C‑398/13. sz. ügy

Inuit Tapiriit Kanatami és társai

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés — 737/2010/EK rendelet — Az 1007/2009/EK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló rendelet — Fókatermékek kereskedelme — Az említett termékek behozatalára és forgalmazására vonatkozó korlátozások — Érvényesség — Jogalap — EK 95. cikk — Az Európai Unió Alapjogi Chartája — 17. cikk — Az őslakos népek jogairól szóló ENSZ‑nyilatkozat — 19. cikk”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. szeptember 3.

1. Jogszabályok közelítése – A belső piac működésének javítását célzó intézkedés – Jogalap – EK 95. cikk – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – A jogi aktus elfogadásakor rendelkezésre álló adatokra tekintettel történő értékelés

   (EK 95. cikk)

2. Jogszabályok közelítése – A belső piac működésének javítását célzó intézkedés – Jogalap – EK 95. cikk – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

   (EK 95. cikk és EK 253. cikk)

3. Fellebbezés – Jogalapok – A tények és bizonyítékok téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A tények és a bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

4. Jogszabályok közelítése – A belső piac működésének javítását célzó intézkedés – Jogalap – EK 95. cikk – A szóban forgó intézkedésben szabályozott termékek kereskedelmének jelentőségétől független hivatkozás

   (EK 95. cikk)

5. Alapvető jogok – Az Emberi Jogok Európai Egyezménye – Az uniós jogrend szerves részét nem képező jogforrás

   (EUSZ 6. cikk, (3) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 52. cikk, (3) bekezdés)

6. Fellebbezés – Jogalapok – A Törvényszék érvelésének egy pontjára vonatkozó konkrét kifogás hiánya – A megtámadott ítélet kifogásolt pontjai megjelölésének hiánya – Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 168. cikk, (1) bekezdés, d) pont, és 169. cikk, (2) bekezdés)

7. Fellebbezés – Jogalapok – Először a fellebbezés keretében felhozott jogalap – Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

8. Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A tulajdonhoz való jog – Hatály – Megszerzett jogi helyzetet eredményező jogok – Fogalom

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 17. cikk)

9. Jogszabályok közelítése – Fókatermékek kereskedelme – 1007/2009 rendelet – Alkalmazási feltételek – Az őslakos népek jogairól szóló ENSZ‑nyilatkozaton alapuló, az inuit közösségekkel való egyeztetési és együttműködési kötelezettség – Hiány

   (1007/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (14) preambulumbekezdés és 3. cikk, (1) bekezdés)

1.  Valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni. Így az olyan kereset kapcsán, amely azt kifogásolja, hogy valamely rendelet elfogadása érdekében az EK 95. cikkre hivatkoztak, a szóban forgó uniós aktus elfogadásának időpontját kell alapul venni annak vizsgálatakor, hogy teljesülnek‑e az EK 95. cikkre való hivatkozás feltételei. Azonban e vizsgálat szempontjából nem lehet irányadó a Bizottság rendeletre vonatkozó javaslatának időpontja. A jogalkotási aktus ellen irányuló eljárás keretében nem ez a jogalkotási eljárás során még módosuló javaslat képezi az uniós bíróság jogszerűségi felülvizsgálatának tárgyát, hanem az uniós jogalkotó által az ezen eljárás végén elfogadott, említett jogalkotási aktus.

   Egyébiránt az, hogy a bizottsági javaslat időpontjában az érintett területen hány tagállam fogadott el vagy szándékozott elfogadni jogszabályokat, önmagában véve még nem meghatározó abból a szempontból, hogy az uniós jogalkotó jogszerűen hivatkozott‑e az EK 95. cikkre, mivel az e cikkre való hivatkozás feltételei teljesültek a szóban forgó jogalkotási aktus elfogadásának időpontjában.

   (vö. 22–24. pont)

2.  Az EK 95. cikk (1) bekezdésében szereplő intézkedések tényleges célja a belső piac létrehozása és működése feltételeinek javítása. Bár pusztán annak megállapítása, hogy a nemzeti szabályozások eltérőek, hogy fennáll az alapvető szabadságok korlátozásának vagy annak az elméleti veszélye, hogy torzul a verseny, még nem elegendő az EK 95. cikk jogalapként történő megjelöléséhez, az uniós jogalkotó hivatkozhat ezekre különösen abban az esetben, amikor a nemzeti szabályozások közötti eltérések gátolják az alapvető szabadságok érvényesülését, és ezáltal közvetlenül érintik a belső piac működését, illetve a verseny érzékelhető torzulásához vezetnek. E rendelkezésre akkor is lehet hivatkozni, ha a nemzeti szabályozások eltérő alakulásából adódó jövőbeni kereskedelmi akadályok megelőzése a cél. Az ilyen akadályok keletkezésének azonban valószínűnek kell lennie, és a kifogásolt intézkedésnek ezen akadályok megelőzésére kell irányulnia.

   Azon indokolás kapcsán, amelynek valamely rendeletben az EK 95. cikkre való hivatkozás igazolásaképpen kell szerepelnie, mivel az általános hatályú jogi aktusok indokolása korlátozódhat egyrészt az aktus meghozatalához vezető helyzet egészének, másrészt az elérendő általános céloknak a megjelölésére, nem róható fel az uniós jogalkotónak, hogy csak általánosságban fejtette ki a szóban forgó területre vonatkozó nemzeti szabályozások közötti eltéréseket és a belső piac működéséből eredő zavarokat. Az uniós jogalkotó többek között nem köteles ismertetni a rendelet preambulumának szövegében, hogy hány, illetve konkrétan mely tagállam nemzeti szabályozása szolgált e jogi aktus kiindulópontjául.

   Egyébként pedig, mivel önmagában az említett rendelet indokolása elégségesnek minősül, nem róható fel az uniós bíróságnak, hogy vizsgálata során figyelembe vette a peres eljárás során előterjesztett azon kiegészítő információkat, amelyek az e rendelet elfogadásához vezető tagállami jogalkotási helyzetre vonatkoztak, mivel ezek az információk csupán pontosítják a rendelet indokolását.

   (vö. 26., 27., 29., 30. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 36–38. pont)

4.  Nincs olyan jogi kritérium, amely szerint az EK 95. cikk alapján hozott intézkedések csupán azokra a piacokra korlátozódnak, amelyeken viszonylag jelentős kereskedelem folyik, mivel az EK 95. cikk szövegéből sem állapítható meg ilyen követelmény.

   (vö. 39., 40. pont)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 45., 46. pont)

6.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 53. pont)

7.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 57. pont)

8.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 60., 61. pont)

9.  Mivel az őslakos népek jogairól szóló ENSZ‑nyilatkozat 19. cikke, amely az őslakos népekkel való egyeztetésről és együttműködésről szól, önmagában nem rendelkezik jogilag kötelező erővel, az 1007/2009 rendelet (14) preambulumbekezdése sem fűz kötelező hatályt az említett cikkben foglalt, az inuit közösségek beleegyezésének megszerzésére irányuló kötelezettséghez. E preambulumbekezdés szerint ugyanis annak érdekében, hogy a fókavadászattal létfenntartásuk biztosításának módjaként foglalkozó inuit közösségek alapvető gazdasági és társadalmi érdekei ne sérüljenek, engedélyezni kell az olyan fókatermékek forgalomba hozatalát, amelyek az e közösségek által hagyományosan folytatott vadászatból származnak, és amelyek hozzájárulnak a létfenntartásukhoz. Mivel az 1007/2009 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében szerepel ilyen engedély, nyilvánvaló, hogy amikor az említett (14) preambulumbekezdés arra hivatkozik, hogy az ezen ENSZ‑nyilatkozat a fókavadászatot az inuit közösségek tagjai kultúrájának és identitásának szerves részeként ismeri el, csupán a fókatermékek forgalombahozatali tilalma alól az e rendeletben megállapított kivételt indokolja meg.

   Az viszont nem vezethető le az említett rendelet (14) preambulumbekezdésének szövegéből, hogy az ezen ENSZ‑nyilatkozat 19. cikkének való megfelelésre vonatkozóan jogilag kikényszeríthető kötelezettség állna fenn, sőt e preambulumbekezdés nem is említi ezt a rendelkezést.

   (vö. 64–67. pont)