C‑585/13. P. sz. ügy
Europäisch‑Iranische Handelsbank AG
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Fellebbezés — Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések — A pénzeszközök befagyasztása — A pénzeszköz‑átutalások korlátozása — Jegyzékbe vett szervezeteknek a korlátozó intézkedések elkerüléséhez vagy megsértéséhez nyújtott segítség”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. március 5.
Fellebbezés – Jogalapok – A tények és bizonyítékok téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A tények és a bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét
(EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)
Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Az illetékes nemzeti hatóságok azon hatásköre, hogy az ügyletek bizonyos kategóriájára vonatkozó általános jóváhagyást bocsássanak ki – Hiány
(423/2007 tanácsi rendelet, 7–10. cikk, és 961/2010 tanácsi rendelet, 16–19., és 21. cikk)
Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével végrehajtott ügyletek – A megengedhetőség feltételei
(423/2007 tanácsi rendelet, 7–10. cikk, és 961/2010 tanácsi rendelet, 16–19., és 21. cikk)
Európai uniós jog – Elvek – Jogbiztonság – Uniós szabályozás – Az egyértelműség és az előreláthatóság követelménye
Európai uniós jog – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek – Az adminisztráció által adott pontos ígéretek
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 48., 49. pont)
A közös kül‑ és biztonságpolitika, és konkrétabban az Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések területén egyes pénzeszközök felszabadítása kivételt jelent a pénzeszközök befagyasztásának elve alól, és a hatáskörrel rendelkező hatóságnak esetenkénti értékelést kell végeznie, és ezért nem megengedett azon ügyletek bizonyos kategóriájára vonatkozó általános jóváhagyás kibocsátása, amelyek tekintetében az érintett szervezetek mentesülnek az engedély esetenkénti kérelme alól.
Ez a következtetés levonható az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7–10. cikkének, valamint az említett rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 16–19. és 21. cikkének egyértelmű, pontos és részletes szövegéből, amelyek minden esetben előírják a pénzeszközöknek a hatáskörrel rendelkező hatóság általi felszabadítására vonatkozó feltételek ellenőrzését, és az esettől függően a Szankcióbizottság vagy a tagállamok és a Bizottság abból a célból történő tájékoztatását, hogy azok az alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelően esetlegesen reagálhassanak.
(vö. 76., 77. pont)
A közös kül‑ és biztonságpolitika, és konkrétabban az Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések területén a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével végrehajtott ügyletek sérthetik az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében, illetve az említett rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében foglalt tilalmat, amennyiben azokat a tilalmi intézkedések kijátszása céljából bonyolítják le.
Ugyanis a 423/2007 rendelet 7–10. cikke, valamint a 961/2010 rendelet 16–19. és 21. cikke együttes rendelkezéseinek hatékony érvényesülését sértené, ha valamely jegyzékbe nem vett szervezet szabadon bonyolíthatna ügyleteket jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével adósságrendezés vagy finanszírozások kezelése céljából valamely jegyzékbe vett szervezet javára. Ebből következően a jegyzékbe nem vett szervezetnek mindig meg kell bizonyosodnia az ilyen ügyletek jogszerűségéről, adott esetben engedélyt kérve a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságtól.
(vö. 78., 79. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 93., 94. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 95. pont)
C‑585/13. P. sz. ügy
Europäisch‑Iranische Handelsbank AG
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Fellebbezés — Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések — A pénzeszközök befagyasztása — A pénzeszköz‑átutalások korlátozása — Jegyzékbe vett szervezeteknek a korlátozó intézkedések elkerüléséhez vagy megsértéséhez nyújtott segítség”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. március 5.
Fellebbezés — Jogalapok — A tények és bizonyítékok téves értékelése — Elfogadhatatlanság — A tények és a bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata — Kizártság, kivéve az elferdítés esetét
(EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)
Közös kül‑ és biztonságpolitika — Iránnal szembeni korlátozó intézkedések — Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása — Az illetékes nemzeti hatóságok azon hatásköre, hogy az ügyletek bizonyos kategóriájára vonatkozó általános jóváhagyást bocsássanak ki — Hiány
(423/2007 tanácsi rendelet, 7–10. cikk, és 961/2010 tanácsi rendelet, 16–19., és 21. cikk)
Közös kül‑ és biztonságpolitika — Iránnal szembeni korlátozó intézkedések — Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása — Jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével végrehajtott ügyletek — A megengedhetőség feltételei
(423/2007 tanácsi rendelet, 7–10. cikk, és 961/2010 tanácsi rendelet, 16–19., és 21. cikk)
Európai uniós jog — Elvek — Jogbiztonság — Uniós szabályozás — Az egyértelműség és az előreláthatóság követelménye
Európai uniós jog — Elvek — Bizalomvédelem — Feltételek — Az adminisztráció által adott pontos ígéretek
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 48., 49. pont)
A közös kül‑ és biztonságpolitika, és konkrétabban az Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések területén egyes pénzeszközök felszabadítása kivételt jelent a pénzeszközök befagyasztásának elve alól, és a hatáskörrel rendelkező hatóságnak esetenkénti értékelést kell végeznie, és ezért nem megengedett azon ügyletek bizonyos kategóriájára vonatkozó általános jóváhagyás kibocsátása, amelyek tekintetében az érintett szervezetek mentesülnek az engedély esetenkénti kérelme alól.
Ez a következtetés levonható az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7–10. cikkének, valamint az említett rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 16–19. és 21. cikkének egyértelmű, pontos és részletes szövegéből, amelyek minden esetben előírják a pénzeszközöknek a hatáskörrel rendelkező hatóság általi felszabadítására vonatkozó feltételek ellenőrzését, és az esettől függően a Szankcióbizottság vagy a tagállamok és a Bizottság abból a célból történő tájékoztatását, hogy azok az alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelően esetlegesen reagálhassanak.
(vö. 76., 77. pont)
A közös kül‑ és biztonságpolitika, és konkrétabban az Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések területén a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozóként jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével végrehajtott ügyletek sérthetik az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében, illetve az említett rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében foglalt tilalmat, amennyiben azokat a tilalmi intézkedések kijátszása céljából bonyolítják le.
Ugyanis a 423/2007 rendelet 7–10. cikke, valamint a 961/2010 rendelet 16–19. és 21. cikke együttes rendelkezéseinek hatékony érvényesülését sértené, ha valamely jegyzékbe nem vett szervezet szabadon bonyolíthatna ügyleteket jegyzékbe nem vett szervezet közvetítésével adósságrendezés vagy finanszírozások kezelése céljából valamely jegyzékbe vett szervezet javára. Ebből következően a jegyzékbe nem vett szervezetnek mindig meg kell bizonyosodnia az ilyen ügyletek jogszerűségéről, adott esetben engedélyt kérve a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságtól.
(vö. 78., 79. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 93., 94. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 95. pont)