Keywords

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Az EUMSZ 267. cikk értelmében vett nemzeti bíróság – Fogalom – Consiglio Nazionale Forense (országos ügyvédi kamara tanácsa) – Bennfoglaltság

(EUMSZ 267. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Hasonló ügyben már megválaszolt értelmezési kérdés – Az előzetes döntéshozatalra utalás bármely nemzeti bíróság számára nyitva álló lehetősége – Az új kérelem elfogadhatósága

(EUMSZ 267. cikk)

3. Európai uniós jog – Uniós rendelkezésből eredő jog visszaélésszerű gyakorlása – Visszaélésszerű magatartásnak minősülő ügyletek – Figyelembe veendő elemek

4. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Ügyvédek – A hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamban történő folyamatos gyakorlása – 98/59 irányelv – A származási tagállamba való visszatérés a szakmai címnek egy másik tagállamban való megszerzését követő rövid időn belül – Visszaélésszerű magatartás – Hiány

(98/5 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, és 3. cikk)

5. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Ügyvédek – A hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamban történő folyamatos gyakorlása – 98/59 irányelv – 3. cikk – Az érvényességnek a tagállamok nemzeti identitása tiszteletben tartására tekintettel való vizsgálata – Érvényesség

(EUSZ 4. cikk, (2) bekezdés; 98/5 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk)

Summary

1. Annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróság” jellemzőivel rendelkezik‑e, a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, kötelező jellegű igazságszolgáltatási tevékenységet folytat‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint független‑e.

Pontosabban a kérdést előterjesztő szerv függetlenségét illetően e követelmény azt feltételezi, hogy a hivatkozott szervezet védett az olyan külső beavatkozástól vagy nyomástól, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét az eléjük kerülő jogvitát illetően.

Ezenfelül annak meghatározása érdekében, hogy a törvény által különféle funkciókkal felruházott valamely nemzeti szerv az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak” minősül‑e, azoknak a funkcióknak a sajátos jellegét kell megvizsgálni, amelyeket az abban a konkrét normatív összefüggésben gyakorol, amelyben szükségesnek tartotta, hogy a Bírósághoz forduljon. A Bírósághoz kizárólag olyan nemzeti bíróság fordulhat, amely előtt jogvita van folyamatban, és ha hozzá igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében való határozathozatal érdekében fordultak.

(vö. 17–19. pont)

2. Előzetes döntéshozatali kérdés keretében, még ha a Bíróságnak van is az adott jogkérdést megoldó ítélkezési gyakorlata, a nemzeti bíróságok továbbra is teljesen szabadon fordulhatnak a Bírósághoz, ha azt célszerűnek tartják, anélkül hogy az a körülmény, hogy az értelmezésre előterjesztett rendelkezéseket a Bíróság már értelmezte, azzal a következménnyel járna, hogy a Bíróság elveszíti az újbóli határozathozatalra vonatkozó hatáskörét.

(vö. 32. pont)

3. Lásd a határozat szövegét.

(vö. 42–46. pont)

4. Az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről szóló 98/5 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy nem minősülhet visszaélésszerű magatartásnak az, ha valamely tagállam állampolgára az egyetemi vizsgák sikeres letételét követően más tagállamba távozik az ügyvédi szakmai képesítés megszerzése érdekében, majd visszatér az állampolgársága szerinti tagállamba abból a célból, hogy ott az ügyvédi szakmát az ezen szakmai képesítés helye szerinti tagállamban megszerzett szakmai címmel gyakorolja.

A 98/5 irányelv célja ugyanis az ügyvédi hivatás folyamatos gyakorlásának megkönnyítése az ügyvédi minősítés megszerzése országától eltérő másik tagállamban.

E tekintetben valamely tagállam állampolgárainak azon joga, hogy megválaszthassák egyrészt azt a tagállamot, amelyben a szakmai képesítésüket meg akarják szerezni, és másrészt azt a tagállamot, ahol a szakmájukat gyakorolni kívánják, a Szerződések által biztosított alapvető szabadságok egységes piacon belüli gyakorlásának velejárója.

Így az, hogy valamely tagállam olyan állampolgára, aki e tagállamban egyetemi diplomát szerzett, valamely más tagállamba távozik annak érdekében, hogy ott megszerezze az ügyvédi szakmai képesítést, majd ezt követően visszatér az állampolgársága szerinti tagállamba abból a célból, hogy ott az ügyvédi szakmát a szakmai képesítés helye szerinti tagállamban megszerzett szakmai címmel gyakorolja, az olyan esetek egyikének minősül, amelyekben a 98/5 irányelv célja teljesül, és önmagában az nem minősülhet a 98/5 irányelv 3. cikkéből következő letelepedési jog visszaélésszerű igénybevételének.

Az a körülmény továbbá, hogy valamely tagállam állampolgára azt választotta, hogy a szakmai képesítését az illetősége szerintitől eltérő tagállamban szerzi meg annak érdekében, hogy ott kedvezőbb szabályozásban részesüljön, önmagában nem teszi lehetővé annak a megállapítását, hogy joggal való visszaélés áll fenn.

Ezenfelül ezt a megállapítást az sem cáfolja meg, hogy a letelepedett ügyvédek névjegyzékébe való bejegyzés iránti kérelemnek a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál való előterjesztése a szakmai címnek a származási tagállamban való megszerzését követő rövid időn belül történt. A 98/5 irányelv 3. cikke semmilyen módon nem írja elő ugyanis azt, hogy a szakmai képesítés megszerzésének helye szerintitől eltérő tagállamban szakmai tevékenységet gyakorolni kívánó ügyvédnek a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál történő bejegyzését függővé tehetnék attól, hogy a származási tagállamban teljesítsen bizonyos időtartamú, ügyvédi tevékenységgel töltött szakmai gyakorlatot.

(vö. 47–52. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

5. Az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről szóló 98/5 irányelv 3. cikke abban a tekintetben, hogy a valamely tagállamnak a más tagállamban ügyvédi szakmai címet szerző állampolgárai számára lehetővé teszi azt, hogy az állampolgárságuk szerinti államban a származási tagállamban megszerzett szakmai címmel gyakorolják az ügyvédi szakmát, semmiképpen sem érintheti: a fogadó tagállam EUSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében vett alapvető politikai és alkotmányos berendezkedését vagy alapvető funkcióit.

A 98/5 irányelv 3. cikke ugyanis kizárólag az ügyvédi szakmának a származási tagállamban megszerzett szakmai címmel történő gyakorlása céljából való, valamely tagállamban történő letelepedésre vonatkozó jogot érinti. E rendelkezés nem szabályozza az ügyvédi szakma gyakorlásának megkezdését, sem pedig e szakmának a fogadó tagállamban adott szakmai címmel történő gyakorlását. Ebből szükségszerűen az következik, hogy a letelepedett ügyvédek névjegyzékébe való bejegyzés iránt a 98/5 irányelv 3. cikke alapján előterjesztett kérelem a jellegénél fogva nem teszi lehetővé a fogadó tagállam ügyvédi szakma gyakorlásának megkezdésére vonatkozó szabályozása alkalmazásának a megkerülését.

(vö. 56–59. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

(a Consiglio Nazionale Forense [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Személyek szabad mozgása — Az ügyvédi szakma gyakorlásának megkezdése — Az ügyvédi névjegyzékbe való bejegyzés megtagadásának lehetősége valamely tagállam olyan állampolgáraival szemben, akik az ügyvédi szakmai képesítést más tagállamban szerezték meg — Joggal való visszaélés”