1

Fellebbezésükkel a GALP Energía España SA (a továbbiakban: GALP Energía España), a Petróleos de Portugal (Petrogal) SA (a továbbiakban: Petróleos de Portugal) és a GALP Energía SGPS SA (a továbbiakban: GALP Energía SGPS) (a továbbiakban együtt: fellebbezők), az Európai Unió Törvényszéke 2013. szeptember 16‑i, Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítéletének (T‑462/07, EU:T:2013:459, a továbbiakban: megtámadott ítélet) megsemmisítését kérik, amely ítéletben a Törvényszék egyrészt részlegesen megsemmisítette az EK 81. cikk (jelenleg az EUMSZ 101. cikk) alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott 2007. október 3‑i C(2007) 4441 végleges bizottsági határozatot (COMP/38.710 „spanyol bitumen”–ügy) (a továbbiakban: vitatott határozat) és csökkentette a rájuk kiszabott bírság összegét, másrészt a keresetet ezt meghaladóan elutasította.

2

Az [EUMSZ 101. cikkben] és [az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.) 31. cikke kimondja:

„A Bíróság korlátlan jogkörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben a Bizottság bírságot vagy kényszerítő bírságot határozott meg. A Bíróság törölheti, csökkentheti vagy növelheti a kiszabott bírság vagy kényszerítő bírság összegét.”

3

A jogvita előzményei a megtámadott ítélet 1–85. pontjában szerepelnek, és azokat a jelen eljárás céljára a következőképpen lehet összefoglalni.

4

A jogsértéssel érintett termék az útburkoló bitumen, vagyis olyan bitumen, amelyen semmiféle átalakítást nem végeztek és amelyet utak építéséhez és karbantartásához használnak.

5

A spanyol bitumenpiac egyrészt három gyártóból, a Repsol, a CEPSA‑PROAS és a BP csoportokból, másrészt importőrökből áll, amelyek között a Nynäs csoport, valamint a fellebbezők által alkotott csoport szerepel.

6

1990 és 2003 között a Galp Energía España (korábban Petrogal Española SA) állóeszközeinek 89,29%‑a a Petróleos de Portugal tulajdonában volt, 10,71%‑a pedig a Tagus RE biztosítótársaságéban, amely maga 98%‑ban a Petróleos de Portugal irányítása alatt állt. 2003 óta a Galp Energía España 100%‑ban a Petróleos de Portugal leányvállalata. Maga a Petróleos de Portugal 1999. április 22‑e óta 100%‑ban a Galp Energía SGPS leányvállalata.

7

A Galp Energía España tevékenysége bitumen spanyolországi értékesítése és forgalmazása. A Galp Energía España bitumennek nem Spanyolországhoz kötődő ügyfelek számára történő értékesítéséből származó forgalma 2001‑ben, a jogsértéssel érintett utolsó teljes évben elérte a 13000000 eurót, vagyis az érintett piac 4,54%‑át. A Galp Energía SGPS konszolidált forgalma 2006‑ban 12576000000 euró volt.

8

A BP csoport által 2002. június 20‑án a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.) alapján benyújtott engedékenység iránti kérelem nyomán 2002. október 1‑jén és 2‑án vizsgálatokat végeztek a Repsol, a PROAS, a BP és a Nynäs csoportoknál, valamint a fellebbezők által alkotott csoportnál.

9

2004. február 6‑án a Bizottság [az EK 81. cikk] és [az EK 82. cikk] végrehajtásáról szóló 17. (első) tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 11. cikkének (3) bekezdése alapján megküldte az érintett vállalkozásoknak az első csoport tájékoztatáskérést.

10

A Repsol és a PROAS 2004. március 31‑én, illetve 2004. április 5‑én a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény alapján faxon társasági nyilatkozat kíséretében kérelmet küldött a Bizottságnak.

11

Miután további négy tájékoztatáskérést intézett az érintett vállalkozásokhoz, a Bizottság formálisan megindította az eljárást és 2006. augusztus 24–28 között kifogásközlést küldött a BP, a Repsol, a CEPSA‑PROAS és a Nynäs csoportoknak, valamint a fellebbezők által alkotott csoportnak.

12

2007. október 3‑án a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelyben megállapította, hogy a tizenhárom címzett vállalkozás az útburkoló bitumen ágazatban (a Kanári‑szigetek kivételével) a spanyol területet érintően a piac felosztásából és az árak rögzítéséből álló megállapodások és összehangolt magatartások összességében vettek részt.

13

Az azonosított különböző jogsértő magatartások vagy azok alkotóelemei a következők voltak:

14

A Bizottság bizonyítottnak tekintette, hogy a Galp Energía España személyi állománya annak nevében vett részt a megállapodásban. Az anyavállalat által a 100%‑os tulajdonában álló leányvállalatára történő meghatározó befolyás tényleges gyakorlásával összefüggő vélelemre vonatkozó ítélkezési gyakorlat fényében és tekintettel a Galp Energía España, a Petróleos de Portugal és a Galp Energía SGPS részesedési viszonyaira, a Bizottság úgy vélte, hogy a Galp Energía España, a Petróleos de Portugal, valamint 1999. április 22‑től a Galp Energía SGPS is az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából egyetlen vállalatot alkot.

15

A Bizottság úgy vélte, hogy mindkét megállapított versenykorlátozás, vagyis a piac felosztására vonatkozó horizontális megállapodások, valamint az árak összehangolása, természetükből adódóan az EK 81. cikk legsúlyosabb megsértésének minősülnek, amelyek – az ítélkezési gyakorlat szerint – csupán a jellegükre tekintettel igazolhatják a „különösen súlyos” jogsértésnek való minősítést anélkül, hogy szükség lenne arra, hogy ez a magatartás egy adott földrajzi területre vonatkozzon vagy különös hatást gyakoroljon.

16

A Bizottság lehetetlennek találta felmérni a kartell piacra gyakorolt valós hatását, különösen az arra vonatkozó információk elégtelensége miatt, hogy a bitumen nettó ára várhatóan hogyan alakult volna Spanyolországban a megállapodások hiányában. A Bizottság úgy vélte, hogy nem köteles pontosan bizonyítani a kartell érintett piacra gyakorolt valós hatását, hanem az ilyen hatás valószínűségével kapcsolatos becslésekre szorítkozhat. Mindenesetre a Bizottság megállapította, hogy a kartellmegállapodásokat végrehajtották és azok valószínűsíthetően valós versenykorlátozó hatásokkal jártak.

17

A jogsértés jellegére tekintettel a Bizottság megállapította, hogy a Repsol, a PROAS, a BP és a Nynäs csoportok, valamint a fellebbezők által alkotott csoport az EK 81. cikk különösen súlyos megsértését követték el, és pontosította, hogy e következtetést azon kérdéstől függetlenül fogalmazta meg, hogy a kartell mérhető hatással járt‑e az érintett piacon. A Bizottság hozzátette, hogy számításba vette azt a tényt, hogy az összejátszás kizárólag a spanyol piacot érintette.

18

A Bizottság a kiszabandó bírság kiindulási összegét a jogsértés súlyosságára, az érintett piac 2001‑ben 286400000 euróra becsült értékére, a jogsértés utolsó teljes évére, valamint arra tekintettel határozta meg, hogy a jogsértés a bitumen egyetlen tagállamban való értékesítésére korlátozódott. A fenti tényezők alapján a Bizottság a bírságok kiindulási összegét 40000000 euróban állapította meg.

19

A Bizottság ezt követően a vitatott határozat címzett vállalkozásait az eltérő bánásmód alkalmazása céljából különböző csoportokba sorolta annak függvényében, hogy mekkora jelentőségük volt az érintett piacon, így véve figyelembe a tényleges gazdasági lehetőségüket arra, hogy kárt okozzanak a versenyben. E célból a Bizottság a 2001. üzleti évben az útépítési bitumen spanyol piacán fennálló, az eladások értékében kifejezett részesedésükre támaszkodott.

20

A Repsol és a PROAS, melyek piaci részesedése a 2001. üzleti évben 34,04%‑ot, illetve 31,67%‑ot tett ki, az első kategóriába kerültek, a BP 15,19%‑os piaci részesedéssel a második kategóriába és a Nynäs, valamint a fellebbezők, amelyek piaci részesedése 4,54%‑ot, illetve 5,24%‑ot tett ki, a harmadik kategóriába. Ennek alapján a Bizottság a kiszabandó bírságok kiindulási összegét a következőképpen határozta meg:

21

A kellő visszatartó hatást biztosító mértékű bírságok összegének meghatározása céljából a Bizottság azt találta helyesnek, hogy a BP‑re és a Repsolra kiszabandó bírság összegére 1,8, illetve 1,2 szorzótényezőt alkalmaz azok 2006. évi teljes üzleti forgalma alapján, amely a vitatott határozat elfogadása előtti utolsó üzleti év volt, azonban nem alkalmaz szorzótényezőt a PROAS‑ra, a Nynäsra és a fellebbezőkre kiszabandó bírság összegére.

22

Miután a bírságok kiindulási összegét a jogsértés időtartamának függvényében megnövelte, amivel a bírság alapösszege a GALP Energía España esetében 9625000 euróra, a Petróleos de Portugal esetében pedig 7150000 euróra emelkedett, a Bizottság megállapította azt is, hogy a Repsolra és a PROAS‑ra kiszabandó bírságok összegét 30%‑kal növelni kell azon súlyosító körülmény miatt, hogy e két vállalkozás volt a kartell vezetője.

23

A Bizottság összehasonlította a fellebbezők szerepét a Repsol, a PROAS és a BP szerepével, és megvizsgálta, hogy igazolt‑e a bírságok összegének csökkentése. A Bizottság helyesnek találta megkülönböztetni a fellebbezők által játszott eltérő szerepet, tekintettel azok jogsértésben való korlátozottabb részvételére, és úgy határozott, hogy 10%‑kal csökkenti a bírságuk összegét.

24

A Galp Energía Españát és a Petróleos de Portugalt tehát a vitatott határozat rendelkező részének 2. cikkében egyetemlegesen 8662500 euró összegű bírság megfizetésére kötelezték, melyből 6435000 eurót a Galp Energía SGPS‑szel egyetemlegesen kellett megfizetni.

25

A Törvényszék Hivatalához 2007. december 19‑én benyújtott fellebbezésükkel a fellebbezők a vitatott határozat részben vagy egészben történő megsemmisítését, másodlagosan pedig a rájuk kiszabott bírság összegének csökkentését kérték.

26

Kérelmük alátámasztására a fellebbezők kilenc jogalapot hoztak fel.

27

A Törvényszék elfogadta a fellebbezők harmadik jogalapját és megsemmisítette a határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az megállapította, hogy a Galp Energía España, a Petróleos de Portugal és a Galp Energia SGPS a spanyol bitumenpiacon megállapodások és összehangolt magatartások összességében vett részt, amennyiben e jogsértés egyrészt a piac és az ügyfelek felosztására irányuló megállapodások végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozó rendszert, másrészt a piac és az ügyfelek felosztására irányuló megállapodásoktól való eltérések korrigálására szolgáló kompenzációs mechanizmust foglal magában.

28

E tekintetben, ahogyan az többek között a megtámadott ítélet 215., 292., 293. és 301. pontjából kitűnik, a Törvényszék kizárólag a tényállás időszakából származó bizonyítékokat vett figyelembe annak megállapításához, hogy a fellebbezők felelőssége a felügyeleti rendszer és a kompenzációs mechanizmus tekintetében nem volt bizonyított. A Törvényszék ezért elutasította V. C., a Petrogal Española SA (jelenleg Galp Energía España) bitumenértékesítési igazgatója 2007. december 6‑i nyilatkozatának figyelembevételét, melyet a fellebbezők nyújtottak be a bírósági eljárás iratai közé, így azt a Bizottság a vitatott határozatban terhelő bizonyítékként nem vette számításba.

29

Mindazonáltal a megtámadott ítélet 611., 625. és 626. pontjában V. C. 2007. december 6‑i nyilatkozata alapján a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezőknek tudomása volt a kartell más tagjainak a kompenzációs mechanizmusban való részvételéről, hogy előre láthatták más tagoknak a felügyeleti rendszerben való részvételét is, és ebből következően felelőssé tehetők a jogsértés e két alkotóeleméért is.

30

E tényezők alapján a Törvényszék a megtámadott ítélet 630. pontjában kimondta, hogy nincs helye a bírság kiindulási összege csökkentésének, viszont a megtámadott ítélet 632. pontjában szükségesnek találta növelni a Bizottság által enyhítő körülmények figyelembevételével alkalmazott bírságcsökkentés mértékét.

31

Az említett ítélet 635. és 636. pontjában a Törvényszék tehát részben elfogadta a kilencedik jogalapot, és a vitatott határozatban alkalmazott 10%‑os csökkentésen felül további 4%‑kal csökkentette a bírság összegét.

32

A Törvényszék elutasította a felek többi megsemmisítés iránti jogalapját, az ötödik és a hatodik jogalapot is beleértve, amelyeket az árak összehangolásában való részvételükre, valamint az annak időtartamára vonatkozó megállapítás jogellenességére alapítottak.

33

Következésképpen a Törvényszék a vitatott határozat rendelkező részének 2. pontjában a Galp Energía Españával és a Petróleos de Portugallal szemben kiszabott bírság összegét 8277500 euróban, a Galp Energia SGPS‑szel szemben ugyanezen cikkben kiszabott bírság összegét pedig 6149000 euróban rögzítette.

34

Fellebbezésükben a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

35

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

36

Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők három jogalapra hivatkoznak.

37

Első jogalapjukban, amely három részből áll, a fellebbezők azt állítják hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az EK 81. cikk (1) bekezdését, elferdítette a bizonyítékokat és megsértette a bizonyítékok értékelésére vonatkozó eljárási szabályokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 48. cikkében biztosított ártatlanság vélelmének általános elvét, azáltal, hogy a megtámadott ítélet 407. és 456. pontjában kimondta, hogy nem lehet úgy tekinteni, hogy a Bizottság jogellenesen állapította meg a fellebbezők „2002‑ig tartó” részvételét az árak összehangolásában. Emellett szerintük a Törvényszék e megállapítást nem indokolta a jogilag megkövetelt módon.

38

Jogalapjuk első részében a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 370–408. pontjában – annak megállapításakor, hogy a Bizottság bizonyította a fellebbezők részvételét 1995 és 2002 között az árak összehangolásában – nem vett számításba két mentő körülményt, vagyis azt, hogy sem a BP engedékenységi kérelme, sem a BP által benyújtott, a tényállás időszakából származó dokumentumok nem említik, hogy a fellebbezők részt vettek az árak összehangolásában.

39

Jogalapjuk második részében a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék nem állapította meg, hogy a vitatott határozat semmiféle bizonyítékot nem tartalmaz a fellebbezőknek az árak összehangolásában való állítólagos részvételének kezdő időpontját illetően.

40

E tekintetben a fellebbezők azzal érvelnek, hogy a Repsol és a PROAS által engedékenység címén tett nyilatkozatok semmiféle konkrét tényt, köztük időpontokat, találkozókat, telefonhívásokat vagy áremeléseket nem említenek, és e nyilatkozatok nem kellően pontosak és egybehangzóak ahhoz, hogy bizonyítsák a fellebbezők részvételét 1995 és 2002 között az árak összehangolásában. Ezzel kapcsolatban rámutatnak arra is, hogy a piacfelosztás kezdő időpontja nem tekinthető a Petróleos de Portugal ármegállapodásban való részvétele kezdő időpontjának, mivel e két megállapodás a vitatott határozat szerint a kartell különböző vetületeit alkotta.

41

Jogalapjuk harmadik részében a fellebbezők azért kritizálják a Törvényszéket, mert azt állapította meg, hogy a Galp Energía España 2000. október 18‑i és 19‑i belső elektronikuslevél‑váltása, melyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 387–404. pontjában értékelt, a tényállás időszakából származó, a fellebbezők árak összehangolásában való részvételét alátámasztó bizonyítéknak minősül.

42

A Bizottság álláspontja szerint e jogalap teljes egészében elfogadhatatlan, illetve mindenesetre megalapozatlan.

43

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 256. cikkből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából következik, hogy a fellebbezésnek pontosan meg kell jelölnie a megtámadott ítélet vitatott elemeit, valamint azokat a jogi érveket, amelyek kifejezetten alátámasztják e kérelmet, a fellebbezés vagy az érintett jogalap elfogadhatatlanságának terhe mellett (lásd többek között: Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Így nem felel meg e követelményeknek és elfogadhatatlannak kell nyilvánítani azt a jogalapot, amelyre vonatkozó érvelés nem kellően pontos és megalapozott ahhoz, hogy a Bíróság elvégezhesse a jogszerűség vizsgálatát (lásd ebben az értelemben: Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Márpedig az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésére, a vitatott határozat indokolásának hiányára, a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos eljárási szabályok, valamint az ártatlanság vélelmének megsértésére vonatkozó érvek, akárcsak a tények elferdítésére vonatkozó állítások nem határozzák meg kellő pontossággal a Törvényszék állítólagos téves jogalkalmazását, hanem általános és alá nem támasztott állításokból állnak, így azokat mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.

46

A jelen jogalap első és harmadik részének azon vetületét illetően, amelyben a fellebbezők azt kifogásolják hogy a Törvényszék egyrészt nem vett számításba két mentő körülményt annak megállapításakor, hogy a Bizottság bizonyította a fellebbezők részvételét 1995 és 2002 között az árak összehangolásában, másrészt megállapította, hogy a fellebbezők 2000. október 18‑i és 19‑i belső elektronikuslevél‑váltása a tényállás időszakából származó, a fellebbezők árak összehangolásában való részvételét alátámasztó bizonyítéknak minősül, elegendő emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Következésképpen kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – feltéve, hogy nem ezek elferdítéséről van szó, amelyre a jelen ügyben a fellebbezők csupán nem pontosított és alá nem támasztott módon hivatkoznak – nem olyan jogkérdés, amelyet fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kell vizsgálnia (lásd többek között ebben az értelemben: Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 84. pont).

47

Következésképpen ezeket az érveket mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.

48

A jelen jogalap második részének azon vetületét illetően, amelyben a fellebbezők azt kifogásolják hogy a Törvényszék nem állapította meg, hogy a vitatott határozat semmiféle bizonyítékot nem tartalmaz a fellebbezőknek az árak szóban forgó összehangolásában való állítólagos részvételének kezdő időpontját illetően, elegendő rámutatni, hogy állításukkal ellentétben a fellebbezők ezen érvelést nem hozták fel a Törvényszék előtt. Ez az érvelés tehát új, ezért elfogadhatatlan.

49

A fentiek alapján az első jogalapot mint elfogadhatatlant teljes egészében el kell utasítani.

50

A fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette a Charta 47. cikkét és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én kelt egyezmény (kihirdette az 1993. évi XXXI. tv.) (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy nem hozott határozatot észszerű határidőn belül, ami indokolja a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését vagy másodlagosan a rájuk kiszabott bírság jelentős csökkentését.

51

A fellebbezők előadják, hogy megsemmisítés iránti keresetüket 2007. december 19‑én nyújtották be, az írásbeli szakasz 2008. október 21‑én zárult, a szóbeli szakasz 2012. november 12‑én ért véget, a tárgyalást 2013. január 24‑én tartották, és 2013. szeptember 16‑án hirdettek ítéletet.

52

Mivel az eljárás egésze öt évet és kilenc hónapot (69 hónap) vett igénybe, melyből négy év és egy hónap (49 hónap) telt el az írásbeli szakasz lezárása és a szóbeli szakasz megnyitása között, a fellebbezők a Bíróság által a Baustahlgewebe kontra Bizottság ítéletben (C‑185/95 P, EU:C:1998:608) meghatározott szempont alapján úgy vélik, hogy a Törvényszék nem teljesítette az észszerű időn belüli határozathozatalra vonatkozó kötelezettségét.

53

A fellebbezők e tekintetben hangsúlyozzák, hogy egyrészt az ügy jóval kevésbé volt bonyolult, mint a Törvényszék előtti kartellügyek többsége és a keresetek száma korlátozott volt, mivel csupán a kartell négy tagja indított keresetet, másrészt a Törvényszék előtti eljárás túlzott időtartama semmiképpen sem tudható be az ő magatartásuknak.

54

A Bizottság a maga részéről azzal érvel, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint amennyiben az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása nincs hatással a jogvita kimenetelére, a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése nem orvosolná az észszerű időn belüli határozathozatal megsértését.

55

Emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben valamely uniós bíróság megsérti a Charta 47. cikkének második bekezdéséből eredő azon kötelezettségét, hogy az előtte folyamatban lévő ügyeket észszerű időn belül tárgyalja, ezt a Törvényszék előtt indított kártérítés iránti eljárás keretében lehet szankcionálni, mivel az ilyen kereset hatékony jogorvoslatot képez. Ezért az észszerű időn belüli határozathozatal Törvényszék általi elmulasztásából eredő kár megtérítése iránti kérelmet nem lehet fellebbezés formájában közvetlenül a Bíróság elé terjeszteni, hanem azt magához a Törvényszékhez kell benyújtani (Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 66. pont; ICF kontra Bizottság ítélet, C‑467/13 P, EU:C:2014:2274, 57. pont; Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet, C‑580/12 P, EU:C:2014:2363, 17. és 18. pont).

56

Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése értelmében hatáskörrel rendelkező Törvényszék, amelyhez kártérítési keresetet nyújtottak be, köteles az ilyen keresetről a kifogásolt időtartamú eljárás alapjául szolgáló jogvitában eljárótól eltérő összetételű tanácsban határozatot hozni (lásd ebben az értelemben: Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 67. pont; ICF kontra Bizottság ítélet, EU:C:2014:2274, 58. pont; Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet, C‑580/12 P, EU:C:2014:2363, 19. pont).

57

Következésképpen, mivel a jelen ügyben nyilvánvaló – anélkül, hogy a feleknek erre vonatkozóan további adatokkal kellene szolgálniuk –, hogy a Törvényszék kellően súlyosan megsértette az ügy észszerű időn belüli elbírálására vonatkozó kötelezettségét, a Bíróság ezt megállapíthatja (lásd ebben az értelemben: Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 90. pont; ICF kontra Bizottság ítélet, EU:C:2014:2274, 59. pont; Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet, C‑580/12 P, EU:C:2014:2363, 20. pont).

58

A jelen ügyben erről van szó. A Törvényszék előtti eljárás időtartama, vagyis közel öt év és kilenc hónap, amelybe többek között azon négy év és egy hónapos időszak is beletartozik, amely bármiféle eljárási cselekmény nélkül telt el az írásbeli szakasz lezárulta és a tárgyalás között, nem magyarázható sem az ügy jellegével, sem annak bonyolultságával, sem pedig az ügy összefüggéseivel. Ugyanis egyrészt a Törvényszék elé terjesztett jogvita nem volt különösen bonyolult. Másrészt sem a megtámadott ítéletből, sem a felek által előadott adatokból nem tűnik ki, hogy e tétlenség időszaka objektíven igazolt volna vagy a fellebbezőknek abban szerepe lett volna.

59

A jelen ítélet 55. pontjában kifejtett megfontolásokból azonban az következik, hogy a jelen fellebbezés harmadik jogalapját el kell utasítani.

60

A fellebbezők második jogalapja három részből áll.

61

E jogalap első részében a fellebbezők azzal érvelnek, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 625., 626. és 630. pontjában hatáskörét túllépve tévesen alkalmazta a jogot, mivel a hivatalból vizsgált jogalap keretében korlátlan felülvizsgálati jogkörével élve megállapította a fellebbezők felelősségét az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértésének két eleme, vagyis a kompenzációs mechanizmus ismerete és a felügyeleti rendszer előreláthatósága tekintetében.

62

A Törvényszék továbbá a jelen ügyben a kereseten túlterjedően hozott határozatot, mivel a Bizottság a vitatott határozatban nem támaszkodott ezekre az indokokra, azokra a fellebbezők sem hivatkoztak a megsemmisítés iránti jogalapokban, és azokról semmilyen vita nem zajlott, leszámítva azt, amelyet V. C. nyilatkozatának elfogadhatóságával kapcsolatban lefolytattak.

63

A Bizottság a maga részéről azt állítja, hogy a Törvényszéknek lehetősége volt arra, hogy a fellebbezőkre kiszabott bírság mértékének meghatározásakor figyelembe vegye, hogy a fellebbezők tudtak a felügyeleti rendszerről és a kompenzációs mechanizmusról, mivel ténykérdésről van szó. A Bizottság szerint a Törvényszék ugyanígy járhatott el V. C. nyilatkozatával kapcsolatban is, különösen azért, mert a KNP BT kontra Bizottság ítélet (C‑248/98 P, EU:C:2000:625) 40. pontjában a Bíróság elismerte a Törvényszék azon lehetőségét, hogy a bírság megfelelő jellegének értékelésekor – az indokolási kötelezettség alapján megkövetelt elemként – olyan kiegészítő információkat vegyen figyelembe, amelyek nem szerepeltek a felülvizsgálat céljából elé tárt határozatban. Végül a Bizottságnak az az álláspontja, hogy a jogalap hatástalan, mivel a Törvényszék már csökkentette a bírság összegét.

64

Második jogalapjuk második részében a fellebbezők azt állítják hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 624. és 625. pontjában annak kimondásával, hogy korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében figyelembe kellett vennie V. C. nyilatkozatát a fellebbezők arra vonatkozó felelősségének bizonyítása érdekében, hogy tudomással rendelkeztek a kompenzációs mechanizmusról és előre látták a felügyeleti rendszert, megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot, ideértve a fegyveregyenlőség elvét, valamint a védelemhez való jogot, közelebbről a kontradiktórius eljárás elvét.

65

A Törvényszék azzal sértette meg ezen elveket, hogy a határozathozatal előtt nem közölte pontosan a fellebbezőkkel ezen új kifogás természetét és indokát az EJEE 6. cikkében, valamint a Charta 47. és 48. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően.

66

A Bizottság vitatja ezen érveket, azt hangsúlyozva, hogy a fellebbezőknek a felügyeleti rendszerről és a kompenzációs mechanizmusról való tudomását illetően a V. C. által szolgáltatott bizonyítékokra először a fellebbezők hivatkoztak. Abszurd volna tehát, ha a fellebbezők azt állítanák, hogy nem szerezhettek tudomást ezekről a bizonyítékokról.

67

Második jogalapjuk harmadik részében a fellebbezők előadják, hogy azzal, hogy megállapította a jogsértés két alkotóeleméért való felelősségüket, a Törvényszék a megtámadott ítélet 626. pontjában elferdítette a bizonyítékokat, és megsértette az ártatlanság vélelmének elvét. A megállapítás V. C. nyilatkozatának hiányos idézésén alapul, amelyből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy V. C. semmilyen tudomással nem rendelkezett a vitatott határozat tárgyát képező kompenzációs mechanizmus jellegéről.

68

A Bizottság szerint ezzel szemben a Törvényszék nem ferdítette el a V. C. nyilatkozatában szereplő bizonyítékokat.

69

A második jogalapnak az e jogalap második részével együttesen értelmezett első részében a fellebbezők azt kifogásolják hogy a Törvényszék túllépte korlátlan felülvizsgálati jogkörének az EUMSZ 261. cikkben és az 1/2003 rendelet 31. cikkében meghatározott korlátait.

70

E jogalap első része megalapozottságának értékeléséhez mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy miután egyrészt a megtámadott ítélet 265., 266., 270. és 292. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította a fellebbezők részvételét a kompenzációs mechanizmusban és a szóban forgó felügyeleti rendszerben, másrészt ezen ítélet 282. pontjában kimondta, hogy a Bizottság a fellebbezők felelősségének megállapítása érdekében a vitatott határozatot nem más indokra alapozta, mint a fellebbezők e két alkotóelemben való részvételére, a Törvényszék ez említett ítélet 624–626. és 630. pontjában a következőket állapította meg:

71

Emlékeztetni kell arra is, hogy a Bizottság által az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásokban hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának rendszere az intézmények jogi aktusainak az EUMSZ 263. cikkben létrehozott jogszerűségi vizsgálatából áll, amely az EUMSZ 261. cikk alapján a felperesek kérelmére a Bizottság által e téren kiszabott szankciók tekintetében a Törvényszék által gyakorolt korlátlan felülvizsgálati jogkörrel egészíthető ki (Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 42. pont).

72

E tekintetben, ahogyan azt a Bíróságnak már többször alkalma nyílt pontosítani, az EUMSZ 263. cikkben foglalt jogszerűségi vizsgálat a Bizottság által az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásokban hozott határozatok valamennyi elemére kiterjed, amelyeket a Törvényszék mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálatnak vet alá a felperesek által felhozott jogalapok fényében (lásd ebben az értelemben: KME Germany és társai kontra Bizottság ítélet, C‑272/09 P, EU:C:2011:810, 102. és 109. pont; Chalkor kontra Bizottság ítélet, C‑386/10 P, EU:C:2011:815, 62. és 82. pont; Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 56. és 59. pont) és az általuk bemutatott bizonyítékok összességére tekintettel, függetlenül attól, hogy azok a határozat meghozatala előtt vagy után keletkeztek, hogy azokra már korábban, a közigazgatási eljárásban hivatkoztak vagy először a Törvényszékhez benyújtott keresetben mutatták be őket, amennyiben e bizonyítékok relevánsak a Bizottság határozatának jogszerűségi vizsgálatához (lásd ebben az értelemben: Knauf Gips kontra Bizottság ítélet, C‑407/08 P, EU:C:2010:389, 87–92. pont).

73

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságok az EUMSZ 263. cikkben foglalt jogszerűségi vizsgálat keretében nem helyettesíthetik a szóban forgó jogi aktus kibocsátójának indokolását a saját indokolásukkal (lásd ebben az értelemben: Frucona Košice kontra Bizottság ítélet, C‑73/11 P, EU:C:2013:32, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74

Továbbá az EUMSZ 261. cikk kimondja, hogy „[a]z Európai Parlament és a Tanács által közösen, illetve a Tanács által e szerződés rendelkezéseinek értelmében elfogadott rendeletek a bennük előírt szankciók tekintetében teljes körű mérlegelési jogkört ruházhatnak a Bíróságra”. Az e rendelkezésben számára biztosított lehetőséggel élve az uniós jogalkotó az 1/2003 rendelet 31. cikkében előírta, hogy „a Bíróság korlátlan jogkörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben a Bizottság bírságot vagy kényszerítő bírságot határozott meg, [és hogy a] Bíróság törölheti, csökkentheti vagy növelheti a kiszabott bírság vagy kényszerítő bírság összegét.”

75

Így, mivel az uniós bíróság az említett EUMSZ 261. cikkben és az 1/2003 rendelet 31. cikkében előírt korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolja, a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl felhatalmazással rendelkezik arra, hogy e szankció összegének meghatározása tekintetében a Bizottság – az ezen összeget eredetileg meghatározó jogi aktus kibocsátója – értékelését a saját értékelésével helyettesítse (lásd ebben az értelemben: Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, C‑3/06 P, EU:C:2007:88, 61. pont).

76

Azonban az EUMSZ 263. cikkben előírt jogszerűségi vizsgálattól eltérően e korlátlan felülvizsgálati jogkör szigorúan a bírság összegének meghatározására korlátozódik (lásd ebben az értelemben: Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, C‑3/06 P, EU:C:2007:88, 62. pont; Alliance One International kontra Bizottság ítélet, C‑679/11 P, EU:C:2013:606, 105. pont; Bizottság és társai kontra Siemens Österreich és társai ítélet, C‑231/11 P–C‑233/11 P, EU:C:2014:256, 126. pont; Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 45. pont).

77

Ebből következik, hogy a Törvényszéket az 1/2003 rendelet 31. cikke alapján megillető korlátlan felülvizsgálati jogkör csupán a Bizottság által kiszabott bírság Törvényszék általi értékelésére vonatkozik, kizárva a Bizottság által a Törvényszék elé terjesztett határozatban jogszerűen megállapított jogsértés alkotóelemeinek bármilyen módosítását.

78

Márpedig, ahogyan az a jelen ítélet 70. pontjában szerepel, a jelen ügyben annak ellenére, hogy megállapítást nyert, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a fellebbezők részt vettek a kompenzációs mechanizmusban, valamint a felügyeleti rendszerben, és hogy a vitatott határozat nem alapul semmilyen más indokon, mint a fellebbezőknek a jogsértés e két alkotóelemében való részvételén, a Törvényszék a korlátlan felülvizsgálati jogköre keretében a megtámadott ítélet 625., 626. és 630. pontjában arra a megállapításra jutott, hogy a fellebbezőknek tudomása volt a kartell többi tagjának a kompenzációs mechanizmusban való részvételéről, továbbá a fellebbezők előre láthatták azok részvételét a felügyeleti rendszerben. Következésképpen a Törvényszék kimondta, hogy egyrészt a fellebbezők felelősségre vonhatók az EUMSZ 101. cikk alapján, másrészt ezt figyelembe kell venni a bírság összegének meghatározásakor.

79

Ekképpen eljárva a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.

80

Mivel a második jogalap első része megalapozott, e jogalapnak helyt kell adni.

81

Következésképpen a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni annyiban, amennyiben a rendelkező részének 3. pontjában a fellebbezőkre kiszabott bírság új összegét az ugyanezen ítélet 625., 626. és 630. pontjában a korlátlan felülvizsgálati jogköre alkalmazásával tett azon téves megállapítás figyelembevételével határozta meg, amely szerint a fellebbezőknek tudomása volt a kartell más tagjainak a kompenzációs mechanizmusban való részvételéről, valamint előre láthatták a kartell más tagjainak részvételét a felügyeleti rendszerben, következésképpen emiatt felelősségre vonhatók.

82

A fentiekre tekintettel a második jogalap második részének fennmaradó elemeiről és a harmadik jogalapról nem szükséges határozni.

83

A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése esetén a Bíróság maga is eldöntheti érdemben az ügyet, ha a per állása ezt megengedi.

84

A jelen ügyben ez a helyzet áll fenn, mivel a Bíróságnak minden szükséges adat a rendelkezésre áll a keresetről való határozathozatalhoz.

85

E tekintetben rá kell mutatni, hogy a vitatott határozat a megtámadott ítélettel részlegesen megsemmisített rendelkező részének 1. pontjára tekintettel és a jelen fellebbezés első jogalapjának a jelen ítélet 48. pontjában való elutasítására figyelemmel véglegesen megállapítást nyert, hogy a fellebbezőket felelősségre kell vonni a GALP Energía España, valamint a Petróleos de Portugal esetében az 1995. január 31‑e és 2002. október 1‑je közötti, a GALP Energía SGPS esetében pedig az 1999. április 22‑e és 2002. október 1‑je közötti időszakban az útburkoló bitumen ágazatban (a Kanári‑szigetek kivételével) a spanyol területet érintően a piac felosztásából és az árak rögzítéséből álló megállapodások és összehangolt magatartások összességében való részvételért.

86

Ugyanis a Törvényszék által a fellebbezőknek a kompenzációs mechanizmusban, valamint a felügyeleti rendszerben való részvételére vonatkozó bizonyítékok hiányában tett megállapítás az EUMSZ 264. cikk első bekezdése értelmében nem olyan jellegű, hogy a vitatott határozat egészének megsemmisítését vonná maga után, mivel e tényezők az érintett jogsértéshez képest járulékos jellegűek. Ugyanis az a körülmény, hogy a Bizottság nem szolgáltatott bizonyítékot a fellebbezők ilyen részvételére vonatkozóan, nem változtat a vitatott határozat lényegén, mivel az általa megállapított egységes és folyamatos jogsértés lényegében két fő jogsértéscsoportból áll, ahogyan az a jelen ítélet 12. és 13. pontjából kitűnik, mégpedig a piac felosztásából és az árak összehangolásából (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EU:C:2012:778, 36–38. pont).

87

A fentiekre tekintettel az EUMSZ 261. cikkben és az 1/2003 rendelet 31. cikkében a Bíróság számára biztosított korlátlan felülvizsgálati jogkör alkalmazásával határozni kell a fellebbezőkre kiszabandó bírság összegéről (Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet, C‑580/12 P, EU:C:2014:2363, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Bíróság az alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében maga dönti el érdemben az ügyet, a korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlása keretében jogosult arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje (lásd többek között: KME Germany és társai kontra Bizottság ítélet, C‑389/10 P, EU:C:2011:816, 130. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89

A bírság összegének meghatározása céljából a Bíróság feladata, hogy saját maga értékelje az ügy körülményeit és a szóban forgó jogsértés jellegét (Nederlandsche Banden‑Industrie‑Michelin kontra bizottság ítélet, 322/81, EU:C:1983:313, 111. pont).

90

Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése alapján e feladat minden egyes megbírságolt vállalkozás esetén a jogsértés súlyának és időtartamának figyelembevételét feltételezi, többek között az indokolásra, az arányosságra, a szankciók egyéniesítésére, valamint az egyenlő bánásmódra vonatkozó elvek tiszteletben tartása mellett (lásd ebben az értelemben: Bizottság és társai kontra Siemens Österreich és társai ítélet, C‑231/11 P–C‑233/11 P, EU:C:2014:256, 53. és 56. pont; Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet, C‑580/12 P, EU:C:2014:2363, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Bizottság kontra Parker Hannifin Manufacturing és Parker‑Hannifin, C‑434/13 P, EU:C:2014:2456, 77. pont) anélkül, hogy a Bíróság kötve volna a Bizottság által az iránymutatásokban meghatározott, tájékoztató jellegű szabályokhoz (lásd analógia útján: Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑310/99, EU:C:2002:143, 52. pont), noha ez utóbbiak iránymutatásul szolgálhatnak az uniós bíróságok számára korlátlan felülvizsgálati jogkörük gyakorlása során (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet,C‑441/11 P, EU:C:2012:778, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

91

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a fellebbezők Spanyolország területén jelentős időtartamon – a GALP Energía España és a Petróleos de Portugal esetében hét éven és nyolc hónapon, a GALP Energía SGPS esetében pedig három éven és öt hónapon – keresztül egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt, amely lényegében a piac felosztására és az árak összehangolására irányuló megállapodásokból állt, és amely jogsértés jellegénél fogva különösen súlyos (lásd ebben az értelemben: Versalis kontra Bizottság ítélet, C‑511/11 P, EU:C:2013:386, 83. pont).

92

Figyelembe kell venni azt is, hogy egyéni helyzetüket illetően a fellebbezők 4,54%‑os piaci részesedéssel rendelkeztek – ahogyan az a vitatott határozat 514. pontjából kitűnik –, ami lehetővé teszi annak megállapítását – ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 631. pontjában tette –, hogy a fellebbezők méretüknél fogva nem tudtak jogsértő magatartásukkal rendkívül komoly kárt okozni a versenyben. Ráadásul a Bizottság helyesen mutatott rá a vitatott határozat 566. és 567. pontjában arra, hogy a fellebbezők más vállalkozásokhoz képest korlátozottabb módon vettek részt a jogsértésben.

93

A fellebbezőkre kiszabandó bírság összegének meghatározása céljából a Bíróság el kívánja fogadni a Bizottság és a Törvényszék által a bírság alapösszegét illetően elvégzett értékelést, valamint annak 10%‑os csökkentését a fellebbezőknek a vitatott jogsértésben való korlátozott részvétele miatt. Mindazonáltal a vitatott határozatban már elvégzett 10%‑os csökkentésen felül az alapösszeg további 10%‑os csökkentését kell alkalmazni amiatt, hogy a Bizottság nem bizonyította a fellebbezők részvételét a kompenzációs mechanizmusban, valamint a felügyeleti rendszerben.

94

Ilyen körülmények között és az adott ügy körülményeire tekintettel (lásd: Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet, C‑580/12 P, EU:C:2014:2363, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) a GALP Energía Españára és a Petróleos de Portugalra egyetemlegesen kiszabott bírság összegét 7,7 millió euróban kell megállapítani, amelyből a GALP Energía SGPS 5,72 millió euróig egyetemlegesen felelős.

95

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

96

Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ezenkívül ugyanezen szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Bíróság határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

97

E tekintetben a jelen ügy körülményeit figyelembe véve úgy kell határozni, hogy a fellebbezők viseljék a fellebbezési eljárásban a Bizottság részéről felmerült költségeknek, valamint az ezen eljárásban felmerült saját költségeik kétharmadát, továbbá hogy a Bizottság viselje a saját költségeinek és az ezen eljárásban a fellebbezők részéről felmerült költségek egyharmadát. Egyébiránt a fellebbezők által a Törvényszék előtt felhozott jogalapokra tekintettel, amelyek egy részét a Bíróság véglegesen elutasította, a felek maguk viselik az elsőfokú eljárással kapcsolatban felmerült saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: