1

Fellebbezésében az Európai Unió Tanácsa azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke által a T‑439/10. és T‑440/10. sz., Fulmen és Mahmoudian kontra Tanács egyesített ügyekben 2012. március 21‑én hozott ítéletet (a továbbiakban: megtámadott ítélet), amelyben a Törvényszék a Fulment és F. Mahmoudiant érintő részükben megsemmisítette a következőket:

és a 961/2010 rendelet megsemmisítésének hatálybalépéséig fenntartotta a 2010/644 határozattal módosított 2010/413 határozat joghatásait, a keresetet pedig ezt meghaladó részében elutasította.

2

A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést 1968. július 1‑jén nyitották meg aláírásra Londonban, Moszkvában és Washingtonban. Az Európai Unió 28 tagállama – az Iráni Iszlám Köztársasághoz hasonlóan – a szerződés szerződő felei.

3

E szerződés 2. cikke előírja többek között, hogy „[a] Szerződésben részes, nukleáris fegyverrel nem rendelkező valamennyi állam kötelezi magát, hogy […] nem állít elő és más módon sem szerez nukleáris fegyvereket vagy egyéb nukleáris robbanószerkezeteket […]”.

4

Az említett szerződés 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „a szerződésben részes, nukleáris fegyverrel nem rendelkező valamennyi állam kötelezi magát, hogy elfogadja az abban az egyezményben megállapított biztosítékokat, amelyet majd a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel [a továbbiakban: NAÜ] tárgyalnak meg és írnak alá a [NAÜ] Alapokmányának és biztosítéki rendszerének megfelelően kizárólag avégből, hogy ellenőrizzék a kérdéses állam által a jelen Szerződésnek megfelelően vállalt kötelezettségek teljesítését annak megakadályozására, hogy a nukleáris energia békés célú felhasználását átirányítsák nukleáris fegyverek vagy más nukleáris robbanószerkezetek előállítására […]”.

5

A NAÜ alapokmányának III. B.4. cikke szerint a NAÜ tevékenységeiről évente jelentéseket terjeszt az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése és – amikor szükséges – Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) elé.

6

A Biztonsági Tanács a NAÜ főigazgatójának számos jelentése, valamint a NAÜ kormányzótanácsának az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris programjával kapcsolatos határozatai miatti aggályai okán 2006. december 23‑án elfogadta az 1737. (2006) számú határozatot, amelynek melléklete az atomfegyverek elterjedéséhez hozzájáruló számos személyt és szervezetet, akiknek és amelyeknek pénzeszközeit, valamint gazdasági erőforrásait be kell fagyasztani.

7

Az 1737. (2006) számú határozat Unióban történő végrehajtása céljából a Tanács 2007. február 27‑én elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2007/140/KKBP közös álláspontot (HL L 61., 49. o.).

8

A 2007/140 közös álláspont 5. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy az e rendelkezés a) és b) pontjában felsorolt személyek és szervezetek bizonyos kategóriáinak valamennyi pénzeszközét és gazdasági erőforrását be kell fagyasztani. Ezen 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja ily módon az 1737. (2006) számú határozat mellékletében megjelölt személyekre és szervezetekre, valamint a Biztonsági Tanács vagy az 1737. (2006) számú határozat 18. pontja alapján létrehozott bizottság által megjelölt további szervezetekre vonatkozott. E személyek és szervezetek listája a 2007/140 közös álláspont I. mellékletében szerepelt. Az említett 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja az I. mellékletben nem szereplő azon személyekre és szervezetekre vonatkozott, akik és amelyek Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben részt vesznek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy azt támogatják. E személyek és szervezetek listája az említett közös álláspont II. mellékletében szerepelt.

9

Az Európai Közösség hatásköreit illetően az 1737. (2006) számú határozatot az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján elfogadott, a 2007/140 közös álláspontra vonatkozó, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.) hajtotta végre, amelynek tartalma lényegében hasonló a 2007/140 közös álláspontéhoz, mivel e rendelet IV. mellékletében (a Biztonsági Tanács által megjelölt személyek, szervezetek és szervek) és V. mellékletében (a IV. mellékletben szereplőktől eltérő személyek, szervezetek és szervek) szereplőkkel azonos szervezetek és természetes személyek szerepelnek.

10

A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege a következő:

„Az V. mellékletben felsorolt személyek, jogalanyok vagy szervek tulajdonában lévő, vagy ezek által […] irányított [helyesen: személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött] valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. Az V. melléklet azon természetes és jogi személyeket, jogalanyokat [helyesen: szervezeteket] és szerveket tartalmazza, amelyekre a IV. melléklet nem vonatkozik, és amelyeket a 2007/140 [...] közös álláspont 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősítettek, mint amelyek:

11

A Biztonsági Tanács – miután megállapította, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság nem tartotta tiszteletben a Biztonsági Tanács határozatait, hogy a dúsítással kapcsolatos valamennyi tevékenységének felfüggesztésére irányuló kötelezettségének megsértésével Qomban létesítményt épített, valamint hogy ezt csak 2009 szeptemberében fedte fel, nem tájékoztatta a NAÜ‑t, és megtagadta az együttműködést ezzel az ügynökséggel – 2010. június 9‑i 1929. (2010) számú határozatával szigorúbb intézkedéseket fogadott el, amelyek főként az iráni hajózási társaságokat, az atomfegyverek szállítására alkalmas ballisztikus rakéták ágazatát, valamint az Iszlám Forradalmi Gárdát sújtották.

12

Az Európai Tanács 2010. június 17‑i következtetéseihez csatolt nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy egyre inkább aggasztónak tartja az iráni nukleáris programot, üdvözölte az 1929. (2010) számú határozat Biztonsági Tanács általi elfogadását, és tudomásul vette a NAÜ legutóbbi, 2010. május 31‑i jelentését.

13

E nyilatkozat 4. pontjában az Európai Tanács úgy vélte, hogy elkerülhetetlenné vált az új korlátozó intézkedések alkalmazása. Figyelemmel a Külügyek Tanácsa által elvégzett munkára, felkérte ezen utóbbit, hogy soron következő ülésén fogadja el a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozatában foglalt intézkedéseket végrehajtó intézkedéseket, valamint kísérő intézkedéseket, amivel tárgyalásos úton elősegítené a nukleáris programot és rakétaprogramot támogató érzékeny technológiák Iráni Iszlám Köztársaság általi fejlesztésével kapcsolatban továbbra is élő aggályok eloszlatását. Ezen végrehajtó intézkedéseknek elsősorban a kereskedelem területeire – különösen a kettős felhasználású termékekre – kell irányulniuk, és az alábbiakra vonatkozó további korlátozásokat kell célozniuk:

„Kereskedelmi biztosítás; a pénzügyi szektor (ideértve további iráni bankok eszközeinek befagyasztását és a banki és biztosítási tevékenységek korlátozását); az iráni szállítási ágazat (különösen az Iszlám Köztársaság Tengerhajózási Társasága (Islamic Republic of Iran Shipping Line, IRISL), illetve annak leányvállalatai és a légi szállítás); a földgáz‑ és kőolajipar kulcsfontosságú szektorai (az e területekkel – különösen a kőolaj‑finomítással, a cseppfolyósítással és az LNG technológiával – kapcsolatos új beruházásokra, a technikai segítségnyújtásra és a technológiák, felszerelések és szolgáltatások transzferjeire vonatkozó tilalommal); valamint új vízumtilalmi intézkedéseket és további pénzeszközök – különösen az Iszlám Forradalmi Gárda (Islamic Revolutionary Guard Corps, IRGC) pénzeszközeinek – befagyasztását kell tartalmazniuk”.

14

A Tanács – a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezésével és ezen utóbbihoz képest további korlátozó intézkedések elfogadásával – a 2010/413 határozat révén hajtotta végre ezt a nyilatkozatot.

15

A 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdése előírja a személyek és szervezetek több kategóriája pénzeszközeinek befagyasztását. Ezen 20. cikk (1) bekezdésének a) pontja a Biztonsági Tanács által megjelölt és a határozat I. mellékletében felsorolt személyekre és szervezetekre vonatkozik. Az említett 20. cikk (1) bekezdésének b) pontja többek között a következőkre vonatkozik: „az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik Irán atomfegyverek terjesztésének veszélyével járó tevékenységeiben vagy atomfegyverek hordozóeszközeinek fejlesztésében – többek között a tiltott termékek, áruk, felszerelések, anyagok és technológiák beszerzésében való részvétel által – közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, vagy olyan személyek vagy szervezetek, akik az előbb említettek nevében vagy irányításuk szerint járnak el, vagy az említettek tulajdonában álló vagy – akár törvénytelen módon is – ellenőrzésük alá tartozó szervezetek, vagy azon személyek vagy szervezetek […]; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza”.

16

A T‑439/10. sz. ügyben a felperes, a Fulmen, olyan iráni társaság, amely különösen az elektromos berendezések ágazatában tevékenykedik. A társaság szerepel a 2010/413 határozat II. melléklete I. B. részének 13. pontjában. Az indokolás a következő:

„A Fulmen részt vett a qomi/fordowi létesítmény elektromos berendezéseinek beszerelésében, még mielőtt e létesítmény létezésére fény derült.”

17

A megtámadott ítélet 2. pontja értelmében a T‑440/10. sz. ügyben a felperes, F. Mahmoudian, a Fulmen többségi részesedéssel rendelkező tagja és igazgatótanácsának elnöke. Szerepel a 2010/413 határozat II. melléklete I. A. részének 9. pontjában. Az indokolás a következő: „A Fulmen igazgatója”.

18

A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtására elfogadott 668/2010 végrehajtási rendelettel a Fulmen nevét – amely a 668/2010 végrehajtási rendelet I. B. részének 11. pontjában szerepel – felvették a 423/2007 rendelet V. mellékletének I. táblázatában szereplő jogi személyek, szervezetek és szervek listájára.

19

Az indokolás a következő volt:

„A Fulmen részt vett a qomi/fordowi létesítmény elektromos berendezéseinek beszerelésében, még mielőtt e létesítmény létezésére fény derült.”

20

A 668/2010 végrehajtási rendelet melléklete I. A. részének 2. pontjában szereplő F. Mahmoudiant felvették a jogi személyek, szervezetek és szervek 423/2007 rendelet V. mellékletének I. táblázatában szereplő listájára. A rá vonatkozó indokolás megegyezik a 2010/413 határozatban szereplővel.

21

A 2010/413 határozat II. mellékletét a 2010/644 határozat felülvizsgálta és átírta.

22

A 2010/644 határozat (2)–(5) preambulumbekezdésének szövege a következő:

23

A Fulmen nevét felvették a szervezetek 2010/413 határozat – 2010/644 határozatnak megfelelően módosított – II. melléklete I. táblázatában szereplő listájának 13. pontjába. A rá vonatkozó indokolás megegyezik a 2010/413 határozatban szereplővel.

24

F. Mahmoudiant felvették a személyek – 2010/644 határozatnak megfelelően módosított – 2010/413 határozat II. mellékletének I. táblázatában szereplő listájának 9. pontjába. A rá vonatkozó indokolás megegyezik a 2010/413 határozatban szereplővel.

25

A 423/2007 rendeletet hatályon kívül helyezte a 961/2010 rendelet.

26

A 961/2010 rendelet 16. cikke előírja többek között a személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, illetve az általuk ellenőrzött pénzeszközök és gazdasági források befagyasztását. E rendelkezés (1) bekezdése a Biztonsági Tanács által megjelölt és az e rendelet VII. mellékletében felsorolt személyekre, szervezetekre, illetve szervekre vonatkozik.

27

A 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„(2)   A VIII. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. A VIII. melléklet azon természetes és jogi személyeket, szervezeteket és szerveket tartalmazza, […] amelyek a [2010/413] határozat 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősülnek, mint amelyek:

[…]”

28

A Tanács a Fulmen nevét felvette a jogi személyek, szervezetek és szervek 961/2010 rendelet VIII. mellékletének B. pontjában szereplő listájának 13. pontjába. Az e listára való felvétel indokai megegyeznek a 2010/413 határozatban szereplő indokokkal.

29

A Tanács F. Mahmoudian nevét felvette a természetes személyek 961/2010 rendelet VIII. mellékletének A. pontjában szereplő listájának 14. pontjába. Az e listára való felvétel indokai megegyeznek a 2010/413 határozatban szereplő indokokkal.

30

F. Mahmoudian és a Fulmen 2010. augusztus 26‑i, illetve 2010. szeptember 14‑i ajánlott levelében kérte a Tanácstól, hogy nevüket törölje a szóban forgó listákról, és megkérték arra is, hogy közölje velük azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján elfogadta a korlátozó intézkedéseket velük szemben. A Tanács 2010. október 28‑i leveleiben elutasította ezeket a kérelmeket. A Tanács e tekintetben azt válaszolta, hogy F. Mahmoudian és a Fulmen nevének a vitatott listákon való további szerepeltetésére vonatkozó döntése csak a vitatott listák indokolásában említett bizonyítékokon alapul.

31

A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 24‑én benyújtott keresetleveleikkel a Fulmen és F. Mahmoudian a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő. A T‑439/10. számon, illetve T‑440/10. számon nyilvántartásba vett ügyeket a szóbeli szakasz lefolytatása és ítélethozatal céljából egyesítették.

32

Válaszukban a Fulmen és F. Mahmoudian kiterjesztették kérelmeiket, és azt is kérték, hogy a Törvényszék semmisítse meg a 2010/644 határozatot és a 961/2010 rendeletet, amennyiben e jogi aktusok őket érintik. Kérték emellett a Törvényszéket, hogy ismerje el a vitatott jogi aktusok elfogadása miatt általuk elszenvedett kárt.

33

A Törvényszék mindenekelőtt elutasította az indokolási kötelezettség, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapuló első jogalapot, mivel lényegében úgy vélte, hogy a szóban forgó jogi aktusok indokolása ugyan rövid, de elegendő volt ahhoz, hogy a Fulmen és F. Mahmoudian megértsék, hogy mit róttak fel velük szemben, valamint hogy keresetet nyújtsanak be.

34

A Törvényszék ezután a Fulmen és F. Mahmoudian atomfegyverek elterjedéséhez való hozzájárulásával kapcsolatos értékelési hibára alapuló harmadik jogalapot vizsgálta. Előadták, hogy a Tanács nem bizonyította, hogy a Fulmen közreműködött a qomi/fordowi létesítménynél. A Tanács azt válaszolta, hogy nem lehet tőle megkövetelni, hogy bizonyítsa ezen állítást. A Tanács szerint ugyanis az uniós bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy a korlátozó intézkedések elfogadásának igazolására hivatkozott indokok „valószínűek”‑e. Ez igaz a jelen esetre, tekintettel arra, hogy a Fulmen régóta az elektromos berendezések iráni piacán tevékenykedő társaság, amely jelentős munkaerő‑állománnyal rendelkezik.

35

A Törvényszék a megtámadott ítélet 96–104. pontjában a következőket állapította meg:

36

A jogbiztonság megsértésének elkerülése céljából a Törvényszék a fellebbezés Bíróság általi elbírálásáig fenntartotta a 2010/644 határozattal módosított 2010/413 határozat joghatásait. Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése értelmében a Bíróságnak a fellebbezést elbíráló határozatáig a fellebbezésnek felfüggesztő hatálya van a Törvényszék valamely rendeletet – a jelen ügyben a 961/2010 rendeletet – semmissé nyilvánító határozatára.

37

A Bíróság elnökének 2012. október 24‑i végzésével megengedte a Francia Köztársaság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának beavatkozókként való részvételét a Tanács kérelmeinek támogatóiként.

38

A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

39

A Fulmen és F. Mahmoudian azt kéri, hogy a Bíróság:

40

A Francia Köztársaság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága azt kéri, hogy a Bíróság adjon helyt a Tanács fellebbezésének.

41

A Bizottság nem nyújtott be válaszbeadványt.

42

A Tanács előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a Tanácsnak azon körülmény ellenére kellett volna a Fulmennek a qomi/fordowi létesítménynél való közreműködését igazoló bizonyítékokat felhoznia, hogy az előterjeszthető bizonyítékok bizalmas forrásokból származtak. A Törvényszék e bizonyítékok közlésének két aspektusa tekintetében alkalmazta tévesen a jogot. Az első a bizonyítékoknak a tagállamok által a Tanács részére történő közléséhez, a második a bizalmas bizonyítékoknak az eljáró bíróság részére történő közléséhez kapcsolódik.

43

A Francia Köztársaság által támogatott Tanács előzetesen hangsúlyozza, hogy a qomi/fordowi létesítménybeli nukleáris létesítményt titokban építették, és azt – a Biztonsági Tanács határozatait megsértve – nem jelentették be a NAÜ‑nek. A Francia Köztársaság e tekintetben az 1929. (2010) számú határozatot idézi, amelynek preambuluma említi a qomi dúsító létesítményt. A qomi létesítmény megépítésének titkolt jellege miatt előfordulhatott, hogy valamely tagállam a saját biztonságához szükségesnek tartotta bizalmas dokumentumok közlésének megtagadását, amit a Törvényszék nem vett megfelelően figyelembe.

44

Első kifogásában a Tanács a megtámadott ítélet 99. pontját vitatja, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy annak vizsgálatához, hogy a korlátozó intézkedések valamely tagállam javaslatára történő elfogadása igazolt‑e, a Tanácsnak adott esetben kérnie kell az érintett tagállamot, hogy terjessze elő a szükséges bizonyítékokat és információkat. A Tanács szerint, amennyiben e bizonyítékok és információk bizalmas forrásokból származnak, jogszerűen dönthet úgy, hogy kizárólag a valamely tagállam által benyújtott indokolás alapján fogad el korlátozó intézkedést, amennyiben ez az indokolás objektíve valószínű. Ez a megközelítési mód megfelel a kölcsönös bizalom elvének, amelynek a tagállamok és köztük, valamint az uniós intézmények között fenn kell állniuk, megfelel továbbá az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében előírt, jóhiszemű együttműködés elvének.

45

A Francia Köztársaság úgy véli továbbá, hogy a valamely tagállam által a Tanács részére átadott, objektíve ésszerű indokolás elegendő volt a korlátozó intézkedések elfogadásával összefüggésben, és emlékeztet az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének a) pontjára, amely szerint „egyik tagállam sem köteles olyan információt szolgáltatni, amelynek közlését ellentétesnek tartja alapvető biztonsági érdekeivel”.

46

A Tanács egyebekben megjegyzi, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata értelmében a védelemhez való jog részeként a bizonyíték felfedésének joga nem abszolút jog (az EJEB 2000. február 16‑i Jasper kontra Egyesült Királyság ítélet, 27052/95. sz. kérelem, 52. §). Ezt a – Rómában 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének a büntetőjogi vádakkal kapcsolatos határozathozatalra irányadó rendelkezéseivel kapcsolatos – ítélkezési gyakorlatot a fortiori a szóban forgó korlátozó intézkedésekre is alkalmazni kell.

47

A Tanács e kifogásának alátámasztására az Egyesült Királyság elsősorban azzal érvel, hogy a Tanácsnak az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott határozataihoz – az EUSZ 31. cikk értelmében – egyhangúság szükséges. Ez a tagállam másodsorban előadja, hogy a többi tagállam – valamely tagállam javaslatáról való szavazással – saját szakértelmükkel és ismereteikkel járulnak hozzá a határozat kidolgozásához. Végezetül harmadsorban előadja, hogy előfordulhat, hogy bizonyos tagállamok – kétoldalú alapon – kicseréltek bizonyos információkat. Ha a tagállamok úgy vélnék, hogy a személyeknek vagy szervezeteknek az atomfegyverek elterjedésének kockázatával járó tevékenységekben való, valamely tanácsi határozatra irányuló javaslat szerinti állítólagos közreműködése önkényes, valószínűtlen vagy valószerűtlen, meg kellene tagadniuk a határozat elfogadását.

48

Második kifogásával a Tanács a megtámadott ítélet 100. pontját vitatja, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy az uniós bírósággal szemben nem lehet hivatkozni a korlátozó intézkedések elfogadásának alapjául szolgáló bizonyítékok és információk titkosságára vagy bizalmas jellegére.

49

A Tanács szerint a Törvényszék figyelmen kívül hagyta eljárási szabályzata 67. cikke 3. §‑ának rendelkezéseit, amelynek értelmében a Törvényszék kizárólag azokat az iratokat és dokumentumokat veszi figyelembe, amelyeket a felek meghatalmazottjai és ügyvédjei megismerhettek, és azokról nyilatkozhattak. Azzal érvel, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata – jelenlegi állapotában – nem teszi lehetővé, hogy valamely fél oly módon közöljön bizalmas információkat a Törvényszékkel, hogy azokat az ellenérdekű fél ügyvédjeivel való közlés nélkül lehetne figyelembe venni. A Francia Köztársaság e tekintetben azzal érvel, hogy nem lehet felróni a Tanácsnak, hogy nem írta elő a Törvényszék eljárási szabályzatának módosítását, mivel a Bírósággal egyetértésben és a Tanács jóváhagyása mellett a Törvényszéknek kell saját eljárási szabályzatát meghatároznia. A Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság úgy véli, hogy mindaddig, amíg a Törvényszék nem vehet figyelembe bizalmas információkat akkor, ha azokat nem közölték a másik fél ügyvédjeivel, nehéz a tagállamoknak elfogadniuk azt, hogy a rendelkezésükre álló és a szóban forgó korlátozó intézkedések megalapozottságát igazoló bizalmas információkat közölniük kell a Törvényszékkel.

50

A Tanács a tárgyaláson azzal érvelt, hogy az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdésének megfelelően jogában áll általános gazdasági szankciókat hozni, illetve bizonyos iráni gazdasági ágazatokat megcélozni. A célzott intézkedések előnyben részesítésére irányuló döntés lehetővé teszi a korlátozó intézkedések által a lakosságra gyakorolt kedvezőtlen hatások mérséklését, a nehézség ugyanakkor az ezen intézkedések elfogadását igazoló – rendszerint titkos – tevékenységek jelenlétének bizonyításában rejlik. Megjegyzi azt is, hogy a megtámadott ítélet 49. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az Unió vagy tagállamainak biztonsága, illetve nemzetközi kapcsolataik irányítása igazolhatta a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadását igazoló indokok közlésére irányuló kötelezettségtől való eltérést, ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy az állítólagos magatartással kapcsolatos bizonyíték vonatkozásában a Törvényszék helytelenül nem alkalmazta ezt az eltérést.

51

Az Egyesült Királyság előadja, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy hogyan kellett volna összeegyeztetni egyrészről a korlátozó intézkedések alkalmazása révén védendő jogos érdekeket és a titkosság megőrzésével védendő érdekeket, valamint másrészről a bírói jogvédelem tényleges megóvását. Azzal érvel, hogy mivel az Unió még nem léptetett életbe olyan eljárásokat, amelyek lehetővé teszik bizalmas dokumentumoknak a Törvényszékkel való közlését, a Törvényszéknek – mindezek összeegyeztetésével összefüggésben – nagyobb figyelmet kellene szentelnie a békével és a biztonsággal összefüggő érdekekre, mint a korlátozó intézkedések tárgyát képező személy érdekeire. Emlékeztet arra, hogy a szóban forgó intézkedések megelőző és nem büntetőjogi jellegűek. Jóllehet tolakodó jellegűek, és gyakran jelentős hatásokkal járnak, azokat az intézkedésekkel érintett személyeket védő olyan különös rendelkezések kísérik, mint amilyen a 961/2010 rendelet 19. és 21. cikke.

52

A Fulmen és F. Mahmoudian elsősorban arra hivatkozik, hogy új érvelést képez az olyan források meglétével kapcsolatos érvelés, amelyek titkosságát meg kell őrizni, és hogy erre a Tanács az elsőfokú eljárásban kizárólag a Törvényszék által a Tanácshoz intézett kérdésekre adott szóbeli előadásokban hivatkozott.

53

Másodsorban előadják, hogy a bizalmas forrásokból származó információk megléte nemcsak a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvétől, hanem egyúttal a meghozott határozat alapjául szolgáló tények megfelelő bizonyításának kötelezettségétől is eltérést képez.

54

A Fulmen és F. Mahmoudian egyebekben emlékeztet arra, hogy többek között a Törvényszék eljárási szabályzata 67. cikke 3. §‑ának harmadik albekezdése alapján el kell utasítani a Tanács azon érvét, amely szerint nem lehet oly módon bizalmas információkat közölni a Törvényszékkel, hogy azokat az ellenérdekű fél ügyvédjeivel való közlés nélkül lehetne figyelembe venni.

55

E tekintetben hangsúlyozzák, hogy a Tanács soha nem hivatkozott semmilyen bizalmas információra határozatának alátámasztására. Felidézik, hogy 2010. augusztus 26‑án és szeptember 14‑én két ajánlott levelet küldtek, amelyekben elcsodálkoznak azon, hogy a meghozott határozatokat nem támasztották alá bizonyítékokkal. A bírósági eljárás megindítását követően a Tanács soha nem hivatkozott a valamelyik tagállam és/vagy az európai külügyi szolgálatok által közölt bizalmas információk meglétére.

56

A Fulmen és F. Mahmoudian arra hivatkoznak továbbá, hogy még a bizalmas információk meglétének feltételezése esetén is ugyancsak homályos volt a határozat indokolása, és nem tette lehetővé sem a Fulmen, sem F. Mahmoudian számára hatékony védekezés előterjesztését. Emlékeztetnek a mind a Fulmennel, mind pedig F. Mahmoudiannal kapcsolatban a határozatban szereplő számos hibára, amelyeket a Törvényszéknek is jeleztek. Az alperesek szerint e hibák kételyeket ébresztenek a bizalmas információk meglétével kapcsolatban a Tanács által előadottak megbízhatóságát illetően.

57

A Tanács által előadott jogalapot képező két kifogást együttesen kell vizsgálni. A megtámadott ítélet 99. és 100. pontjában ugyanis a Törvényszék reagál a Fulmennek és F. Mahmoudiannak a megtámadott ítélet 94. pontjában felidézett azon érvére, amely szerint a Tanács nem bizonyította a Fulmennek a qomi/fordowi létesítményben való közreműködéssel kapcsolatos állításait. A 99. pontot ezért akként kell értelmezni, hogy a Törvényszék úgy véli, hogy a Tanácsnak adott esetben a szükséges bizonyítékokat és információkat kérnie kell a korlátozó intézkedéseket javasoló tagállamtól, hogy a megtámadott ítélet ezt követő pontjában említett bírósági felülvizsgálat keretében azokat elő tudja terjeszteni.

58

Amint arra a Bíróság a korlátozó intézkedések felülvizsgálata során emlékeztetett, az uniós bíróságoknak a Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát. E követelményt az EUMSZ 275. cikk második bekezdése kifejezetten tartalmazza (a C‑584/10. P., C‑593/10. P. és C‑595/10. P. sz., Bizottság és társai kontra Kadi egyesített ügyekben 2013. július 18‑án hozott ítélet [a továbbiakban: „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet] 97. pontja).

59

Ezen alapvető jogok rangsorában szerepel különösen a védelemhez való jog tiszteletben tartása, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jog (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 98. pontját).

60

E jogok közül az első, amelyet az Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkének (2) bekezdése rögzít, magában foglalja a meghallgatáshoz való jogot, valamint az iratokba a bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett való betekintés jogát (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 99. pontját).

61

Az említett alapvető jogok közül a második, amelyet a Charta 47. cikke állapít meg, megköveteli, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat – akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokoknak a kérésére történő közlése alapján –, az illetékes bíróság azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy a szóban forgó hatóságtól megkövetelje azok közlését annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az illetékes bírósághoz fordulni, valamint azért, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását (lásd a C‑300/11. sz. ZZ‑ügyben 2013. június 4‑én hozott ítélet 53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 100. pontját).

62

A Charta 52. cikkének (1) bekezdése mindazonáltal elismeri az általa kimondott jogok gyakorlásának korlátozásait, amennyiben az érintett korlátozás tiszteletben tartja a szóban forgó alapvető jog lényeges tartalmát, továbbá ha az arányosság elvére figyelemmel az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket szolgálja (lásd a fent hivatkozott ZZ‑ügyben hozott ítélet 51. pontját, valamint a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 101. pontját).

63

Ezen túlmenően a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértését az adott ügy egyedi körülményei alapján kell értékelni (lásd ebben az értelemben a C-110/10. P. sz., Solvay kontra Bizottság ügyben 2011. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-10439. o.] 63. pontját), különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra figyelemmel (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 102. pontját; lásd még ebben az értelemben az indokolási kötelezettség tiszteletben tartása tekintetében a C‑539/10. P. és C‑550/10. P. sz., Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa egyesített ügyekben 2012. november 15‑én hozott ítélet 139. és 140. pontját, valamint a C‑417/11. P. sz., Tanács kontra Bamba ügyben 2012. november 15‑én hozott ítélet 53. pontját).

64

A Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága egyébként azt is megköveteli, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, aminek folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy megalapozottak‑e ezen indokok, vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok megalapozott‑e (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 119. pontját).

65

E célból az uniós bíróság feladata e vizsgálat elvégzése úgy, hogy adott esetben az Unió illetékes hatóságát az ilyen vizsgálathoz releváns – bizalmas vagy nem bizalmas jellegű – információk vagy bizonyítékok szolgáltatására kéri (lásd a fent hivatkozott „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 120. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

66

Vitatás esetében ugyanis az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatni (lásd a fent hivatkozott „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 121. pontját).

67

E célból nem követelmény, hogy az említett hatóság az uniós bíróság előtt az azon jogi aktus indokolásában szereplő állítólagos indokokra vonatkozó valamennyi információt és bizonyítékot szolgáltassa, amely jogi aktus megsemmisítését kérték. Mindazonáltal szükséges, hogy a szolgáltatott információk vagy bizonyítékok alátámasszák az érintett személlyel szemben felhozott indokokat (lásd a fent hivatkozott „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 122. pontját).

68

Amennyiben az Unió illetékes hatósága számára lehetetlen az uniós bíróság kérésének eleget tenni, az uniós bíróság kizárólag csak a vele közölt információkra alapíthatja a döntését, tehát a jelen esetben a megtámadott jogi aktus indokolásra, az érintett személy által esetlegesen előterjesztett észrevételekre és mentő bizonyítékokra, valamint az Unió illetékes hatóságának ezen észrevételekre adott válaszára. Amennyiben ezen információk nem teszik lehetővé valamely indok megalapozottságának megállapítását, az uniós bíróság nem veszi figyelembe utóbbit a felvételre vagy a szóban forgó felvétel fenntartására vonatkozó határozat alátámasztásaként (lásd a fent hivatkozott „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 123. pontját).

69

Amennyiben azonban az Unió illetékes hatósága releváns információkat vagy bizonyítékokat szolgáltat, az uniós bíróságnak az állítólagos tények tárgyi valószerűségét ezen információk vagy bizonyítékok alapján kell ellenőriznie, valamint értékelnie kell utóbbiak bizonyító erejét a jelen ügy körülményeitől függően, valamint különösen az érintett személy által a tárgyban benyújtott esetleges észrevételek fényében (lásd a fent hivatkozott „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 124. pontját).

70

Kétségtelen, hogy az Unió és a tagállamai biztonságát és nemzetközi kapcsolatainak irányítását érintő kényszerítő megfontolások megakadályozhatják, hogy az érintett személlyel bizonyos információkat vagy bizonyos bizonyítékokat közöljenek. Mindazonáltal hasonló esetben az uniós bíróság feladata – akivel szemben nem lehet ezen információk vagy bizonyítékok titkos vagy bizalmas jellegére hivatkozni –, hogy az általa gyakorolt bírósági felülvizsgálat keretében olyan technikákat alkalmazzon, amelyek lehetővé teszik egyrészről az érintett jogi aktus elfogadásához figyelembe vett információk jellegére és forrásaira vonatkozó jogszerű biztonsági megfontolások, másfelől pedig azon szükséglet összehangolását, hogy a jogalanynak kellően biztosítsák az eljárási jogai – mint a meghallgatáshoz való jog és a kontradiktórius eljárás elve – tiszteletben tartását (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 125. pontját, valamint – analógia útján – a fent hivatkozott ZZ‑ügyben hozott ítélet 54., 57. és 59. pontját).

71

E célból az uniós bíróság feladata, hogy az Unió illetékes hatósága által szolgáltatott jogi és ténybeli bizonyítékok összességének vizsgálatával ellenőrizze az említett hatóság által az ilyen közlés megtagadása érdekében hivatkozott okok megalapozottságát (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 126. pontját, valamint – analógia útján – a fent hivatkozott ZZ‑ügyben hozott ítélet 61. és 62. pontját).

72

Ha az uniós bíróság arra a következtetésre jut, hogy ezen okokkal nem ellentétes az érintett információk vagy bizonyítékok legalább részleges közlése, lehetőséget ad az Unió illetékes hatósága számára, hogy az érintett személlyel szemben így járjon el. Ha ez a hatóság nem engedélyezi ezen információk vagy bizonyítékok egészének vagy részének közlését, az uniós bíróság kizárólag azon bizonyítékok alapján vizsgálja meg a megtámadott jogi aktus jogszerűségét, amelyeket közöltek vele (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 127. pontját, valamint – analógia útján – a fent hivatkozott ZZ‑ügyben hozott ítélet 63. pontját).

73

Ha viszont kiderül, hogy az Unió illetékes hatósága által hivatkozott okokkal valóban ellentétes az uniós bíróság előtt szolgáltatott információknak vagy bizonyítékoknak az érintett személlyel való közlése, megfelelő módon szükséges mérlegelni a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak, különösen pedig a kontradiktórius eljárás elvének a tiszteletben tartásához fűződő követelményeket, valamint az Unió vagy tagállamai biztonságából vagy nemzetközi kapcsolataik irányításából eredő követelményeket (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 128. pontját, valamint – analógia útján – a fent hivatkozott ZZ‑ügyben hozott ítélet 64. pontját).

74

Ilyen mérlegelés céljából olyan lehetőségekhez lehet fordulni, mint a szóban forgó információk vagy bizonyítékok tartalmáról szóló összefoglaló közlése. Függetlenül az ilyen lehetőségekhez történő folyamodástól, az uniós bíróság feladata annak értékelése, hogy a bizalmas jellegű információk vagy bizonyítékok érintett személlyel való közlésének hiánya, valamint ezzel összefüggően, az érintett személy ezekkel kapcsolatos észrevételei előadásának lehetetlensége befolyásolhatja‑e, és ha igen, milyen mértékben a bizalmas jellegű bizonyítékok bizonyító erejét (lásd a „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 129. pontját, valamint – analógia útján – a fent hivatkozott ZZ‑ügyben hozott ítélet 67. pontját).

75

A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 52. pontjában megállapította, hogy a Fulmennek és F. Mahmoudiannak a vitatott jogi aktusokban szereplő listákra való felvételére vonatkozó indokolása – rövidsége ellenére – lehetővé tette, hogy megértsék, mely cselekményeket rótták fel a Fulmennek, és hogy vitassák e cselekményeknek akár a valós voltát, akár azok jelentőségét.

76

Jóllehet a tárgyaláson a Fulmen hangsúlyozta, hogy a vele szemben felrótt tényekkel kapcsolatos – azaz a 2006‑tól 2008‑ig tartó – időszakról csak a fellebbezési eljárás keretében tájékoztatták, meg kell állapítani, hogy erre az időszakra könnyedén lehetett következtetni a nyilvános dokumentumokból, mivel az indokolás a qomi létesítmény meglétének feltárását megelőző időszakra vonatkozott, a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozata pedig jelzi, hogy a qomi létesítmény megépítésére 2009 szeptemberében derült fény.

77

Ami az arra vonatkozó bizonyítékot illeti, hogy a Fulmen részt vett a qomi/fordowi létesítmény elektromos berendezéseinek beszerelésében, a Tanács, a Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság előadta, hogy az e részvételt alátámasztó dokumentumok bemutatására nem volt szükség, továbbá hogy az a dokumentumok bizalmas jellege, valamint a Törvényszék eljárási szabályzatának az ellenérdekű féllel való közlésre kötelező szabályai miatt nem is volt lehetséges.

78

E tekintetben – mivel a hatáskörrel rendelkező uniós hatóság megtagadta a bizonyítékok uniós bíróság elé terjesztését – ezen utóbbi, amint az a jelen ítélet 68. pontjából kitűnik, kizárólag a vele közölt információkra alapíthatja döntését.

79

A jelen ügyben az uniós bíróság rendelkezésére álló egyetlen bizonyíték a vitatott jogi aktusok indokolásában szereplő állítás. Ezt nem támasztják alá olyan információk vagy bizonyítékok előterjesztésével, mint például a szóban forgó információk tartalmáról, a qomi létesítményben állítólagosan beszerelt elektromos berendezésekre vonatkozó pontosabb részletekről szóló összefoglaló, illetve az annak megállapítását lehetővé tévő indokok, hogy ténylegesen a Fulmen szerelte be ezeket a berendezéseket, ekként tehát a vele szemben felrótt cselekmények megalapozottságának megállapítását lehetővé tévő indokok.

80

E körülményre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Fulmen és F. Mahmoudian nem tudott védekezni a felrótt tényekkel szemben, valamint hogy az uniós bíróság nem tudja megvizsgálni a vitatott jogi aktusok megalapozottságát.

81

Csekély a jelentősége annak, hogy az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdése a Tanácsot hatáskörrel ruházza fel arra, hogy általános gazdasági intézkedéseket fogadjon el az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben. Az uniós bíróság felülvizsgálatának tárgyát képező intézkedés ugyanis nem valamely meghatározott gazdasági ágazatra, hanem egy pontosan körülhatárolt, állítólagos tevékenység miatt egy önálló vállalkozásra irányuló, célzott intézkedés.

82

Mindezekre tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 103. pontjában helyesen állapította meg, hogy a Tanács nem bizonyította, hogy a Fulmen közreműködött a qomi/fordowi létesítménynél.

83

Következésképpen a fellebbezés nem megalapozott, és azt el kell utasítani.

84

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikke, amelyet e szabályzat 184. cikke (1) bekezdésének értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése szerint, amelyet ezen eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján szintén alkalmazni kell a fellebbezési eljárásra, az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

85

Mivel a Tanács pervesztes lett, a Fulmen és F. Mahmoudian kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

86

A Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: