szabadságokra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos kötelezettségek, vagy a feletteseivel való jóhiszemű együttműködési kötelezettség.
Arra is emlékeztetni kell, hogy a személyzeti szabályzat 11. cikke szerinti együttműködési kötelezettség, valamint egyébiránt a személyzeti szabályzat 12. cikke alapján az a minden tisztviselőre vonatkozó kötelezettség, hogy tartózkodjon az olyan cselekménytől és magatartástól, amely rossz fényt vethet a beosztása méltóságára, minden beosztott számára azzal a kötelezettséggel jár, hogy tartózkodjon a felettesei tekintélyének alaptalan megkérdőjelezésétől, és mindenesetre azzal a kötelezettséggel, hogy az ebbe az összefüggésbe tartozó elektronikus levelek elküldése, valamint ezen elektronikus levelek címzettjeinek kiválasztása során mértéktartóan és óvatosan járjon el.
Abban a helyzetben, amelyben az állítólagos sértett tisztviselőtől semmilyen módon nem vonják meg a fő feladatait, bizonyos mellékes feladatok megvonása, még ha azokat kedvelte is az érintett, a tisztviselő feletteseivel szembeni magatartásának nem megfelelő jellegére utaló események átfogóbb összefüggésében objektíve nem járhat azzal a hatással, hogy az sértse személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét.
(lásd a 117., 118., 122. és 123. pontot)
Hivatkozás:Elsőfokú Bíróság: Lo Giudice kontra Bizottság ítélet, T‑154/05, EU:T:2007:322, 104. és 105. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Tzirani kontra Bizottság ítélet, F‑46/11, EU:F:2013:115, 97. pont; CQ kontra Parlament ítélet, EU:F:2014:214, 128. pont.
A személyzet szabályzat 12a. cikkének szövegétől és céljától eltérően a személyzeti szabályzat 24. cikke nem irányul kifejezetten a zaklatás megelőzésére vagy az azzal szembeni küzdelemre, hanem az általánosan teszi lehetővé a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó valamennyi személy számára, hogy a kinevezésre jogosult hatóság fellépését kérje annak érdekében, hogy az tegyen meg minden arra vonatkozó intézkedést, amely segítséget nyújt a tisztviselőnek különösen az olyan személy elleni eljárásban, aki a tisztviselő sérelmére a tisztviselő beosztása vagy feladatainak ellátása miatt fenyegetést, becsületsértést, rágalmazást, illetve bármely személy vagy vagyon elleni támadást követett el.
Így a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelem előterjesztése során még a zaklatásra vonatkozó segítségnyújtási kérelemnél sem követelmény, hogy az érintett köteles legyen előzetesen az intézmény zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságához fordulni – amelyet a személyzeti szabályzat 12a. cikke alapján hoztak létre –, mielőtt a segítségnyújtási kérelem elintézésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező kinevezésre jogosult hatósághoz fordulhatna.
(lásd a 137. és 138. pontot)
Hivatkozás:Közszolgálati Törvényszék: Faita kontra EGSZB ítélet, F‑92/11, EU:F:2013:130, 91. pont.
A személyzeti szabályzat 24. cikke alapján előterjesztett segítségnyújtás iránti kérelem esetén főszabály szerint az intézmény feladata a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat lefolytatása.
Mindazonáltal az ilyen segítségnyújtás iránti kérelmet közigazgatási vizsgálat megindítása nélkül elutasító határozat jogszerűségét illetően az uniós bíróságnak e határozat megalapozottságát azon bizonyítékok fényében kell vizsgálnia, amelyeket a határozathozatal kapcsán az adminisztráció tudomására hoztak, különösen amelyeket az érintett tisztviselő a segítségnyújtás iránti kérelmében közölt.
Így a kinevezésre jogosult hatóság – a segítségnyújtás iránti kérelem elintézése során – helyesen veszi figyelembe azokat az információkat, amelyekről már tudomása van, és amelyekre a kérelmező a segítségnyújtás iránti kérelmében közvetlenül és/vagy közvetetten hivatkozik.
Ezenfelül ha az új vizsgálat lefolytatása ugyanazon résztvevők megkérdezésével jár, akiket valamely másik vizsgálat során, bizonyos esetekben, ugyanazon tényekről már meghallgattak, amely tények a panasz benyújtója által a kinevezésre jogosult hatósághoz már benyújtott, kellően teljes körű bizonyítékokhoz képest nem feltétlenül adnak további felvilágosítást, az intézmény nem követ el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a személyzeti szabályzat 24. cikkének alkalmazása céljából olyan intézkedéseket és jogalapokat választ, amelyek tekintetében széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, ebből következően nem sérti meg ezt a rendelkezést azzal, hogy megtagadja az új, széleskörű vizsgálat elrendelését. A kinevezésre jogosult hatóság ugyanis joggal vélheti úgy, hogy megfelelően ismeri a tényállást ahhoz, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmet mint megalapozatlant elutasíthassa, anélkül hogy szükségesnek érezné azt, hogy a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságát vagy bármely más fórumot kiegészítő vizsgálatok lefolytatásával bízza meg.
Ily módon azáltal, hogy a segítségnyújtást megtagadó határozattal szemben benyújtott panaszt, annak állítólagos idő előtti jellegére alapozott indokkal, elutasította, mivel a felperesnek állítólag előzetesen a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottsághoz kellett volna fordulnia, a kinevezésre jogosult hatóság téves indokot vesz alapul, amely alkalmas arra, hogy megtévessze a tisztviselőket és az alkalmazottakat a zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottság, illetőleg a kinevezésre jogosult hatóság lelki zaklatás tárgyára vonatkozó hatáskörével és felelősségével kapcsolatban, jóllehet a személyzeti szabályzat 24. cikkén alapuló segítségnyújtás iránti kérelem elintézésére egyedül az utóbbi rendelkezik hatáskörrel.
(lásd a 142., 143., 145., 147., 150. és 154. pontot)
Hivatkozás:Közszolgálati Törvényszék: Faita kontra EGSZB ítélet, EU:F:2013:130, 98. pont.