A Törvényszék (negyedik tanács) T-366/11. sz., Bial-Portela & Ca, SA kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2012. október 9-én hozott ítélete ellen az Isdin, SA által 2012. december 19-én benyújtott fellebbezés

(C-597/12. P. sz. ügy)

2013/C 86/12

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Isdin, SA (képviselők: H. L. Mosback, G. Marín Raigal, P. López Ronda, G. Macias Bonilla ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Bial-Portela & Ca, SA

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, mivel a megtámadott ítélet 34. pontjában azt állapította meg, hogy „a fellebbezési tanács tévedett annak megállapításakor, hogy nincs hangzásbeli hasonlóság a megjelölések között”. A fellebbezési tanács szerinte viszont — a Törvényszék által állítottakkal ellentétben — nem tévedett annak megállapításakor, hogy a megjelölések között nincs hangzásbeli hasonlóság, sőt, helyesen vizsgálta a megjelölések közötti hangzásbeli hasonlóságot, és vonta le azt a következtetést, hogy a megjelölések közötti hangzásbeli hasonlóságok ellenére a megjelölések hangzása összességében véve eltérő. A fellebbező jogi képviselői szerint a fellebbezési tanács fenti következtetését, amelyet a Törvényszék elferdített, helyben kell hagyni.

Ezenfelül a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket, mivel a megtámadott ítélet 40. pontjában azt állította, hogy „a 3. osztályba tartozó árukat és az 5. osztályba tartozó áruk (…) nagy részét általában szupermarketekben kiállítva értékesítik, és így a vásárlók azokat a csomagolás szemügyre vételét követően választják ki”. E ténybeli megállapítást nem támasztotta alá semmilyen bizonyíték, és ennélfogva az elferdítette azokat a tényeket, amelyeken a határozatnak alapulnia kellett volna. Ezenkívül, erre a tényre a felek egyike sem hivatkozott, és így azt csak akkor lehetett volna figyelembe venni, ha az közismert tény lett volna (és az e tény valószínűségének hiányát alátámasztó érvekre való tekintettel ezt ilyennek tekinteni már önmagában véve is a tények elferdítésének minősül). Ennélfogva ezt a tényt nem lehet kiindulási alapként használni az összetéveszthetőség fennállásának megállapításához.

A fellebbező ezenfelül azt állítja, hogy megsértették a közösségi védjegyrendelet (1) 76. cikkének (1) bekezdésében (korábban a 40/94 rendelet (2) 74. cikkének (1) bekezdésében) foglalt audi alteram partem elvét, továbbá a Törvényszék tévesen alkalmazta a közösségi védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontját és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, ezáltal megsértve az uniós jogot. A Törvényszék nem végezte el a szóban forgó védjegyeknek a jelen ügy körülményei szempontjából releváns valamennyi tényezőt figyelembe vevő, átfogó értékelését.

(1)  A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78, 1. o.)

(2)  A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994., L 11.,1. o. ; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.)