1. 

A Conseil d’État (Franciaország) (a továbbiakban: a kérdést előterjesztő bíróság) által benyújtott ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelem arra vonatkozik, hogy az 1408/71 rendelet ( 2 ) alkalmazandó‑e a tőkejövedelemből levont, majd a társadalombiztosítás finanszírozására elkülönített járulékra. A kérdés megválaszolásához értelmezni kell a fenti rendelet 4. cikkét, amely a tárgyi hatály alá tartozó szociális biztonsági ágazatokat sorolja fel.

2. 

Két, 2000‑ben meghozott ítéletben ( 3 ) a Bíróság már lényegében kimondta, hogy a Franciaország által a munkából származó és a helyettesítő jövedelemre ( 4 ) kivetett „contribution sociale généralisée” (általános szociális biztonsági járulék, a továbbiakban: CSG) és „contribution pour le remboursement de la dette sociale” (a társadalombiztosítási tartozások kiegyenlítésére szolgáló járulék, a továbbiakban: CRDS) közvetlen és kellőképpen releváns kapcsolatban van a 4. cikkben felsorolt szociális biztonsági ágakra vonatkozó jogszabályokkal, és ezért az 1408/71 rendelet tárgyi hatálya alá tartozik. Ennek oka, hogy az általános közkiadások fedezésére szolgáló járulékokkal szemben ezeknek a járulékoknak a célja kifejezetten és közvetlenül az volt, hogy a szociális biztonsági rendszert finanszírozzák Franciaországban vagy az általános francia szociális biztonsági rendszer hiányát kiegyenlítsék. ( 5 ) Következésképpen az ilyen járulékok olyan, Franciaországban élő, de – jellemzően mivel másik államban alkalmazták őket – e másik tagállam szociális biztonsági jogszabályainak hatálya alá tartozó személyek munkából származó és helyettesítő jövedelmére történő kivetését ellentétesnek találták mind az 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az egymást átfedő szociális biztonsági jogszabályok tilalmával, mind pedig a munkavállalók szabad mozgásának és a letelepedés szabadságának Szerződésben foglalt biztosítékaival is.

3. 

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy ez az érvelés vonatkozik‑e a Franciaország által a munkából származó és helyettesítő bevételek helyett a tőkejövedelemből levont hasonló díjakra is. Azt jelenti‑e az 1408/71 rendelet azon célja, hogy a munkavállalók és önálló vállalkozók szabad mozgását az Európai Unión belül biztosítsa, hogy a hatálya a szakmai tevékenység gyakorlásával kapcsolatos jövedelemből levont közterhekre korlátozódik.

4. 

A kérdés azért merül fel, mert a Franciaországban adóilletőséggel rendelkező holland állampolgár G. de Ruyter kifogásolja a CSG‑t, CRDS‑t és egyéb, kifejezetten a szociális biztonsági rendszer finanszírozására elkülönített szociális hozzájárulásokat, amelyek fizetésére az említett tagállam kötelezi bizonyos életjáradéki szerződésekből származó jövedelme után (a továbbiakban: életjáradéka vagy életjáradékai), amelyeket Hollandiában kötött, és amelyek nem függnek össze szakmai tevékenységével. Azzal érvel, hogy mivel őt Hollandiában foglalkoztatják, rá csak annak a tagállamnak a szociális biztonsági jogszabályai vonatkozhatnak.

5.

Az 1408/71 rendeletet a Tanács különösen az EGK‑Szerződés 51. cikke (jelenleg EUMSZ 48. cikk) alapján fogadta el, hogy összehangolja a szociális biztonsági jogszabályokat a különböző tagállamok között, és így a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a nemzeti jogszabályok által valamennyi munkavállaló, mind a munkavállalók, mind az önálló vállalkozók szabad mozgása elé gördített akadályokat. AZ 1408/71 rendelet preambuluma így különösen kimondja, hogy:

„[…]

mivel a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolását célzó rendelkezések azon munkavállalók szabad mozgásának keretébe tartoznak, akik a tagállamok állampolgárai, és e rendelkezéseknek hozzá kell járulniuk e személyek életszínvonalának és alkalmazási feltételeinek javításához (első bekezdés);

[…]

[...] tiszteletben kell tartani a nemzeti szociális biztonsági jogszabályok különleges sajátosságait, és csak koordinációs rendszert kell létrehozni (negyedik bekezdés);

[...] a koordináció keretében a Közösségen belül biztosítani kell a különböző nemzeti jogszabályok szerinti egyenlő bánásmódot a tagállamokban élő munkavállalók [...] számára (ötödik bekezdés);

[...] a koordinációs feltételeknek biztosítaniuk kell, hogy a Közösségen belül mozgó munkavállalók [...] megtartsák szerzett jogaikat és előnyeiket, valamint ezek várományát (hatodik bekezdés);

[...] a Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók csak egyetlenegy tagállam szociális biztonsági rendszerébe tartozhatnak az alkalmazandó nemzeti jogszabályok átfedései és az ebből származó esetleges bonyodalmak elkerülése érdekében;

[…]

[...] annak lehető leghatékonyabb biztosítása érdekében, hogy az egy tagállam területén foglalkoztatott valamennyi munkavállaló egyenlő bánásmódban részesüljön, általában annak a tagállamnak a jogszabályait kell alkalmazandó jogszabályként meghatározni, amelyben az érintett személy munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet folytat;

[…]”

6.

Az 1408/71 rendelet 1. cikkének a) pontja különösen úgy határozza meg a „munkavállaló” fogalmát mint bármely olyan személy, „aki akár kötelezően, akár szabadon választható folytatólagos biztosítás keretében a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra vonatkozó szociális biztonsági rendszerek vagy a köztisztviselőkre vonatkozó különleges rendszer ágazataiba tartozó egy vagy több kockázattal szemben biztosított”.

7.

Az 1408/71 rendelet 1. cikkének j) pontja meghatározza a „jogszabály” fogalmát, miszerint „az egyes tagállamok vonatkozásában a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében érintett szociális biztonsági rendszerekkel és ágakkal vagy a 4. cikk (2a) bekezdésében érintett különleges, nem járulékalapú ellátásokkal kapcsolatos, törvényi, rendeleti és egyéb rendelkezések, valamint az egyes tagállamok meglévő vagy jövőbeni végrehajtási intézkedései”.

8.

Az 1408/71 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése meghatározza azokat a személyeket, akikre vonatkozik, nevezetesen „azokra a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik a tagállamok egyikének állampolgárai, illetve azokra a hontalanokra vagy menekültekre, akiknek a lakóhelye valamely tagállam területén található, illetve ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira.”

9.

Az 1408/71 rendeletnek „A rendelet alkalmazási köre” című 4. cikke ekképp rendelkezik:

„(1)   E rendelet alkalmazandó a következő szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi jogszabályra:

(2)   E rendelet alkalmazandó valamennyi, akár járulékfizetésen alapuló, akár nem járulékfizetésen alapuló általános és különleges szociális biztonsági rendszerre, valamint a munkáltatóknak vagy hajótulajdonosoknak az (1) bekezdésben említett ellátások nyújtásával kapcsolatos felelősségét érintő biztosítási rendszerekre.

[…]”

10.

Az 1408/71 rendelet 13. cikke szerint, amely „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” címet viselő II. Cím alá tartozik:

„(1)   A 14c. és 14f. cikkre is figyelemmel, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

(2)   A 14–17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:

[…]” ( 6 )

11.

A Code général des impôts (általános adókódex) 1600–0 C. cikke szerint a Franciaországban adóilletőséggel rendelkező természetes személyek kötelesek a CSG‑t fizetni, amelyet a jövedelemadó alapját képező nettó összegre vetnek ki az említett cikkben felsorolt jövedelmekre vonatkozóan. ( 7 ) A CSG‑t különösen a „revenus fonciers” (ingatlanból származó jövedelem), a „rentes viagères constituées à titre onéreux” (ellenérték fejében fizetett életjáradék), ( 8 ) a „revenus de capitaux mobiliers” (befektetésből származó jövedelem) és bizonyos „plus‑values” (tőkenyereség) után vonják le. (Code de la sécurité sociale [szociális biztonsági törvénykönyv] L. 136‑6. cikke)

12.

Az általános adókódex 1600‑0 G. és 1600‑0 H. cikke alapján, amelyeket ugyancsak a szociális biztonságról szóló törvénykönyv L. 136‑6. cikkével összhangban kell értelmezni, e személyek CRDS‑t is kötelesek fizetni, amelyet ugyanezen jövedelmek alapján vetnek ki.

13.

Végezetül, az általános adókódex 1600–0 F bis cikkének az alapeljárás szerinti tényállás megvalósulása időpontjában alkalmazandó változata szerint e személyek ugyanezen jövedelmek alapján mindemellett egy 2%‑os „prélèvement social” (szociális levonást), valamint 2004. július 1‑je óta a Code de l’action sociale et des familles (szociális és családjogi kódex) L. 14‑10‑4. cikke alapján egy 0,3%‑os kiegészítő járulékot is kötelesek fizetni. Ez utóbbit először a 2003‑ban szerzett tőkejövedelmek után kellett alkalmazni.

14.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint ezek a járulékok részét képezik a francia szociális biztonsági rendszerek finanszírozásának. A CSG‑vel az egészségbiztosítási ellátásokat, a családi ellátásokat, a nem járulékalapú öregségi nyugellátásokat és az ápolási ellátásokat finanszírozzák. A CRDS‑t a Caisse d’amortissement de la dette sociale (a társadalombiztosítási hiány csökkentésére szolgáló pénztár) javára szedik be, vagyis a szociális biztonsági rendszer tartozásainak kiegyenlítésére szolgál. A 2%‑os szociális levonást a Caisse nationale d’allocations familiales (nemzeti családtámogatási pénztár) és a Caisse nationale d’assurance vieillesse des travailleurs salariés (nemzeti munkavállalói öregségi nyugdíjbiztosítási pénztár) javára szedik be. A 0,3%‑os kiegészítő járulékot a Caisse nationale de solidarité pour l’autonomie (nemzeti szolidaritási pénztár az önállóságért) részére szedik be.

15.

Gérard de Ruyter 1994 óta bír adóilletőséggel Franciaországban. 1996 óta egy hollandiai székhelyű társaság munkavállalója. 1997‑től 2004‑ig G. de Ruyter munkabérből, tőkebefektetésekből, ipari és kereskedelmi tevékenységből származó nyereségből, valamint az életjáradékokból álló jövedelmet vallott be. Munkabére kizárólag Hollandiából származott. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az életjáradék nem tartozik G. de Ruyter munkajövedelméhez, mivel azokat nem jelölte meg olyan előzetesen felhalmozott vagyonból származóként, amelyhez a munkáltatója hozzájárult.

16.

Francia adóilletőségű személyként G. de Ruyternek a teljes jövedelme, így az életjáradékai után is fizetnie kellett ott a jövedelemadót. Ez utóbbi után ezen kívül fizetnie kellett a CSG‑t, a CRDS‑t, a 2%‑os szociális levonást, és 2003‑tól az ahhoz kapcsolódó a 0,3%‑os kiegészítő járulékot.

17.

G. de Ruyter e járulékfizetésre vonatkozó határozatok elleni kereseteit a marseilles‑i és nîmes‑i (Franciaország) első fokú közigazgatási bíróságok elutasították. A marseilles‑i közigazgatási fellebbviteli bíróság a fellebbezési eljárásban az alábbi ítéletekkel ellentétes döntést hozott, és mentesítette Gérard de Ruytert a számára 1997 és 2004 között juttatott életjáradékok alapján kivetett különböző szociális hozzájárulások megfizetésének kötelezettsége alól. E megállapítás alapja lényegében az volt, hogy G. de Ruyter ezen jövedelmére Hollandiában már kivetettek szociális hozzájárulást. Következésképpen a további szociális járulékok kivetése Franciaországban akadályozta őt a szabad mozgáshoz fűződő jogainak gyakorlásában.

18.

A költségvetésért, az államháztartásért, a közszolgálatért és az állam reformjáért felelős miniszter (a továbbiakban: a miniszter) a Conseil d’État‑nál fellebbezett ezen ítéletek ellen, és azok megsemmisítését kérte arra hivatkozva, hogy a közigazgatási fellebbviteli bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó hozzájárulás kivetése sérti az adófizető Európai Unión belüli szabad mozgáshoz fűződő jogát, annak vizsgálata nélkül, hogy az Európai Unió hozott‑e arra irányuló intézkedéseket, hogy megszüntesse az ilyen kettős adóztatást. A Conseil d’État előtt G. de Ruyter fenntartja, hogy az 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a jogszabályok átfedése tilalmának megfelelően csak a holland szociális biztonsági jogszabályoknak kellene rá vonatkoznia. A miniszter lényegében azt állítja, hogy a CSG, a CRDS, a szociális levonás és a kiegészítő járulék, valamint a szociális biztonsági jogszabályok közötti kapcsolat nem elegendő e rendelet alkalmazásához.

19.

Mivel a Conseil d’État úgy ítélte meg, hogy a fellebbezés elbírálásához a 1408/1971 rendelet hatályát kell értelmezni, előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be a következő kérdésekre vonatkozóan:

„A tőkejövedelmekre vonatkozó olyan közterhek, mint a [CSG], a [CRDS], a 2%‑os szociális levonás és az ahhoz kapcsolódó [0,3%‑os] kiegészítő járulék önmagában amiatt, hogy a francia szociális biztonsági rendszerek finanszírozását szolgálják, közvetlen és releváns kapcsolatban vannak‑e a[z 1408/71 rendelet] 4. cikkében felsorolt bizonyos szociális biztonsági ágakkal, és így e rendelet hatálya alá tartoznak‑e?”

20.

G. de Ruyter, a francia kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Jóllehet a francia kormány tárgyalás tartását kérte, erre nem került sor.

21.

Azzal kezdem, hogy röviden felvázolom a tagállamok szociális biztonsági rendszereit koordináló, az 1408/71 rendelet által létrehozott rendszer fő jellemzőit, és a Bíróságnak a Bizottság kontra Franciaország ügyekben hozott ítéleteiben ( 9 ) annak megítélése során tett fontos pontosításait, hogy a közterhek mikor tartoznak a fenti rendelet hatálya alá.

22.

Ahogy azt a Bíróság kifejezetten hangsúlyozta, ez a két ügy csak annyiban érintette a szociális hozzájárulások levonását, amennyiben azok a Franciaországban élő, és ott valamely másik tagállamban történő foglalkoztatással összefüggően adóköteles munkavállaló és önálló vállalkozó által megszerzett munkajövedelemmel és helyettesítő jövedelemre vonatkoztak. ( 10 ) Ezért tovább kell vizsgálnom, hogy a szociális biztonsági rendszer finanszírozására elkülönített, de a szakmai tevékenység gyakorlásával össze nem függő jövedelemből levont járulékokat is az 1408/71 rendelet szabályozza‑e, figyelembe véve ez utóbbinak a munkavállalók és önálló vállalkozók szabad mozgásának biztosítására irányuló célkitűzését. Létezik‑e közvetlen és kellőképpen releváns kapcsolat is az ilyen járulékok és a szociális biztonsági jogszabályok között?

23.

Végezetül, röviden foglalkozom azzal a kérdéssel is, hogy a szóban forgó járulék, feltéve, hogy a fenti rendelet hatálya alá tartozik, nem ellentétes‑e a szociális biztonsági jogszabályok átfedésének az ugyanazon rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében szereplő tilalmával.

24.

A tagállamok hatáskörébe tartozik a saját szociális biztonsági rendszerük megszervezése. ( 11 ) Harmonizáció hiányában az egyes tagállam feladata, hogy meghatározza a szociális biztonsági rendszerhez való tartozás jogának, illetve kötelezettségének feltételeit, ( 12 ) valamint a biztosítottak által fizetendő járulékok mértékét és a szociális biztonsági járulékok kiszámításakor figyelembe veendő jövedelmeket. ( 13 ) Mindazonáltal e hatáskör gyakorlása során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot. ( 14 )

25.

Az 1408/71 rendelet egy olyan koordinációs rendszert hoz létre, amely különösen a különböző körülmények között a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra alkalmazandó jogszabályok meghatározására irányul. ( 15 ) Az 1408/71 rendeletet a Szerződésnek a rendelet alapjául szolgáló cikke (EUMSZ 48. cikk) által követett célkitűzésnek megfelelően kell értelmezni, nevezetesen, hogy hozzájáruljanak a migráns munkavállalók mozgásszabadságának lehető legnagyobb mértékű megteremtéséhez. ( 16 ) Ennek érdekében az ötödik, hatodik és tízedik preambulumbekezdéséből, valamint 3. cikkéből egyértelműen kitűnik, hogy a rendelet arra törekszik, hogy a lehető leghatékonyabban biztosítsa valamennyi, valamely tagállam területén gazdaságilag aktív személy számára az egyenlő bánásmódot, nem pedig, hogy hátrányosan érintse a szabad mozgáshoz való jogukkal élő munkavállalókat.

26.

Továbbá, az 1408/71 rendelet II. címének rendelkezései – amelyek között a 13. cikk (1) bekezdése is szerepel – a kollíziós szabályok teljes rendszerét alkotják, így a tagállamok már nem dönthetik el, hogy jogszabályaik kire vonatkoznak, és mely területen érvényesülnek. ( 17 ) E rendelkezéseknek célja tehát nemcsak több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásának és az esetlegesen ebből eredő bonyodalmaknak az elkerülése, hanem annak megakadályozása is, hogy az 1408/71 rendelet hatálya alá tartozó személyek – rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában – a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak. ( 18 ) Fő szabály szerint ezért ellentétes az 1408/71 rendelettel, különösen annak 13. cikkének (1) bekezdésével, hogy valamely személyt az 1408/71 rendelet alapján kijelölt tagállamon kívüli tagállamban szociális hozzájárulás fizetésére kötelezzenek. ( 19 )

27.

Az 1408/71 rendelet 4. cikke egyértelművé teszi, hogy a nemzeti szociális biztonsági rendszerek teljes egészükben az uniós jog szabályainak hatálya alá tartoznak. ( 20 ) Ahhoz, hogy valamely hozzájárulás a fenti rendelet hatálya alá tartozzon, közvetlen és kellőképpen releváns kapcsolatnak kell lennie közte és a 4. cikkben felsorolt szociális biztonsági ágak valamelyikét szabályozó jogszabályok között. ( 21 ) E tekintetben az a meghatározó kritérium, hogy valamely járulékot kifejezetten valamely tagállam szociális biztonsági rendszerének finanszírozására különítették‑e el, függetlenül attól, hogy cserébe nyújtanak‑e ellátást. ( 22 ) A Bizottság kontra Franciaország ügyekben hozott ítéletekben a Bíróság elhatárolta egyfelől a munkajövedelemből vagy a helyettesítő jövedelemből levont, a CSG és a CRDS jellegű közterheket, amelyeket „kifejezetten és közvetlenül a francia szociális biztonsági rendszer finanszírozására különítenek el”, és ezért megvalósítják a fenti kapcsolatot, másfelől pedig az „általános közterhek fedezésére” levont hozzájárulásokat. ( 23 ) Az a tény, hogy ezeket a hozzájárulásokat a nemzeti jogszabályok adóként sorolták be, nem jelenti azt, hogy ne tartozhatnának az 1408/71 rendelet hatálya alá, és ne valósítanák meg a jogszabályok átfedésének a 13. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmát. ( 24 )

28.

Ezek az elvek fontos következményekkel bírnak a jelen kérelem szempontjából, amelyben azt nem vitatják, hogy a tőkejövedelemből levont szociális járulékok kifejezetten bizonyos szociális biztonsági ágak finanszírozására vagy a szociális biztonsági rendszer tartozásainak kiegyenlítésére szolgálnak. ( 25 )

29.

Először is annak a ténynek, hogy a tőkejövedelemre kivetett CSG‑t a francia jog alapján kiegészítő jövedelemadónak tekintik, és nem egy elkülönített szociális biztonsági járuléknak, továbbá az adóhatóság a jövedelemadóra alkalmazandó szabályok szerint szedi be és ellenőrzi azt, nincs jelentősége abból a szempontból, hogy a szóban forgó hozzájárulást az 1408/71 rendelet szabályozza‑e. Ez a következtetés közvetlenül a Bizottság kontra Franciaország ítéletből ered, és összhangban áll a fenti rendelet céljával, nevezetesen egy olyan, tagállamok közötti koordinációs rendszer létrehozásával, amely többek között a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló munkavállalókra és önálló vállalkozókra alkalmazandó jogszabályok meghatározására irányul. ( 26 ) Figyelembe véve a szociális biztonság finanszírozására alkalmazott különböző módszereket, ideértve az adóztatást ( 27 ) is, ezt a koordinációt veszélyeztetné, ha az, hogy valamely járulékot a nemzeti jog adónak minősít, elegendő lenne ahhoz, hogy kikerüljön az 1408/71 rendelet hatálya alól.

30.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság és a Bizottság javaslatával szemben az a tény, hogy a szóban forgó szociális hozzájárulások megfizetése nem jogosította fel a befizetőt semmiféle közvetlen és azonosítható ellátásra, lényegtelen annak értékelésekor, hogy ezek a járulékok közvetlen és kellőképpen releváns kapcsolatban állnak‑e a szociális biztonsági rendszert szabályozó jogszabályokkal. Ahogy a Bíróság a Perez Naranjo‑ítéletben megerősítette, az, hogy kellően azonosítható kapcsolat van‑e a szociális járulék és a támogatás között, lényeges annak megállapításakor, hogy az említett támogatás különleges nem járulékalapú pénzbeli ellátásnak minősül‑e az 1408/71 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint. Ugyanakkor ez a kérdés elválik attól az általánosabb kérdéstől, hogy az adott szociális hozzájárulás az említett rendelet tárgyi hatálya alá tartozik‑e. ( 28 )

31.

Harmadszor, a francia kormány érvelése, miszerint a szóban forgó hozzájárulás nem helyettesít szociális járulékot, nem lényeges. Igaz, a munkajövedelemre és a helyettesítő jövedelemre kivetett CSG‑ről szóló Bizottság kontra Franciaország ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a járulék és a szociális biztonsági jogszabályok közötti kapcsolat „egyértelműen kiderült abból a tényből is, hogy [...] az adó részben szociális biztonsági járulékot helyettesít[ett], amely súlyos terhet jelentett az alacsony és közepes bérszint számára [...]” ( 29 ) Ugyanakkor kiderül mind a fenti megfogalmazásból, mind pedig abból a tényből, hogy a Bíróság az ugyanazon a napon hozott (a CRDS‑re vonatkozó) másik ítéletében nem mondott ki ilyet, hogy ez a körülmény nem lényegi annak megállapítása során, hogy közvetlen és kellőképpen releváns kapcsolat van a szociális hozzájárulás és a szociális biztonsági jogszabályok között. Ami azonban még ennél is alapvetőbb fontossággal bír, fő szabály szerint számomra úgy tűnik, hogy arra a kérdésre adott válasz, hogy az 1408/71 rendelet alkalmazandó‑e a tagállam által levont járulékra, nem függhet az említett tagállam által a múltban levont szociális hozzájárulás jellegétől. Az 1408/71 rendelet által elérni kívánt célkitűzést aláásná az, ha a rendelet csak a már meglévő szociális járulékok felváltására bevezetett közterhekre vonatkozna.

32.

Most pedig rátérek a francia kormány és a Bizottság központi érvelésére, nevezetesen, hogy a múltbeli vagy jelenlegi szakmai tevékenységhez nem kapcsolódó jövedelemből levont hozzájárulás nem lehet közvetlen és kellőképpen releváns kapcsolatban a szociális biztonsági jogszabályokkal, és ezért az 1408/71 rendelet hatályán kívül esik.

33.

AZ 1408/71 rendeletnek sem a 4. cikke, sem pedig a 13. cikke nem tesz különbséget azon jövedelem jellege alapján, amelyből a szociális járulékot levonják.

34.

Ezeket a rendelkezéseket az EUMSZ 48. cikk céljának megfelelően kell értelmezni, nevezetesen úgy, hogy hozzájáruljanak a migráns munkavállalók mozgásszabadságának lehető legnagyobb mértékű megteremtéséhez. ( 30 ) Ahogy az az 1408/71 rendelet preambulumának 8. bekezdéséből kiderül, a jogszabályok közötti átfedésnek a 13. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalma arra szolgál, hogy megakadályozza, hogy a bevándorló munkavállalók azzal, hogy több párhuzamos szabályrendszer vonatkozik rájuk, olyan bonyodalommal álljanak szemben, amely a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásában gátolná őket. ( 31 )

35.

Meglátásom szerint az olyan hozzájárulások, mint a jelen ügybeliek, ugyanolyan akadályt jelentenek a munkavállalók szabad mozgása szempontjából, mint a munkajövedelemből vagy a helyettesítő jövedelemből levont CSG és CRDS.

36.

Ugyanakkor a foglalkoztatás szerinti tagállam is levonhat szociális járulékokat a tőkejövedelemből. A Bíróság rendelkezésére álló információ alapján úgy tűnik, az alapeljárásban pontosan erről van szó: G. de Ruyter által 1997‑től 2004‑ig kapott életjáradékokat nyilvánvalóan beszámították a Hollandiában fizetendő szociális járulékok alapjába. Meglátásom szerint az a lehetőség, hogy ugyanazon jövedelem után két különböző rendszer szerint kell szociális járulékot fizetni két tagállamban, egyértelműen visszatarthatja az olyan munkavállalót, mint G. de Ruyter, attól, hogy fenntartsa hollandiai munkaviszonyát, és lakóhelyét áttegye Franciaországba. ( 32 )

37.

Másfelől, még ha a foglalkoztatás szerinti tagállam nem is von le szociális hozzájárulást a tőkejövedelemből, az egyenlőtlen elbánás továbbra is fennmarad.

38.

Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy az az elv, hogy csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók, a lehető leghatékonyabb módon hivatott biztosítani a valamely tagállam területén foglalkoztatott valamennyi munkavállalóval szembeni egyenlő bánásmódot. ( 33 )

39.

A Bizottság kontra Franciaország ítéletekben a Bíróság lényegében azt mondta ki, hogy a foglalkoztatás szerinti tagállamukban biztosított munkavállalókat arra való kötelezése, hogy – akárcsak részben is – a lakóhelyük szerinti tagállam szociális biztonsági rendszerét is finanszírozzák, egyenlőtlen bánásmódot valósít meg az 1408/71 rendelet 13. cikke tekintetében, mivel az adott állam összes többi lakosának csak az utóbbi szociális biztonsági rendszerébe kell járulékot fizetnie. ( 34 ) Az ilyen egyenlőtlen bánásmód automatikusan akadályt gördít a munkavállalók szabad mozgása elé, amely – e rendelkezést tekintve – nem indokolható. ( 35 )

40.

Ez az indokolás az alapeljárás szerinti szociális járulékokra is átültethető. Ezek a járulékok, amelyek minden Franciaországban adóilletőséggel rendelkező személyre vonatkoznak, függetlenül attól, hogy valamely másik tagállam szociális biztonsági jogszabályai vonatkoznak‑e rájuk, hátrányos helyzetbe hozzák azokat az adott tagállamban lakóhellyel rendelkező személyeket, akiket más tagállambanban foglalkoztatnak, azokhoz képest, akiket Franciaországban foglalkoztattak és lakóhellyel is ott rendelkeznek, és ezért csak azon tagállam szociális biztonsági rendszerének finanszírozásához járulnak hozzá (és előfordulhat, hogy a foglalkoztatás szerinti tagállam azzal ellentételezi azt, hogy a tőkejövedelemből nem von le szociális közterheket, hogy más jövedelemfajtákból magasabb járulékokat von le; vagy, hogy a szociális biztonsági rendszerén belül összességében kevésbé nagyvonalú ellátásokat nyújt).

41.

Továbbá, jóllehet igaz, hogy az 1408/71 rendelet célja, hogy a munkavállalók és önálló vállalkozók szabad mozgását biztosítsa az Európai Unión belül, a (jelenlegi vagy múltbeli) szakmai tevékenység gyakorlása lényegtelen annak mérlegelése során, hogy valamely személy a fenti rendelet hatálya alá tartozik‑e.

42.

Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az a személy rendelkezik minősül „munkavállalónak” az 1408/71 rendelet értelmében, aki az e rendelet 1. cikkének a) pontjában említett általános vagy külön szociális biztonsági rendszerben akár kötelezően, akár szabadon választható biztosítás keretében akár csak egyetlen kockázattal szemben is biztosított, függetlenül attól, hogy munkaviszonyban áll‑e. ( 36 )

43.

AZ 1408/71 rendelet tárgyi és személyi hatályának meghatározása során ennek megfelelő megközelítést kell alkalmazni. A „jogszabályoknak” az 1. cikk j) pontjában meghatározott fogalma átfog minden olyan intézkedést, amelyek kifejezetten a szociális biztonsági rendszer finanszírozására szolgálnak. Így azonban meglátásom szerint nincs ok arra, hogy megkülönböztetést tegyünk attól függően, hogy milyen jellegű jövedelmen alapul ez a finanszírozás. Ha így tennénk, az véleményem szerint eltéréseket eredményezne az 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése által nyújtott védelem szintjében az Európai Unión belül mozgó (vagy azt tervező) személyekre nézve, attól függően, hogy összjövedelmük valamely szakmai tevékenység gyakorlásából, tőkéből vagy a kettő kombinációjából tevődik‑e össze.

44.

Nem fogadom el a francia kormány állítását, miszerint az 1408/71 rendeletnek a szóban forgó szociális hozzájárulásokra történő alkalmazása megsérti a tagállamokat megillető, a szociális biztonsági rendszereik finanszírozásának megszervezésére, illetve az adóztatásra vonatkozó hatáskörét.

45.

A tagállamoknak a szociális biztonsági rendszereik megszervezésére vonatkozó hatáskörük gyakorlása során meg kell felelniük az uniós jognak. ( 37 ) Ebből következik, hogy az a tény, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályok a szociális biztonsági rendszer adóztatás révén történő finanszírozására vonatkoznak, nem zárja ki a Szerződés, és különösen a Szerződés munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályainak alkalmazását. ( 38 )

46.

Ahogy La Pergola főtanácsnok a Bizottság kontra Franciaország ügyekre vonatkozó indítványában ( 39 ) megjegyezte, az ilyen következtetés nem vonja kétségbe a tagállamok azt illető szabadságát, hogy a szociális biztonsági rendszer finanszírozását adóügyi intézkedésekkel biztosítsák. Ez inkább csak annyiban érinti az adópolitikai szabadságot, amennyiben ez utóbbi a migráns munkavállalók, vagy még inkább egy tagállam valamennyi olyan állampolgárának jövedelmét érinti, aki a Szerződésekben biztosított valamely alapvető szabadságát gyakorolva egy vagy több tagállam szociális biztonsági jogszabályának hatálya alatt áll vagy állt.

47.

Továbbá, nem osztom a francia kormány nézetét, miszerint a Bíróságnak a Bizottság kontra Franciaország ítéleteiben kifejtett indokolásának az alapeljárásban érintett szociális hozzájárulásokra történő alkalmazása szükségszerűen azt jelentené, hogy bármely, a szociális biztonság finanszírozásához hozzájáruló adót úgy kell tekinteni, hogy közvetlen és kellőképpen releváns kapcsolatban áll a szociális biztonsági jogszabályokkal (a francia kormány ezt az érvelését kifejezetten a fogyasztási adókkal összefüggésben adta elő).

48.

Egyfelől, csak a kifejezetten a szociális biztonsági rendszer finanszírozására elkülönített adókat kell úgy tekinteni, hogy azok az adott tagállam szociális biztonsági jogszabályainak részét képezik, és így vonatkozik rá az jogszabályok átfedésének 1408/71 rendelet szerinti tilalma. Ezért önmagában az a körülmény, hogy valamely adóból származó bevétel egy része hozzájárul a szociális biztonság finanszírozásához, nem elégséges ahhoz, hogy a szóban forgó adót a fenti rendelet hatálya alá vonja. ( 40 )

49.

Másfelől, véleményem szerint nem valószínű, hogy közvetlen és kellőképpen releváns kapcsolat létezne valamely tagállamban levont fogyasztási adó és az ugyanazon tagállam szociális biztonsági jogszabályai között, még akkor sem, ha ezt az adót kifejezetten a szociális biztonsági rendszer finanszírozására különítették el. ( 41 ) Nehéz elképzelni, hogy az a puszta tény, hogy az egyik tagállamban biztosított személy egy másik tagállamban a szociális biztonsági rendszer finanszírozására kifejezetten elkülönített fogyasztási adóinak alanya, milyen bonyodalmakat teremtene ezen személy számára.

50.

A jövedelemadóktól eltérően a fogyasztási adókat az állam a területén az árukra és szolgáltatásokra fordított kiadásokból vonja le, függetlenül a fogyasztó lakóhelyétől vagy foglalkoztatásának helyétől. Következésképpen, ha egy olyan személy, mint G. de Ruyter árukat vagy szolgáltatásokat vásárol Franciaország területén, ez a vásárlás általában csak Franciaországban alapozza meg a fogyasztási adó megfizetését, még akkor is, ha ez a személy foglalkoztatása valamely másik tagállamban történik (és ott biztosított).

51.

Ez egyértelmű a héa és a jövedéki adók vonatkozásában, amelyet a kettős adóztatás elkerülése érdekében külön uniós szabályrendszerek szabályoznak. ( 42 ) Általánosabban viszont a valamely másik tagállambeli szolgáltatásokra fordított kiadásokra kivetett fogyasztási adó véleményem szerint a szolgáltatások unión belüli szabad mozgását korlátozza, és ezért fő szabály szerint tilos, ideértve azt is, amikor hasonló hazai szolgáltatásokra vetik ki őket. ( 43 ) Hasonlóképpen, számomra úgy tűnik, hogy nehéz lenne egy tagállam számára fogyasztási adót kivetni egy másik tagállamban történő áruvásárlásra, anélkül, hogy megsértené a behozatali vámokkal azonos hatású díjak tilalmát, ha ilyen díjat a hasonló hazai termékekre nem vetettek ki. ( 44 ) Még ha egy egyenértékű díjat vetnének is ki hazai területen hasonló áruk beszerzésére, a fogyasztási adó szükségszerűen magában foglalná a fogyasztó azon kötelezettségét, hogy bevallja, hogy egy másik tagállamban vásárolta a szóban forgó árukat. Ez megnehezítené a termékek hazai területen kívül történő beszerzését. Ezért valószínűleg az EUMSZ 34. cikkel ellentétes, behozatalra vonatkozó korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősülne. ( 45 )

52.

Összefoglalva: míg az alapeljárásban szóban forgó szociális járulékok levonása valószínűleg bonyodalmakat okozhat G. de Ruyternek, mivel már Hollandiában biztosított, ( 46 ) ugyanez nem mondható el azokról a fogyasztási adókról, amit akkor kell fizetnie, ha árukat vagy szolgáltatásokat vásárol Franciaországban. Nehéz átlátni, hogy az ilyen vásárlásokra hogyan lehetne kivetni jogszerűen újabb fogyasztási adókat egy másik tagállamban.

53.

Általánosabban, a jövedelemből levont közterhekkel ellentétben a fogyasztási adókat azért kell fizetni (a nettó áron felül), mert valamely árut vagy szolgáltatást megvásároltak. Ha adómentességet élveznének az A tagállamban biztosított és annak szociális biztonsági jogszabályainak hatálya alatt álló személyek a B tagállamban levont olyan fogyasztási adók megfizetése alól, amelyek kifejezetten az adott tagállam szociális biztonsági rendszerének finanszírozására szolgálnak, ez arra ösztönözné az ilyen személyt, hogy a szóban forgó árukat és szolgáltatásokat az A tagállam helyett B tagállamban vásárolja meg. Az A tagállamban értékesített áruk és szolgáltatások ebből adódó versenyhátrányát (legalábbis feltéve, hogy hasonló fogyasztási adók vonatkoznak rájuk) nehéz lenne összeegyeztetni a belső piac logikájával és szellemiségével.

54.

Végezetül, a francia kormány azzal érvelt, hogy feltételezve, hogy az 1408/71 rendelet vonatkozik a szóban forgó járulékokra, azok levonása csak abban az esetben lenne ellentétes ezzel a rendelkezéssel, ha a G. de Ruyter által kapott életjáradékok után is szociális biztonsági járulékot kell fizetni Hollandiában. Ebben az összefüggésben a francia kormány kétségbe vonja G. de Ruyter azon állítását, hogy életjáradékai után szociális járulékot fizetett Hollandiában. ( 47 ) Hivatkozik még a Piatkowski‑ítéletre is, amelyben is a Bíróság azt vizsgálta, hogy az adott jövedelem után két tagállamban kell‑e szociális járulékot fizetni. ( 48 )

55.

Ez az érv az 1408/71 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének téves értelmezésén alapul.

56.

Igaz, hogy ez a rendelkezés arra vonatkozik, ha több tagállamban vonnak le szociális járulékokat ugyanazon jövedelemből. ( 49 ) Ennek a rendelkezésnek a hatálya azonban nem korlátozódik az ilyen körülményekre. Amennyiben valamely személy az 1408/71 rendelet hatálya alá kerül, a rendszerek átfedését tiltó 13. cikk (1) bekezdése olyan feltétlen szabály, amely alól csak a 14c. és 14f. cikkben foglaltak jelenthetnek kivételt. A 13. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerint egy tagállam területén alkalmazott személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik még abban az esetben is, ha egy másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből egyértelműen kiderül, hogy G. de Ruytert Hollandiában alkalmazták, de Franciaországban rendelkezik lakóhellyel. Ezért rá csak a holland szociális biztonsági jogszabályok vonatkoznak. ( 50 )

57.

Következésképpen, feltételezve – ahogy azt fentebb levezettem –, hogy közvetlen és kellőképpen releváns kapcsolat van a szóban forgó szociális hozzájárulások és Franciaország szociális biztonsági jogszabályai között ahhoz, hogy alkalmazni lehessen az 1408/71 rendeletet, azzal, hogy G. de Ruytert e járulékok fizetésére kötelezik, figyelmen kívül hagynák a jogszabályok átfedésének a 13. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmát, valamint a 13. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt kollíziós szabályokat. ( 51 ) Így az, hogy a G. de Ruyter által kapott életjáradékok után tényleg kellett‑e szociális járulékokat fizetni Hollandiában, lényegtelen.

58.

Ezt a következtetést a Bíróság nem vonta kétségbe a Piatkowski‑ítéletben. Ez az ügy egy olyan személy konkrét helyzetéről szólt, aki egyszerre volt alkalmazott az egyik tagállamban, és önálló vállalkozó egy másikban. Az 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése alóli kivételként az ilyen személy (G. de Ruytertől eltérően) egyszerre áll mindkét tagállam szociális biztonsági jogszabályainak hatálya alatt, ezért főszabály szerint e járulékot úgy kell megfizetnie, ahogy azt számára mindkét tagállam jogszabályai előírják. ( 52 ) A Bíróság ugyanakkor egyértelművé tette, hogy az 1408/71 rendelet 14c. cikkének b) pontjának az az értelmezése, hogy ugyanazon jövedelemre kétszeres járuléklevonást tesz lehetővé, még ebben a helyzetben is hátrányosan érintené a szabad mozgáshoz való jogukkal élő munkavállalókat, és ezért nyilvánvalóan ellentétes lenne e rendelet céljával. ( 53 )

59.

A fenti indokok alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Conseil d’Etat által feltett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:

A tőkejövedelmekre vonatkozó olyan járulékok, mint a tőkejövedelmeket terhelő szociális biztonsági járulék (CSG), a társadalombiztosítási hiány finanszírozására szolgáló járulék (CRDS), az alapeljárásban érintett 2%‑os szociális levonás és az ahhoz kapcsolódó kiegészítő járulék közvetlen és kellőképpen releváns kapcsolatban állnak a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, módosított 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 4. cikkében felsorolt bizonyos szociális biztonsági ágakat szabályozó jogszabályokkal. E járulékok így a rendelet tárgyi hatálya alá tartoznak.