—

az észt kormány képviseletében M. Linntam és N. Grünberg, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Unió Tanácsa képviseletében S. Boelaert és M. Remmelgas, meghatalmazotti minőségben, segítőik: B. Byrne solicitor, valamint G. Berrisch Rechtsanwalt,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Stobiecka‑Kuik, E. Randvere és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 1. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendeletnek (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) és a 2009. április 16‑i 312/2009/EK bizottsági rendelettel (HL L 98., 3. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendeletnek (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; a továbbiakban: 2454/93 rendelet) az értelmezésére és az érvényességére, valamint a 384/96/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot és a 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálatot követően az Oroszországból származó ammónium‑nitrát behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2008. július 8‑i 661/2008/EK tanácsi rendelet (HL L 185., 1. o.; helyesbítés: HL 2009.12.22., L 339., 59. o.) 3. cikke (1) bekezdésének, az Oroszországból és Ukrajnából származó ammónium‑nitrát behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatban vállalt kötelezettségvállalások elfogadásáról szóló, 2008. július 4‑i 2008/577/EK bizottsági határozatnak (HL L 185., 43. o., helyesbítés: HL 2009. L 339., 60. o.), az EUMSZ 28. cikknek, az EUMSZ 31. cikknek, és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 20. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Baltic Agro AS (a továbbiakban: Baltic Agro) és a Maksu‑ ja Tolliameti Ida maksu‑ ja tollikeskus (adó‑és vámhatóság – keleti adó‑ és vámügyi központ, a továbbiakban: MTA) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya az az Oroszországból származó ammónium‑nitrát importjaihoz kapcsolódó dömpingellenes vám és hozzáadottérték‑adó (a továbbiakban: héa), amelyet a Baltic Agrótól utólagos ellenőrzést követően követeltek.

3

A Vámkódex 66. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A vámhatóság, a nyilatkozattevő kérelmére, érvényteleníti a már elfogadott nyilatkozatot, ha a nyilatkozattevő bizonyítja, hogy az árut tévesen jelentette be a nyilatkozatban foglalt vámeljárásra, vagy hogy különleges körülmények folytán az áru azon vámeljárás alá vonása, amelyre bejelentették, már nem indokolt.

Ha azonban a vámhatóság már értesítette a nyilatkozattevőt arról a szándékáról, hogy meg kívánja vizsgálni az árut, a vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése iránti kérelmet addig nem lehet elfogadni, amíg a vizsgálatot el nem végezték.

(2)   A bizottsági eljárásnak megfelelően meghatározott esetek kivételével, az áru kiadását követően a vámáru‑nyilatkozatot nem lehet érvényteleníteni.

(3)   A vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése nem érinti a hatályban lévő büntetőjogi rendelkezések alkalmazását.”

4

E kódex 220. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

„A 217. cikk (1) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett esetek kivételével, nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha:

[...]

[...]”

5

A 2454/93 rendelet 251. cikkének szövege a következő:

„A Vámkódex 66. cikke (2) bekezdésétől eltérően a vámáru‑nyilatkozatot az áru kiadását követően is érvényteleníteni lehet az alábbiak szerint:

6

A 661/2008 rendelet (159) és (161) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[...]

7

A 661/2008 rendelet 1. és 2. cikke különböző mértékű végleges dömpingellenes vámot ír elő az Oroszországból származó ammónium‑nitrátra és az ammónium‑nitrátot tartalmazó műtrágyákra és egyéb termékekre.

8

E rendelet 3. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   Mentesül a 2. cikkben kivetett dömpingellenes vám alól a szabad forgalomba bocsátás céljából elvámoltatott import, ha azt olyan vállalatok számlázták ki, amelyek kötelezettségvállalását a Bizottság elfogadta és amelyeknek a neve szerepel a mindenkor módosított 2008/577/EC [helyesen: 2008/577/EK] határozatában, amennyiben:

(2)   Vámtartozás keletkezik a szabad kereskedelmi forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor:

[...]”

9

A 2008/577 határozat (21) preambulumbekezdésében a következőket írja elő:

Annak érdekében, hogy a Bizottság hatékonyan ellenőrizni tudja, hogy a vállalatok betartják‑e a kötelezettségvállalásokat a szabad forgalomba bocsátás iránti kérelem megfelelő vámhatóságnak történő benyújtásakor, a dömpingellenes vám fizetése alóli mentesség feltételei a következők: i. kötelezettségvállalási számla bemutatása, amely legalább a 661/2008/EK rendelet mellékletében, valamint a 662/2008/EK rendelet mellékletében felsorolt elemeket tartalmazza; ii. az importált termékeket az említett vállalatok gyártották és szállították, valamint az első független közösségi vevő részére közvetlenül számlázták‑e; valamint iii. a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott termékek pontosan megfelelnek‑e a kötelezettségvállalási számlában szereplő leírásnak. Amennyiben nem kerül bemutatásra ilyen számla, vagy nem felel meg a vámhatóságnak bemutatott terméknek, a megfelelő mértékű dömpingellenes vámot kell befizetni.

10

E határozattal az Európai Bizottság elfogadta azokat az árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat, amelyeket az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.) 8. cikkének (1) bekezdése alapján tettek a következő orosz ammónium‑nitrát‑gyártók és ‑exportőrök: „JSC Acron [a továbbiakban: Acron], Veliky Novgorod, Oroszország és JSC Dorogobuzh, Dorogobuzh, Oroszország, az Acron holdingvállalat tagjai”.

11

Az észtországi székhelyű Baltic Agro 2009 októberében és 2010 januárjában 5000 tonna ammóniumnitrát‑műtrágyát vásárolt az észt Magnet Group OÜ (a továbbiakban: Magnet Grupp) nevű közvetítői társaság szolgáltatásainak igénybevételével. Ennek érdekében több adásvételi szerződés jött létre egyfelől az Acron és a Magnet Group, valamint másfelől a Magnet Grupp és a Baltic Agro között. E szerződésekben az Acron 10000 tonna ammóniumnitrát‑műtrágyát adott el a Magnet Gruppnak, és a Baltic Agro ezen árumennyiségből 5000 tonnát vásárolt meg a Magnet Grupptól. E szerződések értelmében a Baltic Agro kötelezettséget vállalt az áruval kapcsolatos vámkezelési eljárás lefolytatására és a héa megfizetésére.

12

A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint 2010 januárjában és februárjában két vámügynök öt vámáru‑nyilatkozatot nyújtott be, amelyekkel 1751,5 t ammóniumnitrát‑műtrágya behozatalát jelentették be. E nyilatkozatokban az áru címzettjeként a Baltic Agrót, az áru feladójaként pedig kétszer az Acront, háromszor pedig a Ventoil SIA nevű lett fuvarozó vállalkozást tüntették fel.

13

2010. március 1‑jén és április 23‑án az említett vámügynökök az MTA‑tól e vámáru‑nyilatkozatok érvénytelenítését kérték, mivel azok az áru címzettjeként a Baltic Agrót tüntették fel a Magnet Grupp helyett.

14

Az MTA 2010. március 3‑án utólagos ellenőrzést végzett az említett öt vámáru‑nyilatkozat tekintetében, amely azt volt hivatott kideríteni, hogy az importált áruk vámértéke, valamint a behozatal során kivetett vámok és adók kiszámítása és megfizetése megfelelő volt‑e.

15

2010. május 31‑én az MTA az utólagos ellenőrzés alapján két vámmegállapító határozatot hozott, amelyekben a Baltic Agrót a behozott áruk után vám és héa megfizetésére kötelezte azzal az indokkal, hogy nem teljesültek a dömpingellenes vám alóli, a 661/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti mentesség feltételei, azaz, a Baltic Agro nem az első független európai uniós vásárló.

16

A Baltic Agro az említett határozatok megsemmisítése iránt keresetet indított a Tartu halduskohus (tartui közigazgatási bíróság) előtt, arra hivatkozva, hogy az a körülmény, hogy a szóban forgó behozatalok során egy közvetítő vállalkozást vett igénybe, amely a jelen esetben a Magnet Grupp volt, vámjogi szempontból nem bír jelentőséggel.

17

A Tartu Halduskohus 2011. április 25‑én elutasította a keresetet, és megállapította, hogy a Baltic Agró nem jogosult a 661/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti mentesség igénybevételére, mivel az importált árut nem közvetlenül a gyártótól szerezte be.

18

2011. május 25‑én a Baltic Agro fellebbezést nyújtott be a Tartu ringkonnakohushoz (tartui fellebbviteli bíróság, Észtország), amelyben ezen elutasító határozat hatályon kívül helyezését kéri.

19

A kérdést előterjesztő bíróságban az a kérdés merült fel, hogy a Baltic Agro, amely nem az első független uniós vásárló, hivatkozhat‑e a dömpingellenes vám alóli, a 661/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti mentességre. E tekintetben e bíróságnak kételye támadt azt illetően, hogy az említett mentességben való részesüléshez az első vásárlónak és az importőrnek mindig ugyanannak a személynek kell‑e lennie.

20

Az említett bíróságban továbbá kérdés merült fel a téves vámárunyilatkozat következményeivel kapcsolatban. E tekintetben kérdéses a számára, hogy az, hogy a vámáru‑nyilatkozatok érvénytelenítése iránt az alapügy felperese által előterjesztett kérelem benyújtását követően a vámhatóság az említett nyilatkozatokat elfogadta, vagy az utólagos ellenőrzést végrehajtotta, nem az e hatóság részéről elkövetett, olyan hiba fennállására utal‑e, amely az említett felperes tekintetében megnyitja annak a lehetőségét, hogy alkalmazásra kerüljön a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt eljárás, mely lehetővé teszi az olyan nyilatkozatok érvénytelenítését, mint amely az alapügy tárgyát képezi.

21

Végezetül a kérdést előterjesztő bíróságban az a kérdés merült fel, hogy az áruknak az Unióba való behozatalához olyan közvetítő vállalkozás igénybevétele, mint a Magnet Grupp, nem minősül‑e a törvény előtti egyenlőtlen bánásmódnak, tekintettel arra, hogy az olyan importőr, amely nem alkalmaz ilyen közvetítőt, részesül a dömpingellenes vám alóli, a 661/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti mentességben. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ez a bánásmód aránytalannak minősül, és egyenlőtlenséget teremt két hasonló helyzetben lévő importőr között, amely ellentétes az uniós joggal és különösen a Charta 20. cikkével.

22

E körülmények között a Tartu ringkonnakohus úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23

A kérdést előterjesztő bíróság az első és a második kérdésével, amelyeket együttesen célszerű vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy a 661/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a valamely tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás, amely egy szintén valamely tagállamban székhellyel rendelkező más vállalkozás közvetítésével Oroszországból származó ammónium‑nitrátot vásárolt annak az Unióba való importálása céljából, e rendelkezés értelmében az első független uniós vásárlónak minősülhet, és így részesülhet az e rendeletben az ezen ammónium‑nitrát vonatkozásában kivetett végleges dömpingellenes vám alóli mentességben.

24

Először is meg kell állapítani, hogy a dömpingellenes vám alóli mentesség csak bizonyos feltételekkel nyújtható, kifejezetten előírt esetekben, és ezért a dömpingellenes vámra vonatkozó általános rendszer alóli kivételnek minősül. Az ilyen mentességet előíró rendelkezéseket tehát szigorúan kell értelmezni (lásd analógia útján: Söhl & Söhlke ítélet, C‑48/98, EU:C:1999:548, 52. pont; Isaac International ítélet, C‑371/09, EU:C:2010:458, 42. pont).

25

A 661/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság által elfogadott import a dömpingellenes vám alóli mentességben részesülhet, amennyiben ezen import az említett 3. cikkben előírt három kumulatív feltételnek megfelel. Először is az importált árukat az exportőr vállalatoknak közvetlenül az első független uniós vásárló részére kell gyártaniuk, szállítaniuk és számlázniuk. E tekintetben a 3. cikk (1) bekezdésének első francia bekezdése a „közvetlen” kifejezés használatával kifejezetten megköveteli, hogy egyrészről az importált áruk gyártásáért, szállításáért és számlázásáért felelős vállalkozás, és másrészről az első független uniós vásárló között szoros kapcsolat álljon fenn.

26

Másodszor az ezen mentességben részesíthető importot kötelezettségvállalási számlának kell kísérnie, amely legalább a 661/2008 rendelet mellékletében felsorolt elemeket és a benne meghatározott nyilatkozatot tartalmazó kereskedelmi számla.

27

Harmadszor a vámhatóságoknak bejelentett és bemutatott árunak pontosan meg kell felelnie a kötelezettségvállalási számlán szereplő megnevezésnek, és így meg kell felelnie az előző pontban említett követelményeknek.

28

Ezenfelül az említett 3. cikk (2) bekezdése előírja, hogy vámtartozás keletkezik a szabad kereskedelmi forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor, ha az ezen cikk (1) bekezdésében megjelölt import tekintetében megállapítják, hogy az említett (1) bekezdésben felsorolt valamely feltételt vagy feltételeket nem teljesítették.

29

A 661/2008 rendelet 3. cikkét ugyanezen rendelet (159) preambulumbekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely előírja, hogy a dömpingellenes vám alóli mentesség biztosításának az e cikkben előírt pontos feltételei vannak annak érdekében, hogy a Bizottság és a vámhatóságok biztosíthassák, hogy a vállalatok betartják a kötelezettségvállalásokat, amikor a szabad forgalomba bocsátásra irányuló kérelmet az illetékes vámhatósághoz benyújtják. Így amennyiben e feltételek nem teljesülnek, a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor a megfelelő dömpingellenes vámot kell megfizetni.

30

Ezenfelül – amint azt a főtanácsnok az indítványának a 33. pontjában megállapította – a 661/2008 rendelet 3. cikkének az említett preambulumbekezdéssel összefüggésben értelmezett (1) bekezdésében előírt követelményeket a vállalt kötelezettségek végrehajtására vonatkozóan a Bizottság, illetve a tagállamok illetékes hatóságai által végzett ellenőrzéshez kötődő megfontolások indokolják.

31

Márpedig amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, úgy tűnik, hogy az alapügy tárgyát képező árukat nem az Acron által közvetlenül a Baltic Agro számára kerültek számlázásra és szállításra, hiszen ezen utóbbi vállalkozás egyrészt az árukat nem közvetlenül az Acrontól, azaz, attól a vállalkozástól vásárolta, amelynek a kötelezettségvállalását a Bizottság a 661/2008 rendeletben elfogadta, és másrészt a Baltic Agro az Acron által a Magnet Gruppnak eladott áruknak csak egy részét vásárolta meg, még ha a Baltic Agro szerepelt is a vámáru‑nyilatkozatokban az Acron által eladott valamennyi áru címzettjeként. Ilyen körülmények között nem tekinthető úgy, hogy a 661/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt első feltétel teljesült, így az e rendelet által bevezetett, dömpingellenes vám alóli mentesség nem alkalmazható.

32

A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 661/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás, amely egy szintén valamely tagállamban székhellyel rendelkező más vállalkozás közvetítésével Oroszországból származó ammónium‑nitrátot vásárolt annak az Unióba való importálása céljából, e rendelkezés értelmében nem minősülhet az első független uniós vásárlónak, és így nem részesülhet az e rendeletben az ezen ammónium‑nitrát vonatkozásában kivetett végleges dömpingellenes vám alóli mentességben.

33

A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 66. cikkét és 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezésekkel ellentétes az, ha a vámhatóság elvégzi a dömpingellenes vám utólagos könyvelésbe vételét abban az esetben, ha – amint az az alapügy tárgyát képező körülmények esetében történt – a vámáru‑nyilatkozatok érvénytelenítését kérelmezték a címzett e nyilatkozatokban való téves feltüntetése miatt, és e hatóság az említett nyilatkozatokat elfogadta, vagy az említett kérelmek átvételét követően ellenőrzést végzett.

34

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 66. cikke azt írja elő, hogy az érvénytelenítés iránti kérelem elfogadható abban az esetben, ha a nyilatkozattevő bizonyítja, hogy az árut tévesen jelentette be a nyilatkozatban foglalt vámeljárásra, vagy hogy különleges körülmények folytán az áru azon vámeljárás alá vonása, amelyre bejelentették, már nem indokolt. Ugyanezen cikk szerint az említett nyilatkozatot az áru kiadását követően csak a többek között a 2454/93 rendelet 251. cikkében felsorolt korlátok között lehet érvényteleníteni.

35

Másodszor az említett Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja azt írja elő, hogy nem történik meg a vámtartozásból származó vám utólagos könyvelésbe vétele, ha a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe, amit a jóhiszeműen eljáró, megfizetésért felelős személy ésszerűen nem észlelhetett.

36

Márpedig a jelen ügyben az iratokban foglalt semmilyen információból nem tűnik ki az, hogy az alapügyben felmerülő körülmények között a Vámkódex 66. cikke és 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alkalmazható lenne.

37

Ami ugyanis a Vámkódex 66. cikkét illeti, úgy tűnik, hogy a Baltic Agro nem érvelt azzal, és még csak nem is állította azt, hogy az árukat tévesen jelentették be az alapeljárás tárgyát képező nyilatkozatokban foglalt vámeljárásra. Következésképpen – amint azt a főtanácsnok az indítványának 46. és 47. pontjában megállapítja – a Vámkódex 66. cikke ilyen körülmények között nem alkalmazható.

38

Az említett Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja tekintetében hangsúlyozni kell, hogy az alapügyben a Bíróság előtti iratokban foglalt semmilyen információ nem enged arra a következtetésre, hogy a Baltic Agrónak a vámügynökök által a vámáru‑nyilatkozatokban címzettként való megjelölése, vagy az ilyen nyilatkozatoknak az azok érvénytelenítése iránti kérelem benyújtását követő elfogadása vagy ellenőrzése a vámhatóságok hibájának minősül.

39

Mindenesetre még annak feltételezése esetén is, hogy ezek a tényezők olyan hibának minősülnek, amely az alapügy tárgyát képező vámáru‑nyilatkozatok érvénytelenségét lehetővé teszi, hangsúlyozni kell, hogy az ilyen körülmények nem tennék lehetővé a Baltic Agro számára, hogy a 661/2008 rendeletben kivetett dömpingellenes vám alóli mentességben részesüljön, mivel – amint az a jelen ítélet 31. pontjából következik – e vállalkozás továbbra sem felelne meg azoknak a feltételeknek, amelyeket e rendelet 3. cikke előír az első független uniós vásárlónak való minősülésre vonatkozóan.

40

E körülmények között a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 66. cikkét és 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes az, ha a vámhatóság elvégzi a dömpingellenes vám utólagos könyvelésbe vételét abban az esetben, ha – amint az az alapügy tárgyát képező körülmények esetében történt – a címzettnek a vámáru‑nyilatkozatokban való téves feltüntetése miatt e nyilatkozatok érvénytelenítését kérelmezték, és e hatóság az említett nyilatkozatokat elfogadta, vagy az említett kérelmek átvételét követően ellenőrzést végzett.

41

A kérdést előterjesztő bíróság a negyedik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 66. cikke és a 2454/93 rendelet 251. cikke összhangban áll‑e a Charta 20 cikkében foglalt, törvény előtti egyenlőségre vonatkozó alapjoggal, ha az EUMSZ 28. cikkben és az EUMSZ 31. cikkben előírt közös vámtarifa keretében a Vámkódexnek és a 2454/93 rendeletnek az említett rendelkezései nem teszik lehetővé a téves vámáru‑nyilatkozatnak a kérelemre történő érvénytelenítését, és azt, hogy dömpingellenes vám alóli mentességben részesüljön a címzett, aki hivatkozhatott volna e mentességre abban az esetben, ha ez a hiba nem történik meg.

42

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság azzal érvel, hogy ha a Vámkódexnek és a 661/2008 rendeletnek az alapügy tárgyát képező rendelkezései nem teszik lehetővé azt, hogy a vámáru‑nyilatkozatot a kérdéses áruk címzettjének kijavítása céljából érvénytelenítsék, és ily módon akadályozza a Magnet Gruppot abban, hogy hivatkozzon a dömpingellenes vám alóli mentességre, amelyet ezen hiba hiányában igényelhetett volna, felmerül a törvény előtti egyenlőség alapjoga megsértésének a kérdése, mivel az alapügy tárgyát képező két vállalkozást, amelyek alapvetően ugyanabban a helyzetben vannak, nem kezelik azonosan.

43

Márpedig – amint az a jelen ítélet 38. pontjában megállapításra került – az alapügyben nem hivatkoznak olyan hibára, amely lehetővé tenné a vámáru‑nyilatkozatok érvénytelenítését. e tekintetben ezért emlékeztetni kell arra, hogy a helyes információknak a vámáru‑nyilatkozatban való feltüntetése a bejelentő kötelezettsége. Ez a kötelezettség csupán velejárója a már elfogadott vámáru‑nyilatkozat visszavonhatatlanságának elvének, amely elv alóli kivételeket az e tárgyú uniós szabályozás szigorúan meghatározza (DP grup ítélet, C‑138/10, EU:C:2011:587, 39–41. pont).

44

Meg kell állapítani azt is, hogy az olyan vállalkozás, amely tiszteletben tartotta a 661/2008 rendelet 3. cikkében foglalt követelményeket, és megfelelően kitöltött egy vámáru‑nyilatkozatot annak érdekében, hogy a dömpingellenes vám alóli mentességben részesülhessen, nincs összehasonlítható helyzetben azzal a vállalkozással, amely e követelményeket nem tartotta tiszteletben.

45

Ezenfelül – amint az a jelen ítélet 31. és 39. pontjában megállapításra került, még ha az alapügy tárgyát képező vámáru‑nyilatkozatokat megfelelően töltötték volna is ki, a Baltic Agro akkor sem hivatkozhatna a dömpingellenes vám alóli mentességre, mivel nem felelne meg a 661/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.

46

Következésképpen a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 66. cikke és a 2454/93 rendelet 251. cikke összhangban áll a Charta 20 cikkében foglalt, törvény előtti egyenlőségre vonatkozó alapjoggal, ha az EUMSZ 28. cikkben és az EUMSZ 31. cikkben előírt közös vámtarifa keretében a Vámkódexnek és a 2454/93 rendeletnek az említett rendelkezései nem teszik lehetővé a téves vámáru‑nyilatkozatnak a kérelemre történő érvénytelenítését, és azt, hogy dömpingellenes vám alóli mentességben részesüljön a címzett, aki hivatkozhatott volna e mentességre abban az esetben, ha ez a hiba nem történik meg.

47

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: