23.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 86/11

1.

Úgy kell-e értelmezni az európai elsődleges és/vagy másodlagos jogot, a jelen ügyben különösen a 2000/78/EK irányelvet (1), az életkoron alapuló jogszerűtlen hátrányos megkülönböztetés átfogó tilalmának értelmében véve, hogy e tilalom hatálya a tartományi bírák illetményére vonatkozó nemzeti rendelkezésekre is kiterjed?

2.

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: az következik-e az említett európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezéséből, hogy az olyan nemzeti rendelkezés, amely szerint a bíró alapilletményének összege a bírói jogviszony létesítésekor és az alapilletmény későbbi emelkedésekor a bíró életkorától függ, az életkoron alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést képez?

3.

Amennyiben a második kérdésre is igenlő válasz adandó: ellentétes-e az említett európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezésével az ilyen nemzeti rendelkezés azon jogalkotói céllal történő igazolása, hogy jutalmazzák a szakmai tapasztalatot és/vagy a szociális kompetenciát?

4.

Amennyiben a harmadik kérdésre is igenlő válasz adandó: a hátrányos megkülönböztetéstől mentes illetményjog kialakításáig lehetővé teszi-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezése más jogkövetkezmény alkalmazását, mint a hátrányosan megkülönböztetett személyek részére a besorolási fokozatuk legmagasabb fizetési fokozata szerinti illetmény visszamenőleges kifizetését?

A hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének jogkövetkezménye e tekintetben az európai elsődleges és/vagy másodlagos jogból, a jelen ügyben különösen magából a 2000/78/EK irányelvből ered, vagy a jogosultság csak az európai jogi rendelkezések hiányos átültetéséből következik az állam uniós jog alapján fennálló felelőssége alapján?

5.

Ellentétes-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezésével az olyan nemzeti intézkedés, amely az utólagos illetményfizetésre vagy kártérítésre való jogosultságot attól teszi függővé, hogy a bírák azt megfelelően rövid időn belül érvényesítették-e?

6.

Az első, második és harmadik kérdésekre adandó igenlő válasz esetén: az következik-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezéséből, hogy az olyan átmeneti törvény, amely a régi bírákat kizárólag a régi (hátrányosan megkülönböztető) illetményjog szerint az áttérés határnapján általuk kapott alapilletmény összege alapján sorolja be az új rendszer valamely fokozatába, és amely szerint a magasabb fokozatokba történő további előrelépés ezt követően a bíró abszolút tapasztalatszerzési idejétől függetlenül csak az átmeneti törvény hatálybalépése óta újonnan megszerzett tapasztalatszerzési időtől függ, a fennálló, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés — legmagasabb fizetési fokozat eléréséig tartó — fenntartását jelenti?

7.

Amennyiben a hatodik kérdésre is igenlő válasz adandó: ellentétes-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezésével e korlátlanul fennmaradó eltérő bánásmód azon jogalkotói céllal történő igazolása, hogy az átmeneti törvény nem (csak) a régi bírák áttérés határnapjáig megszerzett jogait, hanem a régi illetményjog alapján az adott besorolási fokozatban prognosztikusan juttatott jövedelemmel kapcsolatos elvárásokat (is) védelemben kívánja részesíteni, és az új bírákat a régi bírákhoz képest magasabb illetményben kívánja részesíteni?

Igazolható-e a régi bírák fennmaradó hátrányos megkülönböztetése azzal, hogy a szabályozási alternatíva (a régi bírák ugyancsak egyedi besorolása a tapasztalatszerzési idő szerint) magasabb adminisztratív terhekkel járna?

8.

Amennyiben a hetedik kérdésben nemleges válasz adandó az igazolhatóságra: a hátrányos megkülönböztetéstől mentes illetményjognak a régi bírák tekintetében történő kialakításáig lehetővé teszi-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezése más jogkövetkezmény alkalmazását, mint a régi bírák részére a besorolási fokozatuk legmagasabb fizetési fokozata szerinti illetmény visszamenőleges és a jövőben folyamatos kifizetését?

9.

Amennyiben az első, második és harmadik kérdésekre igenlő válasz, a hatodik kérdésre pedig nemleges válasz adandó: az következik-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezéséből, hogy egy átmeneti törvényben foglalt olyan szabályozás, amely az áttérés időpontjában egy meghatározott életkort elért régi bírák számára meghatározott illetményfokozattól kezdődően gyorsabb illetménynövekedést ír elő, mint az áttérés határnapján fiatalabb régi bírák esetében, az életkoron alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést képez?

10.

A kilencedik kérdésre adandó igenlő válasz esetén: ellentétes-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezésével ezen eltérő bánásmód azon jogalkotói céllal történő igazolása, hogy az átmeneti törvény nem az áttérés határnapjáig megszerzett jogokat, hanem kizárólag a régi illetményjog alapján az adott besorolási fokozatban prognosztikusan juttatott jövedelemmel kapcsolatos elvárásokat kívánja védelemben részesíteni?

11.

Amennyiben a tizedik kérdésben nemleges válasz adandó az igazolhatóságra: a hátrányos megkülönböztetéstől mentes illetményjognak a régi bírák tekintetében történő kialakításáig lehetővé teszi-e az európai elsődleges és/vagy másodlagos jog értelmezése más jogkövetkezmény alkalmazását, mint valamennyi régi bíró részére a kilencedik kérdés szerinti kedvezményezett bíráknak járó illetménynövekedés visszamenőleges és a jövőben folyamatos kifizetését?