—

a Commerz Nederland NV képviseletében R. Wesseling advocaat,

—

a Havenbedrijf Rotterdam NV képviseletében E. Pijnacker Hordijk és A. Kleinhout advocaten,

—

a holland kormány képviseletében M. Noort és M. Bulterman, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében P.‑J. Loewenthal és S. Noë, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Commerz Nederland NV (a továbbiakban: Commerz Nederland) és a Havenbedrijf Rotterdam NV (a továbbiakban: Havenbedrijf Rotterdam), Rotterdam (Hollandia) önkormányzatának kizárólagos tulajdonában lévő kikötőüzemeltető vállalat között különösen azon kezességvállalások érvényességével kapcsolatban folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyeket a Havenbedrijf Rotterdam nevében e vállalat egyedüli ügyvezetője a vállalat alapszabályának megsértésével a Commerz Nederland számára nyújtott annak érdekében, hogy ez utóbbi hitelkeretet biztosítson harmadik személy kölcsönbe vevők számára.

3

A 2003. november 5‑i szerződéssel a Commerz Nederland egy páncélozott jármű gyártásának finanszírozása érdekében 25 millió eurós hitelkeretet biztosított az RDM Vehicles BV‑nek (a továbbiakban: RDM Vehicles). Ugyanezen a napon a Gemeentelijk Havenbedrijf Rotterdam (a továbbiakban: GHR), Rotterdam önkormányzatának egyik szervét képező kikötőüzemeltető vállalat igazgatója kezességet vállalt a GHR nevében a Commerz Nederlanddal szemben az RDM Vehicles így nyújtott hitelből eredő kötelezettségeinek teljesítéséért.

4

2004. január 1‑jén a kikötőüzemeltetéssel a Havenbedrijf Rotterdamot bízták meg, amelynek egyetlen tagja az alapügy tényállásának megvalósulásakor Rotterdam önkormányzata volt.

5

2004. június 4‑én a GHR korábbi igazgatója és a Havenbedrijf Rotterdam egyedüli ügyvezetője az RDM Vehicles számára nyújtott hitellel kapcsolatban a Havenbedrijf Rotterdam nevében kezességet vállalt a Commerz Nederlanddal szemben. E kezességvállalás ellenében a Commerz Nederland lemondott a GHR által nyújtott kezességvállalásból eredő jogairól.

6

2003. november 10‑én és 2004. június 4‑én egy ügyvédi iroda „jogi szakvéleményeket” készített a Commerz Nederland részére, amelyek szerint a GHR és a Havenbedrijf Rotterdam nevében az RDM Vehicles számára nyújtott hitelért vállalt kezességek a kezes tekintetében „érvényes, kötelező és végrehajtható kötelezettségeket” képeznek.

7

A 2004. február 27‑i szerződésekkel a Commerz Nederland az RDM Finance I BV‑nek (a továbbiakban: RDM Finance I) és az RDM Finance II BV‑nek (a továbbiakban: RDM Finance II) 7,2 millió eurós, illetve 6,4 millió eurós hitelkeretet biztosított az RDM Technology BV‑től megrendelt hadianyagok finanszírozása érdekében.

8

2004. március 2‑án a Havenbedrijf Rotterdam ügyvezetője kezességet vállalt e társaság nevében a Commerz Nederlanddal szemben az RDM Finance I és az RDM Finance II e két társaságnak nyújtott hitelekből eredő kötelezettségeinek teljesítéséért.

9

2004. március 3‑án a jelen ítélet 6. pontjában említett ügyvédi iroda a jelen ítélet 6. pontjában említettekhez hasonló „jogi szakvéleményt” adott a Commerz Nederlandnak.

10

A Commerz Nederland a 2004. április 29‑i leveleivel felmondta az RDM Finance I‑nek és az RDM Finance II‑nek nyújtott hiteleket, és a kint lévő hitelösszegek visszafizetését követelte. Mivel a visszafizetésre nem került sor, a Commerz Nederland felszólította a Havenbedrijf Rotterdamot arra, hogy a nyújtott kezességvállalások alapján fizessen meg neki 4869,00 eurót, illetve 14538,24 eurót kitevő összeget, a járulékos követelések összegével növelve. A Havenbedrijf Rotterdam e felszólításnak nem tett eleget.

11

A Commerz Nederland a 2004. augusztus 20‑i levelével felmondta az RDM Vehicles‑nek nyújtott hitelt, és a kint lévő hitelösszeg visszafizetését követelte. Mivel a visszafizetésre nem került sor, a Commerz Nederland felszólította a Havenbedrijf Rotterdamot arra, hogy a nyújtott kezességvállalás alapján fizessen meg neki 19843541,80 eurót kitevő összeget, a járulékos követelések összegével növelve. A Havenbedrijf Rotterdam e felszólításnak sem tett eleget.

12

2004. december 20‑án a Commerz Nederland keresetet nyújtott be a Havenbedrijf Rotterdammal szemben a Rechtbank Rotterdamhoz, amelyben a Havenbedrijf Rotterdam által az RDM Vehicles számára történő hitelnyújtás érdekében vállalt kezesség alapján követelte a kint lévő összeg megfizetését. 2007. január 24‑i ítéletében e bíróság elutasította e keresetet azzal az indokkal, hogy e kezességvállalás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatási intézkedésnek minősül, amelyet az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően be kellett volna jelenteni az Európai Bizottsághoz, és következésképpen az említett kezességvállalás a holland polgári törvénykönyv 3:40. cikkének (2) bekezdése értelmében semmis.

13

A Commerz Nederland ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a Gerechtshof ’s‑Gravenhagéhoz, és kérelmeit kiegészítve azt is kérte, hogy a bíróság kötelezze a Havenbedrijf Rotterdamot a kint lévő összegek megfizetésére az ez utóbbi társaság által az RDM Finance I és az RDM Finance II számára történő hitelnyújtás érdekében vállalt kezességek alapján is. 2011. február 1‑jei ítéletével e bíróság a Rechtbank Rotterdam ítéletét helybenhagyta, és a Commerz Nederland kérelmeit, ahogyan azokat ez utóbbi a fellebbezési eljárásban módosította, elutasította.

14

A Gerechtshof ’s‑Gravenhage többek között megállapította, hogy a tényállásnak a C‑482/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben (EU:C:2002:294) előírt szempontokra tekintettel való elemzése alapján arra kell következtetni, hogy a szóban forgó kezességvállalások nyújtását be kell tudni a holland hatóságoknak.

15

E tekintetben a Gerechtshof ’s‑Gravenhage azon körülményekre támaszkodott, hogy Rotterdam önkormányzata rendelkezik a Havenbedrijf Rotterdam valamennyi részvényével, hogy e vállalat igazgatóságának és a felügyelőbizottságának tagjait a részvényesek közgyűlése és így ezen önkormányzat nevezi ki, hogy a kikötőért felelős tanácsos a felügyelőbizottság elnöke, hogy a Havenbedrijf Rotterdam alapszabálya szerint az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kezességvállalásokhoz a felügyelőbizottság hozzájárulása szükséges, és hogy a Havenbedrijf Rotterdam alapszabály szerinti célja a közérdek számára biztosított elsődleges helyre figyelemmel nem hasonlítható össze egy tisztán gazdasági vállalkozás céljával.

16

Az említett fellebbviteli bíróság ez alapján megállapította, hogy Rotterdam önkormányzata ténylegesen jelentős befolyást gyakorol a Havenbedrijf Rotterdamra, és hogy ennélfogva az alapügy ténybeli összefüggései eltérnek a Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2002:294) alapjául szolgáló ügy ténybeli összefüggéseitől. E megállapításon nem változtat az a tény, hogy a Havenbedrijf Rotterdam ügyvezetője önkényesen járt el, szándékosan titokban tartotta a kezességvállalásokat, és nem kérte e vállalat felügyelőbizottságának hozzájárulását.

17

Egyébiránt a Gerechtshof ’s‑Gravenhage elutasította a Commerz Nederland azon érvét, miszerint a szóban forgó kezességvállalások nem járnak előnnyel sem az RDM Vehicles, sem az RDM Finance I, sem pedig az RDM Finance II számára, mivel azokat az RDM Holding NV és a GHR által 2002. december 28‑án kötött szerződés értelmében nyújtották, amely szerződésben az RDM Holding NV arra vállalt kötelezettséget, hogy nem értékesít tengeralattjáró‑technológiát Tajvannak, cserébe azért, hogy a GHR kezességet vállal az RDM‑csoport társaságainak hitelezőivel szemben legalább 100 millió euró összegig (a továbbiakban: tengeralattjáró‑szerződés). E korábbi kötelezettségvállalás ugyanis nem fosztja meg az említett kezességvállalásokat az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „előny” jellegüktől.

18

A Commerz Nederland azt kéri a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy a Gerechtshof ’s‑Gravenhage által hozott ítéletet helyezze hatályon kívül. Különösen úgy érvel, hogy a fellebbviteli bíróság által figyelembe vett körülmények nem alapozhatják meg azon megállapítást, miszerint Rotterdam önkormányzata közreműködött az alapügyben szóban forgó kezességvállalások létrejöttében. A Commerz Nederland arra is emlékeztet, hogy Rotterdam önkormányzata, amennyiben arról tájékoztatták volna, nem fogadta volna el e kezességvállalásokat, hogy az érintett ügyvezetőnek le kellett mondania a Havenbedrijf Rotterdamon belül betöltött tisztségeiről, és hogy az ügyvezetőt az ezen ügyben tanúsított magatartása miatt büntetőjogi felelősségre vonták. Végül a Commerz Nederland vitatja a fellebbviteli bíróság által azzal kapcsolatban elvégzett értékelést, hogy a tengeralattjáró‑szerződésnek milyen hatásai voltak az alapügyben szóban forgó kezességvállalások „előnynek” történő minősítésére.

19

E tekintetben a Hoge Raad der Nederlanden úgy véli, hogy a fellebbviteli bíróság helyesen állapította meg, hogy a kezességvállalás önálló jogügylet, még ha arra egy szerződéses kötelezettség teljesítése érdekében kerül is sor. Erről van szó különösen azért, mert a tengeralattjáró‑szerződés nem jelöli meg pontosan sem azon társaságokat, amelyekkel szemben a kezességet vállalni kellett, sem pedig a lefedendő összegeket.

20

E kezességvállalásoknak az államnak való betudhatóságát illetően a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Franciaország kontra Bizottság ítélet (EU:C:2002:294) úgy értelmezhető, hogy e betudhatóság attól a kérdéstől függ, hogy a valószínűsítő körülmények összességéből arra lehet‑e következtetni, hogy a hatóságok közreműködtek az érintett intézkedések elfogadásában, amely során e közreműködésnek valósnak és ténylegesnek kell lennie. A jelen ügyben ezen értelmezés ahhoz vezetne, hogy az említett kezességvállalásokat nem lehetne betudni Rotterdam önkormányzatának.

21

A Franciaország kontra Bizottság ítélet (EU:C:2002:294) azonban úgy is értelmezhető, hogy annak megállapításához, hogy a hatóságok közreműködtek az érintett intézkedés elfogadásában, elegendő az, hogy a valószínűsítő körülmények összességéből arra lehet következtetni, hogy e hatóságok az alapügyben szóban forgó intézkedésekhez hasonló intézkedések elfogadása tekintetében általánosságban meghatározzák az állami vállalaton belüli döntéshozatali eljárást, vagy ténylegesen jelentős, meghatározó befolyást gyakorolnak arra. Az a tény, hogy a jelen ügyben az állami vállalat ügyvezetője nem közölte az említett hatóságokkal az érintett intézkedést, és szándékosan megsértette az alapszabályt, és így a kezességeket a felügyeleti szervek, valamint Rotterdam önkormányzata és az állam akarata ellenére vállalták, nem zárja ki tehát szükségképpen az említett intézkedések hatóságoknak való betudhatóságát.

22

E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23

A Bíróság 2014. május 8‑án, a főtanácsnok indítványának ismertetését követően lezárta a szóbeli szakaszt.

24

A Bírósághoz 2014. július 5‑én érkezett, ugyanezen a napon kelt levelében a Commerz Nederland kérte a Bíróságtól, hogy rendelje el a szóbeli szakasz újbóli megnyitását.

25

A Commerz Nederland e kérelem alátámasztása érdekében úgy érvel, hogy a főtanácsnok indítványa először is nem kellően mutatta be a tényállást, továbbá nem világít rá kellően a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt lehetséges értelmezések egyikének következményeire, végül pedig olyan jogi megfontolásokon alapul, amelyekkel kapcsolatban a felek nem tudták megfelelően előadni álláspontjukat.

26

E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bíróság az eljárási szabályzata 83. cikkének megfelelően a főtanácsnok meghallgatását követően bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek vagy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg (Egyesült Királyság kontra Bizottság ítélet, C‑431/11, EU:C:2013:589, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

A jelen ügyben a Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően – úgy ítéli meg, hogy minden olyan információval rendelkezik, amely szükséges az előterjesztett kérdések megválaszolásához, és hogy ezeket az információkat megvitatták előtte.

28

Ennélfogva a Commerz Nederlandnak a szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelmét el kell utasítani.

29

Kérdéseivel, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy annak megállapításakor, hogy valamely állami vállalat által nyújtott kezességvállalások betudhatók‑e az e vállalatot irányító hatóságnak, vagy sem, relevánsak azok a körülmények, hogy egyrészről az említett vállalat e kezességvállalásokat nyújtó egyedüli ügyvezetője szabálytalanul járt el, szándékosan titokban tartotta azok nyújtását, és megsértette vállalatának alapszabályát, másrészről pedig az említett hatóság tiltakozott volna e kezességvállalások nyújtása ellen, ha arról tájékoztatták volna. A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül azt kívánja megtudni, hogy e körülmények az alapügyben szóban forgó helyzethez hasonló helyzetben kizárják‑e az ilyen betudhatóságot.

30

Előzetesen ki kell emelni, hogy nem vitatott, hogy az alapügyben a Havenbedrijf Rotterdamnak az RDM Vehicles, az RDM Finance I és az RDM Finance II számára nyújtott hiteleket biztosító kezességvállalásai az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források elkötelezésével járnak, mivel e kezességvállalások olyan kellően konkrét gazdasági kockázatot hordoznak, amely a Havenbedrijf Rotterdam számára terhekkel járhat, és hogy ez utóbbi az alapügy tényállásának megvalósulásakor Rotterdam önkormányzatának kizárólagos tulajdonában volt.

31

E kezességvállalásoknak az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, államnak való betudhatóságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy nem lehet erre következtetni kizárólag abból a tényből, hogy e kezességeket az állam által irányított állami vállalat vállalta. Ugyanis, még ha az állam irányítani is tud valamely állami vállalatot, és meghatározó befolyást is gyakorolhat annak működésére, ezen irányítási jogkörnek adott esetben történő tényleges gyakorlását nem lehet automatikusan vélelmezni. Szükség van annak vizsgálatára is, hogy megállapítható‑e, hogy a hatóságok valamilyen módon részt vettek ezen intézkedések meghozatalában (lásd ebben az értelemben: Franciaország kontra Bizottság ítélet, EU:C:2002:294, 50–52. pont).

32

E tekintetben nem várható el annak részletes vizsgálat alapján történő bizonyítása, hogy a hatóságok ténylegesen ösztönözték az állami vállalatot az érintett támogatási intézkedések meghozatalára. Az állami vállalat által meghozott valamely támogatási intézkedés államnak való betudhatósága ugyanis levezethető az eset körülményeiből és az ezen intézkedés hátterét képező összefüggésekből eredő valószínűsítő körülmények összességéből (Franciaország kontra Bizottság ítélet, EU:C:2002:294, 53. és 55. pont).

33

Különösen releváns minden olyan valószínűsítő körülmény, amely az adott esetben vagy a hatóságok közreműködésére, illetve a közreműködés hiányának valószínűtlenségére utal valamely intézkedés elfogadása kapcsán, tekintettel az intézkedés terjedelmére, tartalmára és a vele járó feltételekre, vagy pedig az említett hatóságok közreműködésének hiányára utal az említett intézkedés elfogadása kapcsán (Franciaország kontra Bizottság ítélet, EU:C:2002:294, 56. és 57. pont).

34

Ezen ítélkezési gyakorlat fényében a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy a jelen ügyben a Havenbedrijf Rotterdam által nyújtott kezességvállalások államnak való betudhatósága levezethető‑e az alapügy körülményeiből és a kezességvállalások hátterét képező összefüggésekből eredő valószínűsítő körülmények összességéből. E célból meg kell vizsgálni, hogy e valószínűsítő körülmények a jelen ügyben lehetővé teszik‑e a hatóságok e kezességvállalások kapcsán való közreműködésének vagy közreműködésük hiánya valószínűtlenségének megállapítását.

35

E tekintetben, amint arra különösen a Havenbedrijf Rotterdam és a Bizottság hivatkozott, és amint azt a főtanácsnok az indítványának 78. és 79. pontjában kiemelte, a jelen ügyben a Havenbedrijf Rotterdam és Rotterdam önkormányzata közötti, a jelen ítélet 15. pontjában leírt szervezeti kapcsolatok fennállása főszabály szerint a hatóságok e kezességvállalások kapcsán való közreműködését vagy közreműködésük hiányának valószínűtlenségét bizonyítja.

36

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy azon körülmény, hogy az állami vállalat egyedüli ügyvezetője szabálytalanul járt el, önmagában nem zárja ki az ilyen közreműködést. Amint ugyanis maga a kérdést előterjesztő bíróság és a főtanácsnok az indítványának 90. és 91. pontjában kiemelte, az állami támogatásokra vonatkozó szabályok tényleges érvényesülését jelentősen csökkentené, ha e szabályok alkalmazásától el lehetne tekinteni pusztán azon az alapon, hogy valamely állami vállalat ügyvezetője megszegte e vállalat alapszabályát.

37

Ennek alapján a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a Havenbedrijf Rotterdam egyedüli ügyvezetője nemcsak hogy szabálytalanul járt el, és megsértette e vállalat alapszabályát, hanem szándékosan titokban is tartotta az alapügyben szóban forgó kezességvállalásokat, különösen azért, mert vélelmezni kell, hogy az érintett hatóság, azaz Rotterdam önkormányzata tiltakozott volna e kezességvállalások nyújtása ellen, ha arról tájékoztatták volna. A kérdést előterjesztő bíróság szerint e körülmények azt bizonyítják, hogy e kezességvállalásokat Rotterdam önkormányzatának közreműködése nélkül nyújtották.

38

E bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy az említett elemek a releváns valószínűsítő körülmények összességére tekintettel bizonyítják vagy kizárják‑e Rotterdam önkormányzatának az említett kezességvállalások kapcsán való közreműködését.

39

A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak megállapításakor, hogy valamely állami vállalat által nyújtott kezességvállalások betudhatók‑e az e vállalatot irányító hatóságnak, vagy sem, az alapügy körülményeiből és az e kezességvállalások hátterét képező összefüggésekből eredő valószínűsítő körülmények összességével együtt relevánsak azok a körülmények, hogy egyrészről az említett vállalat e kezességvállalásokat nyújtó egyedüli ügyvezetője szabálytalanul járt el, szándékosan titokban tartotta azok nyújtását, és megsértette vállalatának alapszabályát, másrészről pedig e hatóság tiltakozott volna az említett kezességvállalások nyújtása ellen, ha arról tájékoztatták volna. E körülmények azonban az alapügyben szóban forgó helyzethez hasonló helyzetben önmagukban nem zárják ki e betudhatóságot.

40

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak megállapításakor, hogy valamely állami vállalat által nyújtott kezességvállalások betudhatók‑e az e vállalatot irányító hatóságnak, vagy sem, az alapügy körülményeiből és az e kezességvállalások hátterét képező összefüggésekből eredő valószínűsítő körülmények összességével együtt relevánsak azok a körülmények, hogy egyrészről az említett vállalat e kezességvállalásokat nyújtó egyedüli ügyvezetője szabálytalanul járt el, szándékosan titokban tartotta azok nyújtását, és megsértette vállalatának alapszabályát, másrészről pedig e hatóság tiltakozott volna az említett kezességvállalások nyújtása ellen, ha arról tájékoztatták volna. E körülmények azonban az alapügyben szóban forgó helyzethez hasonló helyzetben önmagukban nem zárják ki e betudhatóságot.