1.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a banki szolgáltatásokat nyújtó Alpha Bank Cyprus Ltd társaság (a továbbiakban: Alpha Bank), valamint az ingatlant vásárló személyek és a hitelt ingatlanon fennálló jelzálogjoggal biztosító másik társaság, ( 2 ) az Alpha Panareti Public Ltd között jelzáloghitel‑hátralék tárgyában folyamatban lévő hét jogvitában terjesztették elő.

2.

Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 8. cikkének értelmezésére vonatkozik.

3.

E rendeletnek „Az irat átvételének megtagadása” című 8. cikke úgy rendelkezik, hogy valamely irat címzettjét „a [rendelet] II. melléklet[é]ben található formanyomtatvány felhasználásával” tájékoztatni kell arról, hogy visszautasíthatja ezen irat kézbesítését, ha az irat nem valamely meghatározott nyelven került megszövegezésre, és nem mellékeltek hozzá fordítást ezen a nyelven.

4.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem különösen a formanyomtatvány kötelező jellegére, valamint használata elmulasztásának az irat kézbesítésére gyakorolt következményeire vonatkozik.

5.

Az említett rendeletnek „Az iratok átvételének megtagadása” címet viselő 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az átvevő intézmény a II. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával tájékoztatja a címzettet arról, hogy megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét a kézbesítés alkalmával, illetve az iratnak a kézbesítéstől számított egy héten belül az átvevő intézmény számára történő visszaküldésével, ha az nem a következő nyelvek egyikén került megszövegezésre, és nem mellékeltek hozzá fordítást ezen nyelvek egyikén:

(2)   Amennyiben az átvevő intézményt arról tájékoztatják, hogy a címzett az (1) bekezdésnek megfelelően megtagadja az irat átvételét, a 10. cikkben előírt igazolással azonnal tájékoztatja az áttevő intézményt, valamint visszaküldi a kérelmet és a fordítást igénylő iratokat.

(3)   Ha a címzett az (1) bekezdés alapján megtagadta az irat átvételét, az iratkézbesítés orvosolható az (1) bekezdésben meghatározott valamely nyelven készült fordítással ellátott irat kézbesítésével a címzett részére e rendelet rendelkezéseinek megfelelően. Ebben az esetben az irat kézbesítésének időpontja az a nap, amikor a fordítással ellátott iratot az átvevő tagállam jogának megfelelően kézbesítik. Ha azonban valamely tagállam joga szerint az iratot meghatározott időtartamon belül kell kézbesíteni, akkor a kérelmező tekintetében az eredeti irat kézbesítésének a 9. cikk (2) bekezdése szerint meghatározott időpontját kell figyelembe venni.

[…]”

6.

A kérdést előterjesztő bíróság előtti hét fellebbezési eljárásban az ellenérdekű felek egyrészt a Ciprusi Köztársaság területén található ingatlant vásárló személyek, másrészt ezen ingatlanok eladója, az Alpha Panareti Public Ltd. ( 4 ) Az ingatlanokat az Alpha Bank által nyújtott jelzáloghitel felhasználásával szerezték meg, amely társaság a ciprusi bíróságok előtt jelzáloghitel törlesztése iránti keresetet indított a vevőkkel, valamint a hitelt biztosító Alpha Panareti Public Ltd‑vel, az eladóval szemben.

7.

Mivel a vevők ( 5 ) állandó lakóhelye külföldön volt, az Alpha Bank minden egyes elsőfokú eljárásban – egyoldalú kérelem ( 6 ) útján – végzés kibocsátását kérte, amellyel sor kerül a keresetlevél hiteles másolatának, ( 7 ) a keresetlevélhez kapcsolódó észrevételnek, ( 8 ) valamint azok fordításának a bíróság joghatóságán kívül eső területre történő kézbesítésére (a továbbiakban: vitatott végzés). Emellett valamennyi vitatott végzés úgy rendelkezett, hogy az említett iratok kézbesítésére az 1393/2007 rendeletben előírt szabályok szerint kerül sor.

8.

A következő dokumentumokat kézbesítették Angliában valamennyi vevő részére:

9.

Az elsőfokú eljárásban a hét ügy valamennyi alperese előadta, hogy kifogással kíván élni, és a vitatott végzések hatályon kívül helyezését vagy érvénytelenségének megállapítását, valamint a kézbesítések érvénytelenségének megállapítását vagy alkalmazásuk mellőzését kérte. Arra hivatkoztak, hogy részükre többek között az 1393/2007 rendelet és a ciprusi polgári perrendtartás alapján további dokumentumokat is kézbesíteni kellett volna, nevezetesen minden egyes kereset tekintetében:

10.

Az Alpha Bank az elsőfokú bíróság előtt előadta, hogy mivel az ellenérdekű felek tudomással bírtak a jogvitáról, annak tárgyáról, valamint a rendelkezésükre álló időtartamról, nem hivatkozhattak a kézbesítés szabálytalanságára. Az Alpha Bank szerint az ellenérdekű felek által előterjesztett, a kézbesítés érvénytelenségének kimondására irányuló kérelmek csupán a kézbesítés megtörténtének elkerülésére irányultak.

11.

Az elsőfokú bíróság mind a hét ügyben helyt adott a kérelemnek. Megállapította, hogy az összes szükséges irat, valamint angol nyelvű fordítás, különösen a vitatott végzések fordítása kézbesítésének elmulasztása sérti a ciprusi polgári perrendtartást, valamint az 1393/2007 rendeletet, mivel megfosztja az iratok címzettjét azok tartalmának megismerésétől. Ezenkívül megállapította azt is, hogy megsértették e rendeletet, mivel az alperesek számára nem kézbesítették az ezen rendelet II. mellékletében található formanyomtatványt, amely tájékoztatta volna őket az annak elutasításához való jogukról, hogy elfogadják az előírt angol nyelvű fordítással el nem látott, görög nyelvű vitatott végzéseket. Az elsőfokú bíróság ennek alapján valamennyi ügyben a kereset, az „észrevétel”, valamint a vitatott végzés kézbesítésének érvénytelenségéről határozott.

12.

Az Alpha Bank a kérdést előterjesztő bíróság előtt mind a hét határozat ellen fellebbezést nyújtott be.

13.

Részítéletében a kérdést előterjesztő bíróság a hét elsőfokú határozatot azon részében minősítette hibásnak, amelyben az a nemzeti jog megsértése miatt a kézbesítés érvénytelenségét állapította meg, mivel e mulasztások a szóban forgó alapügyek körülményei között orvosolhatóak lettek volna az 1393/2007 rendelettel összhangban. E bíróság szerint „[a] kézbesítés módja tekintetében jelzett számos probléma ellenére a kézbesített dokumentumokból nem derül ki, hogy az ellenérdekű feleket valóban megtévesztették volna, mivel megfelelő időn belül részt vehettek az eljárásban. Az ellenérdekű felek nem jelölték meg továbbá az állítólagos megtévesztés jellegét, és ami még fontosabb, a lehetséges megtévesztésből eredően őket ért következményekre sem utaltak”.

14.

A kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy csak abban az esetben állapítaná meg a kézbesítés érvénytelenségét, ha a Bíróság úgy határozna, hogy az 1393/2007 rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány felhasználásával történő kézbesítés az e rendelet alapján történő valamennyi iratkézbesítés esetén szükséges, valamint hogy az e formanyomtatvány kézbesítésének esetleges elmaradása nem orvosolható, és az a kézbesítés egésze érvénytelenségét vonja maga után.

15.

E körülményekre tekintettel az Anotato Dikastirio Kyprou (Ciprus) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

16.

Az Alpha Bank, az ellenérdekű felek, a ciprusi, a német, a görög, a spanyol és az osztrák kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Az Alpha Bank, az ellenérdekű felek, a ciprusi, a német és a spanyol kormány, valamint a Bizottság a 2014. november 27‑i tárgyaláson szóbeli észrevételeket terjesztettek elő.

17.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az 1393/2007 rendelet 8. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az átvevő intézménynek ( 9 ) a kézbesítendő irat címzettnek történő kézbesítése során rendszeresen használnia kell az e rendelet II. mellékletében található formanyomtatványt.

18.

Az ellenérdekű felek úgy vélik, hogy az 1393/2007 rendelet nem tartalmaz a II. mellékletében található formanyomtatvány átvételéhez való jog alóli kivételt. Előadják, hogy az európai uniós jogalkotó e formanyomtatványt tudatosan a címzettek tájékoztatáshoz és tisztességes eljáráshoz való alapvető jogainak biztosítása és védelme érdekében írta elő. Az Alpha Bank ezzel szemben úgy véli, hogy a szóban forgó formanyomtatvány funkciótlan, ha a keresetet lefordították az átvevő intézmény nyelvére.

19.

A görög kormány véleménye szerint az 1393/2007 rendeletnek sem a 8., sem más cikke nem rendelkezik kivételről, amely lehetővé tenné az átvevő intézmény számára, hogy eltekintsen a 8. cikk (1) bekezdésében előírt formanyomtatvány használatától. A spanyol kormány szerint az 1393/2007 rendelet szövege minden kétséget kizár. A 8. cikk ugyanis megköveteli, hogy az ott előírt tájékoztatásra az említett rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány felhasználásával kerüljön sor. Az osztrák kormány szintén azt az álláspontot képviseli, hogy a formanyomtatvány kézbesítése minden esetben szükséges.

20.

A ciprusi kormány szerint, noha az 1393/2007 rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány használata a priori a bírósági iratok kézbesítésének minden esetében kötelező, mindazonáltal úgy tűnik, hogy a Bíróság a Weiss und Partner ítéletben (C‑14/07, EU:C:2008:264) az ezen általános kötelezettség alóli kivételt hozott létre arra az esetre, amikor a címzett ismeri a kézbesített irat tartalmát.

21.

A Bizottság szerint a szóban forgó formanyomtatvány tájékoztató célú, és akkor szükséges, ha a bírósági iratot olyan nyelven kézbesítik, amelyet az alperes nem ért. Következésképpen a Bizottság szerint, amennyiben az iratot az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében megjelölt valamely nyelven kézbesítették, a formanyomtatvány elveszíti létjogosultságát, és használata nem szükséges. A Bizottság hozzáteszi, hogy a jelen ügyben a címzett nem lett volna jogosult az irat átvételének megtagadására, ha a formanyomtatványt csatolták volna a kézbesítéshez.

22.

A német kormány szerint az átvevő intézménynek csak akkor kell csatolnia az 1393/2007 rendelet II. mellékletében található formanyomtatványt, ha az e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett iratot nem fordították le az e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett nyelvek valamelyikére. Az ezen 8. cikk (1) bekezdése által előírt tájékoztatási kötelezettség ugyanis „az átvevő intézményt terhelő különleges vizsgálatra” irányuló kötelezettséget jelent, amely intézmény – az azt hatóságként vagy bíróságként jellemző különleges szakértelem alapján – saját maga végez ellenőrzést. E kormány úgy véli, hogy következésképpen az átvevő intézménynek minden esetben ellenőriznie kell, hogy az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti címzettet a formanyomtatvány útján tájékoztatni kell‑e az irat átvételének megtagadásához való jogáról. A német kormány szerint a vitatott végzés az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett iratnak minősül, mivel fordítás hiányában nem zárható ki, hogy tartalma eljárási szempontból lényeges, ami indokolja az átvevő intézményt e rendelkezés alapján terhelő önálló tájékoztatási kötelezettséget.

23.

Véleményem szerint az 1393/2007 rendelet 8. cikkének hatálya világos és teljesen egyértelmű. Az e rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány használata a bírósági iratok kézbesítésének minden esetében szükséges, ( 10 ) kivétel nélkül, függetlenül attól, hogy a kézbesítendő irat milyen nyelven került megszövegezésre, akár mellékeltek hozzá fordítást, akár nem. ( 11 )

24.

Először is, az 1393/2007 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének szövege ( 12 ) világosan és kivétel nélkül megköveteli, hogy az átvevő intézmény a kézbesítendő irat kézbesítése alkalmával a szóban forgó formanyomtatványt használja.

25.

Az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése tehát nem annak lehetőségéről rendelkezik, hogy az átvevő intézmény akár a kézbesítendő irat nyelve, a címzett által értett nyelvek – amely információval mindenesetre gyakran nem rendelkezik –, vagy akár a szóban forgó tagállam hivatalos nyelvei vagy az e nyelvekre való, mellékelt fordítás létezése alapján dönthessen a formanyomtatvány használatának szükségességéről.

26.

A „ha az nem a következő nyelvek egyikén került megszövegezésre, és nem mellékeltek hozzá fordítást ezen nyelvek egyikén” rendelkezés ugyanis nem a formanyomtatvány használatának feltétele, hanem csupán a címzett azon jogának, hogy megtagadhatja az irat átvételét.

27.

Az 1393/2007 rendelet II. mellékletében található formanyomtatványt tehát automatikusan fel kell használni az irat címzett részére történő kézbesítéséhez, még akkor is, ha az fölöslegesnek bizonyulhat például a címzett nyelvtudására tekintettel, vagy konkrétabban, ha a kézbesítendő irat az átvevő tagállam hivatalos nyelvén van megszövegezve. Hozzáteszem, hogy véleményem szerint az átvevő tagállam hivatalos nyelvén vagy a kézbesítés helye hivatalos nyelveinek egyikén az ezen – mindössze egy oldalból álló – formanyomtatvány csatolására vonatkozó rendszeres kötelezettség még ez utóbbi esetben sem jelent indokolatlanul túlzott mértékű kötelezettséget.

28.

Másodszor, az 1393/2007 rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány és az ahhoz kapcsolódó, a használatára vonatkozó kötelezettség újítást jelent a korábbi rendelethez, nevezetesen a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29‑i 1348/2000/EK tanácsi rendelethez ( 13 ) képest. Ez az újítás véleményem szerint az európai jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy a címzett védelemhez való jogának tiszteletben tartása mellett ( 14 ) javítsa a bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamok közötti továbbításának hatékonyságát és gyorsaságát. ( 15 )

29.

E formanyomtatvány kötelező használatának célja az olyan sajnálatos helyzetek elkerülése, mint amely a jelen ügyben is fennáll, amikor egy pusztán egyoldalas dokumentum, nevezetesen a vitatott végzés hiteles másolata, kizárólag görög, tehát olyan nyelven, amelyet az ellenérdekű felek nem értenek meg (vagy lehetséges, hogy nem értenek meg), vagy az átvevő tagállam hivatalos nyelvén (angolul), egy görög nyelvű dokumentumokból álló csomag közepén található, amely dokumentumok mindegyikéhez mellékeltek fordítást, a vitatott végzés kivételével. ( 16 )

30.

Véleményem szerint az átvevő intézmények tehát a szóban forgó formanyomtatvány használatát illetően nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel. ( 17 ) Az 1393/2007 rendelet önálló és egységes értelmezése egyébiránt ahhoz vezet, hogy a szóban forgó formanyomtatványt a kézbesítendő irat kézbesítése alkalmával rendszeresen mellékelni kell. ( 18 ) E rendelet ugyanis az Unió valamennyi tagállamában alkalmazandó, ( 19 ) így potenciálisan több mint 20 nyelven megszövegezett iratokat kell kézbesíteni. Következésképpen számomra már pusztán gyakorlati szempontból is lehetetlennek tűnik, hogy az átvevő intézmények a kézbesítendő iratokat, valamint a fordítások létezését minden esetben ellenőrizzék.

31.

Az 1393/2007 rendelet alkalmazásáról szóló, a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett 2013. december 4‑i jelentésében ( 20 ) (a továbbiakban: jelentés) a Bizottság hivatkozik a rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány használatának szükségességére azokban az esetekben, amikor a kézbesítendő irat az átvevő tagállam hivatalos nyelvén került megszövegezésre, és ezért a címzett a rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján érvényesen nem tagadhatja meg az irat átvételét. A jelentés szerint, ha ilyen esetekben is csatolják a formanyomtatványt, az félrevezetheti a címzetteket, akik azt gondolhatják, hogy joguk van megtagadni az átvételt.

32.

Mindazonáltal úgy vélem, hogy az 1393/2007 rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány a kézbesítendő irat címzettjének szóló, nagyon világos tájékoztatást tartalmaz, és pontos szövege nem félrevezető jellegű. E formanyomtatvány ugyanis kifejezetten rögzíti, hogy a címzettnek „joga van megtagadni az irat átvételét, amennyiben az nem [a címzett] számára érthető nyelven vagy a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelvei egyikén készült, és nem mellékeltek hozzá ilyen nyelvű fordítást” ( 21 ). A megtagadáshoz való jog tehát semmilyen módon nem kapcsolódik a szóban forgó formanyomtatvány jelenlétéhez. ( 22 )

33.

E megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy az 1393/2007 rendelet 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a kézbesítendő irat kézbesítése során az e rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány címzettnek történő kézbesítése minden esetben szükséges, kivétel nélkül és függetlenül attól, hogy a kézbesítendő irat milyen nyelven került megszövegezése, valamint attól, hogy mellékeltek‑e hozzá fordítást olyan nyelven, amelyet a címzett megért, vagy az átvevő tagállam hivatalos nyelvén vagy, amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén.

34.

Második és harmadik kérdésével, amelyeket arra az esetre tett fel, ha az első kérdésre olyan válasz adandó, mint amelyet javasolok, a kérdést előterjesztő bíróság egyrészről arról kérdezi a Bíróságot, hogy a formanyomtatvány hiánya a kézbesítendő irat kézbesítése egésze érvénytelenségi okának minősül‑e, és másrészről e mulasztás orvoslásának módjáról.

35.

Az 1393/2007 rendelet nem rendelkezik a II. mellékletében található formanyomtatvány hiányának jogkövetkezményeiről. Még kevésbé mondja ki, hogy e mulasztás a kézbesítendő irat kézbesítése érvénytelenségi okának minősülne. ( 23 ) Mivel az 1348/2000 rendelet ugyanúgy hallgat az általa előírt nyelvektől eltérő nyelven történő kézbesítés következményeiről, ahogy az 1393/2007 rendelet a formanyomtatvány használatának hiányáról, e két rendelet közül az előbbire vonatkozó ítélkezési gyakorlat értékes iránymutatással szolgál e kérdésben.

36.

A Leffler‑ítélet (C‑443/03, EU:C:2005:665) 51. pontjában a Bíróság megállapította, hogy amennyiben az 1348/2000 rendelet (amelyet az 1393/2007 rendelet felváltott) nem határozza meg bizonyos tényállások következményeit, a nemzeti bíróságnak főszabály szerint a saját nemzeti jogát kell alkalmaznia, miközben biztosítania kell az uniós jog teljes érvényesülését. A Bíróság hozzátette, hogy a rendelet e hallgatása „arra késztetheti [a nemzeti bíróságot], hogy – ha szükséges – figyelmen kívül hagyja azt a nemzeti jogszabályt, amely ennek akadályát képezi, vagy úgy értelmezzen egy kizárólag a belső helyzetre kidolgozott nemzeti jogszabályt, hogy az alkalmazható legyen az adott, határokon átnyúló tényállásra” ( 24 ).

37.

Ezenkívül ugyanezen ítélet 65. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a rendelet hatékony érvényesülése érdekében a nemzeti bíróságnak biztosítania kell az ügyben érintett különböző felek jogainak lehető legjobb és kiegyensúlyozott védelmét. ( 25 )

38.

A kézbesítendő irat címzettjének jogait illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból kiderül, hogy az 1393/2007 rendelet hatékonyságra és gyorsaságra irányuló céljai nem járhatnak a címzettek védelemhez való jogának bármilyen módon történő gyengítésével, amely jog az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdése által biztosított, a tisztességes eljáráshoz való jogból vezethető le, ( 26 ) ami különösen azt jelenti, hogy a címzettek számára „megfelelő idő álljon rendelkezésre a védekezés[ük]re történő felkészüléshez” ( 27 ).

39.

Ami a feladó jogait és az 1393/2007 rendelet hatékonyságra és gyorsaságra irányuló célkitűzéseit illeti, véleményem szerint ezek nem sérülhetnek a címzettek védelemhez való jogát nem érintő, pusztán formai okokból.

40.

Ez lenne a helyzet, ha a szóban forgó formanyomtatvány hiánya a kézbesítendő irat kézbesítésének érvénytelenségéhez vezetne, noha bizonyítható lehetne például, hogy az irat címzettje érti azt a nyelvet, amelyen az irat készült, vagy az irat az átvevő tagállam hivatalos nyelvén készült. A Leffler‑ítélet (C‑443/03, EU:C:2005:665) 52. pontjában a Bíróság hasonló feltételezések kapcsán „[pusztán] az eljárás elhúzódását célzó, nyilvánvalóan visszaélésszerű [...] megtagadás[ról]” ( 28 ) beszél.

41.

Következésképpen a kézbesítendő irat kézbesítése során az 1393/2007 rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány mellékelésének elmulasztása esetén a nemzeti bíróság feladata ( 29 ) annak ellenőrzése, hogy ez az irat olyan nyelven, amelyet a címzett megért, vagy az átvevő állam valamely hivatalos nyelvén került‑e megszövegezésre. ( 30 )

42.

A jelen indítvány 9. pontjából kiderül, hogy az ellenérdekű felek közölték, hogy a hét alapeljárásban nem kézbesítettek számukra bizonyos dokumentumokat és bizonyos fordításokat, noha azokat számukra kézbesíteni kellett volna.

43.

Ezt követően tehát meg kell vizsgálni a „kézbesítendő irat” fogalmát, amelyet az 1393/2007 rendelet nem határoz meg, mint ahogy a mellékleteket sem említi, amelyek száma és jellege az egyes jogrendszerek függvényében igen különböző lehet. ( 31 )

44.

A Weiss und Partner ítélet (C‑14/07, EU:C:2008:264) 73. pontjában a Bíróság megállapította, hogy amennyiben a kézbesítendő irat esetében – mint az alapeljárásokban – eljárást megindító iratról van szó, a kézbesítendő irat vagy iratok révén a címzettnek módjában kell, hogy álljon a jogai érvényesítése a kibocsátó tagállamban folyamatban lévő bírósági eljárás keretében, továbbá az, hogy egyértelműen azonosítani tudja legalább a kereset tárgyát és indokait, valamint a bíróság előtti megjelenésre történő felhívást. ( 32 ) A Bíróság ezt követően rögzíti, hogy „[a] kizárólag bizonyítékként szolgáló iratok, amelyek a kereset tárgyának és indokainak megértéséhez nem elengedhetetlenül szükségesek, nem képezik az eljárást megindító irat elválaszthatatlan részét”.

45.

Első ránézésre és a kérdést előterjesztő bíróság általi ellenőrzés fenntartásával az eljárást megindító irat hiteles másolatának görög, valamint angol nyelven az ellenérdekű felek részére történő kézbesítése lehetővé tette az ellenérdekű felek számára az alapeljárásokban a kereset tárgyának és indokainak egyértelmű megismerését.

46.

Mindazonáltal a bíróság előtti megjelenésre történő felhívást illetően véleményem szerint az alapeljárásokban volt egy fontos különbség az eljárást megindító irat, illetve a vitatott végzés ( 33 ) által meghatározott határidő között. Például S. D. Senh esetében úgy tűnik, az eljárást megindító irat által meghatározott határidő 10 napos, míg a – csak görög nyelven kézbesített – vitatott végzés által meghatározott határidő 60 napos volt, ami az ellenérdekű felek állítása szerint megtévesztette őket. Ugyanakkor a tárgyaláson nem vitatták, és a Bíróságnak megküldött iratokból is kiderül (amelynek megerősítése a kérdést előterjesztő bíróság feladata), hogy a vitatott végzés által meghatározott határidő valamennyi alapeljárásban megegyezik az ahhoz mellékelt „észrevétel” által meghatározott határidővel. ( 34 ) Márpedig ezt az „észrevételt” az ellenérdekű felek részére mind görög, mind angol nyelven kézbesítették.

47.

Amennyiben a jelen indítvány 45. és 46. pontjában említett körülmények ellenére a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kellene megállapítania, (ami nem áll fenn?) hogy az 1393/2007 rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány hiánya és a vitatott végzés fordításának hiánya vagy a megjelenés határidejével kapcsolatos bizonytalanság ténylegesen sértette az ellenérdekű felek védelemhez való jogát, e hiányosságokat a lehető legrövidebb időn belül orvosolni kellene ( 35 ) a formanyomtatvány és a hiányzó fordítás 1393/2007 rendelet által a kézbesítésre vonatkozóan meghatározott szabályok szerint ( 36 ) történő megküldése útján, ami automatikusan megerősítené a vitatott végzésben megjelölt, a megjelenésre vonatkozó határidőt.

48.

E tekintetben a spanyol kormány észrevételeivel egyezően úgy vélem, hogy amennyire lehetséges, az anomália előtti helyzethez kell visszatérni. ( 37 ) A jelen ügyben ugyanis az esetleges mulasztások nem orvosolhatók azáltal, hogy a kézbesítendő iratot, valamint a szóban forgó formanyomtatványt az ellenérdekű felek jogi képviselője részére kézbesítik. Az ilyen kézbesítés nem állna összhangban az 1393/2007 rendelet által előírt szabályokkal. ( 38 )

49.

Véleményem szerint az ettől eltérő következtetés megkérdőjelezné az 1393 /2007 rendelet önálló és egységes értelmezését és alkalmazását. ( 39 )

50.

E megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy az eljárást megindító irat kézbesítése alkalmával az 1393/2007 rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány kézbesítésének elmulasztása nem jelenti e kézbesítés egészének érvénytelenségi okát, ha az irat címzettjét olyan helyzetbe hozták, hogy az áttevő tagállamban bírósági eljárás keretében módjában állt jogait érvényesíteni. A kézbesítendő irat címzettjének a védelemhez való jogát sértő mulasztásokat a lehető legrövidebb időn belül, az 1393/2007 rendelet által a kézbesítésre vonatkozóan meghatározott szabályok szerint orvosolni kell.

51.

A fentiekre tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Anotato Dikastirio Kyprou által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a kézbesítendő irat kézbesítése során az e rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány címzettnek történő kézbesítése minden esetben szükséges, kivétel nélkül és függetlenül attól, hogy a kézbesítendő irat milyen nyelven került megszövegezésre, valamint attól, hogy mellékeltek‑e hozzá fordítást olyan nyelven, amelyet a címzett megért, vagy az átvevő tagállam hivatalos nyelvén vagy, amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén.

Az eljárást megindító irat kézbesítése alkalmával az 1393/2007 rendelet II. mellékletében található formanyomtatvány kézbesítésének elmulasztása nem minősül e kézbesítés egésze érvénytelenségi okának, ha az irat címzettjét olyan helyzetbe hozták, hogy az áttevő tagállamban bírósági eljárás keretében módjában állt jogait érvényesíteni. A kézbesítendő irat címzettjének a védelemhez való jogát sértő mulasztásokat a lehető legrövidebb időn belül, az 1393/2007 rendelet által a kézbesítésre vonatkozóan meghatározott szabályok szerint orvosolni kell.