A Bíróság (első tanács) 2016. április 20-i ítélete (a Corte suprema di cassazione [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – a felszámolás alatt álló Profit Investment SIM SpA kontra Stefano Ossi és társai

(C-366/13. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - 44/2001/EK rendelet - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Az „egymásnak ellentmondó határozatok” fogalma - Több, különböző tagállamokban lakó-, illetve székhellyel rendelkező alperessel szemben indított, eltérő tárgyú keresetek - A joghatóságról való megállapodás feltételei - Joghatósági kikötés - „Szerződés vagy szerződéses igény” fogalma - Érvényes szerződéses jogviszony hiányának vizsgálata))

(2016/C 211/03)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Corte suprema di cassazione

Az alapeljárás felei

Felperes: a felszámolás alatt álló Profit Investment SIM SpA

Alperesek: Stefano Ossi, Commerzbank Brand Dresdner Bank AG, Andrea Mirone, Eugenio Magli, Francesco Redi, a felszámolás alatt álló Profit Holding SpA, Redi & Partners Ltd, Enrico Fiore, E3 SA

Rendelkező rész

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 23. cikkét úgy kell értelmezni, hogy:

—

a 44/2001 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt írásbeli formára vonatkozó követelmény a joghatósági kikötésnek a kötvények kibocsátásáról szóló tájékoztató füzetbe illesztése esetén csak akkor teljesül, ha az értékpapírok elsődleges piacon való kibocsátásakor a felek által aláírt szerződés említést tesz e kikötés elfogadásáról, vagy kifejezett utalást tartalmaz e tájékoztató füzetre;

—

a kötvények kibocsátásáról szóló, az említett értékpapírok kibocsátója által összeállított tájékoztató füzetben szereplő joghatósági kikötésre hivatkozni lehet az ezen értékpapírokat egy pénzügyi közvetítőtől megszerző harmadik személlyel szemben, feltéve hogy bizonyítást nyer először is az, hogy e kikötés érvényes a kibocsátó és e pénzügyi közvetítő jogviszonyában, másodszor pedig, hogy a szóban forgó értékpapírok másodlagosan piacon való jegyzésével az említett harmadik személy az ezen értékpapírokhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek tekintetében az alkalmazandó nemzeti jog értelmében az említett közvetítő helyébe lépett, és végül, hogy az érintett harmadik személynek módja volt megismerni az említett kikötést tartalmazó tájékoztató füzetet; mindezeknek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata; és

—

egy joghatósági kikötésnek a kötvények kibocsátásáról szóló tájékoztató füzetbe illesztése akkor tekinthető a 44/2001 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a nemzetközi kereskedelemben szokásos gyakorlatnak megfelelő formának, amely lehetővé teszi azon személy egyetértésének vélelmezését, akivel szemben e kikötésre hivatkoznak, amennyiben bizonyítást nyer többek között egyrészt az, hogy az érintett ágazat gazdasági szereplői az ilyen típusú szerződések megkötése során általánosan és rendszeresen követik ezt a magatartást, másrészt vagy az, hogy a felek korábban kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek egymás között vagy az érintett ágazatban működő más felekkel, vagy pedig az, hogy a szóban forgó magatartás megfelelően ismert ahhoz, hogy azt megszilárdult gyakorlatnak lehessen tekinteni; mindezeknek a vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

A 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy a szerződés semmisségének megállapítása és az említett szerződés alapján jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítése iránti kereset az e rendelkezés értelmében vett „szerződés vagy szerződéses igény” hatálya alá tartozik.

A 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy a több alperessel szemben benyújtott két olyan kereset esetében, amelyek tárgya és jogcíme eltér egymástól, és amelyek nincsenek alárendeltségi vagy összeférhetetlenségi kapcsolatban, az egymásnak ellentmondó határozatok e rendelkezés értelmében vett veszélyének fennállásához nem elegendő, hogy az egyik kérelem megalapozottságának esetleges elismerése potenciálisan hatással legyen azon jog terjedelmére, amelynek védelme érdekében a másik kérelmet előterjesztették.

(1) HL C 260., 2013.9.7.