—

A TRLIS 12. cikkének (5) bekezdése — a spanyol adórendszer egészének összefüggésében értelmezve — nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelemben vett gazdasági előnynek. Másrészt, mivel a vitatott intézkedés általános jellegű, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az magának a Bizottságnak a gyakorlata és a közösségi ítélkezési gyakorlat értelmében véve de facto szelektív.

—

A határozatból hiányzik az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolás, mivel abban a Bizottság nem vizsgálja részletesen és pártatlanul az összes releváns tényezőt, és nem indokolja kellőképpen a határozata következtetéseit. A felperes konkrétan felhívja a figyelmet a határokon átnyúló üzleti struktúrák jogi akadályainak fennállására vagy hiányára vonatkozó elemzéssel kapcsolatos indokolás elégtelenségére.

—

Az üzleti és cégérték amortizációjának célja, hogy az európai uniós adóharmonizáció hiányában felszámolja a határokon átnyúló befektetés előtti akadályokat, mivel megszünteti a határokon átnyúló üzleti struktúrák előtti akadályok káros hatását, és azonos adójogi bánásmódban részesíti a határon átnyúló és a nemzeti üzleti struktúrákat, ami biztosítja, hogy az ilyen ügyletekkel kapcsolatosan elfogadott határozatok ne adójogi, hanem kizárólag gazdasági megfontolásokon alapuljanak.

—

Az Európai Unión kívüli részesedésszerzésekről szóló határozat elfogadása függőben maradt, mivel az első határozat az Európai Unión belüli részesedésszerzések tekintetében kifejezetten jelzi, lehetséges, hogy a Közösségen kívül fennmaradtak a határokon átnyúló üzleti struktúrák előtti jogi akadályok, amelyek ezen ügyelteket a közösségen belüli ügyletektől jogilag és ténylegesen eltérő helyzetbe hoznák. Következésképpen az első határozat bizonyos vállalkozásokban jogos bizalmat keltett a spanyol szabályozás iránt, különösen annak ismeretében, hogy a jogrendszerek túlnyomó többségében ténylegesen lehetetlen Európai Unión kívüli határokon átnyúló üzleti struktúrák létrehozása.