—

a HARK GmbH & Co KG Kamin‑ und Kachelofenbau képviseletében H.‑D. Eich Rechtsanwalt,

—

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és L. Keppenne, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. szeptember 19‑i 1031/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 291., 1. o.) módosított, a vám‑ és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. melléklete szerinti Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) 7307 és 7321 vámtarifaszámának értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Hark GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Hark) és a Hauptzollamt Duisburg (duisburgi vámhivatal) között egy kályhacsőkészlet tarifális besorolása, valamint az ezen Kínai Népköztársaságból származó áru behozatalára vonatkozó vám és dömpingellenes vám tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A harmonizált áruleíró és kódrendszert (a továbbiakban: HR) létrehozó, Brüsszelben 1983. június 14‑én kelt nemzetközi egyezményt és annak 1986. június 24‑én kelt módosító jegyzőkönyvét (a továbbiakban: HR‑ről szóló egyezmény) az Európai Gazdasági Közösség nevében az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá.

4

A HR‑ről szóló egyezmény 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra, hogy tarifa‑ és statisztikai nómenklatúrái megegyezzenek a HR‑rel, minden hozzátoldás és változtatás nélkül felhasználja annak valamennyi vámtarifaszáma és alszáma szövegét, valamint a hozzájuk tartozó kódszámokat, és követi az említett rendszer számozási sorrendjét. Ugyanezen rendelkezés előírja továbbá, hogy minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra is, hogy alkalmazza a HR általános értelmezési szabályait, valamint a HR áruosztályainak, árucsoportjainak és alszámainak valamennyi megjegyzését, és nem módosítják a HR áruosztályainak, árucsoportjainak, vámtarifaszámainak és alszámainak hatályát.

5

A Vámegyüttműködési Tanács, jelenleg a Vámigazgatások Világszervezete, amelyet az annak létrehozásáról szóló, 1950. december 15‑én Brüsszelben aláírt egyezmény létesített, a HR‑ről szóló egyezmény 8. cikkében meghatározott feltételek szerint jóváhagyja a HR‑bizottság által elfogadott magyarázó megjegyzéseket és áruosztályozási véleményeket, amely bizottság működését ezen egyezmény 6. cikke szabályozza. A HR‑ről szóló egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése szerint e bizottság feladata többek között az, hogy módosításokat javasoljon az említett egyezményhez, és magyarázó megjegyzéseket, áruosztályozási véleményeket és a HR értelmezésére vonatkozó más állásfoglalásokat fogalmazzon meg.

6

A HR XV. áruosztályának az „általánosan használható részekre” vonatkozó 2. megjegyzése szerint:

„Az »általánosan használható részek« kifejezés a nómenklatúrában mindenütt az alábbi árukat jelenti:

[...]

A 73–76. és a 78–82. árucsoportokban (kivéve a 7315 vtsz.‑ot) a »rész« vagy »részek« kifejezés nem jelenti a fent meghatározott »általánosan használható részek«‑et.

[...]”

7

A HR XV. áruosztályra vonatkozó magyarázó megjegyzéseinek „Az áruk részei” című része az alábbiak szerint fogalmaz:

„[…] az általánosan használható részeket (amint azt az ehhez az áruosztályhoz tartozó megjegyzések 2. pontja meghatározza), amelyek külön (önállóan) kerülnek behozatalra, nem lehet az áru alkatrészének tekinteni, hanem ebbe az áruosztályba a saját vtsz.‑a alá kell osztályozni. Ezt a szabályt kell alkalmazni például a központi fűtésű radiátorokhoz készült csavarra vagy a gépjárművekhez készült rugóra. A csavarokat a 7318 vtsz. alá (mint csavart) és nem a 7322 vtsz. alá (mint központi fűtésű fűtőtest részét) kell osztályozni. A rugókat a 7320 vtsz. alá (mint rugót) és nem a 8708 vtsz. alá (mint gépjármű alkatrészét) kell osztályozni.”

8

A HR 7307 vámtarifaszámra vonatkozó magyarázó megjegyzés szerint „[i]de tartoznak a szerelvények vasból vagy acélból, amelyeket főként két cső összekapcsolására használnak, vagy a csőnek valamely más berendezéshez történő csatlakoztatására, vagy a cső nyílásának a lezárására. Nem tartoznak ide azonban az olyan áruk, amelyeket ugyan csövek felszereléséhez használnak, de nem képezik a furat szervesen hozzátartozó részét (pl. függesztőkengyel, tartó és hasonló támaszték, amelyek csupán a falhoz rögzítik vagy támasztják a csövet, összeerősítő vagy szorító pánt vagy karima (tömlőszorító bilincs), amelyet hajlékony csőnek vagy tömlőnek merev csőhöz, csaphoz, csatlakozó részekhez stb.) kapcsolásához használnak (7325 vagy 7326 vtsz.)”.

9

A HR 7321 vámtarifaszámához tartozó magyarázó megjegyzés az e vámtarifaszám alá tartozó áruk „részeit” illetően az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ide tartozik még a fent említett készülékek egyértelműen felismerhető vas vagy acél része (pl. belső kemencepolc, főzőlap és gyűrű, hamuláda, elmozdítható tűzszekrény és tűzkosár, gázégő, olajégő, ajtó, rács, láb, védőléc, törülközőtartó és a tányérszárító állvány).”

10

A 2658/87/EK rendelet által bevezetett, és a HR‑en alapuló KN feladata mind a Közös Vámtarifára, mind az Európai Unió külkereskedelmi statisztikáira vonatkozó követelmények kielégítése.

11

A KN első része bevezető rendelkezéseket tartalmaz. A KN általános szabályokat tartalmazó I. szakaszának A. címe írja elő a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályokat, amelyeknek megfelelően az áruknak a KN‑be történő besorolását végezni kell. Ebben az szerepel többek között, hogy jogi szempontból az áruk besorolását a vámtarifaszámokban szereplő árumegnevezések és az azokhoz kapcsolódó, az áruosztályokhoz, illetve az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések alapján kell meghatározni, az áruosztályok, árucsoportok és árualcsoportok címe csak a hivatkozások megkönnyítésére szolgál.

12

Az egynél több alapanyagból vagy anyagból álló áruk besorolásánál a többek között a 3. szabályban foglalt elvek szerint kell eljárni, amelynek b) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az áruk keverékét és azokat a különböző alapanyagokból álló, illetve különböző alkotórészekből előállított összetett árukat, valamint azokat a kiskereskedelmi forgalom számára készletben kiszerelt árukat, amelyek a 3. a) szabály alkalmazásával nem sorolhatók be, aszerint az alapanyag, illetve alkotórész szerint kell besorolni, amelyik az ilyen áru lényeges jellemzőjét meghatározza, ha ez az anyag vagy alkotórész megállapítható.”

13

A KN második részében található a nem nemesfémekre és ezekből készült árukra vonatkozó XV. áruosztály. Ez az áruosztály, amely a 72–83. árucsoportból áll, magában foglalja a „Vas‑ vagy acéláruk” című 73. árucsoportot. Az említett áruosztály bevezető megjegyzései között szereplő 2. megjegyzés az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az »általánosan használható részek« kifejezés a nómenklatúrában mindenütt az alábbi árukat jelenti:

[...]

A 73–76. és a 78–82. árucsoportokban (kivéve a 7315 vtsz.‑ot) a »rész« vagy »részek« kifejezés nem jelenti az »általánosan használható részek«‑et.

[...]”

14

A KN 7307 vámtarifaszámának szövege a következő:

„Csőszerelvény vasból vagy acélból (pl. csatlakozó, karmantyú, könyökdarab, csőtoldat)

[...]

7307 99 – – Más:

[...]

7307 99 90 – – – Más”.

15

A KN 7321. vámtarifaszámának szövege a következő:

„Kályha (kisegítő kazánnal központi fűtés céljára is), konyhai tűzhely, tűzrostély, főzőlap, nyárssütő, parázstartó, gázgyűrű, tányérmelegítő és háztartásban használatos, nem elektromos működésű hasonló készülék, valamint ezek részei, vasból vagy acélból:

[...]

7321 90 00 – Alkatrész”

16

A KN 7326. vámtarifaszáma a következőképpen szól:

„Más cikk vasból vagy acélból:

[...]”

17

A Kínai Népköztársaságból és Thaiföldről származó, valamint a Tajvanban feladott (függetlenül attól, hogy tajvani származásúnak nyilvánították‑e), vasból vagy acélból készült egyes csőszerelvények vagy ‑illesztések behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről szóló, 2003. június 2‑i 964/2003/EK rendelettel (HL L 139., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 46. kötet, 275. o.) az Európai Unió Tanácsa végleges dömpingellenes vámot vetett ki a vasból vagy acélból készült egyes olyan csőszerelvények vagy ‑illesztések behozatalára, amelyek legnagyobb külső átmérője nem haladja meg a 609,6 mm‑t, és amelyeket tompahegesztésre vagy egyéb célokra használnak fel, amelyek többek között Kínából származnak, és egyebek mellett az ex 7307 99 90 KN‑kód alá tartoznak. Az említett áruk Kínából való behozatalának időpontjában a hatályos dömpingellenes vám 58,6% volt.

18

A Hark Németországban Kínából származó acél kályhacsőkészleteket importált. A kiskereskedelmi forgalom számára kiszerelt kályhacsőkészletek egy derékszögű sarokcsőből – amely a belső tisztítást lehetővé tévő zárófedéllel rendelkezik – egy kéménycsatlakozóból és egy megfelelő zárófedélből állnak, amelyek hőálló lakozással vannak ellátva.

19

2009. július 28‑án a Hark az említett kályhacsőkészletekre a Hauptzollamt Duisburgnál a KN 7321 90 00 vámtarifaalszáma alapján tett vámáru‑nyilatkozatot, amely alá a következő áruk részei tartoznak: „Kályha (kisegítő kazánnal központi fűtés céljára is), konyhai tűzhely, tűzrostély, főzőlap, nyárssütő, parázstartó, gázgyűrű, tányérmelegítő és háztartásban használatos, nem elektromos működésű hasonló készülék, valamint ezek részei, vasból vagy acélból”, amelyek esetében a vám 2,7%. Az alapügyben szóban forgó kályhacsőkészleteket a kérelemnek megfelelően szabad forgalomba bocsátották.

20

Mivel a Hauptzollamt Duisburg ezen kályhacsőkészleteknek a Hark általi későbbi behozatala során elvégzett ellenőrzés alapján arra az álláspontra jutott, hogy a kályhacsőkészleteket a KN 7307 99 90 vámtarifaalszám alá kell besorolni – amely a következő árukra vonatkozik: „Csőszerelvény vasból vagy acélból (pl. csatlakozó, karmantyú, könyökdarab, csőtoldat)” –, a 2010. május 20‑án hozott vámmegállapító határozattal utólagosan 3,7%‑ban rögzített vámot, és a 964/2003 rendelet alapján 58,6%‑ban rögzített dömpingellenes vámot vetett ki azzal az indokolással, hogy ezek az áruk Kínából származnak.

21

A Hark kifogást emelt az említett vámmegállapító határozattal szemben, amelyet a Hauptzollamt Duisburg a 2011. augusztus 10‑i határozatával elutasított.

22

A Hauptzollamt Duisburgnak az volt az álláspontja, hogy a HR és a KN magyarázó megjegyzései értelmében a 7307 vámtarifaszám magában foglalja azokat az árukat, amelyeket lényegében két cső vagy csődarab összekapcsolására vagy a csőnek valamely más berendezéshez történő csatlakoztatására, illetve a cső nyílásának lezárására használnak. Ezenkívül a Hauptzollamt Duisburg úgy vélte, hogy a KN XV. áruosztályához tartozó 2. megjegyzés a) pontja szerint a 7307 vámtarifaszám alá tartozó áruk esetében általánosan használható részekről van szó, amelyeket az említett vámtarifaszám szövegében nem kell részletesen megemlíteni. E hatóság hozzáfűzi, hogy a KN 7307 vámtarifaszáma alá tartozó árukat általánosan használható részeknek kell tekinteni, ezért azokat akkor is a saját jellemzőik alapján kell besorolni, ha ezek az áruk egyértelműen használhatók egy meghatározott főáruhoz. Egyébiránt e hatóság szerint a HR a magyarázó megjegyzéseiben sehol nem utal olyan szabályra, amely szerint az említett vámtarifaszám kizárólag folyadékok szállítására használt csövekre vagy szerelvényekre vonatkozna.

23

A Hark a kérdést előterjesztő bíróság előtt keresetet indított e vámmegállapító határozat hatályon kívül helyezése iránt. E bíróság előtt a Hark többek között azt állította, hogy a füstcsövek – amelyeket kifejezetten a kályhák égési gázainak elvezetésére alakítottak ki – nem tekinthetők általánosan használható részeknek. A Hark hozzáfűzte, hogy az általa behozott áruk esetében nem csővezeték‑szerkezethez, hanem kályhaszerkezethez használt részekről van szó, ami nem teszi lehetővé, hogy azokat a HR magyarázó megjegyzéseinek fényében értelmezett KN 7307 vámtarifaszáma alá tartozónak tekintsék. Egyébiránt az alapügyben szóban forgó áruk esetében egyszerűen összeszerelhető késztermékekről van szó, ellentétben a hajlékony és a merev csövekkel, amelyeket további feldolgozásra szánnak, és amelyeket műszaki eljárással kell összekapcsolni.

24

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a KN általános szabályai 3. pontjának b) alpontja szerint azok a kiskereskedelmi forgalom számára készletben kiszerelt áruk, amelyek a KN általános szabályai 3. pontjának a) alpontja alkalmazásával nem sorolhatók be, azon alkotórész szerint kell besorolni, amelyik az ilyen áru lényeges jellemzőjét meghatározza. Ez a bíróság az előtte folyamatban lévő ügyben úgy véli, hogy a sarokcső határozza meg a szóban forgó kályhacső‑készletek lényeges jellemzőjét. Ez a bíróság arra is rámutat, hogy ezek a készletek elengedhetetlenek a kályhák működéséhez. Ugyanis kéményhez való, a kályhacsőkészlet által biztosított csatlakozás nélkül a kályhát nem lehetne üzembe helyezni zárt helyiségben, mivel a kályha kiengedné az égési gázokat, ami veszélyeztetné többek között a kályha biztonságos használatát. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi azt is, hogy a kályhacső‑készlet kizárólag kályhákhoz használható. Egyébiránt e bíróság rámutat, hogy a méreteire tekintettel – amely 154 mm‑es külső átmérőt, és 495 mm x 595 mm külső méretet jelent – nem csak egyszerű, hanem a kályha égési gázainak elvezetéséhez alapvető fontosságú csatlakozó elemről van szó.

25

Mivel mindazonáltal kétséges volt számára, hogy ezeket az árukat a KN 7307 vámtarifaszám alá tartozó „csőszerelvényekként” vagy pedig a KN 7321 vámtarifaszám alá tartozó „kályhák, kazánok, konyhai tűzhelyek” acélból készült „részeként” sorolja be, a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

26

A két kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a KN‑t úgy kell‑e értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kályhacsőkészlet, amely 154 mm‑es külső átmérőjű és 495 mm x 595 mm külső méretű, hőálló lakozással ellátott, a belső tisztítást lehetővé tévő zárófedéllel rendelkező, acélból készült derékszögű sarokcsőből, kéménycsatlakozóból és megfelelő zárófedélből áll, a KN 7321 vámtarifaszám alá tartozik mint a kályha acélból készült része, vagy pedig a KN 7307 vámtarifaszám alá mint csőszerelvény.

27

Az alapügyben szóban forgó, a kiskereskedelmi forgalom számára kiszerelt kályhacsőkészleteket illetően a kérdést előterjesztő bíróság előtt nem vitatott, hogy az azt alkotó három áru közül a KN általános szabályai 3. pontjának a) alpontja értelmében vett lényeges jellemzőjüket a sarokcső határozza meg, amely ezáltal a szóban forgó három áru tarifális besorolását is meghatározza.

28

A Hark azt állítja, hogy ez a sarokcső olyan résznek minősül, amelyet kizárólag arra lehet használni, hogy a kályhát a kéményhez csatlakoztassák, és részletesen kifejti, hogy az ilyen csatlakozó hiányában nem volna megfelelő a léghuzat, amely lehetővé teszi a kályha égési gázainak a kéménybe történő elvezetését. Ebből következően a tűz kevés idővel a meggyújtását követően kialudna a tűztérben maradó égési gázok miatt. E körülmények között a kályha ajtajának kinyitása a kályhában el nem égett gázok felrobbanásának veszélyével járhat. Következésképpen a Hark úgy véli, hogy az említett sarokcső elengedhetetlen a kályha működéséhez, ennélfogva azt a KN 7321 vámtarifaszáma alá kell besorolni mint a kályha részét.

29

A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy ezt a sarokcsövet az objektív jellemzőire és tulajdonságaira tekintettel a KN 7307 vámtarifaszám alá kell besorolni mint csőszerelvényt. Ezen intézmény szerint ezen sarokcső egyik vagy másik vámtarifaszám alá történő besorolása során nincs jelentősége annak a szempontnak, hogy a sarokcső kizárólag a kályha működéséhez használható, és annak működéséhez elengedhetetlen. A Bizottság ebben a tekintetben úgy érvel, hogy valamely áru rendeltetése annak tarifális besorolása során csak kiegészítő szempontnak minősül, és hogy a KN XV. áruosztályának 2. megjegyzése szerinti „általánosan használható részek” közé tartozó áruk rendeltetése nem vehető figyelembe azok tarifális besorolása érdekében.

30

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság és az ellenőrzések elősegítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó feltételeit általában az áruk objektív jellemzői és tulajdonságai között kell keresni, amint azokat a KN vámtarifaszámai és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzései meghatározzák (lásd különösen a C‑336/11. sz., Rohm & Haas Electronic Materials CMP Europe és társai ügyben 2012. július 19‑én hozott ítélet 31. pontját).

31

Ugyanis a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályokból következik, hogy jogi szempontból az áruk besorolását a vámtarifaszámok és vámtarifaalszámok szövege, valamint a KN áruosztályaihoz, illetve az árucsoportjaihoz tartozó megjegyzések határozzák meg, amelyek kötelező hatályúak (a C‑291/11. sz. TNT Freight Management (Amsterdam) ügyben 2012. július 12‑én hozott ítélet 31. pontja).

32

Ezenkívül a KN tekintetében a Bizottság, illetve a HR tekintetében a Vámigazgatások Világszervezete által kidolgozott magyarázó megjegyzések fontos eligazítást nyújtanak az egyes vámtarifaszámok tartalmának értelmezéséhez, mindazonáltal nem rendelkeznek kötelező hatállyal (a fent hivatkozott TNT Freight Management ügyben hozott ítélet 32. pontja).

33

Arra is emlékeztetni kell, hogy az áru rendeltetése akkor lehet a besorolás objektív szempontja, ha az szorosan az adott áru lényegéhez kapcsolódik, és e kapcsolat az áru objektív jellemzői és tulajdonságai alapján megállapítható (a fent hivatkozott TNT Freight Management ügyben hozott ítélet 33. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló sarokcsöveket kifejezetten nem említik sem a KN 7321, illetve 7307 vámtarifaszámának szövege, sem a KN áruosztályainak, illetve árucsoportjainak megjegyzései, sem pedig a KN, illetve a HR magyarázó megjegyzései.

35

A KN 7321 vámtarifaszámának vizsgálata alapján megállapítható, hogy az magában foglalja többek között a „kályhát”, valamint annak „részei[t], vasból vagy acélból”, míg a KN 7321 90 00 vámtarifaalszám kifejezetten utal az „alkatrészekre”.

36

A KN nem határozza meg a KN 7321 vámtarifaszáma szerinti „részek” fogalmát. Mindazonáltal a Bíróságnak a KN XVI. áruosztályának 84. és 85. árucsoportjával, továbbá a XVIII. áruosztályának 90. árucsoportjával összefüggésben kialakított ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az „alkatrész” fogalma azt feltételezi, hogy létezik egy egész, amelynek működéséhez ez az alkatrész elengedhetetlen (lásd többek között a C-183/06. sz. RUMA-ügyben 2007. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-1559. o.] 31. pontját; a C-152/10. sz. Unomedical-ügyben 2011. június 16-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-5433. o.] 29. pontját, valamint a fent hivatkozott Rohm & Haas Electronic Materials CMP Europe és társai ügyben hozott ítélet 34. pontját). Ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy annak érdekében, hogy valamely árut az említett árucsoportok értelmében vett „alkatrésznek” lehessen minősíteni, nem elegendő azt bizonyítani, hogy ezen áru nélkül a gép vagy készülék nem alkalmas arra, hogy kielégítse a rendeltetésének megfelelő szükségleteket. Azt is bizonyítani kell, hogy a szóban forgó gép vagy készülék elektronikus vagy mechanikus működése az említett árutól függ (lásd ebben az értelemben C-276/00. sz. Turbon International ügyben 2002. február 7-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-1389. o.] 30. pontját, valamint a fent hivatkozott Rohm & Haas Electronic Materials CMP Europe és társai ügyben hozott ítélet 35. pontját). Ezenkívül figyelembe kell venni a KN XV. áruosztálya 2. megjegyzésének a) pontját, amely szerint az e nómenklatúrában többek között a 7321 vámtarifaszámban található „részek” kifejezés nem jelenti az „általánosan használható részeket”.

37

A közös vámtarifa koherens és egységes alkalmazása érdekében a KN 7321 vámtarifaszáma szerinti „részek” fogalomnak ugyanazt a meghatározást kell kapnia, mint ami a KN többi árucsoportjára vonatkozó – a jelen ítélet 36. pontjában felidézett – ítélkezési gyakorlatból is következik.

38

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság ténybeli megállapításaiból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó sarokcső, valamint a csatlakozó és a zárófedél kizárólag kályhákhoz használható. Ezenkívül az említett csatlakozót a kályhának a kéményhez történő csatlakoztatására használják. Az ilyen csatlakozó hiányában a kályhát nem lehetne üzembe helyezni, mivel az kiengedné az égési gázokat.

39

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a sarokcső elengedhetetlen a kályha működéséhez. A jelen ítélet 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel az ilyen sarokcsövet tehát a kályha „részének” lehet minősíteni, következésképpen azt a KN 7321 vámtarifaszáma alá lehet besorolni.

40

Mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy a sarokcsövet „csőszerelvényként” a KN 7307 vámtarifaszáma alá kell‑e besorolni, ami a jelen ítélet 36. pontjában felidézettek szerint a KN XV. áruosztálya 2. megjegyzése értelmében kizárná ezen sarokcsőnek a KN 7321 vámtarifaszáma szerinti, a kályha „részeként” történő besorolását.

41

A 7307 vámtarifaszám a „vasból vagy acélból” készült csőszerelvényeket (pl. csatlakozó, karmantyú, könyökdarab, csőtoldat) foglalja magában. A HR 7307 vámtarifaszámra vonatkozó magyarázó megjegyzés szerint ide tartoznak a „vasból vagy acélból” készült szerelvények, amelyeket főként két cső összekapcsolására használnak, vagy a csőnek valamely más berendezéshez történő csatlakoztatására, vagy a cső nyílásának a lezárására.

42

Az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság ténybeli megállapításaiból kitűnik, hogy a szóban forgóhoz hasonló sarokcsövet nem két cső összekapcsolására, vagy a csőnek valamely más berendezéshez történő csatlakoztatására használják, hanem arra, hogy a kályhát a kéményhez csatlakoztassák. Következésképpen ezt a sarokcsövet a KN XV. áruosztálya 2. megjegyzésének a) pontja értelmében nem lehet általánosan használható résznek tekinteni.

43

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló árut nem lehet a KN 7307 vámtarifaszáma alá besorolni, és az a KN XV. áruosztálya 2. megjegyzésének a) pontja értelmében nem tartozik az „általánosan használható részek” közé sem. Ezt az árut ezzel szemben az objektív jellemzőire és tulajdonságaira, továbbá a hozzá szorosan kötődő rendeltetésre tekintettel a KN 7321 vámtarifaszáma alá kell besorolni mint a kályha acélból készült „részét”.

44

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a KN‑t úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kályhacsőkészletet, amely 154 mm‑es külső átmérőjű és 495 mm x 595 mm külső méretű, hőálló lakozással ellátott, a belső tisztítást lehetővé tévő zárófedéllel rendelkező, acélból készült derékszögű sarokcsőből, kéménycsatlakozóból és megfelelő zárófedélből áll, a KN 7321 vámtarifaszáma alá kell besorolni mint a kályha acélból készült részét.

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

A 2008. szeptember 19‑i 1031/2008/EK bizottsági rendelettel módosított, a vám‑ és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. melléklete szerinti Kombinált Nómenklatúrát úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kályhacsőkészletet, amely 154 mm‑es külső átmérőjű és 495 mm x 595 mm külső méretű, hőálló lakozással ellátott, a belső tisztítást lehetővé tévő zárófedéllel rendelkező, acélból készült derékszögű sarokcsőből, kéménycsatlakozóból és megfelelő zárófedélből áll, az említett nómenklatúra 7321 vámtarifaszáma alá kell besorolni mint a kályha acélból készült részét.