C‑359/13. sz. ügy

B. Martens

kontra

Minister van Onderwijs, Cultuur en Wetenschap

(a Centrale Raad van Beroep [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Személyek szabad mozgása — Az EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk — Tagállami állampolgár — Másik tagállamban lévő lakóhely — Tengerentúli országban vagy területen folytatott tanulmányok — Felsőoktatási támogatás nyújtásának fenntartása — A »hatból három éves« lakóhelyre vonatkozó feltétel — Korlátozás — Igazolás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. február 26.

1. Uniós polgárság — A Szerződés rendelkezései — Személyi hatály — Olyan tagállami állampolgár, aki egy másik tagállam területén lakott, mielőtt tengerentúli területen megkezdte tanulmányait — Bennfoglaltság — Joghatások — Az uniós polgár jogállással összefüggő jogok élvezete

   (EUMSZ 6. cikk, e) pont, EUMSZ 21. cikk, valamint EUMSZ 165. cikk, (1) bekezdés és (2) bekezdés, második francia bekezdés)

2. Uniós polgárság — A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog — Szociális kedvezmények — Olyan nemzeti szabályozás, amely az érintett tagállamon kívül folytatott felsőfokú tanulmányok finanszírozását a nemzeti területen legalább három évig való lakóhellyel rendelkezés feltételéhez köti — Megengedhetetlenség — Közérdekre alapított igazolás — Hiány

   (EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 22–30. pont)

2.  Az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely az ezen államon kívül folytatott felsőfokú tanulmányok tekintetében biztosított támogatás nyújtásának fenntartását ahhoz a feltételhez köti, amely szerint az e támogatást igénylő hallgatónak az említett tanulmányokra való beiratkozását megelőző hat évből legalább három évig az említett államban kell lakóhellyel rendelkeznie.

   A szóban forgó szabályozás azzal, hogy a külföldi tanulmányok tekintetében a támogatás nyújtásának fenntartását a „hatból három év” feltételhez köti, azon tény folytán, hogy a kérelmező gyakorolta a valamely más tagállam területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, bünteti őt, hiszen e szabadság gyakorlása befolyásolhatja a felsőfokú tanulmányai támogatásához való jogát.

   E tekintetben a diákok beilleszkedése, amely az ellátást nyújtó tagállam társadalma és a szóban forgó ellátás kedvezményezettje közötti bizonyos fokú kapcsolódás fennállásával ellenőrizhető, olyan közérdeken alapuló objektív megfontolásnak tekinthető, amely igazolhatja azt, hogy az ilyen ellátás nyújtásának feltételei befolyásolják az uniós polgárok szabad mozgását.

   A szóban forgó szabályozás azonban azzal, hogy korlátozza az uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, nem teszi lehetővé egyéb olyan kapcsolat tekintetbevételét, amely valamely hallgatót a támogatást nyújtó tagállamhoz fűzhet, mint például a hallgató állampolgársága, iskolai tanulmányai, családja, munkahelye, nyelvtudása, vagy más szociális vagy gazdasági kötelék fennállása. A hallgatót eltartó családtagok támogatást nyújtó tagállamon belüli munkavállalása ugyancsak az e kötelék értékelése során tekintetbe vett tényezők egyike lehet.

   Így a „hatból három év” feltétel egyszerre túlságosan kizárólagos jellegű, valamint túlságosan eshetőleges, mivel indokolatlanul olyan tényezőt részesít előnyben, amely nem szükségszerűen tükrözi a kérelmezőnek a támogatás kérése időpontjában a tagállam társadalmába való beilleszkedése mértékét. Következésképpen az ilyen nemzeti szabályozás nem tekinthető arányosnak a beilleszkedési célkitűzéssel.

   (vö. 31., 36., 41., 43., 45. pont és a rendelkező rész)