C‑335/13. sz. ügy
Robin John Feakins
kontra
The Scottish Ministers
(a Scottish Land Court [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Közös agrárpolitika — Egységes támogatási rendszer — 795/2004/EK bizottsági rendelet — A 18. cikk (2) bekezdése — Nemzeti tartalék — Rendkívüli körülmények — Az egyenlő bánásmód elve”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2014. november 6.
Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Egyes támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszere – Egységes támogatási rendszer – A referenciaösszeg kiszámítása – A nemzeti tartalékból kiosztott támogatási jogosultságok – A biztosítás feltételei – Különleges helyzetben lévő mezőgazdasági termelők – A legmagasabb értékre vonatkozó szabály
(1782/2003 tanácsi rendelet, 42. cikk, (4) bekezdés; az 1974/2004 rendelettel módosított 795/2004 bizottsági rendelet, 18. cikk, (2) bekezdés)
Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Egyes támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszere – Egységes támogatási rendszer – A referenciaösszeg kiszámítása – A nemzeti tartalékból kiosztott támogatási jogosultságok – A biztosítás feltételei – Különleges helyzetben lévő mezőgazdasági termelők – A rendkívüli körülményekkel szembesülő és az ilyen körülményekkel nem szembesülő mezőgazdasági termelők közötti eltérő bánásmód – A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése
(1782/2003 tanácsi rendelet, 37. cikk, (1) bekezdés, 40. cikk, 41. cikk, (2) bekezdés, és 42. cikk, (7) bekezdés; az 1974/2004 rendelettel módosított 795/2004 bizottsági rendelet, 18. cikk, (2) bekezdés, és 19–23a. cikk)
Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Az uniós intézmények mérlegelési jogköre – Terjedelem – Korlátok – Az arányosság és az egyenlő bánásmód elve
(EUMSZ 40. cikk; 1782/2003 tanácsi rendelet; az 1974/2004 rendelettel módosított 795/2004 bizottsági rendelet, 18. cikk, (2) bekezdés)
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az érvényesség megítélése – Uniós jogi aktus érvénytelenségének megállapítása – Joghatások – Az EUMSZ 264. cikk analógia útján való alkalmazása
(EUMSZ 264. cikk második bekezdése és EUMSZ 267. cikk)
Az 1974/2004 rendelettel módosított, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK tanácsi rendeletben meghatározott egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 795/2004 rendelet 18. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az akkor alkalmazandó egyrészt, ha a mezőgazdasági termelő teljesíti az említett rendelet 19–23a. cikke közül kettőnek vagy többnek az alkalmazási feltételeit, másrészt ha az ugyanezen rendelet 19–23a. cikke közül legalább egynek az alkalmazási feltételeit teljesítő mezőgazdasági termelő teljesíti a 1782/2003 rendelet 37. cikkének (2) bekezdése, 40. cikke, 42. cikkének (3) bekezdése és 42. cikkének (5) bekezdése közül legalább egynek az alkalmazási feltételeit is.
(vö. 45. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
Az 1974/2004 rendelettel módosított, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK tanácsi rendeletben meghatározott egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 795/2004 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése érvénytelen, mivel megakadályozza, hogy az 1782/2003 rendelet 40. cikke értelmében vett rendkívüli körülményekkel szembesülő mezőgazdasági termelő egyszerre részesüljön a referenciaösszege e rendelkezés szerinti kiigazításában, és a 795/2004 rendelet 19–23a. cikke közül valamelyik alapján a nemzeti tartalékból származó kiegészítő referenciaösszegben, miközben az a mezőgazdasági termelő, aki nem szembesült ilyen körülményekkel, és akinek az 1782/2003 rendelet 37. cikke (1) bekezdése alapján számított referenciaösszeget állapítottak meg, egyszerre részesülhet ebben az összegben és a 795/2004 rendelet 19–23a. cikke közül valamelyik alapján a nemzeti tartalékból származó referenciaösszegben.
Ugyanis az említett 18. cikk (2) bekezdése különböző bánásmódot hoz létre egyrészt azon mezőgazdasági termelő között, aki olyan rendkívüli körülményekkel szembesült, amelyek az 1782/2003 rendelet 40. cikke értelmében feljogosítják a referenciaösszege kiigazítására, másrészt pedig azon mezőgazdasági termelő között, aki ilyen körülményekkel nem szembesült, és akinek e rendelet 37. cikkének (1) bekezdésében kimondott általános szabály alapján számított referenciaösszeget állapítottak meg. Az érintett rendelkezés ugyanis az első mezőgazdasági termelőt hátrányosan kezeli a másodikhoz képest, mivel megfosztja attól, hogy az említett 40. cikk szerint kiigazított referenciaösszegen felül a nemzeti tartalékból származó referenciaösszegben is részesüljön.
E tekintetben, mivel az a mezőgazdasági termelő, akinek az említett 37. cikk (1) bekezdése alapján számított referenciaösszeget állapítottak meg, és az a mezőgazdasági termelő, aki a referenciaösszege kiszámítási módszerének az említett 40. cikk alapján való kiigazításában részesül, az egységes támogatási rendszer céljaira tekintettel hasonló helyzetben van akkor, amikor a nemzeti tartalékból származó kiegészítő jogosultságokat kérelmezi, az eltérő bánásmód nem igazolható azzal a céllal, hogy meg kívánják védeni a mezőgazdasági termelők pénzügyi érdekeit azáltal, hogy elkerülik az 1782/2003 rendelet 41. cikkének (2) bekezdésében és 42. cikkének (7) bekezdésében foglalt mechanizmus alkalmazását. Ez a mechanizmus ugyanis, amely a nemzeti felső határoknak a nemzeti tartalékkal szembeni megnövekedett igények miatti túllépése esetén a megállapított referenciaösszegek lineáris csökkentését írja elő, olyan eszközt képez, amely az egységes támogatási rendszer pénzügyi egyensúlyát az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása mellett őrzi meg. Az e mechanizmus alkalmazásának elkerülésére irányuló cél tehát nem igazolhatja ezen utóbbi elv megsértését.
(vö. 48., 54., 57., 58., 61. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 49., 51., 56. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 65. pont)
C‑335/13. sz. ügy
Robin John Feakins
kontra
The Scottish Ministers
(a Scottish Land Court [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Közös agrárpolitika — Egységes támogatási rendszer — 795/2004/EK bizottsági rendelet — A 18. cikk (2) bekezdése — Nemzeti tartalék — Rendkívüli körülmények — Az egyenlő bánásmód elve”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2014. november 6.
Mezőgazdaság — Közös agrárpolitika — Egyes támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszere — Egységes támogatási rendszer — A referenciaösszeg kiszámítása — A nemzeti tartalékból kiosztott támogatási jogosultságok — A biztosítás feltételei — Különleges helyzetben lévő mezőgazdasági termelők — A legmagasabb értékre vonatkozó szabály
(1782/2003 tanácsi rendelet, 42. cikk, (4) bekezdés; az 1974/2004 rendelettel módosított 795/2004 bizottsági rendelet, 18. cikk, (2) bekezdés)
Mezőgazdaság — Közös agrárpolitika — Egyes támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszere — Egységes támogatási rendszer — A referenciaösszeg kiszámítása — A nemzeti tartalékból kiosztott támogatási jogosultságok — A biztosítás feltételei — Különleges helyzetben lévő mezőgazdasági termelők — A rendkívüli körülményekkel szembesülő és az ilyen körülményekkel nem szembesülő mezőgazdasági termelők közötti eltérő bánásmód — A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése
(1782/2003 tanácsi rendelet, 37. cikk, (1) bekezdés, 40. cikk, 41. cikk, (2) bekezdés, és 42. cikk, (7) bekezdés; az 1974/2004 rendelettel módosított 795/2004 bizottsági rendelet, 18. cikk, (2) bekezdés, és 19–23a. cikk)
Mezőgazdaság — Közös agrárpolitika — Az uniós intézmények mérlegelési jogköre — Terjedelem — Korlátok — Az arányosság és az egyenlő bánásmód elve
(EUMSZ 40. cikk; 1782/2003 tanácsi rendelet; az 1974/2004 rendelettel módosított 795/2004 bizottsági rendelet, 18. cikk, (2) bekezdés)
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — Az érvényesség megítélése — Uniós jogi aktus érvénytelenségének megállapítása — Joghatások — Az EUMSZ 264. cikk analógia útján való alkalmazása
(EUMSZ 264. cikk második bekezdése és EUMSZ 267. cikk)
Az 1974/2004 rendelettel módosított, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK tanácsi rendeletben meghatározott egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 795/2004 rendelet 18. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az akkor alkalmazandó egyrészt, ha a mezőgazdasági termelő teljesíti az említett rendelet 19–23a. cikke közül kettőnek vagy többnek az alkalmazási feltételeit, másrészt ha az ugyanezen rendelet 19–23a. cikke közül legalább egynek az alkalmazási feltételeit teljesítő mezőgazdasági termelő teljesíti a 1782/2003 rendelet 37. cikkének (2) bekezdése, 40. cikke, 42. cikkének (3) bekezdése és 42. cikkének (5) bekezdése közül legalább egynek az alkalmazási feltételeit is.
(vö. 45. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
Az 1974/2004 rendelettel módosított, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK tanácsi rendeletben meghatározott egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 795/2004 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése érvénytelen, mivel megakadályozza, hogy az 1782/2003 rendelet 40. cikke értelmében vett rendkívüli körülményekkel szembesülő mezőgazdasági termelő egyszerre részesüljön a referenciaösszege e rendelkezés szerinti kiigazításában, és a 795/2004 rendelet 19–23a. cikke közül valamelyik alapján a nemzeti tartalékból származó kiegészítő referenciaösszegben, miközben az a mezőgazdasági termelő, aki nem szembesült ilyen körülményekkel, és akinek az 1782/2003 rendelet 37. cikke (1) bekezdése alapján számított referenciaösszeget állapítottak meg, egyszerre részesülhet ebben az összegben és a 795/2004 rendelet 19–23a. cikke közül valamelyik alapján a nemzeti tartalékból származó referenciaösszegben.
Ugyanis az említett 18. cikk (2) bekezdése különböző bánásmódot hoz létre egyrészt azon mezőgazdasági termelő között, aki olyan rendkívüli körülményekkel szembesült, amelyek az 1782/2003 rendelet 40. cikke értelmében feljogosítják a referenciaösszege kiigazítására, másrészt pedig azon mezőgazdasági termelő között, aki ilyen körülményekkel nem szembesült, és akinek e rendelet 37. cikkének (1) bekezdésében kimondott általános szabály alapján számított referenciaösszeget állapítottak meg. Az érintett rendelkezés ugyanis az első mezőgazdasági termelőt hátrányosan kezeli a másodikhoz képest, mivel megfosztja attól, hogy az említett 40. cikk szerint kiigazított referenciaösszegen felül a nemzeti tartalékból származó referenciaösszegben is részesüljön.
E tekintetben, mivel az a mezőgazdasági termelő, akinek az említett 37. cikk (1) bekezdése alapján számított referenciaösszeget állapítottak meg, és az a mezőgazdasági termelő, aki a referenciaösszege kiszámítási módszerének az említett 40. cikk alapján való kiigazításában részesül, az egységes támogatási rendszer céljaira tekintettel hasonló helyzetben van akkor, amikor a nemzeti tartalékból származó kiegészítő jogosultságokat kérelmezi, az eltérő bánásmód nem igazolható azzal a céllal, hogy meg kívánják védeni a mezőgazdasági termelők pénzügyi érdekeit azáltal, hogy elkerülik az 1782/2003 rendelet 41. cikkének (2) bekezdésében és 42. cikkének (7) bekezdésében foglalt mechanizmus alkalmazását. Ez a mechanizmus ugyanis, amely a nemzeti felső határoknak a nemzeti tartalékkal szembeni megnövekedett igények miatti túllépése esetén a megállapított referenciaösszegek lineáris csökkentését írja elő, olyan eszközt képez, amely az egységes támogatási rendszer pénzügyi egyensúlyát az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása mellett őrzi meg. Az e mechanizmus alkalmazásának elkerülésére irányuló cél tehát nem igazolhatja ezen utóbbi elv megsértését.
(vö. 48., 54., 57., 58., 61. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 49., 51., 56. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 65. pont)