A Bíróság (hatodik tanács) 2014. október 15‑i ítélete – Bizottság kontra Olaszország

(C‑323/13. sz. ügy) ( 1 )

„Tagállami kötelezettségszegés — Környezet — 1999/31/EK irányelv és 2008/98/EK irányelv — Kezelési terv — Hulladékártalmatlanító létesítmények megfelelő és integrált hálózata — Az emberi egészség és a környezetvédelem szempontjából legjobb eredményeket biztosító hulladékkezelés bevezetésének kötelezettsége”

1. 

Környezet — Hulladékok — 2008/98 irányelv — A tagállamok hulladékok hasznosításának vagy ártalmatlanításának biztosítására vonatkozó kötelezettsége — Eredménykötelem — A tagállamoknak a meghozandó intézkedésekre vonatkozó mérlegelési mozgástere — Korlátok — A lerakott hulladékoknak a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt negatív hatásainak a csökkentésére vonatkozó kötelezettség — Kötelezettségszegés (2008/98 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. és 13. cikk; 1999/13 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés és 6. cikk, a) pont) (vö. 29., 31–38., 45. pont)

2. 

Tagállamok — Kötelezettségek — Irányelvek végrehajtása — Kötelezettségszegés — A belső jogrendre alapított igazolás — Megengedhetetlenség (EUMSZ 258. cikk) (vö. 41., 42. pont)

3. 

Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset — A Bizottság keresetindítási joga — Az eljáráshoz fűződő különös érdektől nem függő gyakorlás — Diszkrecionális joggyakorlás (EUMSZ 258. cikk) (vö. 43. pont)

Rendelkező rész

1)

Az Olasz Köztársaság,

—

mivel nem hozott meg minden olyan intézkedést, amely annak elkerüléséhez szükséges, hogy a SubATO di Roma hulladéklerakóiba – kivéve a cecchinait – és a SubATO di Latina hulladéklerakóiba kerülő települési hulladék egy részét ne vegyék olyan kezelés alá, amely magában foglalja a hulladékok különböző frakcióinak megfelelő kiválasztását, valamint a biohulladék stabilizációját, nem teljesítette a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26‑i 1999/31/EK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében, és 6. cikkének a) pontjában, valamint a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19‑i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. és 13. cikkében foglalt, összefüggésben értelmezett rendelkezésekből eredő kötelezettségeit,

—

valamint mivel Lazió régióban nem hozta létre a hulladékgazdálkodási létesítmények integrált és megfelelő hálózatát, az elérhető legjobb technikákat figyelembe véve, nem teljesítette a 2008/98 irányelv 16. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)

A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

( 1 ) HL C 252., 2013.8.31.


A Bíróság (hatodik tanács) 2014. október 15‑i ítélete – Bizottság kontra Olaszország

(C‑323/13. sz. ügy) ( 1 )

„Tagállami kötelezettségszegés — Környezet — 1999/31/EK irányelv és 2008/98/EK irányelv — Kezelési terv — Hulladékártalmatlanító létesítmények megfelelő és integrált hálózata — Az emberi egészség és a környezetvédelem szempontjából legjobb eredményeket biztosító hulladékkezelés bevezetésének kötelezettsége”

1. 

Környezet — Hulladékok — 2008/98 irányelv — A tagállamok hulladékok hasznosításának vagy ártalmatlanításának biztosítására vonatkozó kötelezettsége — Eredménykötelem — A tagállamoknak a meghozandó intézkedésekre vonatkozó mérlegelési mozgástere — Korlátok — A lerakott hulladékoknak a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt negatív hatásainak a csökkentésére vonatkozó kötelezettség — Kötelezettségszegés (2008/98 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. és 13. cikk; 1999/13 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés és 6. cikk, a) pont) (vö. 29., 31–38., 45. pont)

2. 

Tagállamok — Kötelezettségek — Irányelvek végrehajtása — Kötelezettségszegés — A belső jogrendre alapított igazolás — Megengedhetetlenség (EUMSZ 258. cikk) (vö. 41., 42. pont)

3. 

Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset — A Bizottság keresetindítási joga — Az eljáráshoz fűződő különös érdektől nem függő gyakorlás — Diszkrecionális joggyakorlás (EUMSZ 258. cikk) (vö. 43. pont)

Rendelkező rész

1)

Az Olasz Köztársaság,

—

mivel nem hozott meg minden olyan intézkedést, amely annak elkerüléséhez szükséges, hogy a SubATO di Roma hulladéklerakóiba – kivéve a cecchinait – és a SubATO di Latina hulladéklerakóiba kerülő települési hulladék egy részét ne vegyék olyan kezelés alá, amely magában foglalja a hulladékok különböző frakcióinak megfelelő kiválasztását, valamint a biohulladék stabilizációját, nem teljesítette a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26‑i 1999/31/EK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében, és 6. cikkének a) pontjában, valamint a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19‑i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. és 13. cikkében foglalt, összefüggésben értelmezett rendelkezésekből eredő kötelezettségeit,

—

valamint mivel Lazió régióban nem hozta létre a hulladékgazdálkodási létesítmények integrált és megfelelő hálózatát, az elérhető legjobb technikákat figyelembe véve, nem teljesítette a 2008/98 irányelv 16. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)

A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

( 1 )   HL C 252., 2013.8.31.