|
22.2.2014 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 52/13 |
A Bíróság (hatodik tanács) 2013. december 19-i ítélete (a Consiglio di Stato (Olaszország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Trento Sviluppo srl, Centrale Adriatica Soc coop kontra Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato
(C-281/12. sz. ügy) (1)
(Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Fogyasztóvédelem - Vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai - A 2005/29/EK irányelv - A 6 cikk (1) bekezdése - A „megtévesztő tevékenység” fogalma - A szóban forgó rendelkezésben felsorolt feltételek kumulatív jellege)
2014/C 52/21
Az eljárás nyelve: olasz
A kérdést előterjesztő bíróság
Consiglio di Stato
Az alapeljárás felei
Felperesek: Trento Sviluppo srl, Centrale Adriatica Soc coop
Alperes: Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Consiglio di Stato — A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 149., 22. o.) 6. cikke (1) bekezdésének értelmezése — A „megtévesztő tevékenység” fogalma — A szóban forgó rendelkezésben felsorolt feltételek kumulatív jellege.
Rendelkező rész
Valamely kereskedelmi gyakorlatot a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) 6. cikke (1) bekezdésének értelmében „megtévesztőnek” kell minősíteni, amennyiben egyrészt e gyakorlat hamis információt tartalmaz, vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, és másrészt valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg. Ezen irányelv 2. cikkének k) pontját akként kell értelmezni, hogy az „ügyleti döntés” fogalma alá tartozik minden arra vonatkozó döntéshez közvetlenül kapcsolódó döntés, hogy a fogyasztó megvásároljon-e egy terméket, vagy sem.