—

a megtámadott határozat elfogadásával a Bizottság nem biztosította az európai uniós jog tényleges alkalmazását, és ezzel figyelmen kívül hagyta az 1/2003 rendeletre irányadó közérdeken alapuló okokat, illetve figyelmen kívül hagyta a saját magával szemben a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közleményben, valamint az ítélkezési gyakorlat által felállított szabályokat;

—

a Bizottság figyelmen kívül hagyta a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közleményben meghatározott kötelezettségeket, ugyanis nem lépett fel, amikor egy „nemzeti versenyhatóság jogellenesen vonta ki magát az eljárás lefolytatásának kötelezettsége alól”, mivel ez az eset állt fenn, amikor a szlovén jogszabályok szerint eljárásra nyitva álló két éves határidő anélkül telt le, hogy a szlovén versenyhatság akár a végleges kifogásközlést megküldte volna. Továbbá a Bizottság figyelmen kívül hagyta a nyilvánvalóan azt bizonyító bizonyítékot, hogy a Bizottság a „legmegfelelőbb helyzetben lévő” hatóság a jelen ügy tárgyát képező eljárás elbírálására. E körülmények között nagyon valószínűtlen, hogy a szlovén versenyhatóság képes lenne ésszerű időn belül „a jogsértést megszüntetni”. Ezzel szemben a jelen ügyben egyértelmű, hogy a „közösségi rendelkezéseket (…) a Bizottság hatékonyabban (…) alkalmazhatja”.

—

a felperes úgy véli, hogy a Bizottság hatásköre azzal kapcsolatosan, hogy az Automec-ítéletben kidolgozott ítélkezési gyakorlat értelmében joghatósággal rendelkezik-e vagy sem, nem korlátlan. Ennek érdekében a felperes számos olyan bizonyítékot csatolt, amely azt mutatja, hogy a Bizottságnak „közösségi érdeke” áll fenn a tekintetben, hogy a Si.mobil keresetének tekintetében megállapítsa joghatóságának fennállását, amelyet a Bizottság jogellenesen figyelmen kívül hagyott. Továbbá a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EK-Szerződés 82. cikkének az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról szóló iránymutatását (HL 2009. C 45., 7. o.), mivel mindkét fajta, a felperest érintő versenyjogi jogsértést (árrésprés és felfaló árképzés) a Bizottság jogérvényesítési prioritásaként említi a fent hivatkozott dokumentum, és egyre növekvő érdek fűződik annak tisztázásához, hogy a Bizottság hogyan alkalmazza e doktrínákat, főképpen a mobiltelefónia ágazatában, amelynek terén még nem született ilyen precedens.