1. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai fizetési meghagyásos eljárás – 1896/2006 rendelet – Kontradiktórius jellegű eljárás – Hiány
(1896/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 12. cikk, (3) bekezdés)
2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai fizetési meghagyásos eljárás – 1896/2006 rendelet – Az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás, amely nem tartalmazza a származási tagállam joghatóságának vitatását – Joghatások – A 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében vett alperesi perbe bocsátkozás – Hiány – Az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tartalmazó ellentmondás – Hatás hiánya
(1896/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 6. és 17. cikk; 44/2001 tanácsi rendelet, 24. cikk)
1. Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006 rendelet célja többek között a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése. Az e rendelet által bevezetett egyszerűsített és egységes eljárás nem kontradiktórius jellegű. Az alperes ugyanis csak abban a pillanatban szerez tudomást az európai fizetési meghagyás kibocsátásáról, amikor azt részére kézbesítették. Ekkor vagy megfizetheti a meghagyásban megjelölt összeget a jogosultnak, vagy a származási bíróságnál ellentmondással élhet.
(vö. 28., 29. pont)
2. Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006 rendelet 17. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikkét akként kell értelmezni, hogy az európai fizetési meghagyással szembeni olyan ellentmondás, amely nem vitatja a származási tagállam joghatóságát, nem tekinthető a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében vett perbe bocsátkozásnak, és hogy e tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy az alperes – az általa benyújtott ellentmondás keretében – az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tett.
Ugyanis egyrészt, amikor az alperes az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondásában nem vitatja a származási tagállam joghatóságát, ezen ellentmondás nem válthat ki ezen alperes tekintetében más jogi hatásokat, mint amelyek az 1896/2006 rendelet 17. cikkének (1) bekezdéséből kitűnnek. E jogi hatások az európai fizetési meghagyásos eljárás megszüntetéséből, valamint – kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte ebben az esetben, hogy az eljárást szüntessék meg – a jogvitának polgári peres eljárásként történő automatikus folytatásából állnak.
Másrészt az ilyen, az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tartalmazó ellentmondás a 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása céljából nem tekinthető az európai fizetési meghagyásos eljárást követő polgári peres eljárás keretében előterjesztett első védekezésnek. Az ilyen ellentmondás első védekezésnek történő megfeleltetése ugyanis elismerné azt, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárás és az azt követő polgári peres eljárás főszabály szerint egy és ugyanazon eljárásnak minősül. Márpedig ilyen értelmezés nehezen egyeztethető össze azon körülménnyel, hogy ezen eljárások közül az első az 1896/2006 rendeletben előírt szabályokat követi, míg a második – amint az az említett rendelet 17. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – a polgári peres eljárás szabályainak megfelelően folytatódik. Ezen értelmezés ellenkezne azzal a ténnyel is, hogy e polgári eljárás nem szükségszerűen ugyanazon bíróság előtt folytatódik, mint az európai fizetési meghagyásos eljárás. Végül, az ilyen értelmezés ellentétes lenne az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás céljával. E tekintetben az alperestől nem követeli meg az 1896/2006 rendelet egyik rendelkezése sem – különösen pedig 16. cikkének (3) bekezdése sem –, hogy pontosítsa ellentmondásának indokait, ezért az ellentmondás célja nem az, hogy érdemi védekezés keretéül szolgáljon, hanem az, hogy az alperes részére lehetővé tegye a követelés vitatását.
(vö. 31., 38–40., 43. pont és a rendelkező rész)
C-144/12. sz. ügy
Goldbet Sportwetten GmbH
kontra
Massimo Sperindeo
(az Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„1896/2006/EK rendelet — Európai fizetési meghagyásos eljárás — 6. és 17. cikk — Az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás a származási tagállam joghatóságának vitatása nélkül — 44/2001/EK rendelet — Joghatóság, a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben — 24. cikk — Az alperes perbe bocsátkozása az eljáró bíróság előtt — Az európai fizetési meghagyásos eljárás keretében történő alkalmazhatóság”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. június 13.
Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai fizetési meghagyásos eljárás – 1896/2006 rendelet – Kontradiktórius jellegű eljárás – Hiány
(1896/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 12. cikk, (3) bekezdés)
Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai fizetési meghagyásos eljárás – 1896/2006 rendelet – Az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás, amely nem tartalmazza a származási tagállam joghatóságának vitatását – Joghatások – A 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében vett alperesi perbe bocsátkozás – Hiány – Az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tartalmazó ellentmondás – Hatás hiánya
(1896/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 6. és 17. cikk; 44/2001 tanácsi rendelet, 24. cikk)
Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006 rendelet célja többek között a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése. Az e rendelet által bevezetett egyszerűsített és egységes eljárás nem kontradiktórius jellegű. Az alperes ugyanis csak abban a pillanatban szerez tudomást az európai fizetési meghagyás kibocsátásáról, amikor azt részére kézbesítették. Ekkor vagy megfizetheti a meghagyásban megjelölt összeget a jogosultnak, vagy a származási bíróságnál ellentmondással élhet.
(vö. 28., 29. pont)
Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006 rendelet 17. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikkét akként kell értelmezni, hogy az európai fizetési meghagyással szembeni olyan ellentmondás, amely nem vitatja a származási tagállam joghatóságát, nem tekinthető a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében vett perbe bocsátkozásnak, és hogy e tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy az alperes – az általa benyújtott ellentmondás keretében – az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tett.
Ugyanis egyrészt, amikor az alperes az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondásában nem vitatja a származási tagállam joghatóságát, ezen ellentmondás nem válthat ki ezen alperes tekintetében más jogi hatásokat, mint amelyek az 1896/2006 rendelet 17. cikkének (1) bekezdéséből kitűnnek. E jogi hatások az európai fizetési meghagyásos eljárás megszüntetéséből, valamint – kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte ebben az esetben, hogy az eljárást szüntessék meg – a jogvitának polgári peres eljárásként történő automatikus folytatásából állnak.
Másrészt az ilyen, az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tartalmazó ellentmondás a 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása céljából nem tekinthető az európai fizetési meghagyásos eljárást követő polgári peres eljárás keretében előterjesztett első védekezésnek. Az ilyen ellentmondás első védekezésnek történő megfeleltetése ugyanis elismerné azt, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárás és az azt követő polgári peres eljárás főszabály szerint egy és ugyanazon eljárásnak minősül. Márpedig ilyen értelmezés nehezen egyeztethető össze azon körülménnyel, hogy ezen eljárások közül az első az 1896/2006 rendeletben előírt szabályokat követi, míg a második – amint az az említett rendelet 17. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – a polgári peres eljárás szabályainak megfelelően folytatódik. Ezen értelmezés ellenkezne azzal a ténnyel is, hogy e polgári eljárás nem szükségszerűen ugyanazon bíróság előtt folytatódik, mint az európai fizetési meghagyásos eljárás. Végül, az ilyen értelmezés ellentétes lenne az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás céljával. E tekintetben az alperestől nem követeli meg az 1896/2006 rendelet egyik rendelkezése sem – különösen pedig 16. cikkének (3) bekezdése sem –, hogy pontosítsa ellentmondásának indokait, ezért az ellentmondás célja nem az, hogy érdemi védekezés keretéül szolgáljon, hanem az, hogy az alperes részére lehetővé tegye a követelés vitatását.
(vö. 31., 38–40., 43. pont és a rendelkező rész)