26.1.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 26/35

2012. november 19.-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság

(C-525/12. sz. ügy)

2013/C 26/67

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: E. Manhaeve és G. Wilms)

Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság

Kereseti kérelmek

A felperes kéri, hogy a Bíróság

—

állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megszegte a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből (vízügyi keretirányelv) (1) és különösen annak 2. cikke harmincnyolcadik bekezdéséből és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy egyes szolgáltatásokat kivont a „vízszolgáltatások” fogalom értelme alól;

—	a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy a vízszolgáltatás magába foglalja a felszíni vagy felszín alatti víznek a villamos energia vízerőből való termelése, a hajózás és az árvízvédelem céljából történő kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését és elosztását. Ezenkívül a saját fogyasztás is a vízszolgáltatások körébe tartozik.

A „vízszolgáltatások” fogalmának az alperes szerinti alkalmazása ellentétben áll a vízügyi keretirányelv 9. cikkével. Az irányelv értelmében vett vízszolgáltatások alól kivonja az olyan vízszolgáltatásokat, mint a villamos energia termelése, a hajózás és az árvízvédelem érdekében történő duzzasztást. Egy ilyen szűk értelmezés nem áll összhangban a vízügyi keretirányelvvel, aláássa a vízügyi keretirányelv 9. cikkének érvényesülését és ezáltal veszélyezteti az irányelv célkitűzéseinek megvalósítását.

Igaz, hogy a tagállamok egy bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeztek ahhoz, hogy a vízügyi keretirányelv 9. cikke alapján egyes vízszolgáltatásokat kivegyenek a költségek megtérítése alól. Elsősorban a szociális, környezeti és gazdasági hatásokat, továbbá a földrajzi és éghajlati jellemzőket vehették figyelembe. Továbbá, egy tagállam a vízügyi keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdése értelmében úgy határozhat, hogy az árpolitikára és a vízszolgáltatások költségének megtérítésre vonatkozóan nem alkalmazza a vízügyi keretirányelv 9. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdését. Ennek az a feltétele, hogy a tagállamban ez egy fennálló gyakorlat legyen, és hogy nem veszélyeztesse az irányelv célkitűzéseinek teljesítését.

A vízszolgáltatások jelentős körének az alperes által foganatosítotthoz hasonló teljes kizárása azonban messzemenően meghaladja ezt a mozgásteret.

(1) HL L 327., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 275. o.