—

B. képviseletében V. Soukup advokát,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében T. Papadopoulou, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett és a 2008. június 17‑i 592/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 117., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.; a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 76. cikkének, valamint a 2009. szeptember 16‑i 988/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás: 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet) 87. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Ministerstvo práce a sociálních věcí (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) és B. között folyamatban lévő ügyben terjesztették elő, amelynek tárgya azon határozat, amely az utóbbitól visszavonja a családi ellátásra való jogosultságot azzal az indokkal, hogy a Cseh Köztársaság nem illetékes ezen ellátások nyújtására.

3

Az 1408/71 rendelet „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikkének h) pontja szerint:

„»lakóhely« a szokásos tartózkodási hely”.

4

E rendelet „Általános szabályok” címet viselő 13. cikke előírja:

„(1)   A 14c. és 14f. cikkre is figyelemmel, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

(2)   A 14–17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:

[…]

5

Ugyanezen rendelet III. címének 7. fejezetében e rendelet „Az illetékes állam jogszabályai és a családtagok lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai alapján családi ellátásokra való jogosultságok halmozódására vonatkozó elsőbbségi szabályok” című 76. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ha ugyanazon időszak folyamán ugyanazon családtag után és valamely foglalkozás folytatásának indokával [helyesen: kereső tevékenység folytatása alapján] a családi ellátásokat a családtagok lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai írják elő, a másik tagállam jogszabályaival összhangban járó családi ellátásokra való jogosultságot – ha a 73. vagy 74. cikk ezt előírja [helyesen: adott esetben a 73. vagy 74. cikk alkalmazásával] – az első tagállam jogszabályaiban előírt összeg erejéig felfüggesztik.”

6

Az 1408/71 rendeletet felváltotta a 883/2004 rendelet. Ez utóbbi rendeletet, annak 91. cikke értelmében a végrehajtási rendelete hatálybalépésének napjától kell alkalmazni. A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításárról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 284., 1. o.) 2010. május 1‑jén lépett hatályba.

7

A 883/2004 rendelet „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikke a j) pontjában kimondja, hogy a „»lakóhely«: a személy szokásos tartózkodási helye”.

8

Az említett rendelet „Általános szabályok” címet viselő 11. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdésének e) pontja előírja:

„(1)   Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

[…]

(3)   A 12–16. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:

[…]

9

Ugyanezen rendelet „Átmeneti rendelkezések” címet viselő 87. cikke az (1), (3) és (8) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ez a rendelet az alkalmazását megelőző időszakra vonatkozóan nem keletkeztet jogot.

[…]

(3)   Az (1) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, e rendelet szerint jogosultság keletkezik arra az eseményre vonatkozóan is, amely e rendeletnek az érintett tagállamban történő alkalmazását megelőző időszakban következett be.

[…]

(8)   Ha egy személy e rendelet következtében az 1408/71 rendelet II. címével összhangban megállapítottól eltérő tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amíg az adott helyzet változatlan marad, de legfeljebb az e rendelet alkalmazásának napjától számított tíz évig, kivéve ha az érintett személy kérelmezi, hogy az e rendelet alapján alkalmazandó jogszabályok hatálya alá tartozzon. […]”

10

A 987/2009 rendeletnek „A lakóhely meghatározásának elemei” címet viselő 11. cikke szerint:

„(1)   Amennyiben két vagy több tagállam intézményeinek álláspontja eltér az alaprendelet hatálya alá tartozó személy lakóhelyének meghatározását illetően, ezen intézmények közös megegyezéssel meghatározzák az érintett személy érdekeltségeinek központját, a releváns tényekre vonatkozóan rendelkezésre álló összes információ átfogó értékelése alapján, amely adott esetben az alábbiakat tartalmazhatja:

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben szereplő, releváns tényeken alapuló különböző ismérvek figyelembevétele nem vezet az intézmények közötti megállapodáshoz, a személynek az e tényekből és körülményekből, különösen a személy adott területre költözésének indokaiból kikövetkeztethető szándékát kell meghatározónak tekinteni a tényleges lakóhelyének megállapítása tekintetében.”

11

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a szociális ellátásokról szóló 117/1995. sz. törvénynek (zákon č. 117/1995 Sb., o státní sociální podpoře) az alapeljárásban szóban forgó közigazgatási határozat elfogadásának időpontjában hatályos változata szerinti 3. §‑a és 31. §‑a (1) bekezdésének második mondata alapján minden olyan természetes személy, aki a népesség‑nyilvántartásra és a nemzeti nyilvántartási számra vonatkozó, egyes törvények módosításáról szóló 133/2000. sz. törvény [zákon č. 133/2000 Sb., o evidenci obyvatel a rodných číslech a o změně některých zákonů (zákon o evidenci obyvatel)] 10. §‑ának és 10a. §‑ának megfelelően a cseh területen nyilvántartott lakcímmel rendelkezik, szülői támogatást igényelhet.

12

B. cseh állampolgár, aki férjével és Franciaországban született kiskorú lányával Franciaországban él. B. és férje ugyanakkor mindketten rendelkeztek lakóhellyel a Cseh Köztársaságban, lakcímüket pedig a népesség‑nyilvántartásra és a nemzeti nyilvántartási számra vonatkozó, egyes törvények módosításáról szóló 133/2000. sz. törvény 10. §‑ának megfelelően nyilvántartásba vették.

13

B. munkanélküli ellátásban részesült Franciaországban, férje pedig ugyanitt keresőtevékenységet folytatott. A család minden tagja egészségbiztosítással rendelkezett Franciaországban. A 2009. február 9. és május 30. közötti időszakban B. szülési szabadságon volt, és e jogcímen anyasági támogatásban részesült Franciaországban. Ezt követően B. a 2009. június 1‑je és november 30. közötti időszakban kiegészítő családi ellátásban, úgynevezett „kisgyermek után járó juttatásban” vagy „PAJE”‑ban [prestation d’accueil du jeune enfant] részesült, amelynek összegét a jogosult jövedelme alapján számolják ki. Miután B. kimerítette a fent hivatkozott ellátásra való jogosultságát, szülői támogatás iránti kérelmet nyújtott be a Cseh Köztársaságban.

14

Az Úřad práce v Ostravě (ostravai munkaügyi ügynökség) a 2010. június 14‑i határozatával 2009. december 1‑jei időponttal kezdődően megítélte az említett támogatást a felperes részére.

15

Figyelemmel arra, hogy B.‑nek családi ellátásra való jogosultságát a 883/2004 rendelet hatálybalépésének időpontjával, azaz 2010. május 1‑jével újbóli értékelésnek kellett alávetni, a Krajský úřad Moravskoslezského kraje (a Morva‑Sziléziai Régió regionális hatósága), amelynek hatásköreit a Ministerstvo práce a sociálních věcí‑re ruházták át, a 2010. november 16‑i határozatával 2010. május 1‑jei hatállyal visszavonta a szóban forgó szülői támogatásra való jogosultságát, arra hivatkozva, hogy már nem a Cseh Köztársaság az illetékes tagállam, mivel B. és családjának érdekközpontja Franciaországban található.

16

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a Cseh Köztársaságnak a B. részére történő családi támogatások odaítélése tekintetében fennálló illetékessége kapcsán. Úgy véli, hogy amennyiben megállapítható, hogy a Cseh Köztársaság illetékességgel rendelkezett az ilyen családi támogatások odaítélésére, kétséges, hogy ez az illetékesség 2010. május 1‑jét követően is fennállt, figyelemmel a lakóhelynek a 987/2009 rendeletben szereplő új szabályaira.

17

E körülmények között a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

18

B. úgy érvel, hogy a kérdések nem bírnak jelentőséggel az alapeljárás vonatkozásában, hivatkozva arra, hogy azok a családi támogatásokra való 2009. december 1‑jétől kezdődő jogosultságára vonatkoznak, jóllehet nem vitatott, hogy a 2009. december 1‑je és 2010. május 1‑je közötti időszak tekintetében jogosult volt e támogatásokra, mivel ezen eljárás csak az e jogosultság ez utóbbi időponttól való elveszítését érinti.

19

Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkel létrehozott eljárás keretében kizárólag az alapeljárásban eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult mérlegelni – az ügy sajátosságaira figyelemmel – egyrészt az előzetes döntéshozatal szükségességét annak érdekében, hogy döntését meghozhassa, másrészt azt, hogy a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. A nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések relevanciájának vélelmét csak kivételesen lehet megdönteni, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd különösen: Iberdrola Distribución Eléctrica ítélet, C‑300/13, EU:C:2014:188, 16. pont).

20

A jelen ügyben nem tűnik úgy, hogy az uniós jognak a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése ne függne össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy az általa felvetett probléma elméleti jellegű lenne. Ennélfogva, mivel másrészt a Bíróság rendelkezésére állnak azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson, e kérdések – B. álláspontjával szemben – elfogadhatóak.

21

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárásban a Bíróság kötelessége, hogy a nemzeti bíróság részére olyan hasznos választ adjon, amely annak lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő ügy elbírálását. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket (Krüger‑ítélet, C‑334/95, EU:C:1997:378, 22. és 23. pont, valamint Hewlett‑Packard Europe ítélet, C‑361/11, EU:C:2013:18, 35. pont).

22

A jelen ügyben első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1408/71 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam kizárólag azon körülmény alapján minősül a nemzeti jogának megfelelően valamely családi ellátás valamely személy részére történő odaítélésére illetékes államnak, hogy e személy nyilvántartott lakcíme a területén található, anélkül hogy ő maga és családtagjai e tagállamban dolgoznának, vagy szokásos tartózkodási helyük itt lenne.

23

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az e rendelet II. címében szereplő rendelkezések célja, hogy az érdekeltek főszabály szerint csak egy tagállam szociális biztonsági rendszeréhez tartozzanak, és így el lehessen kerülni az alkalmazandó nemzeti jogszabályok halmozódását és az esetlegesen ebből fakadó nehézségeket. Ezt az elvet fogalmazza meg többek között az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdése (lásd különösen: Hudzinski és Wawrzyniak ítélet, C‑611/10 és C‑612/10, EU:C:2012:339, 41. pont).

24

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a B. helyzetére a családi ellátásokra való jogosultsága tekintetében alkalmazandó jogot az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja határozza meg. Ugyanis arra a személyre, aki minden jövedelemszerző tevékenységgel felhagyott valamely tagállam területén, és aki ennek következtében már nem felel meg e rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételeknek, sem pedig az említett rendelet rendelkezéseiben foglalt egyetlen más feltételnek, hogy valamely tagállam jogának hatálya alá tartozzon, a fent hivatkozott rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja alapján annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelyben előzőleg jövedelemszerző tevékenységet folytatott, amennyiben továbbra is ott rendelkezik lakóhellyel (lásd ebben az értelemben: Kuusijärvi‑ítélet, C‑275/96, EU:C:1998:279, 29 és 34. pont)

25

Ez utóbbi rendelkezés alapján B. továbbra is azon tagállam jogának hatálya alá tartozik, amelynek területén előzőleg jövedelemszerző tevékenységet folytatott, és ahol továbbra is lakóhellyel rendelkezik, azaz – figyelemmel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következő körülményekre – a francia jog hatálya alá.

26

E tekintetben ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet 1. cikkének h) pontja szerint a „lakóhely” fogalma e rendelet értelmében a szokásos tartózkodási helyet jelenti, azaz azt a helyet, ahol az érintett személyek szokásosan tartózkodnak, továbbá ahol életvitelük központja található, és az ennélfogva az uniós jog önálló fogalmát képezi (lásd: Swaddling‑ítélet, C‑90/97, EU:C:1999:96, 28. és 29. pont). Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított és a jelen ítélet 12. és 13. pontjában ismertetett tényállásból következik, hogy B. szokásos tartózkodási helye és érdekközpontja Franciaországban található.

27

Mivel B. az említett rendelet 13. cikke alapján a francia jog hatálya alá tartozik, az a kérdés merül fel továbbá, hogy ugyanezen rendelet rendelkezéseivel ellentétes‑e, hogy az alapügybelihez hasonló családi ellátásokat olyan tagállam nemzeti joga alapján ítélik oda, amely nem az 1408/71 rendelet értelmében vett illetékes tagállam. Ugyanis az előzetes döntéshozatalra előterjesztő határozatból következik, hogy a cseh jog alapján B. kizárólag azon körülmény alapján lehet jogosult e támogatásra, hogy a Cseh Köztársaság területén nyilvántartott lakcímmel rendelkezik.

28

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az illetékességgel nem rendelkező tagállamok fenntartják a jogukat családi ellátások odaítélésére, amennyiben pontos és különösen szoros kapcsolóelv áll fenn e tagállam területe és a szóban forgó helyzet között, feltéve hogy az nem befolyásolja túlzott mértékben az említett rendelet koordinációs szabályai alkalmazásának kiszámíthatóságát és ténylegességét (lásd ebben az értelemben: Hudzinski és Wawrzyniak ítélet, EU:C:2012:339, 65–67. pont).

29

Azonban önmagában az, hogy B. a Cseh Köztársaságban nyilvántartott állandó lakcímmel rendelkezett, anélkül hogy e tagállamban élt volna, miközben úgy tűnik, a családjával együtt szokásos tartózkodási helyük Franciaországban volt, ahol munkanélküli ellátásban, 2009. február 9‑től anyasági támogatásban, majd pedig olyan családi támogatásban részesült, amely hasonlít arra a támogatásra, amelynek folyósítását ezt követően a Cseh Köztársaságtól kérelmezte, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő végső vizsgálat függvényében nem tűnik alkalmasnak arra, hogy ilyen kapcsolóelvet teremtsen B. és a Cseh Köztársaság között.

30

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendeletet és különösen annak 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam kizárólag azon körülmény alapján minősül valamely családi ellátás valamely személy részére történő odaítélésére illetékes államnak, hogy e személy nyilvántartott lakcíme e tagállam területén található, anélkül hogy ő maga és családtagjai az említett tagállamban dolgoznának, vagy szokásos tartózkodási helyük ott lenne. E rendelet 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal szintén ellentétes, ha valamely tagállam, amely nem az illetékes állam valamely vizsgált személy tekintetében, családi támogatásokat nyújt e személynek, feltéve hogy nem áll fenn pontos és különösen szoros kapcsolóelv a szóban forgó helyzet és e fenti tagállam területe között.

31

Figyelembe véve az első kérdésre adott választ, a második kérdést nem kell megválaszolni.

32

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 883/2004 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam kizárólag azon körülmény alapján minősül 2010. május 1‑jétől a nemzeti jogának megfelelően valamely családi ellátás valamely személy részére történő odaítélésére illetékes államnak, hogy e személy nyilvántartott lakcíme a területén található, anélkül hogy ő maga és családtagjai e tagállamban dolgoznának, vagy szokásos tartózkodási helyük itt lenne.

33

A Bíróságnak a jelen ítélet 21. pontjában hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlatára tekintettel a jelen ügyben előzetesen meg kell jegyezni, hogy az említett rendelet 11. cikke, amelynek szövege megfelel az 1408/71 rendelet 13. cikke szövegének, előírja, hogy a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam, az illetékes állam jogszabályai alkalmazandók. Márpedig ez utóbbi rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja, illetve a jelen ítélet 24., 25. és 26. pontjában kifejtettekkel azonos indokok alapján B. továbbra is a lakóhelye szerinti tagállam jogának hatálya alá tartozik.

34

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a „lakóhely” fogalmát a 883/2004 rendelet 1. cikkének j) pontjában úgy határozzák meg, mint a személy szokásos tartózkodási helye. A 987/2009 végrehajtási rendelet 11. cikke a lakóhelyet az érintett személy érdekközpontjaként azonosítja. E cikk szabályozza továbbá a Bíróság ítélkezési gyakorlatában vizsgált olyan szempontokat, amelyeket figyelembe lehet venni az említett érdekközpont meghatározása során, mint például az érintett tagállamok területén való tartózkodás időtartama és folyamatossága vagy a családi helyzet és a családi kötelékek (lásd ebben az értelemben: Wencel‑ítélet, C‑589/10, EU:C:2013:303, 50. pont).

35

E körülmények között, és anélkül hogy a 883/2004 rendelet 87. cikkében meghatározott átmeneti rendelkezésekről állást kellene foglalni, elegendő annak megállapítása, hogy e rendelet nem vezet be semmiféle érdemi változást az 1408/71 rendelet kapcsán az illetékes tagállam kijelölésére vagy a lakóhely fogalmára vonatkozó rendelkezéseket illetően, amelyek az alapeljárás megoldása szempontjából meghatározóak. A Cseh Köztársaság tehát a 883/2004 rendelet vonatkozó szabályai alapján nem minősül illetékes államnak.

36

A fenti megfontolásokra figyelemmel a harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 883/2004 rendeletet és különösen annak 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam kizárólag azon körülmény alapján minősül valamely családi ellátás valamely személy részére történő odaítélésére illetékes államnak, hogy e személy nyilvántartott lakcíme e tagállam területén található, anélkül hogy ő maga és családtagjai az említett tagállamban dolgoznának, vagy szokásos tartózkodási helyük ott lenne.

37

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott: