2012. július 13-án benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Portugál Köztársaság

(C-335/12. sz. ügy)

2012/C 303/27

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselő: A. Caeiros meghatalmazott)

Alperes: Portugál Köztársaság

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

A portugál hatóságok által közölt információk szerint a William Hinton & Sons vállalkozás nem szolgáltatott bizonyítékot a birtokában lévő cukor többletkészleteinek kiviteléről. 1990. december 3-án az említett hatóságok arról értesítették a vállalkozást, hogy 785 078,50 euró járulékos összeget kell fizetnie. A vállalkozás e határozattal szemben keresetet terjesztett a Supremo Tribunal Administrativo elé, amely több kérdést terjesztett előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé. A Bíróság 2001. október 11-én a William Hinton & Sons ügyben (6) végzést hozott, amelyben megállapította, hogy az említett kérdések „a William Hinton & Sons L.da […] és a Fazenda Pública között a William Hinton cukorból fennálló többletkészleteit terhelő díj beszedésének […] tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében [merültek fel]”. 2002. május 8-án a Supremo Tribunal Administrativo megsemmisítette a járulékos összeg kivetését, mivel annak kivetését olyan időpontban közölték, amikor már bekövetkezett az elévülés.

Úgy tűnik, hogy a Bíróság későbbi ítélkezési gyakorlata — a T-240/02. sz., Koninklijke Coöperatie Cosun kontra Bizottság ügyben 2004. december 7-én hozott ítélet (EBHT 2004., II-4237. o.) és a C-68/05. P. sz., Koninklijke Coöperatie Cosun ügyben 2006. október 26-i ítélet (EBHT 2006., I-10367. o.) — értelmében az említett 785 078,50 eurónyi összeg többé nem „díjnak” — amely a William Hinton & Sons ügyben a Bíróság által hozott végzésben használt megjelölés —, hanem a Közösségek „saját forrásainak” tekinthető.

Jóllehet ugyanis ezen ítélkezési gyakorlat a 2670/81/EGK rendelet (7) 3. cikkének (1) bekezdése szerinti összeg a miatt történő kiszabására vonatkozik, hogy meghatározott mennyiségű C cukrot nem exportáltak a Közösségen kívülre, bizonyos, hogy azon adóztatandó tényállás, amely után ez az összeg követelhető alapvetően megegyezik az 579/86 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, a jelen ügyben szóban forgó, tényállással, amely alapján az átvihető készletet meghaladó és a Közösségből ki nem vitt cukor mennyiségei után díjat lehet kivetni, mivel azok ez utóbbi rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében a Közösség belső piacán forgalomba helyezettnek minősülnek.

A 85/257 határozat 2. cikke értelmében a cukorágazat piacának közös szervezése keretein belül nyújtott hozzájárulásokból és egyéb vámokból származó bevételek saját forrást alkotnak.

A csatlakozási okmány 254. cikkéből kitűnik, hogy a hivatkozott összeg a cukorágazat piaca közös szervezésének keretébe illeszkedik. Az említett rendelkezés meghatározza, hogy azon termékkészleteket kell a Portugál Köztársaságnak saját költségén eltávolítania, amelyek mennyisége meghaladja a rendes átvihető készletnek tekinthető mennyiséget, és hogy „a szokásos átvihető készlet fogalmát minden egyes termék esetében az egyes piacokra vonatkozó sajátos ismérvek és célkitűzések figyelembevételével kell meghatározni”, vagyis a cukor esetében „a szokásos átvihető készlet fogalmát” a cukorágazat piacának közös szervezésére vonatkozó sajátos ismérvek és célkitűzések figyelembevételével kell meghatározni. A cukorkészletek eltávolítására vonatkozó közösségi szabályozás következésképpen az említett közös piacszervezés keretébe tartozik.

A 3771/85/EGK rendelet (8) a csatlakozási okmány 258. cikkének (3) bekezdése alapján megállapította „a csatlakozási [okmány] 254. cikkének végrehajtására vonatkozó általános szabályokat”, meghatározta „a Portugáliában szabad forgalomban lévő termékek” fogalmát, meghatározta, hogy a „végrehajtására [vonatkozó] részletes szabályokat” a „mezőgazdasági piacok közös szervezéséről szóló más rendeletek megfelelő cikkeiben […] foglalt eljárással összhangban” kell elfogadni, valamint jelezte, hogy „a végrehajtási szabályok […] magukban foglalják különösen […] a termékfelesleg kivonásának szabályait”, és hogy „díj beszedése […] írható elő olyan esetben, amikor az érdekelt nem tartja tiszteletben a termékfelesleg kivonásának szabályait”.

Az 579/86 rendeletet, amely meghatározta a cukorpiaci termékek azon készleteire vonatkozó szabályokat, amelyek 1986. március 1-jén Portugáliában voltak, a Bizottság a 3771/85 rendelet és a cukor piacának közös szervezését létrehozó 1785/81 rendelet alapján fogadta el. Az, hogy az 579/86 rendelet egyik jogalapja a cukor piacának közös szervezését létrehozó rendelet, bizonyítja, hogy az 579/86 rendeletben előírt szabályok és következésképpen a fent hivatkozott összeg az említett közös piacszervezés keretébe illeszkedik.

Az említett 785 078,50 euró a 85/257 határozat 2. cikke első bekezdésének a) pontja értelmében a Közösségek „saját forrásának” minősíthető, mivel az a „cukorágazat piacának közös szervezése keretein belül nyújtott […] egyéb vámokból” származó összeg, amely a Portugál Köztársaságra a csatlakozása időpontjában megállapított külön szabályozásból ered, vagyis amelyet a portugál hatóságoknak az 579/86 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében be kellett volna szednie.

A 3771/85 rendelet 1. cikke megállapítja „a csatlakozási [okmány] 254. cikke végrehajtására vonatkozó általános szabályokat”, és a 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának második francia bekezdésében kimondja, hogy „a Portugáliába importált termékek akkor tekinthetők Portugáliában szabad forgalomban lévőnek […], ha eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek, és a fizetendő vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat Portugáliában e termékekre beszedték, és azt sem teljes egészében, sem részben nem térítették vissza”. A 3771/85 rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése minden, „Portugáliába importált” termékre vonatkozik, beleértve következésképpen a más tagállamokból származókat is.

A Dániából származó cukrot be lehet és következésképpen be kell számítani a Portugáliában 1986. március 1-jén szabad forgalomban lévő cukorkészletekbe. A portugál hatóságok szerint jóllehet a jelen ügy körülményei között Dánia harmadik országnak minősülhet, a „246. sz. behozatali nyilatkozat” alapján importált (796 821 kiló) cukor mennyiségét nem kellene beszámítani e készletekbe, mivel e hatóságok véleménye szerint a szóban forgó cukor 1986. március 1-jén nem volt szabad forgalomban.

A Bizottság nem osztja e véleményt, mivel a Tribunal Tributário de Segunda Instância az 1996. március 26-i ítéletében megállapította, hogy a szóban forgó cukrot 1986. február 27-én vámkezelték és ugyanezen a napon engedélyezték a szabad forgalomba bocsátását.

Sem a 85/257 határozat, sem az azt később felváltó határozatok, így a „saját források” Bizottság rendelkezésére bocsátásának feltételeit megállapító 1552/89 rendelet sem szabja az e források rendelkezésre bocsátásának feltételéül azok közösségi költségvetésbe való illesztését. A csatlakozási akta 371. és 372. cikkének célja, hogy hozzáigazítsa a 85/257 határozat végrehajtását a Portugália csatlakozásából eredő különleges helyzethez, és nem akadályozza meg, hogy a 579/86 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti összegből, azaz a jelen esetben 785 078,50 euróból eredő bevételek saját forrásnak minősüljenek.

Valamely összegnek a Közösségek saját forrásaként való minősítése a közösségi szabályozásból, és különösen a 85/257 határozatból ered, anélkül hogy a tagállamok minősítésének bármely relevanciája lenne.

Az ítélkezési gyakorlat értelmében nem szükséges annak bizonyítása, hogy a saját forrásokban bekövetkező hiány valamely nemzeti hatóság hibájából ered. Elegendő az, hogy a Supremo Tribunal Administrativo jogerős határozata alapján megállapítható, hogy az adóst nem kötelezték a díjak megfizetésére, és hogy e körülmény közvetlenül kapcsolódik a portugál hatóságok 1990. évi elkésett aktusából. A Bíróság a C-392/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2005. november 15-én hozott ítéletében (EBHT 2005., I-9811. o.) megerősítette a Bizottság ezen álláspontját.

A Supremo Tribunal Administrativo 2002. május 8-i ítélete megállapítja, hogy a Bizottság álláspontja jogilag helyes, vagyis, hogy az adósság összegét nem közölték megfelelő időben (hároméves határidőn belül) az adóssal, hogy emiatt a beszedés lehetetlenné vált, és következésképpen nem tudták a Bizottság rendelkezésére bocsátani a megfelelő saját forrásokat.

(1)  A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint a Szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1985., L 302., 23. o.).

(2)  A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 1985. május 7-i tanácsi határozat (HL L 128., 15. o.).

(3)  Az 1986. március 1-jén Spanyolország és Portugália területén lévő cukorágazati termékek készleteinek megállapításáról szóló, 1986. február 28-i bizottsági rendelet (HL L 57., 21. o.).

(4)  A megfizetésért felelős személytől meg nem követelt, az ilyen vámok megfizetésének kötelezettségével járó vámeljárás alá vont árukkal kapcsolatos behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedéséről szóló, 1979. július 24-i tanácsi rendelet (HL L 197., 1. o.).

(5)  A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i tanácsi rendelet (HL L 155., 1. o.).

(6)  C-30/00. sz. ügy, EBHT 2001., I-7511. o.

(7)  A kvótán felüli cukortermelésre vonatkozó részletes végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 1981. szeptember 14-i bizottsági rendelet (HL L 262., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 5. kötet, 85. o.).

(8)  A Portugáliában lévő mezőgazdasági termékek készleteiről szóló, 1985. december 20-i tanácsi rendelet (HL L 362., 21. o.).