1

Fellebbezésével a Donaldson Filtration Deutschland GmbH (a továbbiakban: Donaldson Filtration Deutschland) az Európai Unió Törvényszékének az ultra air kontra OHMI – Donaldson Filtration Deutschland (ultrafilter international) ügyben hozott azon ítéletének (T‑396/11, EU:T:2013:284, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényék hatályon kívül helyezte a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának az ultra air GmbH (a továbbiakban: ultra air) és a Donaldson Filtration Deutschland közötti törlési eljárással kapcsolatban 2011. május 18‑án hozott határozatát (a továbbiakban: megtámadott határozat).

2

A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) „Feltétlen kizáró okok” címet viselő 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[...]”

3

A 207/2009 rendelet „Feltétlen törlési okok” című 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint:

„(1) A közösségi védjegyet a hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha

4

Ugyanezen rendeletnek „A megszűnés megállapítására vagy a védjegy törlésére irányuló kérelem” címet viselő 56. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontja kimondja:

„(1) A közösségi védjegyoltalom megszűnésének megállapítására vagy a védjegy törlésére irányuló kérelmet nyújthat be a hivatalhoz

5

1999. március 29‑én az ultrafilter GmbH, amelynek jogutódja később a Donaldson Filtration Deutschland lett, közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján, amelynek helyébe lépett a jelenleg hatályos 207/2009 rendelet.

6

A lajstromoztatni kért védjegy az „ultrafilter international” szómegjelölés (a továbbiakban: megtámadott védjegy) volt.

7

A védjegyet a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 7., 11., 37., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében jelentették be, az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak megfelelően:

8

2001. január 19‑i határozatával az OHIM a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjára – amelynek rendelkezéseit a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja is átvette – való hivatkozással elutasította a közösségi védjegybejelentési kérelmet, azzal az indokkal, hogy a megtámadott védjegy leíró jellegű és nem alkalmas a megkülönböztetésre. A Donaldson Filtration Deutschland által benyújtott fellebbezést követően az OHIM második fellebbezési tanácsa e határozatot 2003. december 16‑án hatályon kívül helyezte (R 375/2001‑2. sz. ügy), és megállapította, hogy a megtámadott védjegy a 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése – amelynek rendelkezéseit a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése is átvette – értelmében a német és angol nyelvterülethez tartozó tagállamokban megkülönböztető képességre tett szert.

9

2005. szeptember 27‑én a megtámadott védjegyet 1121839. számon közösségi védjegyként lajstromozták.

10

2008. május 5‑én az ultra air a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján – amelynek rendelkezéseit a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja is átvette –törlési kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz a megtámadott védjeggyel szemben, annak semmisségének megállapítása iránt, azzal az indokkal, hogy azt a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint (3) bekezdésének megsértésével lajstromozták.

11

2010. január 29‑i határozatával az OHIM törlési osztálya e kérelemnek helyt adott, és a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében megállapította a megtámadott védjegy semmisségét.

12

2010. március 16‑án a Donaldson Filtration Deutschland a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a törlési osztály határozata ellen.

13

Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa a megtámadott határozattal helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát és elutasította az ultra air által benyújtott törlési kérelmet. A fellebbezési tanács szerint a törlés iránti kérelem joggal való visszaélésnek volt tekinthető, és ezért, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani. A fellebbezési tanács e tekintetben lényegében úgy vélte, hogy az ultra air törlés iránti kérelme valójában arra irányult, hogy ő maga használhassa védjegyként (önmagában vagy más szavakkal együtt) az „ultrafilter” megjelölést. E társaság tehát nem a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában és 7. cikkének (3) bekezdésében foglalt, közérdekre vonatkozó célkitűzéseket, hanem más célokat akart megvalósítani. A joggal való visszaélést megtestesítő, rejtett szándékot az is alátámasztja, hogy a megtámadott védjegy jogosultjának korábbi ügyvezetője, aki egyben az ultra air jelenlegi ügyvezetője, 2003‑ban maga is védelmezte ennek a védjegynek a használat révén szerzett megkülönböztető képességét. Mivel a joggal való visszaélés „általános eljárási akadálynak” minősül, ki kell zárni azokat a visszaélésszerű kérelmeket és kereseteket, amelyek a jogrendszer által kitűzött céloktól eltérő célra irányuló eljárásnak minősülnek, anélkül hogy a 207/2009 rendelet 83. cikke alapján hivatkozni kellene a tagállami eljárásjogra.

14

A Törvényszék Hivatalához 2011. július 22‑én benyújtott keresetlevelével az ultra air keresetet indított a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése iránt.

15

Keresetének alátámasztásaként az ultra air lényegében két – a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése a) pontjának, illetve ugyanezen rendelet 56. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésén alapuló – jogalapra hivatkozott.

16

Mivel a fellebbezés csak a Törvényszék által az első jogalap tekintetében végzett értékelésre vonatkozik, itt most célszerű csupán annak összefoglalására szorítkozni.

17

A Törvényszék lényegében – a megtámadott határozat 17. és 18. pontjában, a Lancôme kontra OHIM ügyben hozott ítéletre (C‑408/08 P, EU:C:2010:92) való hivatkozással – úgy ítélte meg, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a rendelet 52. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti törlés iránti kérelmet bármely olyan természetes vagy jogi személy benyújthatja, aki vagy amely saját nevében perelhet és perelhető, anélkül hogy bizonyítania kéne, hogy érdeke fűződik az eljáráshoz. Ez abból ered, hogy a lajstromozás feltétlen kizáró okai az őket megalapozó közérdek védelmét szolgálják.

18

A Törvényszék e tekintetben az említett ítélet 19. pontjában kifejtette, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja mögött rejlő közérdek elválaszthatatlan a védjegy alapvető rendeltetésétől, amely nem más, mint garantálni a fogyasztó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának beazonosíthatóságát. Ami a rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja mögött meghúzódó közérdeket illeti, az annak biztosításából áll, hogy a közösségi védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások egy vagy több jellemzőjét leíró megjelöléseket az ilyen árukat vagy szolgáltatásokat kínáló összes gazdasági szereplő szabadon használhassa.

19

A megtámadott ítélet 20. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjából az következik, hogy az e rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 56. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt közigazgatási eljárásnak különösen az a célja, hogy lehetővé tegye az OHIM számára, hogy újból megvizsgálja a védjegylajstromozás érvényességét, és olyan álláspontot fogadjon el, amelyet adott esetben a 207/2009 rendelet 37. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalból el kellett volna fogadnia.

20

A Törvényszék a megtámadott ítélet 21. pontjában azt állapította meg, hogy ebben az összefüggésben az OHIM‑nak azt kell értékelnie, hogy a vizsgálat alá vont védjegy leíró jellegű‑e, illetve híján van‑e megkülönböztető képességnek, ennek során pedig a törlés iránti kérelem benyújtójának indokai vagy korábbi magatartása nem befolyásolhatja a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja mögött meghúzódó közérdekkel kapcsolatban az OHIM‑ra ruházott feladatkör terjedelmét. A Törvényszék szerint, amennyiben az OHIM nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a védjegyjogosultat megillető jog erősebb‑e a törlés iránti kérelem benyújtójának bármely jogánál, azonban meggyőződik arról, hogy a védjegyjogosultat megillető jogot a védjegy lajstromozhatóságára vonatkozó szabályokra tekintettel, jogszerűen hozták létre, nem lehet a törlés iránti kérelem benyújtója részéről „joggal való visszaélésről” beszélni.

21

A megtámadott ítélet 22. pontjában a Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy az a tény, hogy a törlést kérelmező esetleg azzal a céllal nyújtja be a kérelmét, hogy a későbbiekben saját áruin feltüntethesse a szóban forgó megjelölést, éppen a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt, a rendelkezésre állásra és a szabad használatra vonatkozó közérdeknek felel meg. Ezért szerinte, az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának megállapításával ellentétben, az ilyen körülmény semmiképpen nem minősülhet joggal való visszaélésnek. Ezt az értékelést a 207/2009 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése is alátámasztja, amely szerint a közösségi védjegyet védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján is törölni lehet, ami azt feltételezi, hogy a védjegybitorlási per alperese akkor is eredményesen kérheti a törlést, ha a kérdéses védjegyet használta és a továbbiakban is szeretné használni.

22

A Törvényszék a megtámadott ítélet 23. pontjában azt állapította meg, hogy éppen a törlés iránti kérelem „joggal való visszaélés” miatt történő elutasítása az, ami meghiúsítja a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja által kitűzött célokat, hiszen az ilyen elutasítás akadályát képezi az ezen ítélet 21. pontjában írt érdemi vizsgálatnak.

23

A Törvényszék a megtámadott ítélet 24. pontjában azt is kimondta, hogy az a tény, hogy a törlés iránti kérelem benyújtójának ügyvezetője a védjegybejelentés benyújtásakor a védjegyjogosult ügyvezetője volt, nem érinti a törlés iránti kérelem benyújtójának azt a jogát, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett kérelmet terjesszen az OHIM elé. E tekintetben kifejtette, hogy tekintettel a kérdéses eljárás jellegére és céljára, amelynek lényege a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja mögött meghúzódó közérdek biztosítása, a leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegy jogosultja nem tarthat jogot védjegye lajstromozásának fenntartására pusztán amiatt, hogy a törlés iránti kérelem benyújtójának ügyvezetője olyan természetes személy, aki korábban a szóban forgó megjelölés lajstromozása érdekében járt el.

24

A Törvényszék a megtámadott ítélet 25. pontjában megvizsgálta és elvetette a Donaldson Filtration Deutschlandnak az ultra air vele szemben tanúsított tisztességtelen versenymagatartására alapított érveit. Emlékeztetett arra, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja sem a törlés iránti kérelem elfogadhatóságát, sem pedig annak megalapozottságát nem teszi függővé a törlés iránti kérelem benyújtójának jóhiszeműségétől. Még ha ugyanis feltételezhető is az, hogy a törlés iránti kérelem olyan átfogó üzleti támadás tervének a részét képezi, amely tisztességtelen versenymódszereket is magában foglal, a leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek törlése a Törvényszék szerint a 207/2009 rendelet 57. cikkének (5) és (6) bekezdése által előírt jogkövetkezmény, a védjegyjogosult pedig nem tarthat jogot a lajstromozás fenntartására azért, mert a törlés iránti kérelem benyújtója egyébként tisztességtelen versenymagatartást tanúsít.

25

E körülmények alapján a Törvényszék a megtámadott ítélet 27. és 28. pontjában azt állapította meg, hogy a negyedik fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor a törlés iránti kérelmet mint elfogadhatatlant állítólagos „joggal való visszaélés” alapján elutasította. Következésképpen hatályon kívül helyezte a megtámadott határozatot.

26

A Donaldson Filtration Deutschland és az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság:

27

Az ultra air azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Donaldson Filtration Deutschlandot kötelezze a költségek viselésére.

28

A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke értelmében, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben elutasíthatja.

29

A jelen fellebbezés vonatkozásában alkalmazni kell e rendelkezést.

30

Fellebbezésének alátámasztásaként a Donaldson Filtration Deutschland két jogalapra hivatkozik.

31

Első jogalapjával a Donaldson Filtration Deutschland, amelyet az OHIM is támogat, azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az a joggal való visszaélésre alapított kifogást nem úgy értékelte, mint általános jogi fogalomra alapított kifogást.

32

A Törvényszék szerinte a megtámadott határozat 17. és 18. pontjában helyesen állapította meg azt, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a rendelet 52. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti törlés iránti kérelmet bármely olyan személy benyújthatja, aki vagy amely saját nevében perelhet és perelhető, anélkül hogy bizonyítania kellene, hogy érdeke fűződik az eljáráshoz. Mindazonáltal ugyanezen ítélet 21. pontjában a Törvényszék szerinte tévesen vonta le azt a következtetést, hogy az OHIM‑nak azt kell értékelnie, hogy a vizsgálat alá vont védjegy leíró jellegű‑e, illetve híján van‑e megkülönböztető képességnek, „ennek során pedig a törlés iránti kérelem benyújtójának indokai vagy korábbi magatartása nem befolyásolhatja a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja mögött meghúzódó közérdekkel kapcsolatban az OHIM‑ra ruházott feladatkör terjedelmét”.

33

Szerinte a Törvényszék e tekintetben elmulasztotta figyelembe venni a Donaldson Filtration Deutschland által előterjesztett érveket. Először is, a törlési eljárás szerinte nem képezi akadályát a joggal való visszaélésre mint általános jogi fogalomra alapított kifogás figyelembevételének, hiszen a visszaélésszerű kérelmek kizárása nem egyenértékű azon kötelezettség bevezetésével, miszerint a kérelmezőnek eredményesen kell bizonyítania az eljáráshoz fűződő személyes érdekét. Másodszor, az uniós jogalkotó pontosan azért alkotta meg úgy a törlési eljárást, mint kérelemre induló eljárást, mert lajstromozott védjegyeket nem lehet hivatalból törölni.

34

A Törvényszék szerinte így a megtámadott ítélet 21–23. pontjában indokolás nélkül mindössze annak megállapítására szorítkozott, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikkének (1) bekezdése szerinti törlési eljárás keretében felhozott, joggal való visszaélésre alapított kifogás nem releváns.

35

Ezenfelül a Törvényszék szerinte nem vette figyelembe a Bíróságnak a joggal való visszaélés fogalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát. A Donaldson Filtration Deutschland e tekintetben a Budějovický Budvar ítéletre (C‑482/09, EU:C:2011:605) hivatkozik, amely szerinte elismeri, hogy a joggal való visszaélés fogalmát az uniós jogban tiszteletben kell tartani. Megemlíti még ezenkívül a Lancôme kontra OHIM ítéletet (EU:C:2010:92), amely szerinte mindössze annak kifejtésére korlátozódik, hogy a védjegy törlését kérelmező fél személyes érdekének hiányát a közérdek felülírhatja. Ennélfogva nem kizárt, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján benyújtott törlés iránti kérelemmel szemben joggal való visszaélésre alapított kifogást lehessen emelni.

36

Az ultra air azt állítja, hogy a Törvényszék a joggal való visszaélés feltételeit szabályszerű módon vizsgálta meg. E körülmények alapján a Törvényszék a megtámadott ítélet 17–20. pontjában úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó közösségi szabályozás célja a közérdek védelme. Ugyanezen ítélet 21–27. pontjában szerinte azt vizsgálta meg, hogy a Donaldson Filtration Deutschland által hivatkozott körülményeknek nincs‑e olyan kihatása a jelen esetben, hogy a szabályozás nem éri el a célját. A Törvényszék szerinte helyesen állapította meg, hogy e körülmények nem változtatnak semmit azon a tényen, hogy a szabályozás célja megvalósult.

37

Első jogalapjával a Donaldson Filtration Deutschland lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az – tévesen – mindössze annak megállapítására szorítkozott, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikkének (1) bekezdése szerinti törlési eljárás keretében felhozott, joggal való visszaélésre alapított kifogás nem releváns, mindezt indokolás nélkül és a joggal való visszaélésre vonatkozó uniós ítélkezési gyakorlat figyelmen kívül hagyásával.

38

Az ilyesféle kifogás a megtámadott ítélet nyilvánvalóan téves olvasatán alapul.

39

Ugyanis, egyfelől a Törvényszék először is lényegében – a megtámadott határozat 17–19. pontjában – azt mondta ki, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a feltétlen kizáró okra alapított törlés iránti kérelem benyújtásához nincs előírva, hogy a kérelmezőnek bizonyítania kellene, hogy érdeke fűződik az eljáráshoz, hiszen a lajstromozás feltétlen kizáró okai az őket megalapozó közérdek védelmét szolgálják, amit egyébként a Donaldson Filtration Deutschland sem vitatott.

40

Másrészt, miként arra – a megtámadott ítélet 20. pontjában – a Törvényszék is rámutatott, a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 56. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt közigazgatási eljárásnak különösen az a célja, hogy lehetővé tegye az OHIM számára, hogy újból megvizsgálja a védjegylajstromozás érvényességét, és olyan álláspontot fogadjon el, amelyet adott esetben a 207/2009 rendelet 37. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalból el kellett volna fogadnia.

41

E körülményekre tekintettel, mivel itt a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja mögött meghúzódó közérdekek védelméről van szó, a Törvényszék ebből a megtámadott ítélet 21. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy az OHIM feladata annak értékelése, hogy a vizsgálat alá vont védjegy az oltalomképességére vonatkozó szabályokra tekintettel leíró jellegű‑e, illetve híján van‑e megkülönböztető képességnek, ennek során pedig a törlés iránti kérelem benyújtójának indokai vagy korábbi magatartása nem befolyásolhatják e feladatkörének terjedelmét.

42

Ugyanis, lévén, hogy az OHIM az értékelést kizárólag a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja mögött meghúzódó közérdekre figyelemmel végezheti, a törlés iránti kérelem benyújtója által érvényesíteni kívánt esetleges vagy tényleges gazdasági érdeknek nincs jelentősége, és ennélfogva a törlés iránti kérelem benyújtója részéről nem lehet „joggal való visszaélésről” beszélni, amint azt a Törvényszék helyesen megállapította.

43

Ebből az következik, hogy az a körülmény, miszerint a törlést kérelmező esetleg azzal a céllal nyújtja be a kérelmét, hogy a későbbiekben saját áruin feltüntethesse a szóban forgó megjelölést, semmi esetre sem tekinthető joggal való visszaélésnek, miként azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 22. pontjában megállapította. Ugyanis a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja által védelmezni kívánt közérdek éppen az említett megjelölés rendelkezésre állásával és szabad használatával kapcsolatos.

44

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a törlést kérelmező azon szándékát, hogy a szóban forgó védjegyet annak törlését követően használni akarja, a 207/2009 rendelet nem helyteleníti. Ugyanis, miként azt a Törvényszék az említett 22. pontban kimondta, a rendelet 52. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy feltétlen kizáró okok fennállása miatt a közösségi védjegyet védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján is törölni lehet, ami azt feltételezi, hogy a védjegybitorlási per alperese akkor is eredményesen kérheti a törlést, ha a kérdéses védjegyet használta és a továbbiakban is szeretné használni.

45

Viszont, miként azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 23. pontjában hangsúlyozta, a törlés iránti kérelem „joggal való visszaélés” miatt történő elutasításának ténye ellentétes lenne a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja által kitűzött célok megvalósításával. Ugyanis az ilyen elutasítás akadályát képezné a védjegy oltalomképesség szempontjából vett vizsgálatának, illetve annak vizsgálatának, hogy nem állt‑e fenn a lajstromozást feltétlen kizáró ok.

46

E körülményekre tekintettel, anélkül hogy tévesen alkalmazta volna a jogot, a Törvényszék azt állapította meg, hogy a felhozott, joggal való visszaélésre alapított kifogás kérdése nem releváns a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti törlési eljárás szempontjából.

47

A Donaldson Filtration Deutschland által a Bíróság joggal való visszaélés terén kialakított ítélkezési gyakorlatára vonatkozóan előterjesztett érv nem alkalmas e következtetés megkérdőjelezésére. Ugyanis egyrészt hangsúlyozni kell, hogy csak a Budějovický Budvar ítéletre (EU:C:2011:605) vonatkozó indítvány foglalkozik a joggal való visszaélés kérdésével. Másrészt, a Lancôme kontra OHIM ítéletet (EU:C:2010:92) illetően azt kell megjegyezni, hogy a Bíróság elvetette a Lancôme parfums et beauté & Cie SNC által hivatkozott azon érvet, miszerint a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja megkövetelné a törlési kérelem benyújtója részéről fennálló, a védjegy törléséhez fűződő tényleges vagy esetleges gazdasági érdeket. Lényegében ezen ítélet 43. pontjában főként azt állapította meg, hogy valamely védjegy lajstromozása – leíró jellege miatt való – kizárásának okát megalapozó közérdek nem kizárólag a védjegyjogosult versenytársainak az érdeke, hanem mindenki érdekéről van szó. Ennélfogva a védjegyjogosult versenytársainak a megtámadott védjegy törléséhez fűződő egyéni gazdaság érdeke nem releváns a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontjára alapított törlés iránti kérelem szempontjából.

48

A Törvényszék indokolási kötelezettségét illetően emlékeztetni kell e tekintetben arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e kötelezettség nem kötelezi az előbbit arra, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi a peres felek által előadott összes érvet, és az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy rendelkezzen azokkal az elemekkel, amelyek alapján gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét (Gogos kontra Bizottság ítélet, C‑583/08 P, EU:C:2010:287, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Ki kell emelni, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 21–23. pontjában kifejtett érvelés mindenképpen azt jelenti, hogy a Törvényszék hallgatólagosan elutasította a Donaldson Filtration Deutschland érveit. Ugyanis ez utóbbi érveit követni azt jelentené, hogy nem védenénk a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja mögött meghúzódó közérdekeket. Mivel a Törvényszék nem köteles kimerítő jelleggel a felek által elé terjesztett valamennyi érvre válaszolni, ezért nem róható fel neki, hogy értékelését nem indokolta.

50

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az első jogalapot mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

51

Második jogalapjával a Donaldson Filtration Deutschland, amelyet az OHIM is támogat, azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az elmulasztotta értékelni az ügy konkrét körülményeit, amelyekből az tűnik ki, hogy az ultra air által benyújtott törlési kérelem visszaélésszerű.

52

A második jogalap első részével a Donaldson Filtration Deutschland azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 25. pontjában azt állapította meg, hogy az ultra air jogellenes magatartása, amely nyilvánvalóan az „ultrafilter international” megjelölésnek az érintett közönség körében szerzett jóhírét akarja kihasználni, és e közönséget a termékek származását illetően meg akarja téveszteni, irreleváns a jelen ügy szempontjából.

53

Még ha a Törvényszék helyesen is vélekedett úgy, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja sem a törlés iránti kérelem elfogadhatóságát, sem pedig annak megalapozottságát nem teszi függővé a törlés iránti kérelem benyújtójának jóhiszeműségétől, ebből még nem következik szükségképpen, hogy a leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek törlése a 207/2009 rendelet 57. cikkének (5) és (6) bekezdése által előírt jogkövetkezmény, még akkor sem, ha a törlés iránti kérelem benyújtója egyébként tisztességtelen versenymagatartást tanúsít. Ugyanis a törlés iránti kérelem nem elszigetelt aktusként jelenik meg, párhuzamosan az ultra air valamely más versenyellenes magatartásával, hanem éppen e tisztességtelen magatartás alapját és célját képezi.

54

A második jogalap második részével a Donaldson Filtration Deutschland azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az a megtámadott ítélet 24. pontjában nem vizsgálta kellőképpen az ultra air ügyvezetőjének szerepét, aki korábban a Donaldson Filtration Deutschland ügyvezetője volt, és személyesen kizárólag ő volt felelős annak a védjegynek a lajstromozására irányuló eljárásért, amelynek jelenleg a törlését kéri.

55

Az OHIM azt állítja, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 24. pontjában alkalmazott érvelés olyan, mintha egy körvonal mentén haladna. A Törvényszék azon megállapítása, miszerint a jogosult „nem tarthat jogot védjegye lajstromozásának fenntartására”, nem tér el attól a megállapítástól, miszerint ez „nem érinti a törlés iránti kérelem benyújtójának jogát”, hiszen e megállapítások a Törvényszék különféle szemszögből vett értékelését tükrözik.

56

Az OHIM ezenfelül hivatkozik az ítélkezési gyakorlatra és a német jogirodalomra, amelyek értelmében az önmagának ellentmondó magatartás (venire contra factum proprium) aspektusa visszaélés megállapítását eredményezheti, és a joggal való visszaélésre alapított kifogást nem lehet elvből elutasítani a törlési eljárásban. Ebben az összefüggésben szerinte az a tény, hogy az a személy, aki eleinte lehetővé tette a védjegy lajstromozását annak bizonyításával, hogy a védjegy használat révén megszerezte a megkülönböztető képességet, jelenleg vitatja a saját magatartását, releváns.

57

Az ultra air azt állítja, hogy a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, mivel a Törvényszék, miként az a megtámadott ítélet 21–27. pontjából kiderül, nem vette figyelembe az eset körülményeit.

58

A második jogalap első részét illetően az ultra air hangsúlyozza, hogy a Donaldson Filtration Deutschland azon érvelése, miszerint az „ultrafilter international” védjegy olyannyira közismert, hogy azt ez utóbbi javára oltalom alatt állónak kell tekinteni, akkor érthető, ha e társaság arra a tényre alapozza érvelését, hogy az említett védjegy a törlés iránti kérelem benyújtásakor legalább használat révén megszerzett megkülönböztető képességgel rendelkezett. Azonban nem így történt.

59

A második jogalap második részét illetően az ultra air azt állítja, hogy a venire contra factum proprium kifogása a jelen esetben nem alkalmazható, hiszen ügyvezetője a megtámadott védjegyet nem saját maga javára, hanem a Donaldson Filtration Deutschland javára lajstromoztatta, amely egy jogi személy, és így az ügyvezető sohasem volt az „ultrafilter international” védjegy jogosultja. Az ultra air ezenfelül hangsúlyozza, hogy az érintett ügyvezető csak 2008 márciusában került e társaságnál az említett pozícióba. Ha a Donaldson Filtration Deutschland érvelését követnénk, az azt eredményezné, hogy a 2008 márciusa előtt benyújtott törlés iránti kérelem csak akkor lenne hasonlóan visszaélésszerűnek tekinthető, ha e kérelmet a szóban forgó ügyvezető távozása után nyújtották volna be.

60

A második jogalap első részét illetően először is hangsúlyozni kell, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 25. pontjában megvizsgálta a Donaldson Filtration Deutschland által hivatkozott, azzal kapcsolatos érveket, hogy az ultra air vele szemben tisztességtelen versenymagatartást tanúsított, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy e magatartás nem érintette ez utóbbi azon jogát, hogy kérje a megtámadott védjegy törlését.

61

Ezt követően a Donaldson Filtration Deutschland érvelése azon a premisszán alapul, hogy az ultra air által a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján benyújtott törlés iránti kérelem önmagában is tisztességtelen versenymagatartásnak tekinthető.

62

Márpedig az efféle premissza nyilvánvalóan téves, hiszen az a tény, hogy a törlést kérelmező fél a kérelmét azzal a céllal is benyújthatja, hogy később a megtámadott védjegyet használni tudja, éppen a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapjául szolgáló, rendelkezésre állással és szabad használattal kapcsolatos közérdeknek felel meg, amint az a jelen végzés 43. pontjából is kiderül. Ezen értékelést erősíti meg a 207/2009 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése is, amely szerint a közösségi védjegyet védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján is törölni lehet.

63

Végül a Törvényszék helyesen állapította meg azt, hogy a leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek törlése nem a valamely tisztességtelen versenymagatartás miatti jogkövetkezmény, hiszen az ilyen védjegyet már annak lajstromozásakor is el kellett volna utasítani valamely feltétlen kizáró ok fennállása miatt, hanem a 207/2009 rendelet 57. cikkének (5) és (6) bekezdése által előírt jogkövetkezmény.

64

Következésképpen a második jogalap első részét mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

65

A második jogalap második részét illetően hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott ítélet 24. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy az a tény, hogy a törlés iránti kérelem benyújtójának, nevezetesen az ultra airnek az ügyvezetője a megtámadott védjegy bejelentésekor a megtámadott védjegy jogosultjának, a Donaldson Filtration Deutschlandnak volt az ügyvezetője, nem érinti az ultra air azon jogát, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, törlés iránti kérelemmel forduljon az OHIM‑hoz. A Törvényszék e tekintetben kifejtette, hogy tekintettel a kérdéses eljárás jellegére és céljára, amelynek lényege a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja mögött meghúzódó közérdek biztosítása, a leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegy jogosultja nem tarthat jogot védjegye lajstromozásának fenntartására pusztán amiatt, hogy a törlés iránti kérelem benyújtójának ügyvezetője olyan természetes személy, aki korábban a szóban forgó megjelölés lajstromozása érdekében járt el.

66

Azt kell tehát megállapítani, hogy a Törvényszék megvizsgálta a Donaldson Filtration Deutschland által előterjesztett azon érvet, miszerint a törlés iránti kérelem visszaélésszerű volt az ultra air ügyvezetőjének korábbi magatartása miatt, és úgy ítélte meg, hogy e körülmény nem volt releváns a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontjára alapított törlési eljárás szempontjából.

67

Ezenfelül, mivel a Törvényszék nem köteles a felek által elé terjesztett valamennyi érvre kimerítő jelleggel válaszolni (lásd ebben az értelemben: Gogos kontra Bizottság ítélet, EU:C:2010:287, 30. pont), ezért nem róható fel neki, hogy nem vizsgálta kellőképpen az ultra air ügyvezetőjének korábbi magatartásával kapcsolatos körülményt.

68

Egyébként, az OHIM állításával ellentétben, a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 24. pontjában szereplő érvelése nem olyan, mintha egy körvonal mentén haladna. Ugyanis, egyrészt a megtámadott ítélet 24. pontjának első mondata lényegében azt mondja ki, hogy az ultra.Air – vagyis a megtámadott védjegy törlését kérő társaság – ügyvezetőjének korábbi magatartása egyáltalán nem releváns azon jog szempontjából, amely ez utóbbit az ilyen kérelem OHIM elé való terjesztése kapcsán megilleti. E pont második mondata e megállapítást támasztja alá a kérdéses eljárás jellegével és céljával, amely a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja mögött meghúzódó közérdek biztosításából áll. Tekintettel arra, hogy az olyan védjegyet, amelyet leíró jellege vagy megkülönbözető képességének hiánya miatt annak idején nem lett volna szabad lajstromozni, törölni kell, a közérdekek védelmét nem érinti azon társaság ügyvezetőjének korábbi tevékenysége, amely a szóban forgó törlési eljárást megindította.

69

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a szóba forgó ügyvezető a megtámadott védjegyet nem saját maga, hanem a védjegyjogosult, a Donaldson Filtration Deutschland nevében és javára lajstromoztatta, amely jogi személy, amelyet el kell különíteni az ügyvezetőtől mint természetes személytől. Ebből következik, hogy az említett ügyvezető sohasem volt a jogosultja a megtámadott védjegynek, és így a venire contra factum proprium kifogása nem alkalmazható.

70

Ennélfogva a második jogalap második részét mint nyilvánvalóan megalapozatlant szintén el kell utasítani, és ennek következtében a második jogalapot is el kell utasítani.

71

Az eddigi megfontolások egészére tekintettel a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

72

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Donaldson Filtration Deutschland GmbH‑t, mivel pervesztes lett, az ultra air kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: