—

a Poste Italiane SpA képviseletében R. De Luca Tamajo avvocato,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Palatiello avvocato dello Stato,

—

a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar és B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 2. és 5. szakaszának értelmezésére irányul.

2

E kérelmet O. Della Rocca és a Poste Italiane SpA (a továbbiakban Poste Italiane) vállalat közti, a közöttük kialakult munkaviszonnyal kapcsolatos jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az EK 139. cikk (2) bekezdésén alapuló 1999/70 irányelv (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a keretmegállapodást aláíró felek egy ilyen megállapodás megkötésével javítani kívántak a határozott ideig tartó munkaviszony minőségén a megkülönböztetés tilalma elv alkalmazásának biztosításával, és ki kívánták alakítani az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásának kereteit.

4

Az 1999/70 irányelv 1. cikke értelmében ezen irányelv célja „a mellékletben szereplő […] keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást […] általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE és CEEP) kötöttek.”

5

A keretmegállapodás preambulumának negyedik bekezdése az alábbiak szerint szól:

„Ez a megállapodás a határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, azoknak a munkavállalóknak a kivételével, akiket munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozás bocsátott a vállalkozás rendelkezésére. A felek megfontolják egy, a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos hasonló megállapodás szükségességét.”

6

A keretmegállapodás „Hatály” címet viselő 2. szakasza a következőképpen fogalmaz:

7

A keretmegállapodás „Meghatározások” címet viselő 3. szakasza az alábbiakat írja elő:

[...]”

8

A keretmegállapodás „A visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések” című 5. szakasza az alábbiakat mondja ki:

[...]”

9

A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti tanácsi irányelv (HL L 327., 9. o.) (5)–(7) preambulumbekezdéseinek szövege a következő:

[...]

10

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999/70/EK tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló, 2001. szeptember 6-i 368. sz. törvényerejű rendelet (decreto legislativo n. 368, attuazione della direttiva 1999/70/EK relativa all’accordo quadro sul lavoro a tempo determinato concluso dall’UNICE, dal CEEP e dal CES; GURI 2001. október 9-i 235. sz., 4. o., a továbbiakban: 368/01. sz. törvényerejű rendelet) 1. cikke az alábbiakat írja elő:

„(1)   Munkaszerződést műszaki okokból, illetve a termeléssel, munkaszervezéssel vagy a munkavállalók helyettesítésével összefüggő okokból határozott időre is lehet kötni.

(2)   A határozott idő kikötése akkor érvényes, ha azt közvetve vagy közvetlenül írásban kötik ki, amelynek során az (1) bekezdés szerinti okokat is rögzítik.

(3)   A munkáltató az írásbeli szerződés másolatát a tevékenység megkezdésétől számított öt munkanapon belül köteles átadni a munkavállalónak.

(4)   Nincs szükség írásbeli szerződésre, amikor a kizárólag alkalmi munkaviszony időtartama nem haladja meg a 12 napot.”

11

A 368/01. sz. törvényerejű rendeletnek a meghosszabbítás szabályaival kapcsolatos (4) cikke szerint:

„(1)   A határozott idejű szerződés – a munkavállaló egyetértésével – csak akkor hosszabbítható meg, amennyiben annak eredeti időtartama nem haladta meg a három évet. Ebben az esetben a meghosszabbításra egy alkalommal kerülhet sor, feltéve hogy az objektív okokból történik, és a szerződés ugyanarra a munkára vonatkozik, mint amelyre határozott időtartamot írt elő. Kizárólag ezen esetre hivatkozással a határozott idejű munkaviszony teljes időtartama nem haladhatja meg a három évet.

(2)   A határozott idő esetleges meghosszabbítását indokoló okok objektív fennállására vonatkozó bizonyítási kötelezettség a munkáltatót terheli.”

12

A 368/01. sz. törvényerejű rendelet „A határidő letelte és szankciók. Egymást követő szerződések” című 5. cikke kimondja:

„(1)   Ha a munkaviszony az eredetileg meghatározott vagy a 4. cikk alapján ezt követően meghosszabbított időponton túl is folytatódik, a munkáltató köteles a munkavállalónak folyósított díjazást a tizedik napig napi 20%-kal, ezt követően pedig naponta 40%-kal megemelni.

(2)   Ha a munkaviszony a hat hónapnál rövidebb időtartamú szerződések esetén a huszadik napon túl, egyéb esetekben pedig a harmincadik napon túl is folytatódik, a szerződés az említett határidő leteltétől határozatlan időre kötöttnek tekintendő.

(3)   Amennyiben a munkavállalót az 1. cikk alkalmazásával a hat hónapos vagy annál rövidebb időtartamú szerződés leteltétől számított tíz napon belül, illetve a hat hónapot meghaladó időtartamú szerződések esetén a szerződés leteltétől számított húsz napon belül ismételten határozott időre alkalmazzák, a második szerződés határozatlan időre kötöttnek tekintendő.

(4)   Két egymást követő, határozott idejű – vagyis megszakítás nélküli – munkaviszony esetén a munkaszerződés az első szerződés megkötésének napjától határozatlan időre kötöttnek tekintendő.”

13

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a foglalkoztatásról és a munkaerőpiacról szóló 2003. február 14-i 3. sz. törvény végrehajtásáról szóló 2003. szeptember 10-i 276. sz. törvényerejű rendelet (decreto legislativo n. 276, attuazione delle deleghe in materia di occupazione e mercato del lavoro, di cui alla legge 2003. febbraio 14, n. 30; a GURI 2003. október 9-i 235. számának rendes melléklete, a továbbiakban: 276/03. sz. törvényerejű rendelet) a munkaerő-kölcsönző ügynökségekkel kötött határozott idejű munkaszerződést illetően eltér a 368/01. sz. törvényerejű rendelettől, amennyiben előírja, hogy e munkaszerződések indoklás nélkül köthetők határozott időre és hosszabbíthatók meg egy olyan rendszer keretében, amelyre az általános szabályok csak áttételesen vonatkoznak.

14

A 276/03. sz. törvényerejű rendelet olyan szerződésként határozza meg a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződést (somministrazione di lavoro), melynek célja munkaerő szolgáltatása határozatlan vagy határozott időre, melynek keretében a munkavállalók tevékenységüket a kölcsönvevő érdekében, annak irányítása és felügyelete alatt gyakorolják. A szerződés tehát két személy, a munkaerő-kölcsönző (somministratore) és a kölcsönvevő (utilizzatore) között jön létre, amely által az előbbi ellenérték fejében nyújtja az általa felvett munkaerőt. Ehhez a munkaerő-kölcsönzési szerződéshez társul a kölcsönbeadó és a munkavállaló között kötött munkaszerződés.

15

A 276/03. sz. törvényerejű rendelet 20. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a munkaerő-kölcsönzés műszaki, illetve a termeléssel, munkaszervezéssel vagy a munkavállalók helyettesítésével összefüggő okokból határozott idejű is lehet, még akkor is, ha ezen okok a kölcsönvevő rendes tevékenységével függnek is össze. A nemzeti szintű kollektív szerződések meghatározhatják a kölcsönzött munkaerő határozott idejű igénybevételének időbeli kereteit, amelyeknek nem kell egységesnek lenniük.

16

A 276/03. sz. törvényerejű rendelet 21. cikke értelmében a munkaerő-kölcsönzési szerződést írásban kell megkötni, és bele kell foglalni – többek között – a 20. cikk (3) és (4) bekezdése szerinti műszaki, illetve a termeléssel, munkaszervezéssel vagy a munkavállalók helyettesítésével összefüggő okokat. A kölcsönbeadó erről írásban értesíti a munkavállalót a munkaszerződés megkötésekor vagy a kölcsönvevő részére történő átengedéskor.

17

A 276/03. sz. törvényerejű rendelet 22. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy határozott időre történő munkaerő-kölcsönzés esetén a munkaerő-kölcsönző és a munkavállaló közti munkaviszonyra a 368/01. sz. törvényerejű rendelet rendelkezései megfelelően alkalmazandók, kivéve e törvényerejű rendelet 5. cikkének (3) és azt követő bekezdéseit. A munkaszerződésben először meghatározott időtartam mindenesetre a munkavállaló beleegyezésével írásban, a munkaerő-kölcsönző által alkalmazott kollektív szerződésben előírt esetekben és időtartamra meghosszabbítható.

18

A 276/03. sz. törvényerejű rendelet 27. cikke előírja, hogy amennyiben a munkaerő-kölcsönzés nem felel meg e törvényerejű rendelet 20. és 21. cikke szerinti korlátozásoknak és feltételeknek, a munkavállaló egy – kizárólag a kölcsönvevővel közölhető – kereset indításával kérheti a munkaerő-kölcsönzés kezdő időpontjára visszamenőleges hatályú munkaviszony megállapítását közte és a kölcsönvevő között.

19

O. Della Rocca az Obiettivo Lavoro SpA munkaerő-kölcsönző társasággal (a továbbiakban: Obiettivo Lavoro) három egymást követő határozott idejű munkaszerződést kötött, amelyek alapján a Poste Italiane rendelkezésére bocsátották mint kézbesítőt. E szerződések a 2005. november 2. és 2006. január 31., a 2006. február 2. és szeptember 30., valamint 2006. október 2. és 2007. január 31. közti időszakot fedték le. E munkaszerződések az Obiettivo Lavoro és a Poste Italiane között kötött, a Campania régióban a kézbesítő szolgálat munkából távol maradó személyzetének helyettesítésére irányuló, határozott időre szóló munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződés keretében jöttek létre. Nem vitatott, hogy csak a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződés tartalmazza a szerződés megkötését és megújítását alátámasztó objektív okokat, a határozott idejű munkaszerződések nem.

20

O. Della Rocca úgy vélte, hogy a határozott idejű munkaerő-kölcsönzést alátámasztó indokok „homályosak és gyengék” voltak, és annak meghosszabbítása nem volt indokolt, így a Tribunale di Napolihoz fordult annak megállapítása érdekében, hogy mivel az említett kölcsönzés a 276/03. sz. törvényerejű rendelet 20., 21. és 27. cikke alapján szabálytalan volt, közte és a Poste Italiane között határozatlan idejű munkaviszony jött létre.

21

A Poste Italiane szerint a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződés igénybevételének indokait megfelelően megjelölték, és azok valódiak voltak. Egyébiránt az Obiettivo Lavoro és O. Della Rocca közti munkaszerződésekre nem vonatkozott semmilyen rendeleti korlátozás, mivel a 276/03. sz. törvényerejű rendelet 22. cikke e szerződéstípus esetében kizárja a 368/01. sz. törvényerejű rendelet 5. cikke (3) és (4) bekezdésének alkalmazását.

22

A Tribunale di Napoli az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejti, hogy a 22. cikkből kiderül, hogy – a határozott idejű munkaszerződésekre vonatkozó általános szabályoktól eltérően – a nemzeti szabályozás a munkaerő-kölcsönző vállalkozások számára nem korlátozza a határozott idejű munkaszerződések megújítását. Ugyanis, míg a 368/01. sz. törvényerejű rendelet úgy rendelkezik, hogy a szerződés és annak meghosszabbítása a munkáltató szükségleteivel indokolható, a 276/03. sz. törvényerejű rendelet lehetővé teszi a határozott idejű munkaszerződések megkötését, amennyiben a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződést szintén határozott időre kötötték. A 276/03. sz. törvényerejű rendelet 20. cikkének (4) bekezdése és 27. cikkének (1) bekezdése értelmében csak ez utóbbi szerződést kell műszaki vagy a munkaszervezéssel, illetve a termeléssel összefüggő okokkal indokolni.

23

A Tribunal di Napoli ugyanakkor kétségét fejezi ki azt illetően, hogy e szabályozás összeegyeztethető-e a keretmegállapodás 5. szakaszával.

24

E bíróság e tekintetben úgy véli, hogy először is az a kérdés merül fel, hogy a keretmegállapodás hatálya alá tartozik-e a munkaerő-kölcsönző vállalkozás és a kölcsönbe adott munkavállaló vagy ez utóbbi és a kölcsönvevő vállalkozás közötti munkaviszony. Ugyanis, jóllehet a keretmegállapodás preambuluma azt sugallja, hogy nem alkalmazható, a C-386/09. sz. Briot-ügyben 2010. szeptember 15-én hozott végzés (EBHT 2010., I-8471. o.) 36. pontjából kitűnik, hogy a munkaerő-kölcsönző vállalkozás és a kölcsönzött munkavállaló közötti munkaviszony a keretmegállapodás hatálya alatt marad, mivel a 2008/104 irányelv csak e munkavállaló és a kölcsönvevő vállalkozás közötti munkaviszonyra vonatkozik.

25

Ezt követően, amennyiben a keretmegállapodás alkalmazandó, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy egyéb megelőző intézkedések hiányában összeegyeztethető-e a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontjával, hogy a határozott idejű munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződést alátámasztó, műszaki vagy munkaszervezési, illetve termelési szükségszerűségekből levezetetett okok – melyek nem a munkaerő-kölcsönző, hanem a kölcsönvevő vállalkozásnál állnak fenn, és nem állnak összefüggésben a speciális munkaviszonnyal – elegendő módon támasztják-e alá a kölcsönzött munkavállaló és a munkaerő-kölcsönző vállalkozás közötti határozott idejű munkaszerződés megkötését, valamint annak meghosszabbítását.

26

A kérdést előterjesztő bíróság végül azt kívánja megtudni, hogy e szabály harmadik személyre, a jelen ügyben a kölcsönvevő vállalkozásra háríthatja-e a határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű igénybevételének jogkövetkezményeit. Ugyanis mivel a munkaerő-kölcsönző vállalkozások csupán közvetítő tevékenységet gyakorolnak, és nem kell semmilyen működtetési kockázatot vállalniuk, a munkavállalók keresetüket rendszeresen a 276/03. sz. törvényerejű rendelet 27. cikkének (1) bekezdésére alapítják annak érdekében, hogy a szankció ne a munkáltatót sújtsa.

27

Ilyen körülmények között a Tribunale di Napoli úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

28

A Poste Italiane úgy érvel, hogy a feltett kérdések nem relevánsak, mivel azok a keretmegállapodásnak a kölcsönzött munkavállaló és a munkaerő-kölcsönző vállalkozás közötti munkaviszonyra való alkalmazására vonatkoznak, míg az alapeljárásban O. Della Rocca csak a munkaerő-kölcsönző vállalkozás és a kölcsönvevő vállalkozás között megkötött munkaerő-kölcsönzési szerződés jogellenességére hivatkozik.

29

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (a C-188/10. és C-189/10. sz., Melki és Abdeli egyesített ügyekben 2010. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-5667. o.] 27. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Meg kell állapítani azonban, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések a keretmegállapodás valós jogvitára vonatkozó értelmezésére irányulnak, melynek keretében – ahogy az a jelen ítélet 20. és 21. pontjából kitűnik – O. Della Rocca nemcsak a munkaerő-kölcsönzést, de a munkaerő-kölcsönző vállalkozással kötött munkaszerződéseinek megújítását is vitatja, míg a Poste Italiane úgy érvel, hogy e szerződések megújítására a nemzeti szabályozás követelményeinek betartásával került sor, amely alapján a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy ez utóbbi összeegyeztethető-e a keretmegállapodással.

31

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

32

E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az 1999/70 irányelvet és a keretmegállapodást úgy kell-e értelmezni, hogy azok a kölcsönzött munkavállaló és a munkaerő-kölcsönző vállalkozás közötti vagy egy ilyen munkavállaló és a kölcsönvevő vállalkozás közötti határozott idejű munkaviszonyra alkalmazandók.

33

Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy egy olyan kölcsönzött munkavállaló, mint O. Della Rocca, a 2008/104 irányelv tárgyi hatálya alá tartozik. Nem vitatott ugyanakkor, hogy ez az irányelv, amit a belső jogba legkésőbb 2011. december 5-én kellett átültetni, időbeli hatálya alapján nem volt alkalmazható az alapügyre, mivel az alapügyben szóban forgó, munkaerő-kölcsönzés keretében végzett munkára a 2005. november 2. és 2007. január 31. közötti időszakban került sor. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság jogosan veti fel a keretmegállapodás egy ilyen munkavállaló esetében való alkalmazhatóságának kérdését.

34

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint a Bíróság korábban már megállapította – a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontjából is következik, hogy annak hatályát tágan határozták meg, mivel az általában az „olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek”. Vagyis a „határozott időre alkalmazott munkavállalók[nak]” a keretmegállapodás értelmében vett fogalmába – melyet 3. szakaszának 1. pontja határoz meg – munkáltatójuk magán- vagy közjogi minőségétől függetlenül valamennyi munkavállaló beletartozik (a C-212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-6057. o.] 56. pontja).

35

A keretmegállapodás hatálya azonban nem korlátlan. Ahogy a keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának szövegéből is kitűnik, azon munkaszerződések és munkaviszonyok meghatározása, amelyekre ez a keretmegállapodás alkalmazandó, nem e megállapodás vagy az uniós jog, hanem a nemzeti jogszabályok és/vagy a nemzeti gyakorlat feladata. Egyébiránt a keretmegállapodás 2. szakaszának 2. pontja mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak arra, hogy a keretmegállapodást a munkaszerződések vagy a munkaviszonyok bizonyos kategóriáira alkalmazzák. A keretmegállapodás 2. szakaszának 2. pontja ugyanis lehetővé teszi a tagállamok és/vagy a szociális partnerek számára, hogy kivonják e keretmegállapodás hatálya alól a „szakképzési viszonyokat és szakmai képzési rendszereket”, továbbá az „olyan munkaszerződéseket és munkaviszonyokat, amelyek meghatározott állami vagy államilag támogatott képzési, szakmai, beilleszkedési és átképzési programokon belül kerültek megkötésre” (lásd a C-157/11. sz. Sibilio-ügyben 2012. március 15-én hozott ítélet 42., 52. és 53. pontját).

36

Márpedig a keretmegállapodás preambulumának negyedik bekezdéséből kifejezetten kiderül, hogy az nem vonatkozik a határozott időre alkalmazott munkavállalókra, akiket munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozás bocsátott egy kölcsönvevő vállalkozás rendelkezésére, tekintve, hogy e keretmegállapodásban részt vevő felek szándéka az volt, hogy hasonló megállapodást kössenek a munkaerő-kölcsönzésre. Pontosan a munkaerő-kölcsönzés szabályozása képezi a 2008/104 irányelv tárgyát, amely irányelvet – annak (5) és (7) preambulumbekezdése szerint – az uniós jogalkotó azt követően fogadott el, hogy nem vezettek eredményre a szociális partnerek között egy ilyen megállapodás megkötésével kapcsolatban folytatott tárgyalások.

37

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a keretmegállapodás említett preambulumában található kizáró rendelkezés a kölcsönzött munkavállalóra mint olyanra vonatkozik, nem pedig annak valamely munkaviszonyára, úgyhogy sem a munkaerő-kölcsönző vállalkozással, sem a kölcsönvevő vállalkozással létesített munkaviszonya nem tartozik e keretmegállapodás hatálya alá.

38

Kétségtelen, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az uniós jogi aktusok preambulumának nincs kötelező hatálya, és arra nem lehet hivatkozni sem az adott jogi aktus rendelkezéseitől való eltérés igazolása, sem az annak szövegétől nyilvánvalóan eltérő értelmezés céljából (lásd különösen a C-308/97. sz. Manfredi-ügyben 1998. november 25-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-7685. o.] 30. pontját; a C-136/04. sz. Deutsches Milch-Kontor ügyben 2005. november 24-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-10095. o.] 32. pontját; a C-134/08. sz. Tyson Parketthandel ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-2875. o.] 16. pontját, valamint a C-7/11. sz. Caronna-ügyben 2012. június 28-án hozott ítélet 40. pontját).

39

Ugyanakkor a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a preambulum kizáró rendelkezését átveszi a keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontja, amely szerint egyedül a „közvetlenül” a munkáltatóval megkötött munkaviszony tartozik e keretmegállapodás hatálya alá.

40

Egyébként a kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátása a munkajog összetett és speciális intézménye, amely – amint a jelen ítélet 32. és 37. pontjából kitűnik – magában foglal egy kettős, egyrészt a munkaerő-kölcsönző vállalkozás és a kölcsönzött munkavállaló, másrészt ez utóbbi és a kölcsönvevő vállalkozás között létrejött munkaviszonyt, továbbá egy munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonyt a munkaerő-kölcsönző vállalkozás és a kölcsönvevő vállalkozás között. A keretmegállapodás azonban e sajátos szempontok vonatkozásában semmilyen rendelkezést nem tartalmaz.

41

Ezzel ellentétben meg kell állapítani, hogy a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1997. L 18., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 431. o.) 1. cikke (3) bekezdésének c) pontja kimondottan úgy rendelkezik, hogy ezt az irányelvet kell alkalmazni, ha egy munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozás munkavállalót küld ki egy kölcsön vevő vállalkozáshoz, amennyiben a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással. Hasonlóképpen a határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását elősegítő intézkedések kiegészítéséről szóló 1991. június 25-i 91/383/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 418. o.) 1. cikkének 2. pontja kifejezetten egyértelművé teszi, hogy ezt az irányelvet a munkaerő-kölcsönző vállalkozás és a kölcsönzött munkavállaló közötti, munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyra kell alkalmazni.

42

Ebből következik, hogy egy munkaerő-kölcsönző vállalkozás által egy kölcsönvevő vállalkozás rendelkezésére bocsátott kölcsönzött munkavállaló határozott idejű munkaviszonyai nem tartoznak a keretmegállapodás hatálya alá, és ebből következően az 1999/70 irányelv hatálya alá sem.

43

E következtetés egyáltalán nem ellentétes azzal, ahogyan a Bíróság a fent hivatkozott Briot-ügyben hozott végzésében ítélt. Ugyanis ebben az ügyben a Bíróság, miután megállapította, hogy azon határozott idejű munkaszerződés megújításának az elmaradása, amely a kölcsönzött munkavállaló alkalmazásának célját képező tevékenység átadását megelőző időpontban az időtartamának lejárta miatt szűnt meg, nem ellentétes a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvvel (HL L 82., 16. o; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.), az említett végzés 36. pontjában csupán annak pontosítására szorítkozott, hogy ez a döntés nem határozza meg előre azt a védelmet, amellyel a kölcsönzött munkavállaló adott esetben az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű igénybevételével szemben az uniós jog más rendelkezései, különösen az 1999/70 irányelv alapján részesülhet, és nem határozza meg előre ez utóbbi jogszabályok Bíróság általi értelmezését sem.

44

Márpedig éppen az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás értelmezéséből válik nyilvánvalóvá, ahogy az a jelen ítélet 34–42. pontjából is következik, hogy egy munkaerő-kölcsönző vállalkozás által egy kölcsönvevő vállalkozás rendelkezésére bocsátott kölcsönzött munkavállaló határozott idejű munkaviszonyai nem tartoznak sem az irányelv, sem a keretmegállapodás hatálya alá.

45

Ennélfogva az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1999/70 irányelvet és a keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy azok sem a kölcsönzött munkavállaló és a munkaerő-kölcsönző vállalkozás közötti határozott idejű munkaviszonyra, sem egy ilyen munkavállaló és a kölcsönvevő vállalkozás közötti határozott idejű munkaviszonyra nem alkalmazandók.

46

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel, a második és a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

47

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvet, valamint az ezen irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy azok sem a kölcsönzött munkavállaló és a munkaerő-kölcsönző vállalkozás közötti határozott idejű munkaviszonyra, sem egy ilyen munkavállaló és a kölcsönvevő vállalkozás közötti határozott idejű munkaviszonyra nem alkalmazandók.