—

az Industrie du bois de Vielsalm & Cie (IBV) SA képviseletében E. Lemmens és E. Kiehl ügyvédek,

—

a belga kormány képviseletében M. Jacobs és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: L. Depré ügyvéd,

—

a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar és B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Parlament képviseletében J. Rodrigues és Tamás A., meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében O. Beynet és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső villamosenergia‑piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27‑i 2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 283., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet 121. o.) 2. és 4. cikkével, és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 16. o.) 22. cikkével együttesen értelmezett, a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról szóló 2004. február 11‑i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 52., 50. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 3. kötet 3. o.) 7. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az Industrie du bois de Vielsalm & Cie SA (a továbbiakban: IBV) és a Région wallone (vallon régió) között, a további „zöld bizonyítványok” kibocsátását előíró, megerősített támogatásból való részesülésnek az IBV esetében történő megtagadása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 2004/8 irányelvet az Európai Unió környezetvédelmi politikája keretében, az EK 175. cikk (1) bekezdése alapján fogadták el.

4

A 2004/8 irányelv (1), (5), (24), (26), (31) és (32) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:

[...]

[...]

[...]

[...]

5

A 2004/8 irányelv 1. cikke szerint ezen irányelv célja, hogy „a belső energiapiacon a primer energia megtakarításán és a hasznos hőigényen alapuló, nagy hatásfokú kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelés támogatására és fejlesztésére vonatkozó keretrendszer létrehozása révén fokozza az energiahatékonyságot és javítsa az energiaellátás biztonságát, tekintetbe véve a sajátos nemzeti körülményeket, különösen az éghajlati és gazdasági feltételekkel kapcsolatosakat.”

6

A 2004/8 irányelv 2. cikke a „Hatály” cím alatt úgy rendelkezik, hogy ezt az irányelvet a „3. cikkben meghatározott kapcsolt energiatermelésre, valamint az I. mellékletben felsorolt kapcsolt energiatermelési technológiákra kell alkalmazni.”

7

Ugyanezen irányelv 3. cikke szerint:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[...]

[...]

[...]

Ezenkívül a 2003/54/EK és a 2001/77/EK irányelv vonatkozó meghatározásait is alkalmazni kell”.

8

A 2004/8 irányelv „Támogatási rendszerek” című 7. cikkének (1) és (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a kapcsolt energiatermelés támogatása a meglévő és majdan épülő egységek esetében egyaránt a hasznos hőigényen, valamint a primerenergia‑megtakarításon alapul, figyelembe véve az egyéb, az energiaigény csökkentését célzó gazdaságilag életképes vagy környezetvédelmi szempontból előnyös intézkedéseket, mint amilyenek az egyéb energiahatékonysági intézkedések.

(2)   A Bizottság a[z EK 87.] cikk és a[z EK 88.] cikk sérelme nélkül értékeli a tagállamokban megvalósított támogatási mechanizmusok alkalmazását, amelyeknek megfelelően adott kapcsolt energiatermelő egységek az állami hatóságok által kiadott rendelkezések értelmében közvetlen vagy közvetett támogatásban részesülnek, és amelyek korlátozó hatást gyakorolhatnak a kereskedelemre.

A Bizottság megvizsgálja, hogy azok a mechanizmusok hozzájárulnak‑e a[z EK 6. cikkben], valamint a[z EK 174. cikk (1) bekezdésében] meghatározott célkitűzések megvalósításához.”

9

A 2004/8 irányelv III. melléklete többek között alábbiak szerint rendelkezik:

10

A 2001/77 irányelvet a 2009/28 irányelv 2012. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte. Mindazonáltal többek között annak 2. és 4. cikkét – a 2009/28 irányelv 26. cikkének (1) bekezdése értelmében – 2010. április 1‑jei hatállyal helyezték hatályon kívül.

11

A 2001/77 irányelv elfogadására az EK 175. cikk (1) bekezdése alapján került sor.

12

A 2001/77 irányelv (1), (2), (8), (14), (15) és (19) preambulumbekezdése a következőket mondta ki:

[…]

[…]

[…]

13

A 2001/77 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv „célja, hogy a belső villamosenergia‑piacon ösztönözze a megújuló energiaforrásoknak az energiatermeléshez való nagyobb mértékű hozzájárulását, és alapot teremtsen azok majdani közösségi keretéhez”.

14

Az említett irányelv 2. cikke az alábbiak szerint rendelkezett:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[...]”

15

Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat mondta ki:

„A tagállamok a (2) bekezdésben említett nemzeti célelőirányzatoknak megfelelően megteszik a szükséges lépéseket a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia fogyasztása fokozásának ösztönzésére. Ezeknek a lépéseknek arányban kell állniuk az elérendő céllal.”

16

A 2001/77 irányelvnek a „Támogatási rendszerek” című 4. cikke szerint:

„(1)   A Bizottság a[z EK 87.] cikk és a[z EK 88.] cikk sérelme nélkül értékeli a tagállamokban megvalósított mechanizmusok alkalmazását, amelyeknek megfelelően a villamosenergia‑termelők a hatóságok által kiadott rendelkezések értelmében közvetlen vagy közvetett támogatásban részesülnek, és amelyek korlátozó hatást gyakorolhatnak a kereskedelemre, azon az alapon, hogy e mechanizmusok hozzájárulnak a[z EK 6.] cikkben és a[z EK 174.] cikkben meghatározott célok megvalósításához.

(2)   A Bizottság legkésőbb 2005. október 27‑ig megfelelően dokumentált jelentést készít az (1) bekezdésben említett különböző mechanizmusok alkalmazásával és párhuzamos működésével kapcsolatban szerzett tapasztalatokról. […] A jelentéshez szükség esetén a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatási rendszereivel kapcsolatos közösségi keretre vonatkozó javaslatot mellékelnek.

A keretre vonatkozó javaslatoknak:

[…]

[...]”

17

A környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás (HL 2008. C 82., 1. o.; a továbbiakban: iránymutatás) 202. pontja szerint ez az iránymutatás 2008. április 2‑tól felváltja a 2004/8 irányelv (24) preambulumbekezdésében említett közösségi iránymutatást.

18

Az iránymutatás „A kapcsolt energiatermelés tekintetében nyújtott támogatás” című 3.1.7. szakaszában található 112. pontja a következő részletes szabályokat tartalmazza:

„A kapcsolt energiatermelésre vonatkozó környezetvédelmi beruházási támogatást és működési támogatást [az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja] szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, feltéve hogy a kapcsolt energiatermelő egység megfelel a 70. pont (11) bekezdésében a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés tekintetében megállapított meghatározásnak […]”

19

Az iránymutatás 70. pontjának szövege a következő:

„Ezen iránymutatás alkalmazásában:

[…]

20

A Région wallonne 2007. október 4‑i rendelettel (Moniteur belge, 2007. október 26., 55517. o.) módosított, a villamos energia regionális piacának szervezéséről szóló, 2001. április 12‑i rendeletének (Moniteur belge, 2001. május 1., 14118. o.; a továbbiakban: 2001. évi rendelet) 2., 7., 9., 11. és 14. cikke a következő meghatározásokat tartalmazza:

[…]

[…]

[…]

21

A 2001. évi rendelet X. fejezetében foglalt „A megújuló energiaforrások és a minőségi kapcsolt energiatermelés előmozdítása” című 37. cikk az alábbiak szerint rendelkezik:

„A kormány bevezeti a zöld bizonyítványok rendszerét a villamosenergia‑termelés megújuló energiaforrásokból és/vagy minőségi kapcsolt energiatermelésből történő fejlesztésének ösztönzése érdekében”.

22

A 2001. évi rendelet 38. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint:

„(2)   Egy zöld bizonyítvány jár minden olyan előállított kWh után, amely megfelel a szén‑dioxid‑kibocsátás csökkenésének mértékével osztott 1 MWh‑nak.

A szén‑dioxid‑kibocsátás csökkenésének mértékét úgy határozzák meg, hogy elosztják a megcélzott ágazat által elért szén‑dioxid‑kibocsátási nyereséget a klasszikus villamosenergia‑ágazat szén‑dioxid‑kibocsátásával, amely esetében a kibocsátást a CWaPE évente meghatározza és közzéteszi. A szén‑dioxid‑kibocsátás csökkenésének mértéke legfeljebb 1 lehet az 5 MW‑t meghaladó teljesítményű létesítmények esetében. E küszöb alatt a szén‑dioxid‑kibocsátás csökkenésének legmagasabb mértéke 2.

(3)   Ugyanakkor, amennyiben egy olyan létesítmény, amely elsődlegesen a termelés helyén kifejtett ipari tevékenységből származó, fát nem tartalmazó biomasszát hasznosít, különösen innovatív és a fenntartható fejlődés keretébe illeszkedő eljárást alkalmaz, a kormány a CWaPE által az alkalmazott eljárás különösen innovatív jellegéről alkotott vélemény alapján úgy dönthet, hogy 2‑re korlátozza a szén‑dioxid‑kibocsátás csökkenésének mértékét a létesítmény azonos termelési helyről származó teljes teljesítményének összegéből eredő, 20 MW‑nál kisebb előállítás tekintetében.

[…]”

23

A villamos energia regionális piacának szervezéséről szóló 2001. április 12‑i rendelet módosításáról szóló 2008. július 17‑i rendelet 57. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A [2001. évi rendelet] 38. cikkének 3. §‑át úgy kell értelmezni, hogy a fát hasznosító létesítmények kizárása az e rendelet által szabályozott rendszer kedvezményéből kivétel nélkül magában foglalja a bármely lombhullató és bármely tűlevelű fából (beleértve a rövid vagy nagyon rövid vetésforgójú sarjerdőket) származó bármely lignocellulóz tartalmú anyagot bármilyen típusú átalakítás előtt és/vagy után hasznosító létesítményt”.

24

Az IBV fűrésztelepi tevékenységet végez, és kapcsolt energiatermelésű erőművet üzemeltet, amelynek segítségével a főként e tevékenységéből származó hulladékokat hasznosítja a saját energiaellátásának biztosítása céljából.

25

2008. június 23‑án az IBV a 2001. évi rendelet 38. cikkének (3) bekezdése szerinti kiegészítő zöld bizonyítványokat kérelmezett. A wallon kormány a 2009. június 18‑i határozatában megtagadta ezen kérelem teljesítését, azzal az indokkal, hogy az IBV létesítménye nem tesz eleget az e rendelkezés által megkövetelt három feltételnek, mivel először is fát hasznosít a kapcsolt energiatermelésre, másodszor nem alkalmaz különösen innovatív eljárást, és harmadszor nem illeszkedik a fenntartható fejlődés keretébe.

26

Az IBV által az említett határozat hatályon kívül helyezése iránt benyújtott kereset ügyében eljáró Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy a wallon kormány tévesen állapította meg, hogy az alkalmazott eljárás innovatív jellegére illetőleg az érintett létesítménynek a fenntartható fejlődés keretébe való illeszkedésére vonatkozó feltétel nem teljesült a jelen ügyben.

27

Az IBV létesítményének a jelen ügyben szóban forgó kiegészítő támogatási mechanizmusból való azon körülményen alapuló kizárását illetően, hogy az említett létesítmény fát hasznosít, a Conseil d’État, amelynek kétségei vannak e kizárás alkotmányosságával kapcsolatban, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéssel fordult a Cour constitutionnelle‑hez (alkotmánybíróság):

„Sérti‑e a [2001. évi rendelet] 38. cikkének (3) bekezdése az Alkotmány 10. és 11. cikkét azzal, hogy eltérő bánásmódot ír elő az elsődlegesen biomasszát hasznosító létesítmények tekintetében, amennyiben kizárja a [vitatott] támogatási mechanizmusból azokat a biomasszán alapuló kapcsolt energiatermelésű létesítményeket, amelyek fát vagy fahulladékot hasznosítanak, miközben kiterjeszti a támogatást a minden egyéb fajta hulladékot hasznosító, biomasszán alapuló kapcsolt energiatermelésű létesítményekre?”.

28

A Cour constitutionnelle hangsúlyozza, hogy a 2001. évi rendelet 38. cikkének (3) bekezdése szerinti kiegészítő támogatási intézkedésre vonatkozó előkészítő munkálatokból az tűnik ki, hogy az ezen intézkedés bevezetésére irányuló eredeti javaslathoz a következő magyarázatot fűzték. Azáltal, hogy a 2001. évi rendelet 38. cikkének (2) bekezdésében az addig 5 MW‑ban rögzített korlátot 20 MW‑ra növelte, az említett intézkedés azt a tényt kívánta figyelembe venni, hogy bizonyos, innovatív technológiákat alkalmazó projektek kiegészítő támogatást tehetnek szükségessé. Mindazonáltal annak elkerülése érdekében, hogy az ilyen intézkedés ártalmas hatással legyen a „faenergia ágazattal” már most is versenyben álló faipari ágazatra, azt javasolták, hogy ezt a kiegészítő támogatást a fát nem tartalmazó biomasszára tartsák fenn. Ebben a tekintetben egyébiránt rámutattak arra, hogy nem valamely elszigetelt esetről van szó, mivel a különböző tagállamok a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelés támogatási mechanizmusai tekintetében gyakran különbséget tesznek az ágazatok szerint.

29

A CWaPE a 2007. április 5‑i véleményében többek között azt állapította meg, hogy a hasznosított biomassza jellege alapján való különbségtétel a támogatási rendszerhez való hozzáférés tekintetében hátrányosan megkülönböztetőnek bizonyulhat.

30

A wallon kormány mindazonáltal úgy döntött, hogy elfogadja az alapügyben szóban forgó támogatási mechanizmust, többek között arra hivatkozva egyrészt, hogy az addig hatályos rendszer elegendő számos faalapú kapcsolt energiatermelési projekt fejlesztésének biztosítására, ami állítása szerint nincs így más innovatív projektek esetében, másrészt a zöld bizonyítványok rendszerének velejárója az a tény, hogy különböző támogatásokat nyújtanak az érintett ágazatok, a felhasznált tüzelőanyag vagy akár a létesítmény teljesítménye szerint.

31

A Cour constitutionnelle egyébiránt hangsúlyozza, hogy a 2001. évi rendelet 38. cikkének elfogadásával a wallon jogalkotó részben a 2001/77 és a 2004/8 irányelvet hajtotta végre.

32

Ebben a tekintetben, miután megállapította, hogy a Conseil d’État előtt a felek között vita van abban a kérdésben, hogy az IBV által üzemeltetett kapcsolt energiatermelésű létesítményt a 2004/8 irányelv értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű létesítménynek lehet‑e tekinteni, a Cour constitutionnelle azt kívánja megtudni először is, hogy ezen irányelv 7. cikke kizárólag az e típusú kapcsolt energiatermelésű létesítmények tekintetében alkalmazandó‑e.

33

Másodszor, a Cour constitutionnelle úgy véli, hogy tisztázni kell azt a kérdést, hogy ugyanezen 7. pontot – többek között az uniós jogi egyenlő bánásmód elvére tekintettel – úgy kell‑e értelmezni, hogy az előírja, lehetővé teszi vagy megtiltja a 2001. évi rendelet 38. cikke (3) bekezdéséből következőhöz hasonló eltérő bánásmódot.

34

E körülményekre tekintettel a Cour constitutionnelle felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

35

Az első kérdésének első részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2004/8 irányelv 7. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy annak hatálya kizárólag azokra a kapcsolt energiatermelésű létesítményekre korlátozódik‑e, amelyek az ezen irányelv értelmében vett nagy hatásfokú létesítmény jellemzőivel rendelkeznek.

36

Ebben a tekintetben először is arra kell rámutatni, hogy amint az a 2004/8 irányelv 3. cikkének a) és i) pontjából kitűnik, az uniós jogalkotónak gondja volt arra, hogy meghatározza ezen irányelv alkalmazásában a „kapcsolt energiatermelés” illetőleg a „nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés” fogalmait.

37

Márpedig a 2004/8 irányelv 2. cikke – amelynek tárgya, amint azt a címe is jelzi, ezen irányelv „hatályának” meghatározása – hangsúlyozza, hogy ezt az irányelvet a „3. cikkben meghatározott kapcsolt energiatermelésre” kell alkalmazni. Ebből a pontosításból arra kell következtetni, hogy az uniós jogalkotó nem kívánta kizárólag az említett 3. cikk i) pontjának értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre korlátozni az irányelv hatályát.

38

Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy mivel a 2004/8 irányelvnek a nemzeti szintű támogatási rendszerekre vonatkozó 7. cikke – amint az e cikk (1) bekezdésének szövegéből kitűnik – a „kapcsolt energiatermelés” támogatására hivatkozik, ezt a cikket nem lehet úgy értelmezni, hogy a hatálya kizárólag a „nagy hatásfokú” kapcsolt energiatermelésre korlátozódik.

39

A belga kormány állításával ellentétben az említett értelmezést nem vonhatja kétségbe sem a 2004/8 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében található, a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseire való hivatkozás, sem az a körülmény, hogy ezen irányelv (24) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy az állami támogatásnak összhangban kell lennie a közösségi iránymutatás rendelkezéseivel, amelynek azóta egy másik közösségi iránymutatás lépett a helyébe, és ezen utóbbi iránymutatás 70. és 112. pontja szerint a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó támogatások összeegyeztethetők a közös piaccal, feltéve hogy azok az említett irányelv III. mellékletének értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésű egységekre vonatkoznak.

40

A kapcsolt energiatermelésre vonatkozó nemzeti támogatási rendszert ugyanis, amennyiben az egyébiránt állami támogatásnak minősül, természetesen – ez utóbbi minősítésre figyelemmel –, az uniós jog állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseire tekintettel is vizsgálni kell, amelyek alkalmazását végeredményben a 2004/8 irányelv teljes egészében fenntartja, amint azt többek között ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése is hangsúlyozza. Mindazonáltal az ilyen körülmény azonban nem járhat azzal a következménnyel, hogy befolyásolja az említett 7. cikk hatályának a jelen ítélet 36–38. pontjában elvégzett vizsgálatból eredő meghatározását.

41

A fentiek összességére tekintettel az első kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy a 2004/8 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya nem korlátozódik kizárólag azokra a kapcsolt energiatermelésű létesítményekre, amelyek az ezen irányelv értelmében vett nagy hatásfokú létesítmény jellemzőivel rendelkeznek.

42

Az első kérdése második részével és a második kérdésével, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2004/8 irányelv 7. cikkét, a 2001/77 irányelv 2. és 4. cikkével, és a 2009/28 irányelv 22. cikkével összefüggésben értelmezve, és többek között a Charta 20. és 21. cikkében foglalt egyenlő bánásmód elvére és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvére tekintettel úgy kell‑e értelmezni, hogy az előírja, lehetővé teszi vagy megtiltja az alapügyben szóban forgóhoz hasonló megerősített támogatási intézkedéseket amelyekből valamennyi, elsőlegesen biomasszát hasznosító kapcsolt energiatermelésű létesítmény részesülhet, azon kapcsolt energiatermelésű létesítmények kivételével, amelyek elsődlegesen fát és/vagy fahulladékot hasznosítanak.

43

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy annak a körülménynek, hogy az említett kérdések egyaránt hivatkoznak a 2004/8 irányelv 7. cikkének és a 2001/77 irányelv 2. és 4. cikkének, valamint a 2009/28 irányelv 22. cikkének rendelkezéseire, lényegében – az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban hangsúlyozott – az a tény a magyarázata, hogy a 2001. évi rendelet együttesen hajtja végre ezen különböző irányelvek rendelkezéseit a Région wallonne vonatkozásában.

44

Így közelebbről az említett rendelet 38. cikkét illetően– amelynek alapján az alapügyben szóban forgó intézkedést elfogadták – emlékeztetni kell arra, hogy az ezen cikk alapján kibocsátott zöld bizonyítványokra vonatkozó rendszert, amint az ezen rendelet 37. cikkéből kitűnik, a megújuló energiaforrásokból, és a kapcsolt energiatermelés útján történő villamosenergia‑termelés ösztönzése érdekében vezették be.

45

Márpedig, míg a 2001/77 irányelv 2. cikke a) és b) pontjának értelmében megengedett az ilyen megújuló energiaforrásból – a jelen esetben faalapú biomasszából – történő villamosenergia‑termelés, az alapügyben szóban forgó létesítmény a 2004/8 irányelv 3. cikkének l) pontja értelmében vett kapcsolt energiatermelésű egységnek is minősül.

46

Ebből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek megválaszolása érdekében figyelembe kell venni mind a 2004/8 irányelv rendelkezéseit, és különösen annak 7. cikkét, amely a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó nemzeti támogatási intézkedésekről szól, mind a 2001/77 irányelv rendelkezéseit, és különösen annak 4. cikkét, amely a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti intézkedésekről szól.

47

Ezzel szemben rá kell mutatni, hogy mivel a határozatot – amely az IBV esetében megtagadta a 2001. évi rendelet 38. cikkének (3) bekezdése szerinti kiegészítő támogatási rendszerből való részesülés elismerését – 2009. június 18‑án, azaz a 2009/28 irányelv hatálybalépésének időpontja előtt fogadták el, úgy tűnik, hogy a jelen ügy keretében nincs szükség ezen irányelv rendelkezéseinek figyelembevételére.

48

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a többek között a Charta 20. és 21. cikkében foglalt egyenlő bánásmód elvének és hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének a tagállamok a címzettjei annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre, amint az többek között a Charta 51. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik.

49

Ebből következik, hogy amennyiben a tagállam – az alapügy tényállásához hasonlóan – az egyrészt a 2004/8 irányelv, és különösen annak 7. cikke, másrészt a 2001/77 irányelv, és különösen annak 4. cikke által létrehozotthoz hasonló keretbe illeszkedő, a kapcsolt energiatermelésre és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó támogatási intézkedéseket fogad el, tehát az uniós jogot alkalmazza, tiszteletben kell tartania a többek között a Charta 20. és 21. cikkében foglalt egyenlő bánásmód elvét és hátrányos megkülönböztetés tilalma elvét (lásd ebben az értelemben a C‑401/11. sz. Soukupová‑ügyben 2013. április 11‑én hozott ítélet 28. pontját).

50

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (lásd különösen a C-127/07. sz., Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-9895. o.] 23. pontját; a C-176/09. sz., Luxembourg kontra Parlament és Tanács ügyben 2011. május 12-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-3727. o.] 31. pontját, valamint a C-21/10. sz. Nagy-ügyben 2011. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6769. o.] 47. pontját).

51

Az egyenlő bánásmód elvének az eltérő kezelés általi megsértése tehát azt feltételezi, hogy a hivatkozott helyzetek többé‑kevésbé hasonlóak valamennyi rájuk jellemző tényező fényében (lásd többek között a fent hivatkozott Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben hozott ítélet 25. pontját). A lengyel kormány és a Bizottság az észrevételeikben többek között arra hivatkoztak, hogy a jelen esetben nem teljesült ez a feltétel.

52

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eltérő helyzeteket jellemző tényezőket, és így e helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni. Ezen túlmenően tekintetbe kell venni azon szabályozási terület elveit és céljait, amely alá a szóban forgó aktus tartozik (lásd többek között a fent hivatkozott Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben hozott ítélet 26. pontját, valamint a fent hivatkozott Luxembourg kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 32. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

53

Ennek a megközelítésnek megfelelően érvényesülnie kell az uniós jogot végrehajtó nemzeti intézkedéseknek az egyenlő bánásmód elve tekintetében való megfelelőségének vizsgálata keretében is.

54

Először is, ami azon uniós jogi aktusok tárgyát és céljait illeti, amelyek keretébe az alapügyben szóban forgó szabályozás illeszkedik, rá kell mutatni – amint az a 2004/8 irányelv 1. cikkéből is kitűnik –, hogy e szabályozásnak az a célja, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelés támogatására és fejlesztésére vonatkozó keretrendszer létrehozása révén fokozza az energiahatékonyságot és javítsa az energiaellátás biztonságát. Ezen irányelv (1) és (5) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy ez a támogatás uniós prioritás, tekintettel a kapcsolt energiatermelés által a primerenergia‑megtakarítás tekintetében nyújtott potenciális előnyökre, a hálózati veszteségek mérséklésére és a káros anyagok, különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, ami hozzájárul a környezet védelméhez, és többek között a Kiotói Jegyzőkönyv célkitűzéseinek teljesítéséhez, valamint az energiaellátás biztonságához.

55

A 2001/77 irányelv 1. cikke szerint ezen irányelv célja, hogy a belső villamosenergia‑piacon ösztönözze a megújuló energiaforrásoknak az energiatermeléshez való nagyobb mértékű hozzájárulását, és alapot teremtsen azok majdani közösségi keretéhez.

56

Amint az az említett irányelv (1) és (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, a megújuló energiaforrások ilyen előmozdítását, amelynek az Unió elsőrangú jelentőséget tulajdonít, többek között azon tény figyelembevétele igazolja, hogy az említett erőforrások kiaknázása hozzájárul a környezetvédelemhez és a fenntartható fejlődéshez, biztonságosabbá és változatosabbá teszi az energiaellátást, és lehetővé teszi a Kiotói Jegyzőkönyv célkitűzéseinek gyorsabb megvalósítását.

57

Ezenkívül, ami közelebbről a 2004/8 irányelv 7. cikke, illetőleg a 2001/77 irányelv 4. cikke szerinti, a kapcsolt energiatermelésre és a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelésre vonatkozó nemzeti támogatási mechanizmusokat illeti, a 2004/8 irányelv (26) preambulumbekezdéséből és a 2001/77 irányelv (14) preambulumbekezdéséből kifejezetten kitűnik, hogy az említett rendszerek megfelelő működésének szavatolása az ezen irányelvek által követett célok elérésének fontos eszköze.

58

Másodszor, ami az azon területet szabályozó elveket és célkitűzéseket illeti, amelyhez a 2004/8 és a 2001/77 irányelv tartozik, rá kell mutatni, hogy mindkét irányelvet az EK 175. cikk (1) bekezdése alapján, azaz az Unió környezetvédelmi politikája alapján fogadták el.

59

Ebben a tekintetben mind a 2004/8 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének második albekezdése, mind a 2001/77 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése hangsúlyozza ezenkívül, hogy az e rendelkezések szerinti nemzeti támogatási mechanizmusok hozzájárulhatnak az EK 6. cikkben, valamint az EK 174. cikk (1) bekezdésében meghatározott célkitűzések megvalósításához.

60

Az utóbbi rendelkezés, amely az Unió környezetvédelmi politikájának célkitűzéseit sorolja fel, a következőkre hivatkozik: a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása, az emberi egészség védelme, a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása, valamint a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

61

Harmadszor, közelebbről a kapcsolt energiatermelésre és a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelésre vonatkozó nemzeti támogatási rendszerek kidolgozása alkalmával elvégzendő választásokat illetően – amely rendszerek előmozdítása a 2004/8 és 2001/77 irányelvek célja – meg kell állapítani, hogy ezekből az irányelvekből az következik, hogy a tagállamoknak ebben a tekintetben széles mérlegelési jogkörük marad fenn.

62

A 2004/8 irányelv (32) preambulumbekezdéséből ugyanis először is az tűnik ki, hogy ezen irányelv célja, hogy uniós szinten megfogalmazza a kapcsolt energiatermelésnek a belső energiapiacon való támogatására vonatkozó keretrendszer általános alapelveit, ám a részletes végrehajtást a tagállamokra bízza, lehetővé téve, hogy minden tagállam megválaszthassa a saját helyzetének legjobban megfelelő rendszert, figyelembe véve ebben a tekintetben – amint az ezen irányelv 1. cikkéből következik – a sajátos nemzeti körülményeket, különösen az éghajlati és gazdasági feltételekkel kapcsolatosakat.

63

Egyébiránt, noha a tagállamokat – amint az a 2001/77 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből és 4. cikkéből kitűnik – arra ösztönzik, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia fogyasztása fokozásának előmozdítására, amelyek között szerepelnek a nemzeti szinten elfogadott támogatási rendszerek, ebben a tekintetben az irányelv (15) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv nem határoz meg közösségi szintű keretet az említett rendszerek vonatkozásában.

64

A támogatási mechanizmusok lehetséges formáit illetően meg kell jegyezni továbbá, hogy a 2004/8 irányelv (26) preambulumbekezdése és a 2001/77 irányelv (14) preambulumbekezdése az erre a célra a tagállamok által általában igénybe vett formák felsorolására szorítkozik, ezek nevezetesen a zöld bizonyítványok, a beruházási támogatások, az adómentesség, az adókedvezmények és az adóvisszatérítés, valamint a közvetlen ártámogatás rendszere.

65

Végül, ami az ilyen, kapcsolt energiatermelésre vonatkozó támogatási rendszerek tartalmát illeti, a 2004/8 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése annak meghatározására szorítkozik, hogy a tagállamok biztosítják, hogy az általuk nyújtott támogatás a hasznos hőigényen, valamint a primerenergia‑megtakarításon alapuljon, figyelembe véve az egyéb, az energiaigény csökkentését célzó, gazdaságilag életképes vagy környezetvédelmi szempontból előnyös intézkedéseket, mint amilyenek az egyéb energiahatékonysági intézkedések. A 2001/77 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése nem tartalmaz semmilyen különleges információt az olyan, megújuló energiaforrásokra vonatkozó támogatási intézkedések tekintetében, amelyek elfogadását ösztönözné, leszámítva azt, amelyre a jelen ítélet 59. pontja emlékeztet, és amely az ilyen intézkedéseknek az EK 174. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósításához való hozzájárulására vonatkozik.

66

A jelen ítélet 62–65. pontjából következik, hogy noha a tagállamokat felhívják arra, hogy a kapcsolt energiatermelésre és a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelésre vonatkozó támogatási mechanizmusok alkalmazásával járuljanak hozzá a 2004/8 és a 2001/77 irányelv által követett célkitűzések, és általában az Unió környezetvédelmi célkitűzései megvalósításához, az uniós jog a jelenlegi állapotában széleskörű választási szabadságot biztosít a tagállamok számára az ilyen mechanizmusok alkalmazását illetően.

67

A jelen ítélet 54–66. pontjában ismertetetthez hasonló összefüggésben semmi nem teszi lehetővé, többek között, hogy egyedül abból a körülményből, hogy a 2001/77 irányelv 2. cikkének b) pontjában a „biomassza” kifejezésnek olyan meghatározása szerepel, amely magában foglalja a mezőgazdaságból származó termékek, hulladékok és maradékanyagok – a növényi és állati eredetűeket is beleértve – biológiailag lebontható részét, az erdőgazdálkodásból és az ehhez kapcsolódó iparágakból származó termékek, hulladékok és maradékanyagok biológiailag lebontható részét, valamint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható részét, azt a következtetést vonjuk le, hogy az ily módon felsorolt különböző anyagkategóriákat hasonlóan kellene kezelni a kapcsolt energiatermelésre és a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelésre vonatkozó nemzeti intézkedések kidolgozásának összefüggésében.

68

Ugyanis a 2004/8 és a 2001/77 irányelvben szereplő különböző információk, valamint azok a célkitűzések, amelyek megvalósításához az említett támogatási intézkedéseknek ebben az összefüggésben hozzá kell járulniuk, ahhoz a megállapításhoz vezetnek, hogy az ezen irányelvvel létrehozott keretnek éppen ellenkezőleg az a velejárója, hogy a 2001/77 irányelv 2. cikkének b) pontjában ily módon felsorolt különböző anyagkategóriákat az érintett tagállam – rendkívül változatos szempontok alapján – különbözően értékelhesse.

69

Először is, ami a 2004/8 és 2001/77 irányelvben található információkat illeti, rá kell mutatni, hogy a 2004/8 irányelv (31) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a kapcsolt energiatermelés összhatásfoka és fenntarthatósága sok tényezőtől függ, így többek között a „felhasznált tüzelőanyagtól”.

70

Amint azt a jelen ítélet 62. pontja is említi, egyébiránt a 2004/8 irányelv 1. cikkéből és (32) preambulumbekezdéséből is kitűnik, hogy e keretrendszer végrehajtási módjának megválasztását a tagállamokra bízták, aminek lehetővé kell tennie, hogy minden egyes tagállam megválaszthassa a „saját helyzetének legjobban megfelelő” rendszert, figyelembe véve ebben a tekintetben „a sajátos nemzeti körülményeket, különösen az éghajlati és gazdasági feltételekkel kapcsolatosakat”.

71

A 2001/77 irányelv (19) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások piacának ösztönzése során figyelembe kell venni annak „a regionális és a helyi fejlesztési lehetőségekre, az exportlehetőségekre, a társadalmi kohézióra és a foglalkoztatási lehetőségekre kifejtett pozitív hatásait, különös tekintettel a kis‑ és középvállalkozásokra, valamint a független energiatermelőkre”.

72

Az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése, amely többek között a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatási rendszereivel kapcsolatos közösségi keretre vonatkozó javaslatra vonatkozik – amely javaslat Bizottság általi előterjesztésére egy későbbi szakaszban lehet szükség – megjelöli, hogy ezeknek a keretre vonatkozó javaslatoknak többek között „figyelembe kell venniük a különböző megújuló energiaforrások sajátosságait az eltérő technológiákkal és földrajzi különbségekkel együtt”.

73

Másodszor, a 2004/8 és 2001/77 irányelv által követett célkitűzések összessége, és általában az Unió környezetvédelmi célkitűzései is ahhoz a megállapításhoz vezetnek, hogy szükség van arra, hogy a 2001/77 irányelv 2. cikke b) pontjának „biomassza” megjelölése alatt szereplő különböző anyagkategóriákat elkülönülten lehessen vizsgálni.

74

Ily módon – többek között az energiaforrás megújuló jellege, következésképpen annak rendelkezésre állása szempontjából éppúgy, mint a fenntartható fejlődés, a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása és a biztonságos ellátás szempontjából – a fa, amely olyan energiaforrás, amelynek megújulása hosszú időt vesz igénybe, különbözik a mezőgazdaságból származó termékektől, illetve a háztartási vagy ipari hulladékoktól, amelyek előállítására lényegesen rövidebb idő alatt kerül sor.

75

Egyébiránt tény, hogy a biomasszának a támogatási intézkedések megalapozására alkalmas energiatermelési célból történő fokozott igénybevétele által a környezetre gyakorolt átfogó hatás eltérő az igénybe vett biomassza‑típus sajátos jellemzői szerint.

76

Azon környezetre gyakorolt hatást illetően, amelyet a fának és/vagy fahulladéknak energiatermelési célból történő felhasználására vonatkozó támogatási intézkedések megerősítése eredményezhet, szükségesnek bizonyulhat tehát figyelembe venni azt a tényt, hogy bármely túlzott, vagy túl korai erdőirtás – amelyek ösztönzésére az ilyen támogatási intézkedések alkalmasak – hozzájárulhat a légkörben jelenlévő széndioxid mennyiségének növekedéséhez, valamint a biológiai sokféleség és a vízminőség veszélyeztetéséhez.

77

Az energetikai hasznosításra szánt, mezőgazdaságból származó termékek intenzív termesztése növelheti a kifejezetten a mezőgazdasági tevékenységhez kötődő szennyezés különböző formáit, így különösen a műtrágya és a növényvédőszerek használata révén veszélyeztetheti például a vízkészletet.

78

Arra is rá kell mutatni, hogy a 2001/77 irányelv 2. cikkének b) pontjában felsorolt különböző biomassza‑kategóriák magukban foglalják többek között a különböző típusú hulladékokat is. Ebben a tekintetben egyébiránt a 2001/77 irányelv (8) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások tagállamok általi támogatásának összhangban kell állnia más közösségi célkitűzésekkel, különös tekintettel a hulladékhierarchiára. Márpedig tény, hogy figyelembe véve például ezt a hierarchiát, amint azt legutóbb a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 9‑i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 312., 3. o.) 4. cikke kifejtette, az olyan anyagot, mint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható részét, amelyet lényegében ártalmatlanításra vagy – különösen kapcsolt energiatermelés útján történő – energetikai hasznosításra szánnak, nem lehet összehasonlíthatónak tekinteni sem a nyersanyagként felhasználható fával, sem a fahulladékkal, mivel azokat a megfelelő ipari ágazatokban újrahasználhatják vagy újrahasznosíthatják, és mivel az ilyen kezeléseknek az említett hierarchia keretében elsőbbséget kell élvezniük az energetikai hasznosításhoz képest.

79

Végül többek között az olyan tényezők, hogy milyen mennyiségben vannak jelen a különböző megújuló energiaforrások az érintett tagállam területén, vagy akár az, hogy milyen fejlettségi szintet értek el ezekben a tagállamokban a különböző megújuló energiaforrásoknak a kapcsolt energiatermelés, illetve villamosenergia‑termelés céljából történő igénybevétele terén, szintén hatással lehet az ezen tagállamban környezetvédelmi célból, továbbá az energiaellátás biztonságának és sokféleségének biztosítása érdekében támogatandó megújuló erőforrások megválasztására.

80

A fentiek összességét figyelembe véve meg kell állapítani, hogy – tekintettel többek között a 2001/77 és a 2004/8 irányelv által követett célkitűzésekre valamint az Európai Unió környezetvédelmi célkitűzéseire, a kapcsolt energiatermelés és a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelés előmozdítására szánt támogatási rendszerek elfogadása és végrehajtása céljából a tagállamok számára ezen irányelvekben elismert mérlegelési mozgástérre, és figyelembe véve a kapcsolt energiatermelési folyamatban felhasználható különböző biomassza‑kategóriák sajátos jellemzőit – az említett kategóriákat az ilyen támogatási rendszerek összefüggésében nem lehet úgy tekinteni, hogy azok összehasonlítható helyzetben lennének az egyenlő bánásmód elvének esetleges alkalmazása szempontjából, amely elv tiszteletben tartását az uniós jog biztosítja.

81

Éppen ellenkezőleg: az említett összefüggés velejárójának kell felfogni annak szükségességét, hogy a biomassza különböző kategóriáit eltérően lehessen kezelni, és többek között, hogy különböző környezetvédelmi megfontolások alapján meg lehessen választani azokat az anyagtípusokat, amelyeket támogatni kell, és különbséget lehessen tenni az ilyen támogatások konkrét módját illetően, beleértve azok nagyságát is, anélkül hogy az uniós jog jelenlegi állapotában úgy lehetne tekinteni – figyelemben véve a biomassza különböző kategóriáinak eltérő helyzetét –, hogy a tagállamok nyilvánvalóan túlléptek a tárgyban rendelkezésükre álló széles mérlegelési jogkör keretein (lásd analógia útján a fent hivatkozott Luxemburg kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 50. és 51. pontját).

82

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdés második részére és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jog jelenlegi állapotában a többek között a Charta 20. és 21. cikkében foglalt egyenlő bánásmód elvével és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvével nem ellentétes az, hogy a tagállamok, amennyiben a 2004/8 irányelv 7. cikkében és a 2001/77 irányelv 4. cikkében foglalthoz hasonló, a kapcsolt energiatermelésre és a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelésre vonatkozó nemzeti támogatási rendszereket vezetnek be, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan megerősített támogatási intézkedésről rendelkezzenek, amelyből valamennyi, elsőlegesen biomasszát hasznosító kapcsolt energiatermelésű létesítmény részesülhet, azon létesítmények kivételével, amelyek elsődlegesen fát és/vagy fahulladékot hasznosítanak.

83

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: