—

a Raytek GmbH és a Fluke Europe BV képviseletében I. Humby consultant és V. Sloane barrister,

—

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében J. Beeko, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Hill barrister,

—

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és L. Flynn, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyes árucikkeknek a Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2011. március 30‑i 314/2011/EU bizottsági rendelet (HL L 86., 57. o.) érvényességére vonatkozik.

2

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Raytek GmbH és a Fluke Europe BV (a továbbiakban: Raytek, illetve Fluke) által a Commissioners for Her Majesty’s Customs and Revenue (a továbbiakban: Commissionners) infravörös hőkamerák tarifális besorolására vonatkozó határozataival szemben benyújtott jogorvoslati kérelmek keretében terjesztették elő.

3

A harmonizált áruleíró és kódrendszert (a továbbiakban: HR) létrehozó, Brüsszelben 1983. június 14‑én kelt nemzetközi egyezményt és annak 1986. június 24‑én kelt módosító jegyzőkönyvét (a továbbiakban: a HR‑ről szóló egyezmény) az Európai Gazdasági Közösség nevében az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá).

4

A HR‑ről szóló egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése szerint minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra, hogy tarifa‑ és statisztikai nómenklatúrái megegyeznek a HR‑rel, minden hozzátoldás és változtatás nélkül felhasználja annak valamennyi vámtarifaszáma és alszáma szövegét és a hozzájuk tartozó kódszámokat, és követi az említett rendszer számozási sorrendjét. Ugyanezen rendelkezés előírja, hogy minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra is, hogy alkalmazza a HR általános értelmezési szabályait (a továbbiakban: a HR általános szabályai), valamint a HR áruosztályainak, árucsoportjainak és alszámainak valamennyi megjegyzését, és nem módosítja utóbbiak hatályát.

5

A Vámegyüttműködési Tanács, jelenleg a Vámigazgatások Világszervezete (WCO), amelyet a létrehozásáról szóló, 1950. december 15‑én Brüsszelben aláírt nemzetközi egyezmény létesített, a HR‑ről szóló egyezmény 8. cikkében meghatározott feltételek szerint jóváhagyja a HR magyarázó megjegyzéseit (a továbbiakban: a HR magyarázó megjegyzései), amelyeket a HR bizottsága fogadott el, amelynek szervezetét a HR 6. cikke szabályozza.

6

A HR 3. szabályának értelmezésével kapcsolatos általános szabályra vonatkozó magyarázó megjegyzés értelmében:

„[...]

3 a) szabály

[...]

3 b) szabály

[...]”

7

A 2010. október 5‑i 861/2010/EU bizottsági rendelettel (HL L 284., 1. o.) módosított, a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletét alkotó Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) első része I. szakaszának A pontja tartalmazza az e nómenklatúra értelmezésére szolgáló általános szabályokat (a továbbiakban: a KN általános szabályai). E cím a következőképpen rendelkezik:

„Az áruknak a Kombinált Nómenklatúrába történő besorolására a következő elvek az irányadók:

[...]

[...]

8

A KN „Vámtarifa” című második részében a 85. árucsoportban az „Elektromos gépek és elektromos felszerelések és ezek alkatrészei; hangfelvevő és ‑lejátszó, televíziós kép‑ és hangfelvevő és ‑lejátszó készülékek és ezek alkatrészei és tartozékai” szerepelnek. Az ebben az árucsoportban található 8525 vámtarifaszám szövege a következő:

„Rádió‑ vagy televízióműsor‑adókészülék, ‑vevőkészülékkel vagy hangfelvevő vagy ‑lejátszó készülékkel egybeépítve is; televíziós kamerák (felvevők), digitális fényképezőgépek és videokamera‑felvevők”.

9

Az Európai Bizottságnak a KN magyarázatáról szóló közleménye (2011/C 137/01) előírja, hogy e vámtarifaszám alá tartozik a hőképes kamera infravörös képfelvevővel, amely felveszi a hősugárzást, és azt olyan képpé alakítja, amely az egyes felületek vagy tárgyak hőmérsékletét a szürke különböző árnyalataiban vagy különböző színekben mutatja, de amely nem képes hőmérséklet mérésére vagy a mért érték számjegyekben történő kifejezésére.

10

A KN 90. árucsoportja, amely az „Optikai, fényképészeti, mozgófényképészeti, mérő‑, ellenőrző‑, precíziós, orvosi vagy sebészeti műszerek és készülékek; mindezek alkatrészei és tartozékai” címet viseli, többek között a 9025 és 9027 vámtarifaszámot tartalmazza.

11

A 90. árucsoport 3. megjegyzése értelmében a XVI. áruosztályhoz tartozó Megjegyzések 3. és 4. pontjának rendelkezéseit erre az árucsoportra is alkalmazni kell. Az ezen áruosztályhoz fűzött 3. megjegyzés így szól:

„Eltérő rendelkezés hiányában az összetett gépet, a két vagy több gépből összeszerelt gépet, amely az összeszerelés következtében egy egészet képez, és azt a gépet, amely felépítése szerint két vagy több különböző, egymást felváltó vagy kiegészítő tevékenység kifejtésére tervezett, úgy kell besorolni, mintha kizárólag abból a gépből állna, amely a fő művelet (célművelet) elvégzésére szolgál.”

12

A KN 9025 vámtarifaszám szövege és felépítése a következő:

13

A francia nyelvű változatban a KN 9027 vámtarifaszám szövege és felépítése a következő:

14

E vámtarifaszám angol nyelvű változatában az „instruments or apparatus for measuring or checking of quantities of heat” az említett vámtarifaszám francia nyelvű változatában található „instruments et appareils [...] pour mesures calorimétriques” kifejezésnek felel meg.

15

A 9027 vámtarifaszámra vonatkozó HR magyarázó megjegyzés értelmében nem tartozik az alá, többek között, a „laboratóriumi vagy egyéb fajsúlymérő, hőmérő, nedvességmérő és a 9025 vtsz. alá tartozó hasonló műszer”.

16

Az alapügyben érintett időszakban a 9025 19 20 vámtarifaalszámra vonatkozó behozatali vámtétel 3,2%, míg a 9027 50 00 vámtarifaalszám alá tartozó készülékek vámmentességet élveznek.

17

A 314/2011 rendelet 2011. április 21‑én lépett hatályba. Ez a rendelet az infravörös hőkamerákat hőmérőként sorolta be a 9025 19 20 KN‑kód alá.

18

Az érintett készülékeknek az említett rendelet mellékletében szereplő meghatározása a következőképpen szól:

„Körülbelül 26 × 8 × 11 cm méretű készülék (úgynevezett »infravörös hőkamera«), amely az infravörös sugárzásból mikrobolométer segítségével képet alkot, a különböző hőmérsékleti értékeket más‑más színnel jelezve.

A készülék magában foglal:

A mikrobolométer olyan hőérzékelő, amely a kamera detektoraként működik, és 19200 pixeles felbontású képeket rögzít, ahol minden egyes pixel a megfelelő mért hőmérsékleti értéket jelzi.

A kép a mért hőmérsékleti értékeknek megfelelő különböző színárnyalatokban jelenik meg, egy függőleges lépték pedig megmutatja a kiválasztott hőtartományon belüli legmagasabb és legalacsonyabb hőmérsékleti értéket, és a legmagasabbtól a legalsóig terjedő színskálát.

A készülék arra is képes, hogy egy bizonyos pontban mérje a hőmérsékletet, és a kapott eredményt egy hőmérsékletskálán megjelenítse.

A készüléket megelőző karbantartásra használják, a szigetelési, illetve építkezési hibák, valamint a hőszivárgások kiszűrése céljából.”

19

Az említett mellékletben az érintett készülékeknek a 9025 19 20 KN‑kód alá sorolása a következőképpen kerül indokolásra:

„A besorolást a [KN] értelmezésére szolgáló 1. és 6. általános szabály, valamint a 9025, a 9025 19 és a 9025 19 20 KN‑kód szövege határozza meg.

Az áru nem sorolható be kameraként, illetve fényképezőgépként a 8525. vtsz. alá, (lásd a 8525. vtsz.‑hoz tartozó KN‑magyarázatot), mivel a készülék a hőmérséklet mérésére és a mért értékek számszerűsítésére képes, ami a 9025. vtsz. alá tartozó funkció.

Mivel a készülék rendeltetése nem a hőmennyiség mérése vagy ellenőrzése, hanem az infravörös sugárzás szintjének megállapítása (hőmérséklet mérése), a termék nem sorolható a 9027. vtsz. alá.

Jellemzői alapján a készüléket ezért a 9025 19 20 KN‑kód alá, hőmérőként kell besorolni.”

20

A Raytek és a Fluke infravörös hőkamerákat importál az Egyesült Királyságba.

21

E kamerák tulajdonságait illetően a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a kamerák elsősorban egy képalkotó objektívből állnak, amely begyűjti a céltárgy által sugárzott infravörös energiát, és azt egy infravörös detektorra vetíti. Az infravörös sugárzás mérhető választ vált ki a detektorból, amely a hőkamerában elektronikusan feldolgozásra kerül, majd hőképpé (termogram), illetve infravörös képpé alakul át, amelynek különböző színárnyalatai a céltárgy felületi infravörös sugárzása megoszlásának felelnek meg. E bíróság megjegyzi, hogy az olyan változókat, mint a hőmérséklet‑tartományt, a hőtartományt és hőszintet, a színpalettákat, valamint az infravörös és látható képek keverését irányító vezérlőmechanizmusok lehetővé teszik a kijelzőn megjelenő hőkép finomítására szolgáló elektronikus szabályozás elvégzését.

22

Az említett kamerák felhasználását illetően a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy azokat elsősorban a rossz elektromos érintkezések, az elektromos túltöltés által okozott túlmelegedés, vagy az építkezési, szigetelési hibák és levegő‑ vagy vízszivárgás kiszűrésére és lokalizálására használják.

23

A 314/2011 rendelet közzétételét követően a Commissioners 2011. április 14‑i levelükben értesítették a Rayteket és a Fluke‑ot, hogy az általuk korábban kiadott és az ez utóbbiak által a 9027 árucsoportba soroltan behozott készülékekre vonatkozó kötelező érvényű tarifális felvilágosítások elveszítették érvényességüket.

24

Az e levelekben foglalt határozatokkal szemben benyújtott kereseteikben a Raytek és a Fluke a 314/2011 rendelet érvényességét vitatta a 9025 19 20 és a 9027 50 00 vámtarifaszám tényleges terjedelmének vonatkozásában.

25

E körülmények között a First‑tier Tribunal (Tax Chamber) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Érvényes‑e a [314/2011 rendelet] annyiban, amennyiben a 9025 19 20 KN‑kód alá sorolja be az infravörös hőkamerákat?”

26

2014. január 14‑i határozatával a Bíróság a jelen ügyet a tizedik tanács elé utalta, úgy határozott, hogy az ügy elbírálására főtanácsnoki indítvány nélkül kerül sor, és a feleket megidézte a 2014. március 6‑án megtartott tárgyalásra, amelyet követően a szóbeli szakasz lezárásra került.

27

A tizedik tanács 2014. október 2‑án úgy határozott, hogy az említett ügyet visszautalja a Bírósághoz annak érdekében, hogy az az ügyet nagyobb létszámú ítélkező testület számára ossza ki a Bíróság eljárási szabályzata 60. cikkének (3) bekezdése értelmében. Ezt követően a Bíróság úgy határozott, hogy a jelen ügyet az ötödik tanács elé utalja.

28

2014. november 4‑én hozott végzésében a Bíróság elrendelte a szóbeli szakasz újbóli megnyitását és a felek újabb tárgyalásra történő idézését, amelyet 2014. november 26‑án tartottak meg.

29

Az előterjesztett kérdésre adandó válasz érdekében meg kell állapítani, hogy az Európai Unió Tanácsa a KN alkalmazását illetően széles mérlegelési jogkört biztosít a tagállamok vámszakértőivel együttműködő Bizottság számára arra vonatkozóan, hogy pontosítsa a vámtarifaszámoknak valamely meghatározott áru besorolása során figyelembe veendő tartalmát. Mindazonáltal a 2658/87 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti intézkedések elfogadására irányuló hatáskör a Bizottságot nem jogosítja fel arra, hogy módosítsa a HR‑ről szóló egyezmény által létrehozott HR alapján megállapított vámtarifaszámok tartalmát, amely egyezmény 3. cikke szerint az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy nem módosítja annak hatályát (lásd ebben az értelemben: Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑267/94, EU:C:1995:453, 19 és 20. pont; Kawasaki Motors Europe ítélet, C‑15/05, EU:C:2006:259, 35. pont, valamint Dinter és Europol Frost‑Food ítélet, C‑522/07 és C‑65/08, EU:C:2009:663, 32. pont).

30

A jelen ügyben tehát azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság azzal, hogy az olyan árukat, mint a 314/2011 rendelet mellékletének 1. oszlopában meghatározott áruk, a KN 9025 19 vámtarifaszáma, és nem a KN 9027 50 vámtarifaszáma alá sorolta, módosította‑e e két vámtarifaszám tartalmát.

31

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a jogbiztonság és az ellenőrzések elősegítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó feltételeit általában az áruk objektív jellemzői és tulajdonságai között kell keresni, amint azokat a KN vámtarifaszámai és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzései meghatározzák (Kawasaki Motors Europe ítélet, EU:C:2006:259, 38. pont; Dinter és Europol Frost‑Food, EU:C:2009:663, 29. pont, valamint Premis Medical ítélet, C‑273/09, EU:C:2010:809, 42. pont).

32

A 314/2011 rendelet mellékletének 1. oszlopában szereplő meghatározás értelmében az az áru, amelyre e rendelet vonatkozik, egy olyan „készülék (úgynevezett »infravörös hőkamera«), amely az infravörös sugárzásból mikrobolométer segítségével képet alkot, a különböző hőmérsékleti értékeket más‑más színnel jelezve”. E képalkotásra mikrobolométer segítségével kerül sor, „– 20 °C foktól 250 °C fokig terjedő hőmérséklet‑tartománnyal”, a kapott képen „minden egyes pixel a megfelelő mért hőmérsékleti értéket jelzi”, és „a kép a mért hőmérsékleti értékeknek megfelelő különböző színárnyalatokban jelenik meg, egy függőleges lépték pedig megmutatja a […] [vonatkozó] színskálát”. Végül, a „készülék arra is képes, hogy egy bizonyos pontban mérje a hőmérsékletet, és a kapott eredményt egy hőmérsékletskálán megjelenítse”.

33

E meghatározásból az következik, hogy a 314/2011 rendeletben szereplő készülékek a céltárgy által kibocsátott infravörös sugárzást érzékelik, és e sugárzásból kiindulva a céltárgy képét alkotják meg, ahol a színek különböző hőmérsékleteknek felelnek meg, amelyek az érzékelt infravörös sugárzáson alapulnak. E készülékek képesek a céltárgy egy meghatározott pontja hőmérsékletének mérésére is, e mérés szintén az érzékelt infravörös sugárzáson alapul.

34

Meg kell állapítani, hogy e meghatározás alapján a Bizottság úgy tekinthette – amint az az ugyanezen melléklet 3. oszlopában foglalt indokolásból is következik –, hogy mivel az említett „készülék a hőmérséklet mérésére és a mért értékek számszerűsítésére képes, ami a 9025 vtsz. alá tartozó funkció”, és mivel „a készülék rendeltetése nem a hőmenynyiség mérése vagy ellenőrzése, hanem az infravörös sugárzás szintjének megállapítása (hőmérséklet mérése)”, a készüléket „a 9025 19 20 KN‑kód alá, hőmérőként kell besorolni”, mivel az érintett vámtarifaalszám az ugyanezen vámtarifaszám alá tartozó, más műszerrel nem kombinált elektronikus hőmérőknek és pirométereknek felel meg.

35

A KN 9027 vámtarifaszámát illetően – amelyet az alapügy felperesei szerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a szóban forgó tarifális besorolás tekintetében – meg kell állapítani, hogy ez a vámtarifaszám többek között „fizikai […] analízisre szolgáló készülék[re] és műszer[re]” vonatkozik, a 9027 50 00 vámtarifaalszám pedig olyan „műszer[re] és készülék[re], amely optikai sugárzással” többek között infravörös sugárzással működik. Márpedig meg kell állapítani, hogy a 314/2011 rendelet mellékletében meghatározott készülékek objektív jellemzői és tulajdonságai nem teszik lehetővé e vámtarifaszám alá történő besorolásukat. Ugyanis e készülékek a hőmérséklet puszta mérésén túlmenő egyéb fizikai analízis elvégzése nélkül jelenítik meg a hőmérséklet mérésének eredményét, amely sajátosabb tulajdonságot a KN 9025 vámtarifaszáma már lefed, amiért is ezen utóbbit kell figyelembe venni a KN 3. általános szabályának a) pontja értelmében.

36

Egyébiránt az említett készülékeknek a 9025 vámtarifaszám alá történő besorolását a 9027 vámtarifaszámra vonatkozó HR magyarázó megjegyzések is megerősítik, amelyek értelmében nem tartozik ez utóbbi vámtarifaszám alá, többek között, a „fajsúlymérő, hőmérő, nedvességmérő és a 9025 vtsz. alá tartozó hasonló műszer”.

37

Ebből következik, hogy a Bizottság azzal, hogy a 314/2011 rendelet mellékletében meghatározott készülékeket a KN 9025 19 20 vámtarifaalszáma alá sorolta, nem módosította a 9025 19 és 9027 50 vámtarifaszám tartalmát. Következésképpen a szóban forgó rendelet vizsgálata nem vezet azon következtetéshez, hogy a rendelet érvénytelen.

38

Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, meg kell mindazonáltal állapítani, hogy – az alapügyben szóban forgó készülékeknek az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban és a jelen ítélet 21. pontjában említett meghatározása tekintetében – fennállnak olyan jelek, amelyek alapján lehetséges, hogy e készülékek nem felelnek meg szükségszerűen a 314/2011 rendeletben szereplő készülékeknek.

39

A kérdést előterjesztő bíróság feladata a Raytek és a Fluke által importált infravörös hőkamerák és a 314/2011 rendeletben meghatározott készülékek közötti megfelelés vizsgálata, pontosabban annak vizsgálata, hogy valamely céltárgy felületi infravörös sugárzásának érzékelése és mérése, valamint az e sugárzás eloszlását ábrázoló kép megjelenítése a KN 9027 vámtarifaszáma alá tartozó olyan funkciónak minősülhet‑e, amely optikai sugárzást, többek között infravörös sugárzást alkalmaz, és amely túlmegy a hőmérséklet puszta mérésén.

40

Ebben az esetben azt az alapügy felperesei által hivatkozott tényt is figyelembe kell venni, hogy az alapügyben szóban forgó készülékek egyéb funkciója a hőmérséklet mérése lehet, és e tény okán azok hőmérőként használhatók.

41

Következésképpen a KN XVI. árucsoportja 3. megjegyzésének megfelelően – amely a KN 1. általános szabálya értelmében az áruk besorolása tekintetében kötelező szabálynak minősül – e készülékeket két vagy több különböző, egymást felváltó vagy kiegészítő tevékenység kifejtésére tervezett gépekként kell besorolni, amelyek mintha kizárólag abból a gépből állnának, amely a fő művelet elvégzésére szolgál.

42

A kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőket, amelyek érinthetik a 314/2011 rendelet érvényességét.

43

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőket, amelyek érinthetik az egyes árucikkeknek a Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2011. március 30‑i 314/2011/EU bizottsági rendelet érvényességét.