C‑533/12. P. és C‑536/12. P. sz. egyesített ügyek

Société nationale maritime Corse-Méditerranée (SNCM) SA

és

Francia Köztársaság

kontra

Corsica Ferries France SAS

„Fellebbezés — Szerkezetátalakítási támogatás — Az Európai Bizottság mérlegelési mozgástere — Az Európai Unió Törvényszéke által végzett bírósági felülvizsgálat terjedelme — A piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető kritériuma — Az ágazati és földrajzi elemzés követelménye — Kellően megszilárdult gyakorlat — Hosszú távú gazdasági racionalitás — Kiegészítő végkielégítések kifizetése”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2014. szeptember 4.

1. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Jogi jelleg – Objektív elemekre alapított értelmezés – Összetett gazdasági értékelés – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – Tőkehozzájárulás – Valamely vállalkozás részvényeseként eljáró állam – Közhatalmi szervként eljáró állam – A magánbefektető kritériumának alkalmazása szempontjából történő különbségtétel – E kritérium vizsgálandó elemei

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma – Tőkehozzájárulás – A magán- és állami befektetők tőkejuttatásainak egyidejűsége – Értékelési szempontok

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 15. pont)

2.  A köz‑ és magánvállalkozások közötti egyenlő bánásmód elvéből az következik, hogy az állam által közvetlenül vagy közvetetten, a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között egy vállalkozás rendelkezésére bocsátott tőke nem minősül állami támogatásnak.

   E tekintetben meg kell különböztetni egyrészt a tagállam azon szerepét, amikor valamely vállalkozás részvényeseként, másrészt pedig azt, amikor közhatalmi szervként jár el. A magánbefektető kritériumának alkalmazása végeredményben attól függ, hogy az érintett tagállam ne közhatalmi szervként, hanem részvényesi minőségében nyújtson gazdasági előnyt egy vállalkozásnak.

   Ebben az összefüggésben mérlegelni kell, hogy az intézkedést egy rendes piaci feltételek mellett működő, az érintett tagállaméhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánbefektető is megtette volna‑e; ennek során csak az érintett tagállam részvényesi minőségében fennálló helyzetéhez kapcsolódó előnyöket és kötelezettségeket kell figyelembe venni, kizárva azokat, amelyek az állam közhatalmi minőségéhez kapcsolódnak. Ha egyáltalán nincs lehetőség összehasonlítani az állami vállalat helyzetét egy magánvállalkozás helyzetével, a „rendes piaci körülményeket” a rendelkezésre álló objektív és ellenőrizhető tényekre való utalással kell értékelni.

   Továbbá a magánbefektető kritériumával összefüggésben a Bizottság feladata, hogy többek között földrajzi és ágazati szinten meghatározza az érintett tagállam azon gazdasági tevékenységeit, amelyekhez képest ezen állam magatartásának hosszú távú gazdasági racionalitását mérlegelni kell. Csak a magánvállalkozások kellően megszilárdult gyakorlata vagy állandó gyakorlata használható fel e kritérium alkalmazásakor.

   Ilyen körülmények között, amikor egy állami tőkejuttatás még hosszú távon is mellőz mindennemű nyereségességre vonatkozó kilátást, az ilyen tőkejuttatást az EUMSZ 107. cikk értelmében vett támogatásnak kell tekinteni, és belső piaccal való összeegyeztethetőségét kizárólag az e rendelkezésben előírt szempontok alapján kell mérlegelni. Valamely tagállam mint globális szereplő arculatára történő rövid utalások nem elegendők az uniós jog értelmében vett támogatás hiányának alátámasztásához.

   (vö. 30., 31., 33–35., 39., 41. pont)

3.  Az állami támogatások tárgykörében pusztán az, hogy egy tőkejuttatást magánbefektetőkkel együttesen és egyidejűleg valósítottak meg, nem zárja ki automatikusan az állami támogatássá történő minősítést. Más körülményeket – különösen az állami és magánrészvényesek közötti egyenlő bánásmódot – szintén figyelembe kell venni.

   E tekintetben az állami vállalkozás tőkéjéhez való, magánátvevők általi hozzájáruláshoz kapcsolódó olyan átruházási bontózáradék, amelynek alkalmazása esetén az eredeti részvényesnek, amely átengedte részesedéseit az átvevőnek, vissza kell térítenie ez utóbbinak a tőkejutattását, és ily módon az átvevőnek az eredeti részvényessel ellentétben lehetősége van arra, hogy tőkejuttatását a bontózáradék alkalmazása esetén visszaszerezze, és az érintett állami vállalattal szemben fennálló kötelezettségei alól szabaduljon, kihathat ezen újratőkésítés feltételeire, és hatással lehet az összehasonlíthatóság feltételeire. E záradék következésképpen pénzben kifejezhető valós értékkel bír, és módosíthatja a magánátvevők és a CGMF tőkejuttatásainak kockázati profilját, vagyis megkérdőjelezheti a befektetési feltételek összehasonlíthatóságát.

   (vö. 54., 55., 59., 60. pont)