C‑302/12. sz. ügy
X
kontra
Minister van Financiën
(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — EK 43. cikk — Gépjárművek — Olyan személygépkocsi használata az egyik tagállamban, amelyet egy másik tagállamban vettek nyilvántartásba — E jármű belföldi közúthálózaton történő első használatának adóztatása az előbbi tagállamban, illetve nyilvántartásba vételekor a másik tagállamban is — Az érintett polgár által magáncélra és saját tagállamából az előbbi tagállamban található munkahelyre történő utazás céljára is használt jármű”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2013. november 21.
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A kérdés tárgyának meghatározása
(EUMSZ 267. cikk)
Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Egy másik tagállamban nyilvántartásba vett és ott már megadóztatott gépjárműre a belföldi közúthálózaton történő első használatakor adót kivető nemzeti szabályozás – Ténylegesen és tartósan e két tagállamban való magán‑ és vállalkozási célú használatra is szánt jármű – Megengedhetőség
(EK 43. cikk)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 19–22. pont)
Az EK 43. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a tagállami szabályozás, amely alapján a belföldi úthálózaton történő első használatkor adókötelezettség keletkezik egy másik tagállamban nyilvántartásba vett, és emiatt ott már megadóztatott gépjármű után, amennyiben e járművet túlnyomórészt az e két tagállamban való tényleges és tartós használatra szánják, vagy egyébként így használják, feltéve hogy az adó nem hátrányosan megkülönböztető jellegű.
A gépjármű‑adóztatásra vonatkozó szabályok európai uniós szintű harmonizálása hiányában a tagállamok ezen a területen az uniós jog tiszteletben tartásával szabadon gyakorolhatják adóztatási jogukat. Ezért valamely tagállam akkor vethet ki regisztrációs adót a valamely más tagállamban nyilvántartásba vett gépjárműre, ha e járművet túlnyomórészt az előbbi tagállam területén történő állandó használatra szánják, vagy ténylegesen így használják.
Továbbá ebben az összefüggésben a különböző tagállamok adóztatási joghatóságának párhuzamos gyakorlásából származó esetleges hátrányok, amennyiben az ilyen gyakorlat nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést, nem képeznek az alapszabadságokat érintő korlátozást. A hátrány nem megkülönböztető jellegű, amennyiben azon tagállamban, amelyben a jármű nincs nyilvántartásba véve, akár munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedik, akár nem, minden lakost terhel ez az adókötelezettség vagy a gépjárműnek az ezen állam gépjármű‑nyilvántartásába történő bejegyzésekor, vagy a másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjárműnek az első tagállam közúthálózatán történő első használatától kezdődően.
(vö. 23., 24., 28., 30., 32. pont és a rendelkező rész)
C‑302/12. sz. ügy
X
kontra
Minister van Financiën
(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — EK 43. cikk — Gépjárművek — Olyan személygépkocsi használata az egyik tagállamban, amelyet egy másik tagállamban vettek nyilvántartásba — E jármű belföldi közúthálózaton történő első használatának adóztatása az előbbi tagállamban, illetve nyilvántartásba vételekor a másik tagállamban is — Az érintett polgár által magáncélra és saját tagállamából az előbbi tagállamban található munkahelyre történő utazás céljára is használt jármű”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2013. november 21.
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — A kérdés tárgyának meghatározása
(EUMSZ 267. cikk)
Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — Egy másik tagállamban nyilvántartásba vett és ott már megadóztatott gépjárműre a belföldi közúthálózaton történő első használatakor adót kivető nemzeti szabályozás — Ténylegesen és tartósan e két tagállamban való magán‑ és vállalkozási célú használatra is szánt jármű — Megengedhetőség
(EK 43. cikk)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 19–22. pont)
Az EK 43. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a tagállami szabályozás, amely alapján a belföldi úthálózaton történő első használatkor adókötelezettség keletkezik egy másik tagállamban nyilvántartásba vett, és emiatt ott már megadóztatott gépjármű után, amennyiben e járművet túlnyomórészt az e két tagállamban való tényleges és tartós használatra szánják, vagy egyébként így használják, feltéve hogy az adó nem hátrányosan megkülönböztető jellegű.
A gépjármű‑adóztatásra vonatkozó szabályok európai uniós szintű harmonizálása hiányában a tagállamok ezen a területen az uniós jog tiszteletben tartásával szabadon gyakorolhatják adóztatási jogukat. Ezért valamely tagállam akkor vethet ki regisztrációs adót a valamely más tagállamban nyilvántartásba vett gépjárműre, ha e járművet túlnyomórészt az előbbi tagállam területén történő állandó használatra szánják, vagy ténylegesen így használják.
Továbbá ebben az összefüggésben a különböző tagállamok adóztatási joghatóságának párhuzamos gyakorlásából származó esetleges hátrányok, amennyiben az ilyen gyakorlat nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést, nem képeznek az alapszabadságokat érintő korlátozást. A hátrány nem megkülönböztető jellegű, amennyiben azon tagállamban, amelyben a jármű nincs nyilvántartásba véve, akár munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedik, akár nem, minden lakost terhel ez az adókötelezettség vagy a gépjárműnek az ezen állam gépjármű‑nyilvántartásába történő bejegyzésekor, vagy a másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjárműnek az első tagállam közúthálózatán történő első használatától kezdődően.
(vö. 23., 24., 28., 30., 32. pont és a rendelkező rész)