C‑604/12. sz. ügy

H. N.

kontra

Minister for Justice, Equality and Law Reform és társai

(a Supreme Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2004/83/EK irányelv — A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok — 2005/85/EK irányelv — A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályai — Nemzeti eljárási szabály, amely a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatát a menekült jogállás iránti kérelem előzetes elutasításához köti — Megengedhetőség — A tagállamok eljárási autonómiája — A tényleges érvényesülés elve — A megfelelő ügyintézéshez való jog — Az Európai Unió Alapjogi Chartája — 41. cikk — Az eljárás pártatlansága és gyorsasága”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. május 8.

  1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2004/83 irányelv – Nemzeti eljárási szabály, amely a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatát a menekült jogállás iránti kérelem előzetes elutasításához köti – Megengedhetőség – Feltételek – A tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása – A menedékkérelem és a kiegészítő védelem iránti kérelmet egyidejű benyújtása – A kiegészítő védelem iránti kérelem ésszerű időn belül történő vizsgálata

    (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; 2004/83 tanácsi irányelv)

  2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2004/83 irányelv – A kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatára vonatkozó eljárás – Nemzeti hatóság, amely arról tájékoztatja a kérelmezőt, mielőtt megvizsgálná a kérelmét, hogy kitoloncolást elrendelő határozatot szándékozik hozni – A megfelelő ügyintézés elvének megsértése – A pártatlanság követelményének megsértése – Hiány

    (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; 2004/83 tanácsi irányelv)

  1.  A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83 irányelvvel, valamint a tényleges érvényesülés elvével és a megfelelő ügyintézéshez való joggal nem ellentétes az olyan nemzeti eljárási szabály, amely a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatát a menekült jogállás iránti kérelem előzetes elutasításához köti, amennyiben egyfelől a menekült jogállás iránti kérelmet és a kiegészítő védelem iránti kérelmet egyidejűleg be lehet nyújtani, másfelől e nemzeti eljárási szabálynak nincs olyan következménye, hogy a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálata ésszerűtlen időben történik meg, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie.

    Egyrészt ugyanis a kiegészítő védelem a Genfi Egyezményben meghatározott menekültvédelmi rendszerhez képest kiegészítő jellegű.

    Másrészt tekintettel arra, hogy a nemzetközi védelem kérelmezője nem feltétlenül képes felmérni, hogy a kérelme milyen típusú védelemre vonatkozik, és hogy ezen túlmenően a menekült jogállás kiterjedtebb védelmet nyújt, mint a kiegészítő védelmi jogállás, a kiegészítő védelem iránti kérelmet főszabály szerint nem kell vizsgálni azelőtt, mielőtt az illetékes hatóság megállapítaná, hogy a nemzetközi védelem kérelmezője nem felel meg a menekült jogállás nyújtása feltételeinek.

    Végül az ilyen szabálynak tényleges hozzáférést kell biztosítania a kiegészítő védelmet kérelmező személyek számára az irányelv által nyújtott jogaikhoz.

    (vö. 32., 34–36., 42., 57. pont és a rendelkező rész)

  2.  Amennyiben valamely tagállam az uniós jogot hajtja végre, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkében rögzített, a jog egyik alapelvét kifejező megfelelő ügyintézéshez való jogból következő követelményeket – többek között azt a minden személyt megillető jogot, hogy ügyeiben pártatlanul és ésszerű időn belül járjanak el – alkalmazni kell az illetékes nemzeti hatóság által folytatott, kiegészítő védelem nyújtására irányuló eljárás során.

    Ami azon nemzeti szabályozást illeti, amely szerint a kiegészítő védelem iránti kérelemnek külön eljárás tárgyát kell képeznie, amely szükségszerűen a menedékjog iránti kérelem elutasítását követi, az a tény, hogy a nemzeti hatóság, mielőtt valamely kiegészítő védelem iránti kérelmet elkezdene megvizsgálni, arról tájékoztatja e védelem kérelmezőjét, hogy kitoloncolást elrendelő határozatot szándékozik hozni, önmagában nem jelenti e hatóság objektív pártatlanságának hiányát.

    Nem vitatott ugyanis, hogy az illetékes hatóság e szándékát az a megállapítás indokolja, hogy valamely harmadik ország állampolgára nem felel meg a menekült jogállás nyújtásához szükséges feltételeknek. E megállapítás tehát nem foglalja magában azt, hogy az illetékes hatóság már állást foglalt volna azon kérdés tekintetében, hogy ez az állampolgár megfelel‑e a kiegészítő védelem nyújtása feltételeinek, ezért az érintett eljárási szabály nem sérti a megfelelő ügyintézéshez való jogból következő pártatlanság követelményét.

    (vö. 49–51., 53–55. pont)


C‑604/12. sz. ügy

H. N.

kontra

Minister for Justice, Equality and Law Reform és társai

(a Supreme Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2004/83/EK irányelv — A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok — 2005/85/EK irányelv — A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályai — Nemzeti eljárási szabály, amely a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatát a menekült jogállás iránti kérelem előzetes elutasításához köti — Megengedhetőség — A tagállamok eljárási autonómiája — A tényleges érvényesülés elve — A megfelelő ügyintézéshez való jog — Az Európai Unió Alapjogi Chartája — 41. cikk — Az eljárás pártatlansága és gyorsasága”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. május 8.

  1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás — Menekültpolitika — Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás — 2004/83 irányelv — Nemzeti eljárási szabály, amely a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatát a menekült jogállás iránti kérelem előzetes elutasításához köti — Megengedhetőség — Feltételek — A tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása — A menedékkérelem és a kiegészítő védelem iránti kérelmet egyidejű benyújtása — A kiegészítő védelem iránti kérelem ésszerű időn belül történő vizsgálata

    (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; 2004/83 tanácsi irányelv)

  2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás — Menekültpolitika — Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás — 2004/83 irányelv — A kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatára vonatkozó eljárás — Nemzeti hatóság, amely arról tájékoztatja a kérelmezőt, mielőtt megvizsgálná a kérelmét, hogy kitoloncolást elrendelő határozatot szándékozik hozni — A megfelelő ügyintézés elvének megsértése — A pártatlanság követelményének megsértése — Hiány

    (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; 2004/83 tanácsi irányelv)

  1.  A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83 irányelvvel, valamint a tényleges érvényesülés elvével és a megfelelő ügyintézéshez való joggal nem ellentétes az olyan nemzeti eljárási szabály, amely a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatát a menekült jogállás iránti kérelem előzetes elutasításához köti, amennyiben egyfelől a menekült jogállás iránti kérelmet és a kiegészítő védelem iránti kérelmet egyidejűleg be lehet nyújtani, másfelől e nemzeti eljárási szabálynak nincs olyan következménye, hogy a kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálata ésszerűtlen időben történik meg, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie.

    Egyrészt ugyanis a kiegészítő védelem a Genfi Egyezményben meghatározott menekültvédelmi rendszerhez képest kiegészítő jellegű.

    Másrészt tekintettel arra, hogy a nemzetközi védelem kérelmezője nem feltétlenül képes felmérni, hogy a kérelme milyen típusú védelemre vonatkozik, és hogy ezen túlmenően a menekült jogállás kiterjedtebb védelmet nyújt, mint a kiegészítő védelmi jogállás, a kiegészítő védelem iránti kérelmet főszabály szerint nem kell vizsgálni azelőtt, mielőtt az illetékes hatóság megállapítaná, hogy a nemzetközi védelem kérelmezője nem felel meg a menekült jogállás nyújtása feltételeinek.

    Végül az ilyen szabálynak tényleges hozzáférést kell biztosítania a kiegészítő védelmet kérelmező személyek számára az irányelv által nyújtott jogaikhoz.

    (vö. 32., 34–36., 42., 57. pont és a rendelkező rész)

  2.  Amennyiben valamely tagállam az uniós jogot hajtja végre, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkében rögzített, a jog egyik alapelvét kifejező megfelelő ügyintézéshez való jogból következő követelményeket – többek között azt a minden személyt megillető jogot, hogy ügyeiben pártatlanul és ésszerű időn belül járjanak el – alkalmazni kell az illetékes nemzeti hatóság által folytatott, kiegészítő védelem nyújtására irányuló eljárás során.

    Ami azon nemzeti szabályozást illeti, amely szerint a kiegészítő védelem iránti kérelemnek külön eljárás tárgyát kell képeznie, amely szükségszerűen a menedékjog iránti kérelem elutasítását követi, az a tény, hogy a nemzeti hatóság, mielőtt valamely kiegészítő védelem iránti kérelmet elkezdene megvizsgálni, arról tájékoztatja e védelem kérelmezőjét, hogy kitoloncolást elrendelő határozatot szándékozik hozni, önmagában nem jelenti e hatóság objektív pártatlanságának hiányát.

    Nem vitatott ugyanis, hogy az illetékes hatóság e szándékát az a megállapítás indokolja, hogy valamely harmadik ország állampolgára nem felel meg a menekült jogállás nyújtásához szükséges feltételeknek. E megállapítás tehát nem foglalja magában azt, hogy az illetékes hatóság már állást foglalt volna azon kérdés tekintetében, hogy ez az állampolgár megfelel‑e a kiegészítő védelem nyújtása feltételeinek, ezért az érintett eljárási szabály nem sérti a megfelelő ügyintézéshez való jogból következő pártatlanság követelményét.

    (vö. 49–51., 53–55. pont)