C‑527/13. sz. ügy
Lourdes Cachaldora Fernández
kontra
Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS)
és
Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS)
(a Tribunal Superior de Justicia de Galicia [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Férfi és női munkavállalók — A szociális biztonság területén való egyenlő bánásmód — 79/7/EGK irányelv — 4. cikk — 97/81/EK irányelv — A részmunkaidős foglalkoztatásról kötött UNICE, CEEP és ESZSZ‑keretmegállapodás — Az ellátások kiszámítása — A járulékfizetéssel nem fedezett időszakok beszámításának rendszere — Részmunkaidőben foglalkoztatott és teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2015. április 14.
Szociálpolitika – A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód a szociális biztonság területén – 79/7 irányelv – Olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a járulékalapú rokkantsági nyugellátás számítási alapjának meghatározása érdekében a járulékfizetés megszakadásának azon időtartamait illetően, amelyek részmunkaidős foglalkoztatást követnek, az ezen foglalkoztatás szerinti csökkentő együtthatót kell alkalmazni – Egyenértékű csökkentés hiánya a teljes munkaidőben történő foglalkoztatást követő megszakadások esetében – A hátrányos megkülönböztetés hiánya – Az ilyen szabályozás megengedhetősége
(79/7 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés)
Szociálpolitika – Az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás – 97/81 irányelv – Hatály – Alkalmazási feltételek – Fogalom – Az állami szociális biztonsági rendszeren alapuló nyugdíjak feltételei – Kizártság – Olyan jogi akadályok, amelyek korlátozhatják a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit – Fogalom
(A 98/23 irányelvvel módosított 97/81 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz, 1. pont, és 5. szakasz, 1. pont, a) alpont)
A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló 79/7 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a járulékfizetés megszakadásának a járulékalapú rokkantsági nyugellátás számítási alapjának meghatározására irányadó időszakban fennálló azon időtartamait, amelyek részmunkaidős foglalkoztatást követnek, az ezen foglalkoztatás szerinti együttható alapján csökkentett legalacsonyabb hatályos járulékalappal kell beszámítani, míg ha e megszakadások teljes munkaidős foglalkoztatást követnek, nincs ilyen előírt csökkentés.
Az ilyen szabályozás ugyanis nem tekinthető olyannak, mint amely döntően kedvezőtlen helyzetbe hozná a munkavállalók valamely meghatározott csoportját, jelen esetben a részmunkaidőben foglalkoztatottakat, különösen a nőket. E rendelkezés nem minősíthető tehát a 79/9 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közvetett módon hátrányosan megkülönböztető intézkedésnek.
(vö. 33., 34. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
A 98/23 irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló 97/81 irányelv mellékletében szereplő, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik a hatálya alá az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy a járulékfizetés megszakadásának a járulékalapú rokkantsági nyugellátás számítási alapjának meghatározására irányadó időszakban fennálló azon időtartamait, amelyek részmunkaidős foglalkoztatást követnek, az ezen foglalkoztatás szerinti együttható alapján csökkentett legalacsonyabb hatályos járulékalappal kell beszámítani, míg ha e megszakadások teljes munkaidős foglalkoztatást követnek, nincs ilyen előírt csökkentés.
E nyugellátás ugyanis olyan, jogszabályban előírt társadalombiztosítási nyugellátásnak minősül, amely nem tekinthető foglalkoztatási feltételnek. Következésképpen nem tartozik a keretmegállapodás hatálya alá.
Egyebekben a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontjában szereplő „jogi természetű akadályok” fogalmára vonatkozó olyan értelmezés alkalmazása, amely alapján a tagállamoknak a foglalkoztatási feltételek területén túl az ilyen nyugellátáshoz kapcsolódó intézkedéseket is meg kell hozniuk, végeredményben olyan intézkedésekre vonatkozó általános szociálpolitikai kötelezettségeket is róna rájuk, amelyek nem tartoznak e keretmegállapodás hatálya alá.
Továbbá az ilyen nemzeti szabályozást nem lehet olyan jellegű jogi akadálynak tekinteni, amely korlátozná a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit, tekintettel az e szabályozás által a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra gyakorolt hatás véletlenszerű jellegére. Egyrészt ugyanis e szabályozás nem minden részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra, hanem kizárólag csak azon munkavállalókra alkalmazandó, akiknek járulékfizetése közvetlenül részmunkaidős foglalkoztatási időszakot követően szakadt meg. Másrészt e szabályozás kedvez azon munkavállalóknak, akiket – noha szakmai pályafutásuk jó részében részmunkaidőben foglalkoztattak – közvetlenül a járulékfizetés megszakadása előtt teljes munkaidőben foglalkoztattak.
(vö. 38–41. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
1. Szociálpolitika – A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód a szociális biztonság területén – 79/7 irányelv – Olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a járulékalapú rokkantsági nyugellátás számítási alapjának meghatározása érdekében a járulékfizetés megszakadásának azon időtartamait illetően, amelyek részmunkaidős foglalkoztatást követnek, az ezen foglalkoztatás szerinti csökkentő együtthatót kell alkalmazni – Egyenértékű csökkentés hiánya a teljes munkaidőben történő foglalkoztatást követő megszakadások esetében – A hátrányos megkülönböztetés hiánya – Az ilyen szabályozás megengedhetősége
(79/7 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés)
2. Szociálpolitika – Az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás – 97/81 irányelv – Hatály – Alkalmazási feltételek – Fogalom – Az állami szociális biztonsági rendszeren alapuló nyugdíjak feltételei – Kizártság – Olyan jogi akadályok, amelyek korlátozhatják a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit – Fogalom
(A 98/23 irányelvvel módosított 97/81 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz, 1. pont, és 5. szakasz, 1. pont, a) alpont)
1. A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló 79/7 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a járulékfizetés megszakadásának a járulékalapú rokkantsági nyugellátás számítási alapjának meghatározására irányadó időszakban fennálló azon időtartamait, amelyek részmunkaidős foglalkoztatást követnek, az ezen foglalkoztatás szerinti együttható alapján csökkentett legalacsonyabb hatályos járulékalappal kell beszámítani, míg ha e megszakadások teljes munkaidős foglalkoztatást követnek, nincs ilyen előírt csökkentés.
Az ilyen szabályozás ugyanis nem tekinthető olyannak, mint amely döntően kedvezőtlen helyzetbe hozná a munkavállalók valamely meghatározott csoportját, jelen esetben a részmunkaidőben foglalkoztatottakat, különösen a nőket. E rendelkezés nem minősíthető tehát a 79/9 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közvetett módon hátrányosan megkülönböztető intézkedésnek.
(vö. 33., 34. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. A 98/23 irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló 97/81 irányelv mellékletében szereplő, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik a hatálya alá az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy a járulékfizetés megszakadásának a járulékalapú rokkantsági nyugellátás számítási alapjának meghatározására irányadó időszakban fennálló azon időtartamait, amelyek részmunkaidős foglalkoztatást követnek, az ezen foglalkoztatás szerinti együttható alapján csökkentett legalacsonyabb hatályos járulékalappal kell beszámítani, míg ha e megszakadások teljes munkaidős foglalkoztatást követnek, nincs ilyen előírt csökkentés.
E nyugellátás ugyanis olyan, jogszabályban előírt társadalombiztosítási nyugellátásnak minősül, amely nem tekinthető foglalkoztatási feltételnek. Következésképpen nem tartozik a keretmegállapodás hatálya alá.
Egyebekben a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontjában szereplő „jogi természetű akadályok” fogalmára vonatkozó olyan értelmezés alkalmazása, amely alapján a tagállamoknak a foglalkoztatási feltételek területén túl az ilyen nyugellátáshoz kapcsolódó intézkedéseket is meg kell hozniuk, végeredményben olyan intézkedésekre vonatkozó általános szociálpolitikai kötelezettségeket is róna rájuk, amelyek nem tartoznak e keretmegállapodás hatálya alá.
Továbbá az ilyen nemzeti szabályozást nem lehet olyan jellegű jogi akadálynak tekinteni, amely korlátozná a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit, tekintettel az e szabályozás által a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra gyakorolt hatás véletlenszerű jellegére. Egyrészt ugyanis e szabályozás nem minden részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra, hanem kizárólag csak azon munkavállalókra alkalmazandó, akiknek járulékfizetése közvetlenül részmunkaidős foglalkoztatási időszakot követően szakadt meg. Másrészt e szabályozás kedvez azon munkavállalóknak, akiket – noha szakmai pályafutásuk jó részében részmunkaidőben foglalkoztattak – közvetlenül a járulékfizetés megszakadása előtt teljes munkaidőben foglalkoztattak.
(vö. 38–41. pont és a rendelkező rész 2. pontja)