1. 

A Curtea de Apel Cluj (kolozsvári fellebbviteli bíróság) (Románia) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, valamint a 2006. december 18‑i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 2 ) (HL L 392., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 7. cikke (2) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2. 

E kérelmeket egyrészt Vasiliki Balazs és a Casa Judeţeană de Pensii Cluj (Kolozs megyei nyugdíjpénztár [Románia], a továbbiakban: Casa Judeţeană de Pensii) másrészt ez utóbbi és Attila Balazs közötti, V. és A. Balazs (a továbbiakban együtt: a Balazs házaspár) részére történő öregségi nyugdíj megállapításának tárgyában folyamatban lévő jogvitákban terjesztették elő.

3.

Az 1408/71 rendelet hatodik preambulumbekezdése szerint:

„[...]a koordinációs feltételeknek biztosítaniuk kell, hogy a Közösségen belül mozgó munkavállalók, valamint eltartottaik és túlélő hozzátartozóik megtartsák szerzett jogaikat és előnyeiket, valamint ezek várományát”.

4.

Az említett rendelet 6. cikke az alábbiakat mondja ki:

„A 7. és 8. cikk, valamint a 46. cikk (4) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel e rendelet személyi hatálya és alkalmazási köre vonatkozásában felváltja azokat a szociális biztonsági egyezményeket, amelyek:

[…] köteleznek […]”

5.

E 6. cikkel ellentétben az 1408/71 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontja következőképpen rendelkezik:

„A 6. cikk rendelkezései ellenére a következő rendelkezések továbbra is alkalmazandók:

[…]

6.

Az 1408/71 rendelet 45. cikke szabályozza a biztosítási vagy tartózkodási idő figyelembevételét a nyugdíj (öregség és halál) terén. E cikk (1) bekezdése szerint: „[h]a a tagállam jogszabályai az ellátásokra való jogosultság megszerzését, fenntartását vagy feléledését a (2) vagy (3) bekezdés értelmében különleges rendszernek nem számító rendszer keretében biztosítási vagy tartózkodási idő megszerzésétől teszik függővé, az adott tagállam illetékes intézménye – ha szükséges – figyelembe veszi a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási időt, akár általános, akár különleges rendszer keretében szerezték azokat, akár munkavállalóként, akár önálló vállalkozóként. E tekintetben ugyanúgy veszi figyelembe ezeket az időszakokat, mintha azt az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna meg”.

7.

Ezen ellátások megállapításának módját a maga részéről az említett rendelet 46. cikke fejti ki:

„(1)   Ha az egyik tagállam jogszabályainak az ellátásokra való jogosultságra vonatkozó feltételei anélkül teljesültek, hogy a 45. cikket vagy a 40. cikk (3) bekezdését alkalmazni kellett volna, a következő szabályokat kell alkalmazni:

A IV. melléklet C. része minden érintett tagállamnál felsorolja azokat az eseteket, amikor a két számítás ilyen típusú eredményhez vezet.

(2)   Ha az egyik tagállam jogszabályainak az ellátásokra való jogosultságra vonatkozó feltételei csak a 45. cikk vagy [helyesen: és/vagy] a 40. cikk (3) bekezdése alkalmazását követően teljesültek, a következő szabályokat kell alkalmazni:

(3)   Az érintett személy jogosult az (1) és (2) bekezdés szerint kiszámított legmagasabb összegre minden egyes tagállam illetékes intézményétől, azon jogszabályok által előírt, csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, amely jogszabályok szerint [helyesen: szerint ezen] ellátás jár.

Ha ez a helyzet, akkor az elvégzendő összehasonlítás az említett rendelkezések alkalmazása után meghatározott összegekre vonatkozik.

[...]”

8.

A 1408/71 rendelet 94. cikkének (1) és (2) bekezdése az alábbiakról rendelkezik:

„(1)   A [helyesen: A jelen] rendelet az 1972. október 1‑je előtti időszakra, illetve az érintett tagállam területén vagy ezen állam területének egy részén történő alkalmazását megelőző időszakra vonatkozóan nem keletkeztet jogot.

(2)   1972. október 1‑je előtt [helyesen: előtt valamely tagállamban], illetve a rendeletnek a fenti tagállam területén vagy területének egy részén történő alkalmazását megelőzően egy tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy adott esetben szolgálati vagy tartózkodási időt figyelembe kell venni az e rendelet rendelkezései szerinti ellátásra való jogosultság meghatározásánál.”

9.

Az 1408/71 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályokat az 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendeletnek ( 3 ) különösen a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel ( 4 ) módosított változata (a továbbiakban: 574/72 rendelet) állapítja meg.

10.

A Romániából hazatelepülő görög politikai menekültek társadalombiztosítási járulékai kompenzációjának végleges rendezéséről szóló, a román és a görög kormány között 1996. február 23‑án létrejött kétoldalú megállapodás (a továbbiakban: kétoldalú megállapodás) nem került felvételre az 1408/71 rendelet III. mellékletébe.

11.

A „hazatelepülő” és a „biztosítási időszak” fogalmakat a kétoldalú megállapodás alkalmazásában az említett megállapodás 1. cikkének a) és e) pontja az alábbiak szerint határozza meg:

[…]

12.

A kétoldalú megállapodás 2. cikke értelmében:

„(1)   A szerződő felek a hazatelepülők társadalombiztosítási járulékainak kompenzációját a jelen cikk (1) és (3) bekezdésében, valamint a jelen megállapodás 3. cikkében foglaltaknak megfelelően szabályozzák.

(2)   A román fél kötelezi magát, hogy a hazatelepülők nyugdíja és biztosítási időszaka fedezetének a görög fél részéről történő kifizetésének kompenzációja céljából átalányösszeget fizet a görög félnek.

(3)   A görög fél kötelezi magát, hogy a nyugdíjakat kifizeti a hazatelepülő nyugdíjasoknak, és a társadalombiztosításra vonatkozó görög szabályozásnak megfelelően elismeri a hazatelepülő biztosított személyek által Romániában teljesített biztosítási időszakot.”

13.

A kétoldalú megállapodás 2. cikkének (2) bekezdése szerinti kompenzáció összege az e megállapodás 3. cikke értelmében 15 millió USA dollár (USD).

14.

E megállapodás 5. cikke értelmében „[a] 15 millió USD kifizetését követően a román fél valamennyi kötelezettsége megszűnik a hazatelepülő görög politikai menekültek társadalombiztosítási jogosultságainak vonatkozásában”.

15.

A Thesszalonikiben (Görögország) lakó Balazs házaspár görög állampolgársággal és „hazatelepülő görög politikai menekült” jogállással rendelkezik.

16.

A. és V. Balazst 1948‑ban, 7, illetve 9 éves korukban ismerték el politikai menekültként Romániában. A román állami társadalombiztosítási rendszerben váltak biztosítottá, amelybe 34 éven, 7 hónapon és 6 napon, illetve 28 éven keresztül járulékot fizettek. 1990. augusztus 18‑án települtek haza Görögországba.

17.

1998‑ban a Balazs házaspár Romániában szerzett szolgálati időszakaik elismerése iránti kérelmei alapján a görög hatóságok megállapították, hogy az A. és V. Balazs 9382, illetve 8351 napnak megfelelő szolgálati időt szerzett Romániában. Ezen időszakokból e hatóságok a hatályos görög társadalombiztosítási jogszabályok értelmében 4500 napot ismertek el.

18.

Ezt követően a görög hatóságok a Balazs házaspár részére öregségi nyugdíjat állapítottak meg.

19.

Így V. Balazs esetében 6993 munkanap teljes biztosítási időszakot vettek figyelembe, amelyből 4500 napot ismertek el a romániai szolgálati idő és 2493 napot a görögországi foglalkoztatás alapján. Ez alapján V. Balazs részére 1999. április 1‑jétől havi 136910 görög drachma (GDR) (hozzávetőlegesen 390 euró) nyugdíjat folyósítottak.

20.

A. Balazs esetében 7733 nap teljes biztosítási időszakot vettek figyelembe. amelyből 4500 napot ismertek el a romániai szolgálati idő és 3233 napot a görögországi foglalkoztatás alapján. Ez alapján A. Balazs részére – miután először rokkantnyugdíjban részesült – a görög hatóságok 2009‑től 596,99 euró összegű öregségi nyugdíjat állapítottak meg.

21.

V. és A. Balazs 2007. október 11‑én és november 27‑én kérelmezte a Casa Judeţeană de Pensiitől az öregségi nyugdíjának az 1408/71 és az 574/72 rendelet rendelkezései alapján történő megállapítását.

22.

E kérelmeket a 2011. október 5‑i határozatokban azzal az indokkal utasították el, hogy mivel a Balazs házaspárt a görög hatóságok hazatelepülő görög politikai menekültnek nyilvánították, a román hatóságok a kétoldalú megállapodás 5. cikke értelmében egyáltalán nem kötelesek számukra öregségi nyugdíjat megállapítani.

23.

A Tribunalul Cluj (kolozsvári elsőfokú bíróság) 2012. szeptember 26‑i polgári jogi ítéleteiben megsemmisítette e határozatokat, és a Casa Judeţeană de Pensiit új, a Balazs házaspár által Romániában teljesített teljes járulékfizetési időszakok figyelembevételével a házaspár részére az 1408/71 és az 574/72 rendeletek alapján öregségi nyugdíjat megállapító határozatok meghozatalára utasította. E tekintetben e bíróság kifejtette, hogy e rendeletek alkalmazhatók a Balazs házaspár kérelmére, tekintve, hogy a kétoldalú megállapodás nem tartozik az 1408/71 rendelet 7. cikke (2) bekezdése c) pontjának hatálya alá, mivel annak alkalmazása időben nem korlátozott, nem szerepel e rendelet III. mellékletében és e rendelkezések nyilvánvalóan nem tekinthetők kedvezőbbnek a jogosultak számára.

24.

Ezen ítéletek végrehajtása céljából a Casa Judeţeană de Pensii 2013. február 20‑án és 27‑én két új határozatot hozott, amelyekben az 1408/71 rendelet rendelkezései alapján A. és V. Balazs részére havi 405, illetve 500 román lej (RON) összegű öregségi nyugdíjat állapított meg. E határozatok kifejtették, hogy az 574/72 rendelet rendelkezéseinek megfelelően 4500 napot levontak a görög hatóságok által számított 7733, illetve 6993 napos teljes időszakból, mivel e napok egybeesnek a Balazs házaspár által 1975. június 1‑je és 1990. május 31‑e között Romániában szerzett kötelező biztosítási időszakkal.

25.

A Tribunalul Cluj polgári jogi ítéletével szemben a két ügyben mind A. és V. Balazs, mind a Casa Judeţeană de Pensii fellebbezést nyújtott be a Curtea de Apel de Clujhoz. A Casa Judeţeană de Pensii lényegében úgy érvelt, hogy az 1408/71 és az 574/72 rendelet rendelkezéseit a kétoldalú megállapodás fennállása miatt nem lehetett alkalmazni a jelen ügyben. Márpedig ez utóbbi értelmében Románia összes, hazatelepülő görög politikai menekültekkel szembeni kötelezettsége megszűnt azáltal, hogy Románia eleget tett a 15 millió USD Görögország részére történő megfizetésére vonatkozó kötelezettségének. Ezzel szemben a Balazs házaspár ugyanezen rendeletek rendelkezései alapján a teljes, általuk Romániában teljesített járulékfizetési időszak alapján kérték az öregségi nyugdíjjogosultság elismerését. Lényegében úgy érveltek, hogy Románia Európai Unióhoz történő csatlakozásából kifolyólag e tagállam köteles alkalmazni az 1408/71 és az 574/72 rendeletet. A kétoldalú megállapodás ugyanis – amely szerintük kedvezőtlenebb, és nem szerepel az 1408/71 rendelet III. mellékletében – nem tartozik ezen rendelet 7. cikke (2) bekezdése c) pontjának hatálya alá.

26.

E körülmények között a Curtea de Apel Cluj úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.

27.

A Bírósághoz 2013. július 16‑án és 31‑én érkezett 2013. június 27‑i és július 2‑i határozataiban a Curtea de Apel Cluj tehát felfüggesztette az eljárást és az EUMSZ 267. cikk értelmében az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni az 1408/71/EGK rendelet 7. cikke (2) bekezdése c) pontjának rendelkezéseit, hogy ezek hatálya alá tartozik két tagállam által a rendelet alkalmazhatóságának időpontja előtt kötött olyan kétoldalú megállapodás, amelynek alapján e két tagállam annak ellenében szünteti meg az egyik tagállam által a másik tagállam azon állampolgárai számára fizetendő társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozó kötelezettséget, akik az első tagállam területén politikai menekült jogállást szereztek, majd hazatelepültek a második tagállamba, hogy az első tagállam átalányösszeget fizet a nyugdíjak kifizetése és azon időszak fedezete céljából, amelynek során az első tagállamban társadalombiztosítási járulékot fizettek?”

28.

2013. szeptember 4‑i határozatával a Bíróság elnöke elrendelte az ügyek egyesítését.

29.

Írásbeli észrevételeket terjesztett elő a Balazs házaspár, a görög és a román kormány, valamint az Európai Bizottság.

30.

2014. június 4‑én tárgyalást tartottak, amelynek során a Balazs házaspár, a görög és a román kormány, valamint a Bizottság ismertette szóbeli észrevételeit.

31.

A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés egyrészt az olyan kétoldalú szociális biztonság megállapodás, melynek megkötése időpontjában a két aláíró állam egyike még nem volt az Európai Unió tagja, másrészt az 1408/71 rendelet összehangolásának problémájára vonatkozik.

32.

Az 1408/71 rendelet időbeli alkalmazhatóságának problémáját az állandó ítélkezési gyakorlat oldja meg, amelynek értelmében a rendelet az új tagállam vonatkozásában annak uniós csatlakozásától hatályos. ( 5 ) Egyébiránt, bár az 1408/71 rendelet főszabály szerint csak a jövőre vonatkozik, ugyanakkor alkalmazható a régi jogszabály hatálya alatt előállt helyzetek jövőbeli hatásaira is. ( 6 )

33.

Az a tény, hogy a kétoldalú megállapodás 5. cikke előírja, hogy a 15 millió USD összeg Románia általi megfizetése megszünteti „valamennyi kötelezettség[ét] a hazatelepülő görög politikai menekültek társadalombiztosítási jogosultságainak vonatkozásában” számomra nem tűnik alkalmasnak a Bíróság azon álláspontjának módosítására, amely szerint az 1408/71 rendelet Románia vonatkozásában annak uniós csatlakozásától, következésképpen a múltbéli helyzetek jövőbeli hatásaira alkalmazandó.

34.

Ugyanis, ha e rendelet 6. és 7. cikkének olvasatához tartjuk magunkat, a felváltási elvhez nem fér kétség. Az ettől való eltérést a 7. cikk (2) bekezdésének c) pontja két konjunktív feltételtől teszi függővé. ( 7 ) Először is a nemzetközi egyezménynek a jogosultak számára kedvezőbbnek kell lennie, vagy különleges történelmi helyzetből kell fakadnia, és – ez esetben – hatályának időben korlátozottnak kell lennie. Másodszor szerepelnie kell a 1408/71 rendelet III. mellékletében is. A jelen ügyben, mivel a kétoldalú megállapodás nem szerepel e rendelet III. mellékletében, ( 8 ) a kivétel nem alkalmazható.

35.

A Rönfeldt‑ítélet (C‑227/89, EU:C:1991:52) mindenesetre megmutatja számunkra, hogy a felváltási elvet figyelmen kívül kell hagyni a nemzetközi egyezmények alkalmazásának javára, amennyiben az kedvezőbb bánásmódot biztosít a lehetséges jogosultak számára, függetlenül attól, hogy az egyezmény szerepel‑e az 1408/71 rendelet III. mellékletében. Ennélfogva ezen ítélkezési gyakorlatnak a szóban forgó ügyre való alkalmazhatóságát kell megvizsgálni.

36.

Az 1408/71 rendelet 6. és 7. cikke kifejezetten szabályozza az említett rendelet és a korábbi nemzetközi egyezmények koordinációját.

37.

Főszabály szerint az 1408/71 rendelet felváltja azokat. A rendelet 6. cikke szerint ugyanis a rendelet a „7. és 8. cikk, valamint a 46. cikk (4) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel […] felváltja azokat a szociális biztonsági egyezményeket, amelyek […] két vagy több tagállamot […] köteleznek”.

38.

Ettől eltérően a 7. cikk (2) bekezdésének c) pontja előírja, hogy alkalmazandóak „a tagállamok által az e rendelet alkalmazásának időpontját megelőzően megkötött szociális biztonsági egyezmények egyes rendelkezései – amennyiben ezeket a rendelkezéseket a III. melléklet tartalmazza –, feltéve hogy a jogosultakra kedvezőbb rendelkezéseket állapítanak meg, vagy hogy sajátos történelmi helyzetből fakadnak és hatályuk időben korlátozott”.

39.

A főszabályt és a kivételt egészen a Rönfeldt‑ítélet (EU:C:1991:52) meghozataláig szigorúan alkalmazták: a rendelet felváltja a tagállamok között létrejött mindazon szociális biztonsági egyezményeket, amelyeket nem tartalmazza a III. melléklet, „abban az esetben is, ha ezen egyezmények alkalmazása az említett rendeletből származóknál magasabb szintű előnyöket biztosít az ellátásra jogosult számára” ( 9 ).

40.

E szigorú alkalmazás indoka a Bíróság szerint az 1408/71 rendelet felváltási elv elvének kötelező jellege, amely „kivételt csak az ezen rendeletben kifejezetten meghatározott esetekben enged” ( 10 ).

41.

A Rönfeldt‑ítéletben (EU:C:1991:52) a Bíróság – miközben emlékeztettet a felváltási elv kötelező jellegére és a magában a rendeletben nem szereplő kivételek elfogadhatatlanságára ( 11 ) – úgy határozott azonban, hogy az EUMSZ 45. cikkel és az EUMSZ 48. cikkel „ellentétes […] a szociális biztonsági előnyöknek a két vagy több tagállam közötti hatályos és a tagállamok nemzeti jogának részévé váló egyezményeknek az 1408/71 tanácsi rendelet hatálybalépését követő […] alkalmazhatatlansága miatti elvesztése” ( 12 ).

42.

A Bíróság mindenesetre a Thévenon‑ítéletben, ( 13 ) amelyben olyan „különleges körülmények[ről]” beszélt, „amelyek a Rönfeldt‑ügyben arra késztették [őt], hogy elfogadja az 1408/71 rendelet 6. cikke szerinti szabály alóli kivételt,” ( 14 ) rámutatott, hogy a Rönfeldt‑ítélettel kialakított ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható azon munkavállalókra, akik a szabad mozgáshoz való jogukat csak a rendelet hatálybalépése után gyakorolták.

43.

Következésképpen, amint azt a Bíróság a Kaske‑ítélet (C‑277/99, EU:C:2002:74) 27. pontjában kifejtette, „[a] fent hivatkozott Rönfeldt‑ítéletben kimondott elvek kizárólag arra irányulnak, hogy állandósítsák a szociális téren szerzett jogokat, amelyek azon időpontban még nem váltak a közösségi jog részévé, amikor valamely tagállam e jogra hivatkozó polgára élhetett vele. Ennélfogva az a körülmény, hogy az 1408/71 rendelet valamely polgár származása szerinti tagállamban ezen tagállamnak az Európai Közösséghez való csatlakozásának időpontjában alkalmazandóvá vált, nincs hatással az azon kétoldalú szabályozás alkalmazására vonatkozó szerzett jogára, amely az esetében kizárólagosan alkalmazandó volt akkor, amikor a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta. Az ilyen megoldás alapja az az elképzelés, hogy az érintettnek jogában állt jogosan bízni abban, hogy vonatkozhatnak rá a kétoldalú egyezmény rendelkezései”. (Kiemelés tőlem).

44.

Noha a Rönfeldt‑ítélettel kialakított ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az 1408/71 rendelet felváltási elvét figyelmen kívül kell hagyni a nemzetközi megállapodás alkalmazásának javára, amely kedvezőbb bánásmódot biztosít a lehetséges jogosultak számára, ezen túlmenően az is szükséges, hogy ezen ítélkezési gyakorlat vonatkozzék olyan esetre is, mint a Balazs házaspáré.

45.

Álláspontom szerint nem vonatkozik.

46.

Úgy vélem, hogy az 1408/71 rendelet felváltási elvére vonatkozó kizáró feltételeknek a Rönfeldt‑ítélettel kialakított ítélkezési gyakorlatból fakadó kiterjesztését megszorítóan kell értelmezni.

47.

Az ilyen olvasat számomra megfelelni látszik magának a Rönfeldt‑ítéletnek (EU:C:1991:52), valamint az azt követő ítéleteknek is. Ezen ítéletekben a Bíróság emlékezetet azon elv kötelező jellegére, hogy a rendelet felváltja a tagállamok között létrejött szociális biztonsági egyezményeket. ( 15 )

48.

A Bíróság ugyanezen korlátozó hozzáállás keretében megtagadta a kivétel azon munkavállalókra való kiterjesztését, akik szabad mozgáshoz való jogukat csak az 1408/71 rendelet hatálybalépése után gyakorolták. ( 16 )

49.

A szűkítő értelmezés arra is alkalmas, hogy választ adjon a kritikák egy részére, melyet a jogtudomány fogalmazott meg, amely a Rönfeldt‑ítéletben (EU:C:1991:52) a szociális biztonsági rendszerek koherens koordinációja és az uniós jog nemzeti joggal szembeni elsőbbsége elvének megsértését látta, még ha az egyezményből is ered. ( 17 )

50.

E tekintetben az olyan helyzet, mint a Balazs házaspáré, alapvető ténybeli eltérést mutat a Rönfeldt‑ítélettel kialakított ítélkezési gyakorlat alkalmazásának eseteihez képest. Ezen ügyekben a nemzetközi egyezmény jogosultja nemcsak az 1408/71 rendelet hatálybalépése előtt gyakorlata a szabad mozgáshoz való jogát (a Thévenon‑ítéletben kifejtett feltétel ( 18 )), de az említett nemzetközi egyezmény aláírása után is. ( 19 )

51.

Ezzel ellentétben a Balazs házaspár esetében a kétoldalú megállapodást 1996. február 23‑án, azaz a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását követően írták alá. A görög állampolgárságú Balazs házaspár ugyanis 1948‑ban telepedett le Romániában és 1990. augusztus 18‑án – azaz több mint hat évvel a kétoldalú megállapodás aláírása előtt – települt haza Görögországba.

52.

Nem vitatható ennélfogva, hogy a Balazs házaspár – átvéve a jelen indítvány 43. pontjában hivatkozott Kaske‑ítélet (EU:C:2002:74) 27. pontjának megfogalmazását – nem rendelkezett semmilyen, a kétoldalú megállapodás alkalmazására vonatkozóan szerzett joggal, mivel e megállapodás nem volt alkalmazható abban az időpontban, amikor a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták. Más szóval a Balazs házaspár esetében nem állhatott fenn jogos bizalom azt illetően, hogy a kétoldalú egyezmény rendelkezései vonatkozhatnak rájuk, mivel az nem létezett a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának időpontjában.

53.

E körülmények között úgy vélem, hogy az 1408/71 rendelet felváltási elve alóli kivételnek a Rönfeldt‑ítéleten (EU:C:1991:52) alapuló kiterjesztése nem alkalmazható olyan helyzetben, mint az alapügybeli.

54.

Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre azt a választ adja, hogy az 1408/71 rendelet alkalmazásától az 1408/71 rendelet 6. cikkében meghatározotthoz hasonló módon csak akkor lehet eltérni, ha a valamely nemzetközi szociális biztonsági egyezmény hatálya alá tartozó munkavállalók a szabad mozgáshoz való jogukat már ezen egyezmény hatálybalépése előtt gyakorolták.

55.

Az, hogy az 1408/71 rendelet felváltja a kétoldalú megállapodást, az alapügyben konkrétan azt jelenti, hogy 2007. január 1‑jétől (Románia európai uniós csatlakozásának napjától) a görög és a román hatóságok alkalmazzák a Balazs házaspárra az 1408/71 rendeletben megállapítottak szerint a biztosítási és ellátási idők figyelembevételére vonatkozó szabályokat.

56.

Más szóval a Balazs házaspár részére 2007. január 1‑jétől egyrészt a Görögországtól másrészt a Romániától járó nyugdíjakat az 1408/71 rendelet 45. és 46. cikke, valamint a 94. cikkének (2) bekezdése szerint kell megállapítani.

57.

Az ellátásra való jogosultság meghatározása érdekében mind Romániának, mind Görögországnak figyelembe kell vennie következésképpen a rendelet Románia területén történő alkalmazásának kezdete előtt az összes tagállam jogszabályai szerint megszerzett biztosítási, szolgálati vagy tartózkodási időt.

58.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis az 1408/71 rendelet 94. cikkének (2) bekezdéséből következően a tagállam „nem tagadhatja meg a valamely másik tagállam területén szerzett biztosítási idők öregségi nyugdíj megállapítása szempontjából történő figyelembevételét kizárólag azon indokból, hogy azokat az előtt szerezték, hogy a rendelet alkalmazandó lett volna rájuk” ( 20 ).

59.

Következésképpen e cikket ugyanezen rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével együttesen kell értelmezni úgy, „hogy azok az említett rendelet rendelkezései alapján megnyíló jogosultságok meghatározása érdekében biztosítják az e rendelet hatálybalépése előtt egy tagállam jogszabályai szerint megszerzett összes biztosítási, szolgálati vagy tartózkodási idő figyelembevételét, feltéve hogy a migráns munkavállaló ezen idők megszerzésekor valamely tagállam állampolgára volt” ( 21 ) (ami érvényes a Balazs házaspárra).

60.

Az 1408/71 rendelet 46. cikkének (2) bekezdése értelmében a szóban forgó összes tagállam által nyújtandó ellátás tényleges összege megfelel a Balazs házaspár által mindkét említett tagállam területén a kockázati esemény bekövetkezte előtt szerzett biztosítási vagy tartózkodási időnek, ráadásul mindez a nemzeti jogszabályok alapján.

61.

Amint azt ugyanis az 574/72 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése is megerősíti, mivel „[h]a a rendelet 46. cikke (2) bekezdésének megfelelően a[z] […] öregségi […] ellátások […] megállapításáról két vagy több tagállam intézményeinek kell dönteni, úgy az érintett intézmények külön összesítik a munkavállaló vagy önálló vállalkozó által az azon tagállamok jogszabályai szerint szerzett valamennyi biztosítási vagy tartózkodási időt, amely tagállamok jogszabályainak hatálya alá a munkavállaló vagy önálló vállalkozó tartozott [...]”.

62.

Végül az 1408/71 rendelet 46. cikkének (3) bekezdése értelmében a Balazs házaspár „minden egyes tagállam illetékes intézményétől” a fent meghatározott tényleges összeg és az 1408/71 rendelet 46. cikkének (1) bekezdése alapján kizárólag a nemzeti jogszabályok alapján kiszámított összeg közül „a[…]legmagasabb összegre”„jogosult”.

63.

Elemzésemhez két, az 1408/71 egyrészt Görögországot és Romániát, másrészt a Balazs házaspárt érintő konkrét következményeivel kapcsolatos kiegészítő észrevételt kívánok fűzni.

64.

Először is tudatában vagyok annak, hogy az alapügybeli kétoldalú megállapodás figyelmen kívül hagyása hatással lehet az e megállapodást aláíró tagállamok által elfogadott jogok és kötelezettségek terjedelmére, mivel a 2007. január 1‑jét követő időszak tekintetében a Görögország által a Balazs házaspár részére kifizetett öregségi ellátás nem felel meg a kizárólag Görögországban szerzett biztosítási időknek.

65.

Mindazonáltal a kétoldalú megállapodásnak az azt aláíró egyik vagy másik tagállam általi vitatása nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

66.

Másodszor visszatérnék a Bizottság által képviselt állásponthoz, amely szerint a Casa Judeţeană de Pensii által a Tribunalul Cluj 2012. szeptember 26‑i ítéleteinek végrehajtása céljából az 1408/71 rendeletet alkalmazó 2013. február 20‑i és 27‑i határozatai megfelelnek az uniós jognak.

67.

A Bíróság kifejezetten megkérdezte a Bizottságot, hogy ezen elemzéssel nem egy harmadik álláspontot képviselt‑e, amelynek lényege az 1408/71 rendelet (a román hatóságok 2013. február 20‑i és 27‑i határozatával történő) és a kétoldalú megállapodás (görög hatóságok általi) alkalmazásának kombinációja. A Bizottság a 2014. június 4‑i tárgyalás során azt válaszolta, hogy elemzése kizárólag a Walder‑ítélettel (EU:C:1973:62) és a Rönfeldt‑ítélettel (EU:C:1991:52) kimondott elvek, azaz egyrészt a kétoldalú megállapodás 1408/71 rendelet általi felváltásának, másrészt a kétoldalú megállapodás kedvezőbb szabályai fenntartásának összeegyeztetését teszi lehetővé.

68.

Én mindenesetre úgy gondolom, hogy e megoldás, függetlenül a Balazs házaspár tekintetében felmerülő gyakorlati szemponttól, jogilag nem felel meg az 1408/71 rendeletnek.

69.

Éppen ellenkezőleg, amint arra a román kormány képviselője is emlékeztetett ugyanezen tárgyalás során, az 1408/71 rendelet 7. cikke nem engedi e rendelet valamely nemzetközi egyezménnyel való együttes alkalmazását. Ugyanakkor – bármit is mond a Bizottság – az általa támogatott megoldás erre azt eredményre vezet.

70.

Abban az esetben, ha a Bíróság nem követi az én értelmezésemet és úgy dönt, hogy kiterjeszti a Rönfeldt‑ítélettel kialakított ítélkezési gyakorlatot a Balazs házaspár esetére, akkor már csak a kedvezőbb szabály feltételének kérdése merül fel.

71.

Görögország, a Bizottság és a Balazs házaspár írásbeli észrevételeiben úgy véli, hogy az 1408/71 rendelet alkalmazása a jogosultak számára kedvezőbb helyzetet eredményezne, mivel lehetővé tenné számukra, hogy a Romániában teljesített teljes szolgálati és járulékfizetési idő alapján szerezzenek öregségi nyugdíjat.

72.

Csak a román kormány képviseli ennek ellenkezőjét, lényegében két érvre hivatkozva:

73.

Úgy vélem, hogy annak meghatározása, hogy az 1408/71 rendelet vagy a kétoldalú megállapodás közül melyik az előnyösebb a Balazs házaspár részére, az említett megállapodás és – esetlegesen – az ennek értelmében alkalmazandó nemzeti jogszabály előzetes értelmezését teszi szükségessé.

74.

Noha hajlok a kétoldalú megállapodás román kormány által képviselt értelmezése felé, nem gondolom, hogy a Bíróság feladata lenne Görögország kétoldalú megállapodás alapján fennálló kötelezettségeinek terjedelméről határozni. ( 22 )

75.

E tekintetben mindazonáltal le kell szögezni, hogy a Bíróság az általa hozott Wencel‑ítélet (EU:C:2013:303) 37. pontjában kimondta, hogy „valamely uniós rendelkezésnek, amely [az 1408/71] rendelet 7. cikkének (2) bekezdéséhez hasonlóan előnyben részesíti valamely kétoldalú egyezmény alkalmazását, nem lehet olyan terjedelme, amely ütközik az azon jogrendszer alapjául szolgáló elvekkel, amelynek maga is részét alkotja”.

76.

A Bíróság tehát korábban már úgy ítélkezett, hogy az 1408/71 rendelet III. mellékletébe felvett egyezmény és következésképpen az említett rendelet helyett alkalmazandó rendelkezést az EUMSZ 45. cikkel és az EUMSZ 51. cikkel összeegyeztethetetlennek kell tekinteni. ( 23 )

77.

Bár ezen elveket a Bíróság az 1408/71 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti kivétel alkalmazásának keretében mondta ki, azok annál inkább alkalmazandók a Rönfeldt‑ítélettel (EU:C:1991:52) kialakított ítélkezési gyakorlatból következő kivétel keretében.

78.

E feltételek mellett okkal gondolható, hogy az 1408/71 rendelet, valamint az EUMSZ 45. cikk és az EUMSZ 51. cikk mögött meghúzódó elvekkel való összeegyeztethetőség érdekében az olyan nemzetközi egyezményt, mint az alapügyekben szóban forgó, úgy kell értelmezni, hogy az arra kötelezi a Görög Köztársaságot – amely a kétoldalú megállapodás 2. cikkének (3) bekezdése alapján vállalta, hogy „a nyugdíjakat kifizeti a hazatelepülő nyugdíjasoknak, és […] elismeri a hazatelepülő biztosított személyek által Romániában teljesített biztosítási időszakot” –, hogy e teljes időszak tekintetében állapítson meg nyugdíjat.

79.

Másként fogalmazva, a kétoldalú megállapodás 2. cikkének (3) bekezdése által a görög jogszabályokra tett utalás nem mentesíti a görög hatóságokat azon kötelezettségük alól, hogy e megállapodást a Szerződésnek megfelelően értelmezzék.

80.

A kedvezőbb szabály konkrét meghatározását illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően úgy vélem, hogy „a kérdést előterjesztő bíróság[nak kell] vizsgálnia, hogy a nemzetközi egyezmény alkalmazása ténylegesen előnyösebbnek vagy hátrányosabbnak bizonyul az érintett munkavállalók számára, mint a rendelet alkalmazása. Az első esetben – kivételesen és a fent hivatkozott Rönfeldt‑ítéletben kimondott elvnek megfelelően – a [kétoldalú megállapodásban] előírt szabályokat kell alkalmazni. Ezzel ellentétes esetben rendeletnek a Bíróság által értelmezett szabályait kell alkalmazni. ( 24 )

81.

Más szavakkal, a nemzeti bíróságnak kell „mérlegelnie, hogy az érintett valamely[, az 1408/71 rendelet mögött meghúzódó elveknek megfelelően értelmezett] szociális biztonsági egyezmény alapján rendelkezik‑e kedvezőbb ellátásra való szerzett jogosultsággal” ( 25 ).

82.

Ennek érdekében a kérdést előterjesztő bíróságnak a Balazs házaspár helyzetét az uniós joggal vagy az 1408/71 rendelettel összhangban értelmezett kétoldalú megállapodás alapján számított és megállapított nyugdíjjal kellene összehasonlítania.

83.

Azon jogosultságok meghatározása érdekében, amelyekre a Balazs házaspár ez utóbbi értelmében igényt tarthat, a nemzeti bíróságnak szükségszerűen figyelembe kell vennie az 1408/71 rendelet 45. és 46. cikkét, valamint a 94. cikkének (2) bekezdését. ( 26 )

84.

E másodlagos esetben tehát végső soron szintén arról van szó, hogy a Balazs házaspárra a két jogi aktus közül csak az egyik alkalmazható: vagy az 1408/71 rendelet vagy a kétoldalú megállapodás.

85.

A román kormány írásbeli észrevételeiben azt kéri a Bíróságtól, hogy korlátozza ítéletének időbeli hatályát abban az esetben, ha úgy ítélné meg, hogy a román hatóságoknak az 1408/71 rendelet alapján kell megállapítaniuk a Balazs házaspár nyugdíjjogosultságait.

86.

E kérelemnek csak akkor van értelme, ha a Bíróság elfogadja az általam elsődlegesen kifejtett álláspontot, illetve – ellenkező esetben – ha a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az 1408/71 rendelet előnyösebb az érintettek számára, mint a kétoldalú megállapodás.

87.

Amint azt a román kormány maga is elismeri, az ilyen korlátozásnak csak akkor van helye, ha két feltétel, azaz a felek jóhiszeműsége és a súlyos zavarok kockázata fennáll.

88.

A jóhiszeműséggel kapcsoltban a román kormány rámutat, hogy álláspontját a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára alapozza, amelynek értelmében az uniós joggal ellentétes, ha a munkavállalók a szociális előnyeiket azért vesztik el, mert valamely nemzetközi egyezményt felváltott az 1408/71 rendelet.

89.

Ezenfelül Románia helyzete különbözik a többi olyan tagállamétól, amelyik megállapodást között Görögországgal, és amely az 1408/71 rendelet alkalmazása mellett döntött.

90.

A súlyos zavarok kockázatát illetően a román kormány arra a tényre hivatkozik, hogy a kétoldalú megállapodások hatálya alá tartozó személyek járulékait a 15 millió USD átalányösszeg görög kormány részére történő kifizetésére fordították, és ennek következtében az 1408/71 rendelet alkalmazása esetén más forrásból kell fedezetet találni.

91.

A Casa Națională de Pensii Publice szerint a fizetendő többletköltség összege 38560683 RON‑t (hozzávetőlegesen 8680537 eurót) tenne ki. A román kormány hozzáteszi, hogy közel 800, a Balazs házaspáréhoz hasonló kérelmet nyújtottak be.

92.

Amint korábban említettem, hajlok a román kormány kétoldalú megállapodással és az ezen megállapodást aláíró felek kötelezettségeivel kapcsolatos értelmezése felé.

93.

Mindenesetre a Bíróság ítélete időbeli hatályának korlátozására irányuló vizsgálat keretében a jóhiszeműséggel kapcsolatos feltétel nem az állam nemzeti jogának (ide értve azon nemzetközi megállapodásokat is, amelynek részese) értelmezésébe vetett bizalomra vonatkozik, hanem arra, amelyet az uniós jog értelmezésébe vethetett. ( 27 )

94.

Márpedig a jelen ügyben, még ha a Rönfeldt‑ítélettel kialakított ítélkezési gyakorlat terjedelme esetleg vitatható is, és értelmezést kívánhat meg, attól még Romániának számolnia kellett az 1408/71 rendelet 2007 január 1‑jétől való alkalmazásával.

95.

Ugyanis, jóllehet a kétoldalú megállapodást az említett rendelet III. mellékletébe kívánta felvetetni, Görögország ezt a kérést megtagadta. E körülmények között a főszabály alkalmazásába – azaz a kétoldalú megállapodásnak az 1408/71 rendelet 6. cikke értelmében az említett rendelettel való felváltásába – vetett bizalomnak kell érvényesülnie.

96.

E körülmények között úgy vélem, hogy a meghozandó ítélet hatálya nem korlátozható, mivel ha a jóhiszeműségre vonatkozó feltétel nem teljesül „nem szükséges megvizsgálni, hogy […] a súlyos zavarok kockázatára vonatkozó második feltétel teljesül‑e” ( 28 ).

97.

Úgy vélem mindazonáltal, hogy a súlyos zavarok kockázata sem bizonyosodott be.

98.

A román állami nyugdíj‑biztosítási pénztár becslése szerint ugyanis az 1408/71 rendelet alkalmazása esetén a kétoldalú megállapodás értelmében kifizetett 15 millió USD‑n túlmenően fizetendő többletköltség 38560683 RON‑t (hozzávetőlegesen 8680537 eurót) tenne ki.

99.

Először is pontosabb számszerű adatok hiányában nem kizárható, hogy a román kormány által megjelölt összeg a Balazs házaspáréhoz hasonló, már benyújtott 800 kérelmet is fedezi. Márpedig az ítélet időbeli hatályának esetleges korlátozása semmilyen hatást nem gyakorolna ezen ügyekre. ( 29 )

100.

Ráadásul emlékeztetni kell arra, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyomán hozott ítélet alapján valamely tagállamot érintő pénzügyi következmények önmagukban nem indokolják ezen ítélet időbeli hatályának korlátozását. ( 30 ) A súlyos gazdasági hatásokat szintén az érvényesnek és hatályosnak minősített szabályozás alapján jóhiszeműen kialakított jogviszonyok számának függvényében kell értékelni. ( 31 )

101.

Márpedig a hivatkozott összeg korlátozott jellegén túlmenően azt is meg kell állapítani, hogy a román kormány nem nyújt számunkra információt a lehetségesen érintett helyzetek számát illetően.

102.

E körülmények között a súlyos zavarokra vonatkozó feltétel fennállását nem lehet bizonyítottnak tekinteni.

103.

Az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben az ellátásra jogosultak szabad mozgáshoz való jogukat a vonatkozó nemzetközi szociális biztonsági egyezmény aláírása előtt gyakorolták. E különös tényezőre való tekintettel úgy vélem, hogy a Rönfeldt‑ítéletben (EU:C:1991:52) kimondott, kivételt megállapító szabály nem alkalmazható.

104.

Következésképpen, valamint a fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Curtea de Apel Cluj által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre az alábbi választ adja: