28.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 227/32

2012. június 11-én benyújtott kereset — Siegenia-Aubi és Noraa kontra Bizottság

(T-257/12. sz. ügy)

2012/C 227/54

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Siegenia-Aubi KG (Wilnsdorf, Németország) és Noraa GmbH (Wilnsdorf, Németország) (képviselők: T. Caspary és J. van Kann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—

részben semmisítse meg a COMP/39.452 — „ablak- és üvegajtónyitó szerkezetek”-ügyben 2012. március 28-án hozott C(2012) 2069 végleges európai bizottsági határozatot a felpereseket érintő részében;

—

másodlagosan az EUMSZ 261. cikk alapján megfelelően csökkentse a felperesekkel szemben a megtámadott határozatban kiszabott bírság összegét;

—

az alperest kötelezze ezen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek nyolc jogalapra hivatkoznak.

1.

Először is az alperes a megállapításai során megsértette a bizonyítási teherre (az 1/2003 rendelet 2. cikke), a bizonyítás szintjére és az indokolási kötelezettségre vonatkozó elveket. Közelebbről az alperes nem bizonyította megfelelően, hogy a forgató-buktató nyitószerkezetek német árainak állítólagos jelzésértéke valamennyi nyitószerkezet-technológia és -anyag tekintetében az egész EGT-ben érvényesül, ezért a rá háruló bizonyítási terhet meg nem engedett módon csökkentette.

2.

Másodszor az alperes tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az állítólagos megállapodások az egész EGT-re kiterjedtek, illetve ezzel kapcsolatban nem szolgált kellő bizonyítékkal.

3.

Harmadszor az alperes tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította — és ezzel kapcsolatban nem szolgált kellő bizonyítékkal —, hogy az állítólagos jogsértés valamennyi nyitószerkezet-technológiát és -anyagot érintette.

4.

Negyedszer a felperes tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította — és ezzel kapcsolatban nem szolgált kellő bizonyítékkal —, hogy 2002-ben árakra vonatkozó megállapodásokat kötöttek. Ezáltal a bírságkiszabási iránymutatást e tekintetben is jogilag tévesen alkalmazta, mivel hibásan állapította meg, hogy a jogsértés 1999-től 2007-ig tartott. Ezenkívül az alperes megsértette az 1/2003 rendelet 25. cikkét, mivel az eljárások már 2002 előtt elévültek.

5.

Ötödször az alperes tévesen alkalmazta a jogot, amikor egy társaság magatartását — amely társaságban csak kisebbségi részesedés állt fenn — a felpereseknek tudta be, és ezáltal megsértette a leányvállalatok cselekményei anyavállalatnak való betudására vonatkozó szabályokat, valamint az indokolási kötelezettséget.

6.

Hatodszor az alperes a bírság kiigazításakor megsértette az egyenlő bánásmód, az arányosság és a gondos ügyintézés elvét, valamint az indokolási kötelezettséget. Továbbá az alperes megsértette a bírságkiszabási iránymutatás szövegét, rendszerét és szellemét.

7.

Hetedszer az alperes a jogsértés súlyának meghatározásakor megsértette az arányosság és a gondos ügyintézés elvét, valamint a bírságkiszabási iránymutatás 20., 23. és 25. pontját, továbbá az indokolási kötelezettséget.

8.

Nyolcadszor az alperes az enyhítő körülmények megállapításakor megsértette az egyenlő bánásmód elvét, a bírságkiszabási iránymutatás 29. pontját, valamint az indokolási kötelezettséget. Közelebbről az alperes nem vette figyelembe azon tényeket, hogy a felperesek cselekménye nem volt szándékos, és hogy azok aktívan együttműködtek.