|
7.7.2012 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/9 |
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-453/10. sz., Northern Ireland Department of Agriculture and Rural Development kontra Európai Bizottság ügyben 2012. március 6-án hozott végzése ellen a Northern Ireland Department of Agriculture and Rural Development által 2012. május 22-én benyújtott fellebbezés
(C-248/12. P. sz. ügy)
2012/C 200/17
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Northern Ireland Department of Agriculture and Rural Development (képviselők: K.J. Brown, Departmental Solicitor’s office, valamint D. Wyatt QC és V. Wakefield barristers)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
|
— |
A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék végzését; |
|
— |
állapítsa meg, hogy elfogadható a DARD megsemmisítés iránti keresete, és e kereset érdemi vizsgálata céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé; |
|
— |
a Bizottságot kötelezze a DARD részéről a jelen eljárással és az első fokú eljárásban az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban felmerült költségek viselésére; és |
|
— |
a költségekről ezen túlmenően ne határozzon. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Első jogalap: a Törvényszék nem állapította meg és nem alkalmazta a megfelelő jogi kritériumot, noha a Piraiki-Patraiki és a Dreyfus ügyben hozott ítéletek megfelelő példái egy szélesebb körű jogelvnek, amely szerint az uniós intézkedést úgy kell tekinteni, hogy közvetlenül érint valamennyi olyan személyt, amelynek jogi helyzetére kihat, amennyiben az intézkedés végrehajtása „bizonyos”, vagy bármely más lehetőség „pusztán elméleti” jellegű, vagy „nyilvánvaló”, hogy az esetleges mérlegelési jogkört meghatározott módon fogják gyakorolni. Ezt az elvet minden egyes ügy tényállására alkalmazni kell.
Második jogalap: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és megsértette a jogbiztonság elvét azáltal, hogy korlátozni kívánta a Piraiki-Patraiki és a Dreyfus ügyekben hozott ítéletek hatályát (különösen olyan esetekre, amelyekben az uniós intézkedést tagállami kérelemre fogadták el, és amelyek „tényállási körülményei nagyon sajátosak” voltak.
Harmadik jogalap: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel szűkítette a 263. cikk szerinti keresetindítás kritériumát. Ez ellentétes a Lisszaboni Szerződéssel módosított 263. cikk helyes értelmezésével, különös tekintettel annak céljára és a hatékony bírósági jogvédelem elvére.
Negyedik jogalap: ha a Törvényszék helyesen alkalmazta volna a jogelveket a jelen esetre, azt állapította volna meg, hogy a DARD „közvetlenül érintett”. Különösen az Egyesült Királyságban fennálló alkotmányos helyzet szerint a decentralizált közigazgatási szerv — a jelen esetben a DARD — közvetlenül viseli az elutasítással járó költségeket. Az okozati összefüggés közvetlen és automatikus. Az Egyesült Királyság decentralizációs szabályai rögzültek (lásd a C-428/07. sz. Horvath-ügyben hozott határozatot EBHT 2009., I-6355. o.), és téves bármely érvelés, amely szerint e szabályok alkalmazása nem éri el a „bizonyosság” szintjét.