23.3.2013 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 86/14 |
A Törvényszék (harmadik tanács) T-270/08. sz., Németországi Szövetségi Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben 2012. november 21-én hozott ítélete ellen a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2013. január 31-én benyújtott fellebbezés
(C-54/13. P. sz. ügy)
2013/C 86/22
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: T. Henze meghatalmazott, C. von Donat és J. Lipinsky ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Spanyol Királyság, Holland Királyság, Francia Köztársaság
A fellebbező kérelmei
— |
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke T-270/08. sz., Németországi Szövetségi Köztársaság (Spanyol Királyság, Holland Királyság, Francia Köztársaság beavatkozók) kontra Európai Bizottság ügyben, az 1. célkitűzésbe tartozó, Kelet-Berlinre (Németország) vonatkozó operatív program (1994–1999) számára az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) az 1994. augusztus 5-i C(94) 1973 bizottsági határozattal nyújtott támogatás csökkentéséről szóló, 2008. április 29-i C(2008) 1615 végleges bizottsági határozat megsemmisítése tárgyában 2012. november 21-én hozott ítéletét, valamint a Bíróság semmisítse meg a T-270/08. sz. ügyben megtámadott, az 1. célkitűzésbe tartozó, Kelet-Berlinre (Németország) vonatkozó operatív program (1994–1999) számára az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) az 1994. augusztus 5-i C(94) 1973 bizottsági határozattal nyújtott támogatás csökkentéséről szóló, 2008. április 29-i C(2008) 1615 végleges bizottsági határozatot; |
— |
a Bizottságot kötelezze az eljárási költségek megfizetésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező a kérelme alátámasztására négy jogalapot hoz fel.
Első jogalap: a fellebbező szerint a Törvényszék megsértette a 4253/88 rendeletnek (1) a 2988/95 rendelet (2) 1. cikkével összefüggésben értelmezett 24. cikkének (2) bekezdését, valamint a hatáskör-átruházás elvét (korábbi EK 5. cikk, jelenleg EUSZ 5. cikk (2) bekezdése, EUMSZ 7. cikk), amennyiben a megtámadott ítéletben jogsértő módon állapítja meg, hogy a nemzeti hatóságok egyszerű közigazgatási hibái is olyan „szabálytalanságoknak” minősülnek, amelyek alapján a Bizottság alkalmazhatja a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerinti pénzügyi korrekciót.
Második jogalap: a fellebbező szerint továbbá a Törvényszék megsértette a 4253/88 rendeletnek a hatáskör-átruházás elvével (EUSZ 5. cikk (2) bekezdése, EUMSZ 7. cikk) összefüggésben értelmezett 24. cikke (2) bekezdését, mivel jogsértő módon állapította meg, hogy a Bizottság jogosult arra, hogy extrapolált pénzügyi korrekciót alkalmazzon (a második jogalap első része). Még ha a 4253/88 rendelet 24. cikkének (2) bekezdéséből arra a következtetésre is lehetne jutni, hogy a Bizottság extrapoláció alkalmazásával jogosult csökkentést eszközölni, a Törvényszék jogsértő módon hagyta jóvá a jelen esetben alkalmazott extrapolációs eljárási módot. Egyrészt a Bizottság az általa kifogásolt hibákat nem minősíthette volna rendszeresnek az operatív program egésze tekintetében, és nem számíthatta volna fel az ennek kapcsán megállapított hibaarányt a program egészére. Másrészt a Bizottságnak nem lett volna szabad az általa alkalmazott mintavételi eljárást alkalmaznia annak érdekében, hogy extrapoláció útján csökkentést hajtson végre az egész program tekintetében (a második jogalap második része). Ezenfelül a Bizottság a nem reprezentatív hibák és az átalánykorrekciók extrapolálásával aránytalanul csökkentette az operatív programban való pénzügyi részesedést (a második jogalap harmadik része).
Harmadik jogalap: a fellebbező szerint a Törvényszék megtámadott ítélete ezenkívül sérti a 4253/88 rendeletnek a hatáskör-átruházás elvével összefüggésben értelmezett 24. cikke (2) bekezdését, mivel úgy tűnik, hogy a Törvényszék jogsértő módon feltételezte, hogy a Bizottság jogosult pénzügyi átalánykorrekciók alkalmazására (a harmadik jogalap első része). Ha pedig mégis fennállna az ilyen átalánykorrekciós hatáskör, a Törvényszék a jelen esetben jogsértő módon hagyta jóvá az aránytalan átalánykorrekciók alkalmazását (a harmadik jogalap második része).
Negyedik jogalap: végül a fellebbező szerint a Törvényszék megsértette az eljárási szabályzata — az Európai Unió Bírósága alapokmányának 36. és 53. cikke első bekezdésével összefüggésben értelmezett — 81. cikkében foglalt indokolási kötelezettségét, mivel a megtámadott ítélet indokolásából nem derül ki, hogy a Törvényszék megvizsgálta-e, illetve milyen megfontolások alapján utasította el a pénzügyi átalánykorrekciók tekintetében felhozott fellebbezői érvet (a második jogalap első része).
(1) A 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19-i 4253/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 374., 1. o.).
(2) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.).