1

Fellebbezésében az Európai Unió Tanácsa azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke által a T‑509/10. sz., Manufacturing Support & Procurement Kala Naft kontra Tanács ügyben 2012. április 25‑én hozott ítéletet (a továbbiakban: megtámadott ítélet), amelyben a Törvényszék a Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co., Tehrant (a továbbiakban: Kala Naft) érintő részükben megsemmisítette a következőket:

a 961/2010 rendelet megsemmisítésének hatálybalépéséig pedig fenntartotta a 2010/644 határozattal módosított 2010/413 határozat joghatásait.

2

A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést (kihirdette: 1970. évi 12. törvényerejű rendelet) 1968. július 1‑jén nyitották meg aláírásra Londonban, Moszkvában és Washingtonban. Az Európai Unió 28 tagállama – az Iráni Iszlám Köztársasághoz hasonlóan – a szerződés „szerződő felei”.

3

E szerződés 2. cikke előírja többek között, hogy „[a] Szerződésben részes, nukleáris fegyverrel nem rendelkező valamennyi állam kötelezi magát, hogy […] nem állít elő és más módon sem szerez nukleáris fegyvereket vagy egyéb nukleáris robbanószerkezeteket […]”.

4

Az említett szerződés 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „a Szerződésben részes, nukleáris fegyverrel nem rendelkező valamennyi állam kötelezi magát, hogy elfogadja az abban az egyezményben megállapított biztosítékokat, amelyet majd a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel [a továbbiakban: NAÜ] tárgyalnak meg és írnak alá a [NAÜ] Alapokmányának és biztosítéki rendszerének megfelelően kizárólag avégből, hogy ellenőrizzék a kérdéses állam által a jelen Szerződésnek megfelelően vállalt kötelezettségek teljesítését annak megakadályozására, hogy a nukleáris energia békés célú felhasználását átirányítsák nukleáris fegyverek vagy más nukleáris robbanószerkezetek előállítására […]”.

5

A NAÜ alapokmányának III. B.4. cikke szerint a NAÜ tevékenységeiről évente jelentéseket terjeszt az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése és – amikor szükséges – Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) elé.

6

A Biztonsági Tanács a NAÜ főigazgatójának számos jelentése, valamint a NAÜ kormányzótanácsának az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris programjával kapcsolatos határozatai miatti aggályai okán 2006. december 23‑án elfogadta az 1737. (2006) számú határozatot, amelynek – a melléklettel összefüggésben értelmezett – 12. pontja felsorol az atomfegyverek elterjedéséhez állítólag hozzájáruló számos személyt és szervezetet, akiknek és amelyeknek pénzeszközeit, valamint gazdasági erőforrásait be kell fagyasztani.

7

Az 1737. (2006) számú határozat Unióban történő végrehajtása céljából a Tanács 2007. február 27‑én elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2007/140/KKBP közös álláspontot (HL L 61., 49. o.).

8

A 2007/140 közös álláspont 5. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy az e rendelkezés a) és b) pontjában felsorolt személyek és szervezetek bizonyos kategóriáinak valamennyi pénzeszközét és gazdasági erőforrását be kell fagyasztani. Ezen 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja ily módon az 1737. (2006) számú határozat mellékletében megjelölt személyekre és szervezetekre, valamint a Biztonsági Tanács vagy az 1737. (2006) számú határozat 18. pontja alapján létrehozott bizottság által megjelölt további személyekre és szervezetekre vonatkozott. E személyek és szervezetek listája a 2007/140 közös álláspont I. mellékletében szerepelt. Az említett 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja az I. mellékletben nem szereplő azon személyekre és szervezetekre vonatkozott, akik és amelyek Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben részt vesznek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy azt támogatják. E személyek és szervezetek listája az említett közös álláspont II. mellékletében szerepelt.

9

Az Európai Közösség hatásköreit illetően az 1737. (2006) számú határozatot az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján elfogadott, a 2007/140 közös álláspontra vonatkozó, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.) hajtotta végre, amelynek tartalma lényegében hasonló a 2007/140 közös álláspontéhoz, mivel e rendelet IV. mellékletében (a Biztonsági Tanács által megjelölt személyek, szervezetek és szervek) és V. mellékletében (a IV. mellékletben felsoroltaktól eltérő személyek, szervezetek és szervek) szereplőkkel azonos szervezetek és természetes személyek szerepelnek.

10

A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege a következő:

„Az V. mellékletben felsorolt személyek, jogalanyok [helyesen: szervezetek] vagy szervek tulajdonában lévő, vagy ezek által […] irányított [helyesen: személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött] valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. Az V. melléklet azon természetes és jogi személyeket, jogalanyokat [helyesen: szervezeteket] és szerveket tartalmazza, amelyekre a IV. melléklet nem vonatkozik, és amelyeket a 2007/140 [...] közös álláspont 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősítettek, mint amelyek:

11

A Biztonsági Tanács – miután megállapította, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság nem tartotta tiszteletben a Biztonsági Tanács határozatait, hogy az urándúsítással kapcsolatos valamennyi tevékenységének felfüggesztésére irányuló kötelezettségének megsértésével Qomban létesítményt épített, valamint hogy ezt csak 2009 szeptemberében fedte fel, nem tájékoztatta a NAÜ‑t, és megtagadta az együttműködést ezzel az ügynökséggel – 2010. június 9‑i 1929. (2010) számú határozatával szigorúbb intézkedéseket fogadott el, amelyek főként az iráni hajózási társaságokat, az atomfegyverek szállítására alkalmas ballisztikus rakéták ágazatát, valamint az Iszlám Forradalmi Gárdát sújtották.

12

Jóllehet a Biztonsági Tanács nem fogadott el határozatot az energiaágazatra vonatkozóan, a határozat tizenhetedik preambulumbekezdésének szövege a következő:

„Elismerve, hogy a sokféle és megbízható energiaforrásokhoz való hozzáférés nélkülözhetetlen a fenntartható növekedéshez és fejlődéshez, ugyanakkor megjegyezve, hogy potenciális kapcsolat áll fenn Irán energiaágazatból származó bevételei és az atomfegyverek terjesztésének veszélyével járó tevékenységek finanszírozása között, egyúttal azt is megállapítva, hogy a kémiai folyamatok petrolkémiai iparban szükséges berendezései és anyagai, illetve a nukleáris üzemanyagciklussal kapcsolatos egyes érzékeny tevékenységek során használt berendezések és anyagok között nagy az átfedés.”

13

Az Európai Tanács 2010. június 17‑i következtetéseihez csatolt nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy egyre inkább aggasztónak tartja az iráni nukleáris programot, üdvözölte az 1929. (2010) számú határozat Biztonsági Tanács általi elfogadását, és tudomásul vette a NAÜ legutóbbi, 2010. május 31‑i jelentését.

14

E nyilatkozat 4. pontjában az Európai Tanács úgy vélte, hogy elkerülhetetlenné vált az új korlátozó intézkedések alkalmazása. Figyelemmel a Külügyek Tanácsa által elvégzett munkára, felkérte ezen utóbbit, hogy soron következő ülésén fogadja el a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozatában foglalt intézkedéseket végrehajtó intézkedéseket, valamint kísérő intézkedéseket, amivel tárgyalásos úton elősegítené a nukleáris programot és rakétaprogramot támogató érzékeny technológiák Iráni Iszlám Köztársaság általi fejlesztésével kapcsolatban továbbra is élő aggályok eloszlatását. Ezen végrehajtó intézkedéseknek elsősorban a kereskedelem területeire – különösen a kettős felhasználású termékekre – kell irányulniuk, és az alábbiakra vonatkozó további korlátozásokat kell célozniuk:

„kereskedelmi biztosítás; a pénzügyi szektor (ideértve további iráni bankok eszközeinek befagyasztását és a banki és biztosítási tevékenységek korlátozását); az iráni szállítási ágazat (különösen az Iszlám Köztársaság Tengerhajózási Társasága (Islamic Republic of Iran Shipping Line, IRISL), illetve annak leányvállalatai és a légi szállítás); a földgáz‑ és kőolajipar kulcsfontosságú szektorai (az e területekkel – különösen a kőolaj‑finomítással, a cseppfolyósítással és az LNG technológiával – kapcsolatos új beruházásokra, a technikai segítségnyújtásra és a technológiák, felszerelések és szolgáltatások transzferjeire vonatkozó tilalommal); valamint új vízumtilalmi intézkedéseket és további pénzeszközök – különösen az Iszlám Forradalmi Gárda (Islamic Revolutionary Guard Corps, IRGC) pénzeszközeinek – befagyasztását kell tartalmazniuk”.

15

A Tanács – a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezésével és ezen utóbbihoz képest további korlátozó intézkedések elfogadásával – a 2010/413 határozat révén hajtotta végre ezt a nyilatkozatot.

16

A 2010/413 határozat (22), (23) és (27) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

17

A 2010/413 határozat 4. cikkének szövege a következő:

„(1)   Tilos az iráni kőolaj‑ és földgázipar alábbi kulcsfontosságú ágazatai, illetve az ezen ágazatokban Iránon kívül működő iráni vagy iráni tulajdonban lévő vállalatok számára nagy fontosságú berendezéseknek és technológiáknak a tagállamok állampolgárai általi, vagy a tagállamok területéről történő, vagy a tagállamok joghatósága alá tartozó vízi vagy légi járművek felhasználásával való eladása, szállítása vagy átadása, függetlenül attól, hogy az adott berendezés vagy technológia a tagállamok területéről származik‑e:

Az Unió megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meghatározza az e cikk által érintett termékek körét.

(2)   Tilos az Iránban a kőolaj‑ és földgázipar (1) bekezdésben említett kulcsfontosságú ágazataiban működő vállalatok, illetve az ezen ágazatokban Iránon kívül működő iráni vagy iráni tulajdonban lévő vállalatok számára az alábbiak nyújtása:

(3)   Tilos olyan tevékenységben tudatosan vagy szándékosan részt venni, amelynek célja vagy hatása az (1) és (2) bekezdésben említett tilalmak megkerülése.”

18

A 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdése előírja a személyek és szervezetek több kategóriája pénzeszközeinek befagyasztását. A 20. cikk (1) bekezdésének a) pontja a Biztonsági Tanács által megjelölt és a határozat I. mellékletében felsorolt személyekre és szervezetekre vonatkozik. Az említett 20. cikk (1) bekezdésének b) pontja többek között a következőkre vonatkozik: „az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik Irán atomfegyverek terjesztésének veszélyével járó tevékenységeiben vagy atomfegyverek hordozóeszközeinek fejlesztésében – többek között a tiltott termékek, áruk, felszerelések, anyagok és technológiák beszerzésében való részvétel által – közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, vagy olyan személyek vagy szervezetek, akik az előbb említettek nevében vagy irányításuk szerint járnak el, vagy az említettek tulajdonában álló vagy – akár törvénytelen módon is – ellenőrzésük alá tartozó szervezetek, […]; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza.”

19

A Kala Naft a National Iranian Oil Company (a továbbiakban: NIOC) tulajdonában álló olyan iráni társaság, amelynek feladata ez utóbbi cégcsoportjának beszerző szerveként eljárni a kőolaj‑ és földgázipari, valamint petrolkémiai tevékenységek területén. A társaság szerepel a 2010/413 határozat II. melléklete I. B. részének 24. pontjában. A határozat a következő indokolást tartalmazza:

„Olaj‑ és gázipari berendezések kereskedelmével foglalkozik, amelyek felhasználhatók Irán nukleáris programjában. Olyan berendezés (nagyon tartós ötvözetből készült tolózár) beszerzésére tett kísérletet, amely csak a nukleáris iparban használható. Kapcsolatban áll Irán nukleáris programjában részt vevő vállalatokkal.”

20

A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtására elfogadott 668/2010 végrehajtási rendelettel a Kala Naft nevét – amely a 668/2010 végrehajtási rendelet melléklete I. B. részének 22. pontjában szerepel – felvették a jogi személyek, szervezetek és szervek 423/2007 rendelet V. mellékletének I. táblázatában szereplő listájára.

21

Az indokolás csaknem azonos a 2010/413 határozatban szereplő indokolással.

22

A 2010/413 határozat II. mellékletét a 2010/644 határozat felülvizsgálta és átírta.

23

A 2010/644 határozat (2)–(5) preambulumbekezdésének szövege a következő:

24

A Kala Naft nevét felvették a szervezeteknek a 2010/413 határozat – 2010/644 határozatnak megfelelően módosított – II. melléklete I. táblázatában szereplő listájának 24. pontjába. A rá vonatkozó indokolás megegyezik a 2010/413 határozatban szereplővel.

25

A 423/2007 rendeletet hatályon kívül helyezte az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadott 961/2010 rendelet.

26

A 961/2010 rendelet (1)–(3) és (7) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

27

A 961/2010 rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőt írja elő:

„(1)   Tilos a VI. mellékletben felsorolt kulcsfontosságú berendezés vagy technológia akár közvetlenül, akár közvetve történő értékesítése, szolgáltatása, átadása vagy kivitele bármilyen iráni személy, szervezet vagy szerv részére, vagy Iránban történő felhasználás céljára.

(2)   A VI. melléklet tartalmazza az iráni kőolaj‑ és földgázipar alábbi kulcsfontosságú ágazatai számára nagy fontosságú berendezéseket és technológiát:

28

A 961/2010 rendelet 16. cikke előírja többek között a bizonyos személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, illetve az általuk ellenőrzött pénzeszközök és gazdasági források befagyasztását. E rendelkezés (1) bekezdése a Biztonsági Tanács által megjelölt és az e rendelet VII. mellékletében felsorolt személyekre, szervezetekre, illetve szervekre vonatkozik.

29

A 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„(2)   A VIII. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. A VIII. melléklet azon természetes és jogi személyeket, szervezeteket és szerveket tartalmazza, […] [akik, illetve] amelyek a [2010/413] határozat 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősülnek, mint amelyek:

[…]”

30

A Tanács a Kala Naft nevét felvette a jogi személyek, szervezetek és szervek 961/2010 rendelet VIII. mellékletének B. pontjában szereplő listájának 29. pontjába. Az e listára való felvétel indokai megegyeznek a 2010/413 határozatban szereplő indokokkal.

31

A Törvényszék Hivatalához 2010. október 20‑án benyújtott keresetlevelével a Kala Naft a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

32

A Törvényszék által írásban feltett kérdésre válaszul előterjesztett 2011. december 6‑i észrevételeiben a Kala Naft kiterjesztette kérelmeit, valamint a 2010/644 határozat és a 961/2010 rendelet megsemmisítését is kérte, amennyiben e jogi aktusok őt érintik.

33

A Kala Naft kilenc jogalapot terjesztett elő. Az első jogalap a 2010/413 határozat 4. cikkének, valamint e határozat 28. cikkének – a határozat hatálybalépésének időpontjához kapcsolódó – jogellenességén alapult. A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapult. A harmadik jogalap a védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértésén alapult. A negyedik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapult. Az ötödik jogalap a Tanácsnak a vitatott jogi aktusok elfogadása tekintetében a hatáskör hiányán alapult. A hatodik jogalap a hatáskörrel való visszaélésen alapult. A hetedik jogalap az atomfegyverek elterjedéséhez való hozzájárulás fogalmával kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapult. A nyolcadik jogalap a tevékenységeit illető tényekkel kapcsolatos értékelési hibán alapult. A másodlagosan előterjesztett kilencedik jogalap nyilvánvaló értékelési hibán és az arányosság elvének megsértésén alapult.

34

A Törvényszék előtti tárgyaláson a Tanács és az Európai Bizottság arra hivatkozott, hogy a Kala Naft által benyújtott kereset elfogadhatatlan annyiban, amennyiben az az e társaság alapvető jogainak állítólagos megsértésén alapul.

35

A megtámadott ítélet 39. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az EUMSZ 275. cikk első bekezdése alapján „nem rendelkezik hatáskörrel a 2010/413 határozat 4. cikke jogszerűségének értékelésére irányuló kereset elbírálására és így az első jogalap második részéről való döntésre”.

36

A Törvényszék egyébként mint elfogadhatatlant utasította el a Tanács és a Bizottság által a jogvita érdemére vonatkozóan felhozott és arra alapított érvelést, hogy a Kala Naft nem alapíthatja keresetét alapvető jogok megsértésére.

37

A Törvényszék ezután a vitatott jogi aktusok elfogadása tekintetében a Tanács hatáskörének hiányára alapított ötödik jogalapot, valamint a hatáskörrel való visszaélésre alapított hatodik jogalapot is elutasította. Annyiban azonban helyt adott az első jogalap 2010/413 határozat visszaható hatályú hatálybalépését vitató első részének, amennyiben az a 2010/413 határozat 28. cikkének megsemmisítésére irányul, az azt meghaladó részében pedig mint hatástalant utasította el.

38

A vitatott jogi aktusok indokolását illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 80. pontjában a második jogalapot mint megalapozatlant utasította el annyiban, amennyiben az a Kala Naftnak a vitatott jogi aktusokban szereplő listákra történő felvételére vonatkozóan a Tanács által szolgáltatott első és második indokot érinti. Helyt adott azonban a második jogalapnak, ekként pedig a listára való felvétellel kapcsolatos harmadik indokot érintő részükben megsemmisítette a megtámadott jogi aktusokat.

39

A megtámadott ítélet 97. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Tanács a Kala Naft terhére rótt bizonyítékok eredeti közlésével kapcsolatban nem sértette meg a Kala Naft védelemhez való jogát. Ezen ítélet 101. pontjában a Törvényszék úgy vélte, hogy a Tanács megsértette viszont a védelemhez való jogot azáltal, hogy nem válaszolt az iratokhoz való hozzáférés iránti, a Kala Naft által megfelelő időben előterjesztett kérelmére. Az említett ítélet 105. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy tiszteletben tartották a Kala Naft – őt terhelő bizonyítékokra vonatkozó – álláspontjának megfelelő kifejtéséhez kapcsolódó jogát. A Törvényszék egyébként – a megtámadott ítélet 107. pontjában figyelembe véve azt, hogy a Tanács nem válaszolt a Kala Naftnak az iratokhoz való hozzáférés iránti, a keresetindítási határidő lejárta előtt előterjesztett kérelmére – megállapította, hogy ez a körülmény a Kala Naft hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértését képezi. Következésképpen a Törvényszék helyt adott a harmadik jogalapnak, és a Kala Naftot érintő részükben megsemmisítette a vitatott jogi aktusokat.

40

Miután a Tanács megerősítette, hogy iratanyaga nem tartalmazott más bizonyítékokat vagy információt, mint amelyek a vitatott jogi aktusok indokolásában szerepeltek, a Törvényszék – a pergazdaságosság és a gondos igazságszolgáltatás szempontjából – célszerűnek tartotta megvizsgálni a hetedik és nyolcadik jogalapot, amelyek az atomfegyverek elterjedéséhez való hozzájárulás fogalmával kapcsolatos téves jogalkalmazáson, illetve a Kala Naft tevékenységeivel kapcsolatos tények értékelésére vonatkozó hibán alapulnak. A Törvényszék helyt adott a hetedik jogalapnak, ekként pedig e társaságnak a vitatott jogi aktusokban szereplő listákra történő felvételével kapcsolatos első indokot érintő részükben megsemmisítette ezeket a jogi aktusokat. A Törvényszék egyebekben megállapította, hogy a Tanács nem bizonyította a listára való felvételre vonatkozó második indok keretében hivatkozott állításokat, ily módon pedig helyt adott a nyolcadik jogalapnak, és ezen indokot érintő részükben megsemmisítette a vitatott jogi aktusokat.

41

A Törvényszék nem vizsgálta a negyedik és a kilencedik jogalapot.

42

A jogbiztonság megsértésének elkerülése céljából a Törvényszék a fellebbezés Bíróság általi elbírálásáig fenntartotta a 2010/644 határozattal módosított 2010/413 határozat joghatásait. Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése értelmében a Bíróságnak a fellebbezést elbíráló határozatáig a fellebbezésnek felfüggesztő hatálya van a Törvényszék valamely rendeletet – a jelen ügyben a 961/2010 rendeletet – semmissé nyilvánító határozatára.

43

A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

44

A Kala Naft azt kéri, hogy a Bíróság:

45

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

46

Az első jogalap a Kala Naft által felhozott bizonyos jogalapok elfogadhatóságához kapcsolódik. E jogalap a megtámadott ítélet 43–46. pontját érinti, amelyek szövege a következő:

47

A Tanács úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy azon kérdés, hogy a Kala Naft hivatkozhat‑e az alapvető jogok megsértésére alapított jogalapra, nem e jogalap elfogadhatóságát, hanem csak annak megalapozottságát érinti. A Tanács azon a véleményen van, hogy ha a Rómában 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 34. cikke értelmében kormányzati szervnek minősülő szervezet nem lehet a tulajdon védelméhez való alapvető jog és más alapvető jogok jogosultja, akkor nem rendelkezik jogosultsággal (locus standi) arra, hogy e jogok állítólagos megsértésére a Törvényszék előtt hivatkozzon.

48

A Tanács elismeri, hogy az intézmények ezt a kifogást mindössze az eljárás szóbeli szakaszában hozták fel, de azzal érvel, hogy valamely kereset elfogadhatóságának feltételei az eljárás folytatásának nélkülözhetetlen feltételei hiányának körébe tartoznak.

49

A Bizottság támogatja a Tanácsot érvelésében, és arra hivatkozik, hogy az államok nem élvezhetnek alapvető jogokat, elismeri ugyanakkor, hogy hivatkozhatnak eljárási jogokra vagy a nemzetközi jogból eredő jogokra.

50

Amint arra a főtanácsnok indítványának 59. pontjában rámutatott, a Kala Naft keresete az EUMSZ 275. cikk második bekezdésének keretébe illeszkedik. Ez a társaság jogosult volt a vitatott jogi aktusokban szereplő listára való felvételét az uniós bíróság előtt kifogásolni, mivel a listára vonatkozó felvétele az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül és személyében érintette. Eljáráshoz fűződő érdeke emiatt nem vitatható.

51

A Törvényszék tehát helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 45. pontjában, hogy nem a kereset és nem is valamely jogalap elfogadhatóságára vonatkozik, hanem a jogvita érdemét érinti az az érvelés, hogy a Kala Naft hivatkozhat‑e az alapvető jogokhoz kötődő védelemre és garanciákra.

52

Mivel ezt az érvelést első alkalommal a tárgyaláson terjesztették elő – anélkül, hogy a Tanács vagy a Bizottság arra hivatkozott volna, hogy ez az érvelés az eljárás során felmerülő jogi vagy ténybeli helyzetből származik –, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 46. pontjában megállapította, hogy ez az érvelés a Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikke 2. §‑ának első bekezdése értelmében vett új jogalapnak minősül, így azt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

53

Ennélfogva a fellebbezés első jogalapját el kell utasítani.

54

A Kala Nafttal szembeni korlátozó intézkedések előírásának igazolása céljából minden egyes vitatott jogi aktus három indokot tartalmazott.

55

A megtámadott ítélet 79. pontjában a Törvényszék e harmadik indokot az indokolás hiánya miatt elutasította:

„Ezzel ellentétben a harmadik ok [helyesen: indok], amely szerint a [Kala Naft] kapcsolatban áll az iráni nukleáris programban részt vevő társaságokkal, elégtelen, mivel nem teszi számára érthetővé, hogy mely jogalanyokkal milyen típusú kapcsolat róható [helyesen: kapcsolatot rónak] fel ténylegesen a számára, ezért nincs lehetősége ezen állítás megalapozottságát ellenőrizni és azt a lehető legaprólékosabban vitatni.”

56

Ezen ítélet 113–119. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az iráni nukleáris programban felhasználható kőolaj‑ és földgázipari berendezések kereskedelmére alapított első indok esetében az atomfegyverek elterjedéséhez való hozzájárulás fogalmával kapcsolatban tévesen jogalkalmazásra került sor:

57

A megtámadott ítélet 120–125. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a listára való felvétel második indokát illetően a Tanács tévesen értékelte a Kala Naft tevékenységeivel kapcsolatos tényeket:

58

A Tanács elsősorban azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott jogi aktusokban szereplő három indokot külön‑külön és egymástól elhatárolva vizsgálta. Többek között úgy véli, hogy a kőolaj‑ és gázipari berendezések kereskedelmével kapcsolatos első indok az iráni nukleáris programban részt vevő társaságokkal meglévő kapcsolatokra vonatkozó harmadik indokkal összefüggésben releváns.

59

A Tanács másodsorban azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy a listára való felvétellel kapcsolatos második és harmadik indok vizsgálata során nem vette megfelelően figyelembe azt a körülményt, hogy ezek az indokok bizalmas forrásokból származó információkon alapultak.

60

A Kala Naft elsősorban azzal érvel, hogy maga a Tanács vélte úgy, hogy a vitatott jogi aktusokban szereplő indokolás egyes részei önmagukban elegendőek határozatai igazolásához. Úgy véli, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot akkor, amikor elutasította a harmadik indokot, és hogy – ezen túlmenően – a Tanács jogalapját újnak, ekként pedig elfogadhatatlannak kellett tekinteni.

61

A Kala Naft – átvéve a Törvényszék által a megtámadott ítélet 114. és 115. pontjában alkalmazott érvelést – másodsorban azt állítja, hogy az eredendően hibás első indok nem érvényesíthette volna a harmadik indokot.

62

Harmadsorban a Kala Naft azt állítja, hogy még a két indok együttes értelmezése esetén is homályos marad a harmadik indok, mivel lehetetlen megérteni, hogy a Tanács mely társaságokra és mely kapcsolatokra hivatkozik.

63

A bizonyítékokat illetően a Kala Naft azzal érvel, hogy a Tanács mindössze a tárgyaláson hivatkozott a bizonyítékok bizalmas jellegére. Új jogalapról van tehát szó, amelynek Törvényszék általi vizsgálatát megtiltotta a Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §‑a.

64

E jogalapjával a Tanács lényegében azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, egyrészt, amikor úgy vélte, hogy a vitatott jogi aktusokban szereplő indokok elégtelenek, másrészt, amikor megállapította, hogy a Tanács a Kala Naftot érintő részükben alaptalanul fogadta el a vitatott jogi aktusokat, mivel az e jogi aktusokban szereplő három indok közül egyik sem igazolhatta a szóban forgó intézkedés vele szembeni elfogadását.

65

Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságoknak a Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát. E követelményt az EUMSZ 275. cikk második bekezdése kifejezetten tartalmazza (lásd a C‑584/10. P., C‑593/10. P. és C‑595/10. P. sz., Bizottság és társai kontra Kadi egyesített ügyekben 2013. július 18‑án hozott ítélet [a továbbiakban: a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet] 97. pontját).

66

Ezen alapvető jogok rangsorában szerepel különösen a védelemhez való jog tiszteletben tartása, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jog (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 98. pontját).

67

E jogok közül az első, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkének (2) bekezdése rögzít, magában foglalja a meghallgatáshoz való jogot, valamint az iratokba a bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett való betekintés jogát (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 99. pontját).

68

Az említett alapvető jogok közül a második, amelyet a Charta 47. cikke állapít meg, megköveteli, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat – akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokoknak a kérésére történő közlése alapján –, az illetékes bíróság azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy a szóban forgó hatóságtól megkövetelje azok közlését annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az illetékes bírósághoz fordulni, valamint azért, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását (lásd a C‑300/11. sz. ZZ‑ügyben 2013. június 4‑én hozott ítélet 53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 100. pontját).

69

A Charta 52. cikkének (1) bekezdése mindazonáltal elismeri az általa kimondott jogok gyakorlásának korlátozásait, amennyiben az érintett korlátozás tiszteletben tartja a szóban forgó alapvető jog lényeges tartalmát, továbbá ha az arányosság elvére figyelemmel az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket szolgálja (lásd a fent hivatkozott ZZ‑ügyben hozott ítélet 51. pontját, valamint a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 101. pontját).

70

Ezen túlmenően a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértését az adott ügy egyedi körülményei alapján kell értékelni (lásd ebben az értelemben a C-110/10. P. sz., Solvay kontra Bizottság ügyben 2011. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-10439. o.] 63. pontját), különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra figyelemmel (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 102. pontját; lásd még ebben az értelemben az indokolási kötelezettség tiszteletben tartása tekintetében a C‑539/10. P. és C‑550/10. P. sz., Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa egyesített ügyekben 2012. november 15‑én hozott ítélet 139. és 140. pontját, valamint a C‑417/11. P. sz., Tanács kontra Bamba ügyben 2012. november 15‑én hozott ítélet 53. pontját).

71

Különösen, valamely sérelmet okozó jogi aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 54. pontja).

72

A korlátozó intézkedések elfogadásáról szóló határozatok jogszerűségét illetően a Bíróság megállapította, hogy – tekintettel azok megelőző jellegére – amennyiben az uniós bíróság úgy véli, hogy az említett indokok legalább egyike kellően pontos és konkrét, alá van támasztva, valamint hogy önmagában elegendő alapot képez e határozat alátámasztásához, az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen, nem igazolhatja az említett határozat megsemmisítését (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 130. pontját).

73

A Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága egyébként azt is megköveteli, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, aminek folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy megalapozottak‑e ezen indokok, vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok megalapozott‑e (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 119. pontját).

74

A jelen ügyben a vitatott jogi aktusok indokolásával és megalapozottságával kapcsolatban a Törvényszék által végzett felülvizsgálat szabályszerűségének értékelése céljából – konkrétan annak vizsgálata előtt, hogy a Törvényszék miként vizsgálta felül a vitatott jogi aktusok indokolását és megalapozottságát – mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a Törvényszék milyen módon határozta meg és hogyan értelmezte az alkalmazandó szövegek általános szabályait.

75

E tekintetben a megtámadott ítéletből egyáltalán nem tűnik ki, hogy a Törvényszék figyelembe vette volna az uniós szabályozásban a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozata óta végbement változást.

76

Ily módon, e szabályozás értelmezése alapján – amint a megtámadott ítélet 113. és 114. pontjából kitűnik – a Törvényszék közvetlen kapcsolatot keresett a Kala Naft és az atomfegyverek elterjedése között, holott a 2010/413 határozatból és a 961/2010 rendeletből kifejezetten kitűnik, hogy az iráni kőolaj‑ és földgáziparra vonatkozhatnak korlátozó intézkedések, különösen akkor, ha tiltott áruk és technológiák beszerzésében működik közre, lévén hogy az ezen áruk és technológiák, valamint az atomfegyverek elterjedése közötti kapcsolat fennállását az uniós jogalkotó az alkalmazandó rendelkezések általános szabályaiban megállapította.

77

A 961/2010 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése megállapítja ugyanis, hogy tilos a VI. mellékletben felsorolt kulcsfontosságú berendezés vagy technológia akár közvetlenül, akár közvetve történő értékesítése, szolgáltatása, átadása vagy kivitele bármilyen iráni személy, szervezet vagy szerv részére, vagy Iránban történő felhasználás céljára. Ezen rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében a VI. melléklet felsorolja az iráni kőolaj‑ és földgázipar kulcsfontosságú ágazatai számára nagy fontosságú berendezéseket és technológiákat. E rendelkezésekből kitűnik, hogy a „tiltott áruk és technológiák beszerzésének” az említett rendelet 16. cikke (2) bekezdésének értelmében vett fogalma az iráni kőolaj‑ és földgázipar kulcsfontosságú ágazatai számára nagy fontosságú berendezések és technológiák beszerzésére vonatkozik.

78

Kitűnik továbbá, hogy az említett 16. cikk (2) bekezdéséből vett, a megtámadott ítélet 11. pontjában szereplő idézet – a megtámadott ítélet 114. pontjában az e cikkre történő hivatkozáshoz hasonlóan – nem említi e rendelkezésnek azt a részét, amely értelmében korlátozó intézkedések vonatkoznak azokra, akik az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris tevékenységeiben „többek között a tiltott áruk és technológiák beszerzésében való részvétel által” közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak.

79

A 668/2010 végrehajtási rendeletet illetően meg kell állapítani, hogy az a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését hajtotta végre, amely – a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdésétől eltérően – nem vonatkozott kifejezetten a tiltott áruk és technológiák beszerzésére.

80

A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja mindazonáltal az Iránnak az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben való részvételre, az azzal fennálló közvetlen kapcsolatra vagy annak támogatására vonatkozik. Márpedig meg kell állapítani, hogy a „támogatás” fogalma a „részvétel” és a „közvetlen kapcsolat” fogalmainál alacsonyabb mértékű kapcsolódást foglal magában Irán nukleáris tevékenységeihez, valamint hogy az kiterjedhet a földgáz‑ és kőolajiparhoz kapcsolódó áruk és technológiák beszerzésére és kereskedelmére is.

81

Ezt az értelmezést megerősíti – a 423/2007 rendelet elfogadását követően – a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozatának, az Európai Tanács 2010. június 17‑i nyilatkozatának, valamint a 2010/413 határozatnak az elfogadása, amelyek az energiaágazatból származó bevételeket, valamint a kőolaj‑ és földgáziparban való felhasználásra szánt berendezésekkel kapcsolatos kockázatot említik.

82

A Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozata ugyanis – amelyre a 2010/413 határozat (22) preambulumbekezdése hivatkozik – megállapítja, hogy potenciális kapcsolat áll fenn az Iráni Iszlám Köztársaság energiaágazatból származó bevételei és az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységek finanszírozása között, és azt is megemlíti, hogy a kémiai folyamatok petrolkémiai iparban szükséges berendezései és anyagai, illetve a nukleáris üzemanyag‑ciklussal kapcsolatos egyes érzékeny tevékenységek során használt berendezések és anyagok között nagy az átfedés. 2010. június 17‑i nyilatkozatában az Európai Tanács egyébként úgy véli, hogy az elfogadandó új intézkedéseknek többek között különösen a földgáz‑ és kőolajipar kulcsfontosságú szektoraira kell vonatkozniuk az e területekkel kapcsolatos új beruházásoknak, a technikai segítségnyújtásnak, valamint a technológiák, felszerelések és szolgáltatások transzferjeinek megtiltásával.

83

A Biztonsági Tanács e határozatára (a C-548/09. P., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2011. november 16-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-11381. o.] 104. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az Európai Tanács e nyilatkozatára, valamint a 2010/413 határozatra figyelemmel – amelyek az energiaágazatból származó bevételeket, valamint a kőolaj‑ és földgáziparban való felhasználásra szánt berendezéssel kapcsolatos kockázatot említik – a 668/2010 rendelettel elfogadott korlátozó intézkedés jogszerűségének értékelése céljából a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését akként kellett volna értelmezni, hogy a földgáz‑ és kőolajipar számára nagy fontosságú berendezések és technológiák kereskedelmét lehetett az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris tevékenységeihez biztosított támogatásnak tekinteni.

84

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 113–115. pontjában megállapította, hogy korlátozó intézkedések valamely jogalannyal szembeni elfogadása feltételezi, hogy a jogalany korábban tényleges, elítélendő magatartást tanúsított, nem elégséges önmagában az a kockázat, hogy az érintett jogalany a jövőben ilyen magatartást tanúsít.

85

A vitatott jogi aktusoknak a pénzeszközök befagyasztását előíró különféle rendelkezéseit ugyanis általánosan fogalmazták meg („[az atomfegyverek terjesztésében] […] közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak”), anélkül hogy a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos döntést megelőzően tanúsított magatartásra hivatkoznának. Ebből az következik, hogy a korlátozó intézkedések elfogadásának igazolására még akkor is elegendő lehet a jogalany alapszabályában meghatározott általános célra történő hivatkozás, ha a korlátozó intézkedések egy meghatározott jogalanyra irányulnak.

86

Ezután a vitatott jogi aktusok indokolásának kellően pontos és konkrét jellegét, valamint adott esetben az érintett indokhoz kapcsolódó tények valóságosságának bizonyított jellegét kell megvizsgálni a közölt információk fényében (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 136. pontját).

87

Ami a vitatott jogi aktusokban szereplő első indokot illeti – amely szerint a Kala Naft az iráni nukleáris programban felhasználható kőolaj‑ és földgázipari berendezések kereskedelmével foglalkozik – a Törvényszék helytállóan állapította meg, hogy az kellően pontos és konkrét ahhoz, hogy lehetővé tegye a Kala Naft számára a vitatott jogi aktusok megalapozottságának vizsgálatát, a Törvényszék előtti védekezést, a Törvényszék számára pedig, hogy gyakorolja felülvizsgálati jogkörét.

88

Az intézkedésnek és még pontosabban az ezen első indokkal összefüggésben állított tények valóságosságának megalapozottságát illetően meg kell állapítani, hogy – a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozatával és az Európai Tanács 2010. június 17‑i nyilatkozatával összefüggésben értelmezve – a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja, a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontja, valamint a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján – a Tanács jogosan vélte úgy, hogy a Kala Nafttal szemben intézkedéseket lehet elfogadni, amennyiben az az iráni nukleáris programban felhasználható kőolaj‑ és földgázipari berendezések kereskedelmével foglalkozik.

89

Elegendő ugyanis emlékeztetni arra, hogy a Kala Naft az iráni nemzeti kőolajtársaság, a NIOC csoportjának beszerző szerve. Szerepel ennek a társaságnak az alapszabályában, és ezt nem is vitatja. A Kala Naft maga fejti ki a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelének 27. pontjában, hogy munkamódszereiből egyértelműen kitűnik kizárólagosan kőolaj‑ és földgázipari, valamint petrolkémiai funkciója.

90

Ezen túlmenően a vitatott jogi aktusokban szereplő második indokkal kapcsolatos kifogásai keretében maga a Kala Naft fejti ki a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelének 63., 64. és 118. pontjában, hogy rendszeresen közreműködik tolózáraknak a NIOC vagy leányvállalatai részére történő beszerzésében. Mindenesetre a NIOC csoporton belül játszott e szerepe miatt – amely szerep szükségszerűen együtt jár a NIOC vállalkozásai által használt áruk igencsak nagy mennyiségben történő megvásárlásával –, a Tanács vélhette úgy, hogy tevékenységének keretében a Kala Naft a 2010/413 határozat 4. cikkének és 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának, továbbá a 961/2010 rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdésének, valamint 16. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmében vett tiltott áruk és technológiák, valamint különösen – a vitatott jogi aktusok indokolásában említetteknek megfelelően – az iráni nukleáris programban felhasználható kőolaj‑ és földgázipari berendezések beszerzésében működik közre.

91

E körülmények között meg kell állapítani, hogy az első indokkal összefüggésben állított tények jogilag megkövetelt módon bebizonyosodtak, valamint hogy ez az első indok már önmagában igazolta a vitatott jogi aktusokban szereplő listákra való felvételt. A jelen ítélet 72. pontjában felidézettekre tekintettel nem kell vizsgálni a vitatott jogi aktusokban szereplő második és harmadik indok kellően pontos és konkrét jellegét, sem ellenőrizni azt, hogy ezeket az indokokat megfelelően alátámasztották‑e, és hogy önmagukban megfelelő alapként szolgálhattak‑e a vitatott jogi aktusokhoz.

92

Jóllehet a listákra való felvétellel kapcsolatos első indok megalapozottságát igazoló tényezők az uniós bíróságok előtti eljárások során váltott beadványokból, nem pedig a releváns információk által alátámasztott teljes és kifejezett indokolásból tűntek ki, ez nem érinti e jogi aktusok jogszerűségét, mivel a Kala Naft képes volt megérteni ezt az indokolást, és ismerte a releváns információkat, például e társaság alapszabályát.

93

A Törvényszék általi téves jogalkalmazásra tekintettel a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

94

A Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

95

A megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését követően az eljáró bíróság feladata a Kala Naft által benyújtott megsemmisítés iránti kereset újbóli elbírálása.

96

A jelen ügyben teljesülnek az ahhoz szükséges feltételek, hogy maga a Bíróság határozzon a jogvitáról. A felek által a Törvényszék előtt előadott érvek ugyanis szerepelnek az írásbeli szakasz keretében a Törvényszék előtt váltott beadványokban. A feleknek egyébként – beadványaiknak a fellebbezésnek való helyt adás esetével foglalkozó részében – volt alkalmuk arra, hogy a Bíróság előtt ismételten állást foglaljanak ezen érveket és esetlegesen a Törvényszék által adott választ illetően.

97

A Kala Naft előadja, hogy a 2010/413 határozat jogellenes, mivel 28. cikke értelmében a határozat az elfogadásának napján lépett hatályba, amely megelőzte az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetésének napját. Többek között azzal érvel, hogy a 2010/413 határozat 4. cikke olyan tilalmi intézkedéseket ír elő, amelyek hatályát nem kellő pontossággal határozták meg. A 2010/413 határozat 4. és 28. cikke együttesen a tagállamok jogszabályai által büntetőjogilag büntetni rendelt tilalmat vezet be, amely ugyanakkor nem teszi lehetővé címzettjei részére a tilalom terjedelmének felmérését.

98

E jogalappal kapcsolatban a Bíróság előtt egyik fél sem foglalt állást.

99

A Törvényszék ítéletének 36–38. pontjában kifejtettekkel azonos okok miatt meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 275. cikk első bekezdése alapján a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a 2010/413 határozat 4. cikke jogszerűségének értékelésére irányuló kereset elbírálására.

100

Mivel a 28. cikk jogszerűségét a Kala Naft a 4. cikk jogszerűségével összefüggésben vitatta, a Kala Naft által előadott jogalapra nem kell válaszolni.

101

A Kala Naft előadja, hogy a vitatott jogi aktusokat a Tanács nem jogilag megkövetelt módon indokolta meg, ezért nem tudta azonosítani a vele szemben felrótt tényeket, és ellenőrizni vagy cáfolni a vele szemben felhozott indokolás megalapozottságát.

102

A jelen ítélet 72. és 87. pontjában kifejtettekkel azonos okok miatt e jogalapot el kell utasítani.

103

Harmadik jogalapjában a Kala Naft azzal érvel, hogy a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadásával a Tanács megsértette a védelemhez való jogát, ami magában foglalja hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértését is.

104

A Törvényszék ítéletének 94–104. pontjában kifejtettekkel azonos okok miatt meg kell állapítani, hogy tiszteletben tartották a Kala Naft azon jogát, hogy álláspontját megfelelően kifejthesse.

105

A Kala Nafttal szemben felhozott indokok valóságtartalmát megalapozó tényezőket illetően elegendő megállapítani, hogy az általa a NIOC csoport beszerző szerveként ellátott funkció mind alapszabályából, mind pedig az általa kiadott brosúrákból nyilvánvaló. Ennélfogva a Tanács nem volt köteles más elemekkel bizonyítani a Kala Naft tevékenységét.

106

A kizárólag a nukleáris iparban használt berendezés beszerzésére irányuló kísérletre vonatkozó bizonyítékot illetően meg kell állapítani, hogy a Kala Naft védelemhez való jogának esetleges megsértése nem befolyásolná a jogvita kimenetelét, mivel a Kala Naftnak a vitatott jogi aktusokban szereplő listákra való felvételével kapcsolatos első indok – a jelen ítélet 91. pontjában megállapítottaknak megfelelően – már önmagában igazolta ezen utóbbinak az e listákra való felvételét.

107

A Kala Naft azt állítja, hogy a Tanács nem rendelkezett hatáskörrel a vitatott jogi aktusok elfogadására. Arra hivatkozik, hogy e jogi aktusok jogalapja az Európai Tanács 2010. június 17‑i nyilatkozata, ugyanakkor hogy az a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozat Tanács általi végrehajtásának, valamint kísérő intézkedések elfogadásának előírására szorítkozik, és nem írja elő pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos önálló intézkedések elfogadását. Ezen túlmenően az 1929. (2010) számú határozat nem tartalmaz intézkedéseket az iráni kőolaj‑ és földgáziparra vagy a Kala Naftra vonatkozóan. Ebből a Kala Naft azt a következtetést vonja le, hogy a Tanács nem rendelkezett hatáskörrel vele szemben korlátozó intézkedések elfogadására az Európai Tanács 2010. június 17‑i nyilatkozata alapján.

108

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozatát, valamint az Európai Tanács 2010. június 17‑i nyilatkozatát ugyan figyelembe kell venni a vitatott jogi aktusok értelmezéséhez, sem a határozat, sem a nyilatkozat nem képezheti annak jogalapját.

109

Meg kell állapítani, hogy a 2010/413 és a 2010/644 határozat az EUSZ 29. cikken alapul, hogy a 668/2010 végrehajtási rendelet az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésén és a 423/2007 rendeleten alapul, és hogy a 961/2010 rendelet az EUMSZ 215. cikken alapul. A Szerződéseknek ezek a rendelkezései biztosították a Tanács számára a hatáskört a – Biztonsági Tanács által konkrétan javasolt intézkedésektől eltérő, önálló korlátozó intézkedéseket tartalmazó – vitatott jogi aktusok elfogadására.

110

Ebből következően a jogalap nem megalapozott.

111

A Kala Naft azt állítja, hogy a Tanács visszaélt hatáskörével. Azzal érvel, hogy a Tanács anélkül fogadott el vele szemben korlátozó intézkedéseket, hogy rendelkezett volna az atomfegyverek elterjedéséhez való hozzájárulásával kapcsolatos bizonyítékokkal, valamint hogy tiszteletben tartotta volna eljárási jogait. E társaság szerint ezek a körülmények azt vonják maguk után, hogy a Tanács ténylegesen igyekezett az atomfegyverek elterjedésével összefüggő korlátozó intézkedések rendszerét megkerülni annak érdekében, hogy megcélozza az iráni kőolaj‑ és földgázipari, valamint petrolkémiai ipart.

112

E tekintetben elegendő megjegyezni – amint arra a Bíróság a jelen ítélet 76–83. pontjában emlékeztet –, hogy a vitatott jogi aktusok azon kockázat miatt irányultak az iráni kőolaj‑, és földgázipari, valamint petrolkémiai iparra, amelyet ez az ipar az atomfegyverek elterjedése tekintetében mind az ezen ipar által termelt bevételek, mind pedig a nukleáris fűtőanyag ciklusának egyes érzékeny tevékenységei során használtakhoz hasonló berendezések és anyagok alkalmazása révén jelent.

113

Következésképpen a jogalap nem megalapozott.

114

A Kala Naft – a vitatott jogi aktusokban szereplő listára való felvételével kapcsolatos első indokra támaszkodva, amely azon alapul, hogy az iráni nukleáris programban felhasználható kőolaj‑ és földgázipari berendezések kereskedelmével foglalkozik – azzal érvel, hogy a Tanács tévesen alkalmazta a jogot. Ugyanis e körülmény önmagában nem igazolja korlátozó intézkedések elfogadását.

115

Amint az a jelen ítélet 87–90. pontjából kitűnik, a Kala Naft által a kőolaj‑ és földgáziparban végzett – maga a társaság alapszabálya által tanúsított – tevékenység elegendő volt a korlátozó intézkedések elfogadásának igazolására.

116

A hetedik jogalap ennélfogva nem megalapozott.

117

A Kala Naft vitatja, hogy a nukleáris programmal kapcsolatban álló berendezések kereskedelmére irányuló tevékenységet folytat. Azzal érvel, hogy a NIOC beszerző szerveként meglévő szerepe nem képez kereskedelmi tevékenységet.

118

Meg kell állapítani, hogy a „kereskedelem” kifejezés jogilag megkövetelt módon írja le a Kala Naftnak azt a tevékenységét, amely igazolta a listára való felvételét, és lehetővé teszi e társaság számára a felvétel alapjául szolgáló indok megértését.

119

A Kala Naft vitatja a tulajdonjog gyakorlására, valamint a gazdasági tevékenység szabad gyakorlására vonatkozó korlátozásokat esetlegesen igazolni képes közérdekű célkitűzést, mivel sem a Biztonsági Tanács, sem az Európai Tanács nem írta elő a kőolaj‑ és földgáziparra irányuló intézkedések elfogadását. Egyébként akkor sem biztosították, hogy az alkalmazott eszközök ésszerűen arányosak legyenek az elérni kívánt céllal, ha egyáltalán létezne is ilyen célkitűzés.

120

Ami azon általános szabályok arányosságának a Kala Naft általi vitatását illeti, amelyek alapján döntöttek a listákra való felvételéről, emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát illetően a Bíróság megállapította, hogy széles körű mérlegelési mozgásteret kell elismerni az uniós jogalkotó részére olyan területeken, amely a jogalkotó részéről politikai, gazdasági, társadalmi döntéseket és összetett mérlegelést igényel. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az e területeken elfogadott intézkedés jogszerűségét csak annak a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni kívánt cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlan volta érintheti (lásd a C-266/05. P. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1-jén hozott ítélet [EBHT 2007., I-1233. o.] 33. pontját).

121

Arra is emlékeztetni kell, hogy a Kala Naft által említett alapvető jogok nem abszolút jogok, és azok gyakorlását az Unió által kitűzött közérdekű célok korlátozhatják (lásd a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 113. pontját).

122

Ez a helyzet ugyanis a tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásának esetében. Következésképpen a szakmai tevékenység szabad gyakorlásának a joga, csakúgy mint a tulajdonhoz való jog gyakorlása, korlátozható, amennyiben ezek a korlátozások ténylegesen az elérni kívánt, közérdekű célokat szolgálják, és nem járnak az elérni kívánt cél tekintetében olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozással, mely az így biztosított jogoknak már magát a tartalmát sértené (lásd a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 114. pontját).

123

Ami még konkrétabban a gazdasági tevékenység szabad gyakorlását illeti, a Bíróság többek között megállapította, hogy a Charta 16. cikkének szövegére tekintettel, amely eltér az ugyanezen Charta II. címében elismert többi alapvető szabadság szövegétől, ugyanakkor közel áll annak IV. címe egyes rendelkezéseinek szövegéhez, e szabadság széles körű közhatalmi beavatkozásoknak vethető alá, amelyek a gazdasági tevékenység gyakorlásának közérdekből való korlátozásait jelenthetik (lásd a C‑283/11. sz. Sky Österreich ügyben 2013. január 22‑én hozott ítélet 46. pontját).

124

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a különböző vitatott jogi aktusok célja az, hogy megakadályozzák az atomfegyverek elterjedését, és hogy ezáltal nyomást gyakoroljanak az Iráni Iszlám Köztársaságra annak érdekében, hogy felhagyjon az említett tevékenységekkel. E célkitűzés a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához kapcsolódó erőfeszítések általánosabb keretébe illeszkedik, következésképpen jogszerű (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 115. pontját).

125

Egyebekben – a Kala Naft állításával ellentétben – a Biztonsági Tanács az 1929. (2010) számú határozat tizenhetedik preambulumbekezdésében hivatkozott a petrolkémiai iparral összefüggő kockázatokra, az Európai Tanács pedig 2010. június 17‑i nyilatkozatában felszólította a Külügyek Tanácsát, hogy fogadjon el intézkedéseket a földgáz‑ és kőolajiparágakra vonatkozóan.

126

Az intézkedések arányosságát illetően emlékeztetni kell a NAÜ számos jelentésére, a Biztonsági Tanács több határozatára, valamint az Unió különböző intézkedéseire. A mind a Biztonsági Tanács, mind pedig az Unió által elfogadott korlátozó intézkedések fokozatosak, és azokat a korábban elfogadott intézkedések sikertelensége igazolja. A jogok sérelmének az intézkedések hatékonysága szerinti fokozatos jellegén alapuló megközelítésből következik, hogy az intézkedések arányossága megállapítható.

127

Következésképpen a jogalapok nem megalapozottak.

128

Mivel a Bíróság valamennyi jogalapot elutasította, a keresetet is el kell utasítani.

129

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikke, amelyet e szabályzat 184. cikke (1) bekezdésének értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése szerint, amelyet ezen eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján szintén alkalmazni kell a fellebbezési eljárásra, az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

130

Mivel a Bíróság helyt adott a Tanács fellebbezésének, és elutasította a Kala Naftnak a vitatott jogi aktusok ellen benyújtott keresetét, a Tanács kérelmeinek megfelelően a Kala Naftot kell saját költségeinek viselésén kívül a Tanács részéről a két eljárásban felmerült költségek viselésére kötelezni.

131

A Bizottság – beavatkozóként – maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: