C‑557/13. sz. ügy

Hermann Lutz

kontra

Elke Bäuerle

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — 1346/2000/EK rendelet — 4. és 13. cikk — Fizetésképtelenségi eljárás — A fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt végzett foglaláson alapuló, ezen eljárás megindítását követően teljesített kifizetés — A hitelezők érdekeire hátrányos jogügylettel szemben benyújtott megtámadási kereset — Elévülési, a megtámadási kereset érvényesítésére vonatkozó és jogvesztő határidő — A megtámadási kereset eljárási szabályai — Az alkalmazandó jog”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. április 16.

  1. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Fizetésképtelenségi eljárás – 1346/2000 rendelet – Hátrányt okozó jogcselekmények – Alkalmazandó jog – A lex fori concursus alkalmazására vonatkozó általános szabály alóli kivétel – Terjedelem – A megtámadási kereset tárgyát képező, a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt keletkezett dologi jog alapján teljesített jogügylet – E jog érvényesítésének lehetősége az ilyen eljárás megindítását követően – A lex causae alkalmazása

    (1346/2000 tanácsi rendelet, 5. cikk, (1) bekezdés, és 13. cikk)

  2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Fizetésképtelenségi eljárás – 1346/2000 rendelet – Hátrányt okozó jogcselekmények – Alkalmazandó jog – A lex fori concursus alkalmazására vonatkozó általános szabály alóli kivétel – Hatály – Eljárásjogi határidők – Bennfoglaltság

    (1346/2000 tanácsi rendelet, 13. cikk)

  3. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Fizetésképtelenségi eljárás – 1346/2000 rendelet – Hátrányt okozó jogcselekmények – Alkalmazandó jog – A lex fori concursus alkalmazására vonatkozó általános szabály alóli kivétel – Hatály – A megtámadási kereset eljárási szabályai – Bennfoglaltság

    (1346/2000 tanácsi rendelet, 13. cikk)

  1.  A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy alkalmazandó az olyan helyzetre, amikor a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt lefoglalt összeg felszámoló által megtámadott kifizetésére csak ezen eljárás megindítása után került sor.

    Ugyanis az 1346/2000 rendelet 13. cikkében előírt azon általános szabály alóli kivételt, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira a lex fori concursus alkalmazandó, szigorúan kell értelmezni, és hatálya nem haladhatja meg az e célhoz szükséges mértéket. Az említett cikk akként történő értelmezése, hogy alkalmazandó a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő jogügyletekre is, meghaladja a jogos elvárások védelme és az eljárást megindító tagállamtól eltérő más tagállamokban folyó ügyletek biztonsága érdekében szükséges mértéket. Meg kell tehát állapítani, hogy az 1346/2000 rendelet 13. cikke főszabály szerint nem alkalmazható a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően létrejött jogügyletekre.

    E megállapítás ellenére azonban e kifizetésre egy dologi jog alapján került sor, és mivel e jog a fizetésképtelenségi eljárás adós társasággal szembeni megindítása előtt keletkezett, e kifizetés kifejezetten az 1346/2000 5. cikke (1) bekezdésének rendelkezései alapján fokozott védelemben részesülhet. Márpedig a hitelező számára a dologi joga tényleges érvényesítésének lehetővé tételéhez elengedhetetlen, hogy e hitelező a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően is érvényesíthesse ezt a jogát, főszabály szerint a lex causae alapján.

    (vö. 34–37., 40., 43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

  2.  A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az általa bevezetett kivétel vonatkozik a felszámoló által vitatott jogügyletre irányadó jog által előírt elévülési időkre, a megtámadási kereset érvényesítésének határidőire és a jogvesztő határidőkre.

    Mivel ugyanis az említett 13. cikk nem tesz különbséget az anyagi jogi és az eljárásjogi rendelkezések között, és különösen nem tartalmaz olyan feltételt, amely lehetővé teszi a határidők között az eljárási határidők azonosítását, valamely határidő eljárásjogi vagy anyagi jogi határidőnek minősítését szükségszerűen a lex causaera tekintettel kell elvégezni. Az 1346/2000 rendelet 13. cikkének olyan értelmezése, hogy a lex causae által eljárásjogi határidőnek minősített határidők ki vannak zárva e cikk hatálya alól, a tagállamok által elfogadott elméleti modellek függvényében önkényes hátrányos megkülönböztetéshez vezetne és egyértelműen akadályozná e cikk egységes alkalmazását.

    (vö. 47–49. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

  3.  A megtámadási kereset érvényesítése során tiszteletben tartandó eljárási szabályokat a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikke szerint a felszámoló által vitatott jogügyletre irányadó jog alapján kell meghatározni.

    Ugyanis az 1346/2000 rendelet 13. cikkének szövege nem tartalmaz olyan utalást, amely lehetővé teszi az eljárási szabályok e rendelkezés hatálya alól történő kizárását. Továbbá e cikk nem tesz különbséget az anyagi jogi és az eljárásjogi rendelkezések között. Márpedig az említett 13. cikk akként történő értelmezése, hogy a lex causae által eljárási szabályoknak minősített szabályokat ki kell zárni e cikk hatálya alól, a tagállamok által elfogadott elméleti modellek függvényében önkényes hátrányos megkülönböztetéshez vezetne és akadályozná e cikk egységes alkalmazását.

    (vö. 51., 53., 55., 56. pont és a rendelkező rész 3. pontja)


Keywords
Summary

Keywords

1. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Fizetésképtelenségi eljárás – 1346/2000 rendelet – Hátrányt okozó jogcselekmények – Alkalmazandó jog – A lex fori concursus alkalmazására vonatkozó általános szabály alóli kivétel – Terjedelem – A megtámadási kereset tárgyát képező, a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt keletkezett dologi jog alapján teljesített jogügylet – E jog érvényesítésének lehetősége az ilyen eljárás megindítását követően – A lex causae alkalmazása

(1346/2000 tanácsi rendelet, 5. cikk, (1) bekezdés, és 13. cikk)

2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Fizetésképtelenségi eljárás – 1346/2000 rendelet – Hátrányt okozó jogcselekmények – Alkalmazandó jog – A lex fori concursus alkalmazására vonatkozó általános szabály alóli kivétel – Hatály – Eljárásjogi határidők – Bennfoglaltság

(1346/2000 tanácsi rendelet, 13. cikk)

3. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Fizetésképtelenségi eljárás – 1346/2000 rendelet – Hátrányt okozó jogcselekmények – Alkalmazandó jog – A lex fori concursus alkalmazására vonatkozó általános szabály alóli kivétel – Hatály – A megtámadási kereset eljárási szabályai – Bennfoglaltság

(1346/2000 tanácsi rendelet, 13. cikk)

Summary

1. A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy alkalmazandó az olyan helyzetre, amikor a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt lefoglalt összeg felszámoló által megtámadott kifizetésére csak ezen eljárás megindítása után került sor.

Ugyanis az 1346/2000 rendelet 13. cikkében előírt azon általános szabály alóli kivételt, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira a lex fori concursus alkalmazandó, szigorúan kell értelmezni, és hatálya nem haladhatja meg az e célhoz szükséges mértéket. Az említett cikk akként történő értelmezése, hogy alkalmazandó a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő jogügyletekre is, meghaladja a jogos elvárások védelme és az eljárást megindító tagállamtól eltérő más tagállamokban folyó ügyletek biztonsága érdekében szükséges mértéket. Meg kell tehát állapítani, hogy az 1346/2000 rendelet 13. cikke főszabály szerint nem alkalmazható a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően létrejött jogügyletekre.

E megállapítás ellenére azonban e kifizetésre egy dologi jog alapján került sor, és mivel e jog a fizetésképtelenségi eljárás adós társasággal szembeni megindítása előtt keletkezett, e kifizetés kifejezetten az 1346/2000 5. cikke (1) bekezdésének rendelkezései alapján fokozott védelemben részesülhet. Márpedig a hitelező számára a dologi joga tényleges érvényesítésének lehetővé tételéhez elengedhetetlen, hogy e hitelező a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően is érvényesíthesse ezt a jogát, főszabály szerint a lex causae alapján.

(vö. 34–37., 40., 43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az általa bevezetett kivétel vonatkozik a felszámoló által vitatott jogügyletre irányadó jog által előírt elévülési időkre, a megtámadási kereset érvényesítésének határidőire és a jogvesztő határidőkre.

Mivel ugyanis az említett 13. cikk nem tesz különbséget az anyagi jogi és az eljárásjogi rendelkezések között, és különösen nem tartalmaz olyan feltételt, amely lehetővé teszi a határidők között az eljárási határidők azonosítását, valamely határidő eljárásjogi vagy anyagi jogi határidőnek minősítését szükségszerűen a lex causaera tekintettel kell elvégezni. Az 1346/2000 rendelet 13. cikkének olyan értelmezése, hogy a lex causae által eljárásjogi határidőnek minősített határidők ki vannak zárva e cikk hatálya alól, a tagállamok által elfogadott elméleti modellek függvényében önkényes hátrányos megkülönböztetéshez vezetne és egyértelműen akadályozná e cikk egységes alkalmazását.

(vö. 47–49. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. A megtámadási kereset érvényesítése során tiszteletben tartandó eljárási szabályokat a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet 13. cikke szerint a felszámoló által vitatott jogügyletre irányadó jog alapján kell meghatározni.

Ugyanis az 1346/2000 rendelet 13. cikkének szövege nem tartalmaz olyan utalást, amely lehetővé teszi az eljárási szabályok e rendelkezés hatálya alól történő kizárását. Továbbá e cikk nem tesz különbséget az anyagi jogi és az eljárásjogi rendelkezések között. Márpedig az említett 13. cikk akként történő értelmezése, hogy a lex causae által eljárási szabályoknak minősített szabályokat ki kell zárni e cikk hatálya alól, a tagállamok által elfogadott elméleti modellek függvényében önkényes hátrányos megkülönböztetéshez vezetne és akadályozná e cikk egységes alkalmazását.

(vö. 51., 53., 55., 56. pont és a rendelkező rész 3. pontja)